Csecsemők mozgásfejlődése: szakirodalmi áttekintés és gyakorlati tanácsok

A mozgásfejlődés egy és oszthatatlan folyamat, melyben a harmonikus fejlődéshez minden fázisnak megvan a szerepe. A csecsemők mozgásfejlődése az életük első évében rendkívül fontos és izgalmas folyamat. Ebben az időszakban a kicsik különböző mérföldköveket érnek el, amelyek meghatározzák a motoros készségeiket és előkészítik őket az önálló mozgásra. A mozgásfejlődés során nyilvánvalóan jelentős fizikai fejlődés zajlik le - az izomzat és a mozgásszervrendszer fejlődése -, közben rendkívül fontos idegrendszeri fejlődés is bekövetkezik.

Az ontogenetikus fejlődésmenetet megfigyelve (Piaget, 1997) óta ismerik a szakemberek a szenzomotoros korszak jelentőségét. Már a magzatmozgások jellegéből lehet patológiát okozó eseményekre következtetni, s az újszülött spontán mozgásai mellett a neurológusok, neonatológusok az egyszerű reflexek, az elemi mozgásminták kiválthatóságának körülményeiből következtethetnek az idegrendszer érettségére, épségére (Lakatos, 2008).

Az újszülött reflexek

A születést követően a túléléshez egy sor primitív reflex jelenik meg, amelyeknek a feladata, hogy azonnali választ adjanak az új környezetre, és a baba saját változó szükségleteire (Goddard, 2015). Ezek a reflexek az élet első néhány hetében alapvető fontosságúak a baba túlélése szempontjából, és emellett mint kezdetleges gyakorlatok számos későbbi akaratlagos képesség kifejlődéséhez is hozzájárulnak. Ha ezek a reflexek aktívak maradnak az élet 9-12 hónapja után is, a jelenséget rendellenesnek tartjuk, amely a központi idegrendszernek a gyengeség vagy éretlenség bizonyítéka.

Nézzük meg részletesebben a legfontosabb újszülött reflexeket:

• Moro-reflex: A baba szétlöki a karjait, kezét és ujjait kimerevíti és felsír, mintha megrémült volna valamitől. Ezután közelebb húzza testéhez a végtagjait, mintha próbálna belekapaszkodni valamibe. Többnyire akkor jelentkezik, amikor az újszülött feje hirtelen helyzetet változtat, hirtelen megváltozik a hőmérséklet vagy egy erős zaj megijeszti a picit. A Moro-reflex a baba 2 hónapos kora körül kezd megszűnni.
• Kapaszkodó-reflex (Fogóreflex): Amikor a baba jó erősen megfogja a tenyerébe tett ujjunkat és el sem engedi, olyan, mintha szándékosan fogná a kezünket, pedig ez csak reflex. A tudatos megfogás és elengedés kialakulásával azonban a fogóreflex fokozatosan leépül. A fogó reflex fennmaradása akadályozza a kézügyesség fejlődését, és a két lábon történő egyensúlyozást, valamint megakadályozza lépéskor a gördítést.
• Babkin-reakció: A kapaszkodó- és a szopó reflex összekapcsolódása. Ha a baba tenyerét vagy a talpát lágyan megnyomkodjuk, akkor kinyitja a száját és szopó mozdulatokat végez. Ezt a kapcsolatot ki is használhatja a szülő, amikor a pici éppen elbóbiskolna szopás közben.
• Keresőreflex: Ha a baba arcát vagy száját megérintjük, ösztönösen abba az irányba fordul az érintés tárgyát keresve. Ez a reflex az első időkben segíti a szoptatást, azzal, hogy segít az újszülöttnek megtalálni a mama mellét.
• Szopó-reflex: Szintén létfenntartó ösztön, reflex, amely a csecsemő táplálékhoz jutását hivatott segíteni. A szopóreflex akkor váltódik ki, ha a baba szájpadlásához hozzáér valami. Ekkor automatikusan szopó mozdulatokat végez. A 4. hónap végére a gyermekek általában elhagyják ezt a reflexet.
• Tónusos nyaki reflex: Az újszülött 1 hónapos kora körül jelenik meg és nagyjából a negyedik hónapig marad meg. Ha az újszülött fejét oldalra fordítjuk, az ezen az oldalon lévő karját kiegyenesíti, míg a másikat behajlítja.
• Lépegető reflex: Bár egy újszülött természetesen még nem képes megtartani a saját súlyát a lábával, de ha megtartjuk úgy, hogy a talpa szilárd talajhoz érjen, úgy tesz, mintha járna, egyik lábát a másik elé teszi.
• Gerincvelői reflex (Galant-reflex): Ha a baba gerincét végigsimítjuk, egész testével a simítás irányába egyenesedik ki. A reflex a pici 4-6 hónapos koráig marad meg. Ha 6 hónapos kora után is megmarad a gerincvelői reflex, az kóros problémákra is utalhat.
• Úszó- vagy merülő reflex: Ha egy csecsemőt arccal lefelé vízbe helyezünk, elkezd úszó mozdulatokat végezni. Ráadásul hat hónapos koráig a baba nem lélegzik be vizet a tüdejébe.
• Talpi reflex (Babinski-reflex): Lényege, hogy a baba meghajlítja a lábfejét, lábujjai enyhén kitekerednek, nagylábujja enyhén elemelkedik a lábfej síkjától.

A mozgásfejlődés szakaszai és mérföldkövei

A mozgásfejlődési szakaszok szabályos sorrendje elengedhetetlen. A sorrendiség folyamatos erősödést jelent az izomrendszernek és optimális idegrendszeri érést fog létrehozni. Amennyiben a mozgásfejlődési szakaszok megkésnek, felcserélődnek vagy kimaradnak, akkor a vesztibuláris rendszer, vagyis az egyensúlyi szabályozás is sérülhet. Így a későbbi életszakaszokban mind magatartási, szociális, tanulási nehézségek jelenhetnek meg.

0-1 hónap

• Kezét általában ökölben tartja.
• Mozdulatai szaggatottak vagy rángatózóak.
• Szemeit az arcok felé mozdítja (kb. 30 cm-re lát).
• Képes fejét oldalra fordítani.

Az újszülöttek kezdetben csak körülbelül harminc centire látnak, de ez is éppen elég ahhoz, hogy szemüket az arcok felé mozdítsák. Nyakmozgásukat már az első szoptatáskor láthatjuk, amikor az „ingerlés” reflex arra ösztönzi őket, hogy a mell felé forduljanak. Néhány reflexmozgás is megmutathat már az első hetekben, például a lépés reflexét.

1-2 hónap

• Néhány újszülött reflex kezdi átadni helyét a szándékos mozgásoknak.
• Felemelkedik hason: a legtöbb csecsemő képes felemelni a fejét, amikor hason fekszik.
• Kéz a szájba: egyre inkább felkelti a figyelmét a saját keze.
• Szájmozgás: a hatodik héttől kezdve a csecsemő ránk villanthatja az első igazi mosolyát.

A csecsemő idegrendszere most már kialakult valamelyest. Rendszeres „hasalás idő” biztosítása a csecsemőnek kiváló módja annak, hogy erősítse nyakát és törzsét. Segít, ha valami érdekes, például az anya arca, az előttük van, hogy ösztönözzék a fejük felemelését. Ebben az időszakban a csecsemő talán jobban elkezdi integetni a karjaival, amikor izgatott. Sok időt tölthet el azzal, hogy megpróbálja mozgatni őket és a kezecskék jó eséllyel a szájában fognak kikötni. Az ujjmozgása még mindig korlátozott lehet, ujjait tehát valószínűleg szorosan összefonva tartja.

2-3 hónap

• Kar- és lábmozgásai folyamatosan egyre gördülékenyebbé válnak.
• Kezei már nem lesznek mindig ökölbe szorítva.
• Készen áll a fordulásra: a rúgásai egyre erőteljesebbek lesznek.
• Fogás: a babák elkezdhetik elkapni azokat a tárgyakat, amelyek éppen elérhetetlenek.

A csecsemő kezei már nem lesznek mindig ökölbe szorítva. Elkezdi élvezni, hogy tudatosan kinyitja és becsukja őket. Ahogy a rúgásai egyre erőteljesebbek lesznek, hamarosan képes lehet saját magát átfordítani a hasáról a hátára. Ebben a korban a babák elkezdhetik elkapni azokat a tárgyakat, amelyek éppen elérhetetlenek. Míg az újszülött reflex arra ösztönzi a babákat, hogy ökölbe szorítsák azokat az objektumokat, amelyek hozzájuk érnek, a csecsemő fogása most már szándékosabb lehet.

4-7 hónap

• Hát- és nyakizmok fokozatosan erősebbé válnak.
• Először felemelik a fejüket, és megtartják, miközben hason fekszenek.
• Karjait tolva emelgeti a mellkasát, ezzel erősítve felsőtestét.
• Rúghat lábaival, és „úszhat” a karjaival (kb. 5 hónapos korban).
• Képesek mindkét irányba fordulni.
• Ülés gyakorlása: támasztva, majd önállóan is képesek ülő helyzetbe hozni magukat (6-7 hónapos korra).
• Kéz irányítása: a negyedik hónapban a baba egyre nagyobb irányítást szerez a keze felett.
• A legtöbb baba ekkorra könnyen el tudja navigálni a számára érdekes tárgyakat a szájához.
• Tárgyak áthelyezése egyik kézből a másikba (6-8 hónapos korban).
• Felfedezi teste új részeit: megfoghatja a lábát, megérintheti nemi szerveit.

Amint a babád képes a fejét felemelni, elkezd karjait tolva emelgetni a mellkasát. Ez a „gyakorlat” erősíti a felsőtestüket, ami kulcsfontosságú annak érdekében, hogy stabilak és egyenesek maradjanak később ülés közben. Ugyanakkor rúghat lábaival, és „úszhat” a karjaival. Ezek a készségek, amelyek általában öt hónapos kor körül jelentkeznek, szükségesek a mászás előkészítéséhez. Ennek a periódusnak a végére valószínűleg képesek lesznek mindkét irányba fordulni.

Amint a babád felemeli a mellkasát, segíts neki az ülés gyakorlásában. Tartsd vagy támaszd meg a hátát párnákkal, miközben tanul egyensúlyozni. Hamarosan megtanulja a „triplód” pozíciót is, amikor előre dől, és kinyújtja a karjait az egyensúly megtartása érdekében. A negyedik hónapban a babád egyre nagyobb irányítást szerez a keze felett. A legtöbb baba ekkorra könnyen el tudja navigálni a számára érdekes tárgyakat a szájához. Ahogy a fizikai koordináció javul, a babád felfedezi teste új részeit. Hátul fekve most már megfoghatja a lábát és a változatosság kedvéért ezt is a szájába veszi.

8-12 hónap

• Sokkal mozgékonyabbá válnak.
• Valószínűleg már tud ülni segítség nélkül.
• Képes pillanatok alatt forogni.
• Kúszás: általában hét és tíz hónapos kor között sajátítják el.
• Mutatóujj és hüvelykujj csípőfogása (kb. 9 hónapos korban).
• Bútorokba kapaszkodva botorkál, majd önállóan megteszi az első lépéseket.
• A legtöbb baba 12-15 hónapos kora között tanul meg biztosan járni.

8 hónapos koruk körül a babák kezdenek sokkal mozgékonyabbá válni. Ebben a korban a babád valószínűleg már tud ülni segítség nélkül. Babád mostanra folyamatosan izeg-mozog, nem marad meg nyugodtan a hátán. Akarata szerint tud pillanatok alatt forogni. A kúszást általában hét és tíz hónapos kor között sajátítják el a gyermekek. Néhány gyereknél a felgyorsult mozgásfejlődés során kimarad a kúszás szakasza. Ez azért probléma, mert ennek a mozgásformának az elsajátítása nagyban hozzájárul a mozgáskoordináció, egyensúly fejlesztéséhez. Gyakran hangoztatott vélemény, hogy a kimaradása később tanulási nehézségekhez vezethet. Hogyan ösztönözheted a gyermekedet a mászásra? Próbáld meg olyan érdekes tárgyakkal meglepni, amelyek még éppen elérhetetlenek számára. Ahogy ügyesebb lesz, hozz létre mini akadálypályákat párnákkal, dobozokkal és párnákkal.

Amint a babád biztonságban érzi magát állva, kipróbál néhány óvatos lépést a szülő biztonságot nyújtó támogatása mellett. Amikor a kezeid nem állnak rendelkezésre, a bútorokba kapaszkodva fog botorkálni. Amint az egyensúlya javul, előfordulhat, hogy néha elengedi a támaszt mielőtt újra fogást keresne, amikor érzi, hogy ingadozik. Az első lépései bizonytalanok lesznek. Hamarosan azonban képes lesz tartani magát és mozogni, amíg néhány lépés megtétele után el nem kapod.

A mozgásfejlődés átfogó jelentősége

A mozgásfejlődéssel kapcsolatban könnyű azt gondolnunk, hogy ez pusztán a baba fizikai előrelépéséről szól. Ám ez egy tévhit! A mozgásfejlődés sokkal többről szól, mint hogy hogyan mozgatja a baba a kezét, lábát stb. Habár a mozgásfejlődés során nyilvánvalóan jelentős fizikai fejlődés zajlik le - az izomzat és a mozgásszervrendszer fejlődése -, közben rendkívül fontos idegrendszeri fejlődés is bekövetkezik.

A fizikai fejlődés és a neurológiai fejlődés kölcsönhatása miatt a mozgásfejlődés során lényeges, hogy a baba átélje az egyes szakaszokat. Ez azt jelenti, hogy a baba meg kell tanulja az összes nagyobb mozgást a fejlődési folyamat során, kezdve a fordulástól egészen a saját erőből történő járásig. A mozgásfejlődési lépéseket úgy kell teljesíteni, hogy a gyermek minden egyes mérföldkőt megtapasztaljon, és ne hagyjon ki egyetlen szakaszt sem. Ennek összefüggésében nem szabad sürgetni a baba egészséges fejlődését, mivel minden lépésnek saját logikus sorrendje és ideje van.

A mozgásfejlődés elsődleges szempontjának kellene lennie: a korábban említett reflexek integrálása, a kimaradt, felcserélt, megkésett mozgásfejlődési szakaszok gyakorlásának, lehetőségeinek megteremtése. Amennyiben már ezeket a problémákat a szülők felismerik, vagy furcsaságokat vesznek észre, fontos, hogy már otthon egész pici korban rásegíthetnek a megfelelő érési folyamatokra, a mozgások fontosságát hangsúlyozva és gyakorolva. Elsődleges lehetőség akár otthoni kis „játszótér” vagy akadálypálya létrehozása, pl.: hintáztatás, emelgetések, bölcsődei játékok, höcögtetés. Ezekhez a játékokhoz, mozgásos feladatokhoz kapcsolnak be a keresztcsatorna-szintek, és mélyül el, erősödik meg (a folyamatos gyakorlással, ismételgetéssel) a különböző idegpályák megfelelő válaszokat adó működése.

A legnagyobb problémát az jelenti sajnos, hogy már maga a szülő is egy virtuális térben él. Mi magunk sem szakadunk ki a „kütyükből”. A gyermekünk ezt látja, mert egy csecsemő mindig utánoz. Sok szülő esik abba a hibába, hogy a gyermekének megvesz minden hasznosnak vélt zizegő, zenélő, csörgő játékot. A csecsemő mozgásfejlődése nem egy verseny, és nem szabad hasonlítgatni a gyermekeket. Meghatározó, hogy mit örökölt, mekkora a felfedező kedve, a testsúlya, és hatással vannak rá az esetleges rossz élmények, betegségek is.

tags: #csecsemok #mozgasfejlodese #szakirodalom