A gyermekkori elhízás: okok, következmények és megelőzés

Az „ezek a mai fiatalok” és a „régen minden jobb volt” közhelyeket félretéve is tény: egyre növekszik a súlyfelesleggel küszködők aránya, és ez alól sajnos a gyerekek sem számítanak kivételnek. A gyermekkori túlsúly és elhízás egyre gyakoribb a fejlett nyugati társadalmakban, így hazánkban is, és idővel többféle egészségügyi és mentális problémához vezethet. Az elhízás diagnózisa alapjául szolgálhat a TTI (testtömegindex). Mivel növekszik az előfordulása a gyermekek elhízásának, és sok káros egészségügyi hatása van, ezért elismerik, mint egy komoly közegészségügyi problémát.

Magyarországon nagyjából 20 százalék körül van az elhízott gyermekek aránya, ami Európában is kiemelkedő adatnak számít. A túlsúlyos gyermekek (0 és 5 év között) száma világszerte 1990-ben 32 millió volt, 2016-ban már 41 millióra nőtt, ami négyszerese Magyarország lakosságának. A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) szerint a 2-5 éves gyermekek 13,9%-a, a 6-11 évesek 18,8%-a és a 12-19 éves serdülők 17,4%-a sorolható a túlsúlyosak közé.

Mikor minősül egy gyermek túlsúlyosnak vagy elhízottnak?

A testtömegindex jó mutató felnőtteknél, ezzel aránylag jól tudjuk sztenderdizálni, hogy egy adott korban nagyjából rendben van-e valakinek a testsúlya. A gyermekeknél azonban nem pontosan ezt alkalmazzuk, hanem az úgynevezett BMI percentilist vesszük alapul. Ez azt mutatja meg, hogy az azonos nemű és korú gyermekek mekkora százalékának kisebb a testtömegindexe a vizsgált gyermekénél egy adott időszakban. Ezek a táblázatok megbízhatók, és segítségükkel a védőnők és orvosok grafikus formában követik nyomon a gyermekek fejlődését azáltal, hogy mennyire tér el az 50-es percentilis értéktől.

A percentilis görbék értelmezése:

• 5 percentilisnél kisebb érték kóros soványságra utal.
• 5-85 percentilis közötti érték esetén a gyermek megfelelően táplált és fejlett.
• 85-95 percentilis között a gyermek túlsúlyos.
• 95 percentilis érték felett a gyermek elhízott.

Azonban sem ezek, sem a BMI (body mass index) önmagában nem elegendő a kockázatbecsléshez (kivéve súlyos elhízás, extrém kövérség = nagy kockázat), bár mindenképpen adnak egy támpontot az aktuális helyzetről. Fontos, hogy a BMI-t sem szabad túlértékelni, erős izomzatú embereknél normálisan is valamivel magasabb értéket mutat.

A gyermekkori elhízás definíciója jelenleg nem egységes. Ez sajnos nagyban megnehezíti a különböző vizsgálatokból kikerült adatok összehasonlítását, mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban. Hogy érzékeltessük a határértékek közötti különbséget, hétéves fiúknál és lányoknál a túlsúly és elhízás diagnózisának felállításához használt BMI-értékeket három, Európában futó vizsgálatban használt definíció alapján:

Az ábrákon jól látható, hogy mindkét nemnél mind a túlsúly, mind az elhízás vonatkozásában a WHO-definíciónál a legalacsonyabb a határérték. Így, ha ezt a módszert választjuk, akkor kapjuk ugyanazon adatbázison a legmagasabb prevalencia értékeket.

Az elhízás okai

A gyermekkori elhízást számos faktor kiválthatja, melyek gyakran párosával vannak jelen. Az „obesogenikus környezet” az orvosi kifejezés ezen tényezők összességét foglalja magába. A legfőbb kockázati tényező a gyermeki elhízást illetően mindkét szülő elhízása. A gyermekek nem azért lesznek kövérek, mert azok szeretnének lenni, hanem mert a gyermek leképezi az adott családban megtalálható értékeket. A lényeg, hogy ahol nincs erre kellő pénz és kellő figyelem, elsősorban ott lesz a gyerek kövér, bár ilyen-olyan egyéni eltérések természetesen akadnak.

Életmódbeli tényezők:

• Mozgásszegény életmód: A technológia fokozott használata, mint például a számítógép-használat, videójátékok, tévénézés, jelentősen hozzájárul a gyermekek fizikai inaktivitásához. Egy tanulmány kimutatta, hogy azon gyerekek, akik valamely elektronikus eszközt 3 vagy több órán keresztül használnak naponta, 17-44%-kal nő a kockázata annak, hogy túlsúlyos lesz.
• Kalóriadús étrend: A többszöri uzsonnázás, a nagy adagok fogyasztása, a cukrozott üdítőitalok gyakori fogyasztása, a reggeli kihagyása, nagy energiasűrűségű élelmiszerek (pl. nagy zsírtartalmú ropogtatnivalók) választása, kevés gyümölcs és zöldség fogyasztása, rendszertelen étkezés, nassolás mind hozzájárulhatnak az elhízáshoz. A fast food éttermekben való étkezés is nagyon gyakori a fiatalok körében.
• Családi szokások: Az elmúlt évtizedekben a családi szokások jelentősen megváltoztak. A családi létszám csökkenése miatt a gyermekek megszerezték azt a képességet, hogy erőltessék azt, amit akarnak. Ez a képesség lehetővé teszi számukra azt, hogy könnyebben hozzáférést kapjanak a dús kalóriájú élelmiszerekhez.
• Alváshiány: Gyakori összefüggés van az éjszakai életmód, a rövidebb alvásidő és az elhízás között.

Szociális és gazdasági tényezők:

• Sokkal több az elhízott gyerek a rosszabb szociális körülmények között élő családokban, ahol amúgy is rosszabb az egészségügyi tudatosság, mint a felsőbb társadalmi rétegekben.
• Az elhízás gyakori azon gyermekek körében, akik alacsony jövedelmű, afro-amerikai, spanyolajkú közösségekből származnak. Ez főleg azért van így, mert a kisebbségi gyerekek kevesebb időt töltenek játékkal a szabadban, kevésbé aktívak.
• A hátrányos társadalmi-gazdasági helyzet. Számos tanulmány támasztja alá, hogy az alacsonyabb iskolázottságúak körében magasabb a gyermekkori elhízás előfordulási aránya.

Biológiai és genetikai tényezők:

• A gyermekkori elhízás gyakran számos genetikai kölcsönhatás és környezeti tényezők eredménye. Polimorfizmusok a különböző génekben irányítják az étvágyat, illetve az anyagcserét, hajlamosítva az egyéneket az elhízásra, ha elegendő kalóriabevitel történik.
• Veleszületett betegségek (pl. Prader-Willi-szindróma).
• Hormonális betegségek (pl. pajzsmirigy-alulműködés, növekedési hormon hiánya, Cushing-szindróma).
• Gyógyszerek (pl. epilepszia-gyógyszerek, szteroidok).
• A szoptatás például védelmet nyújthat az elhízás ellen a későbbi élet során, ennek az időtartama arányos a későbbi élet folyamán létrejött elhízással.
• A magas születési súly (4 kg és e felett).

Az elhízás szövődményei és következményei

A gyermekkori elhízásnak számos negatív egészségügyi következménye van, valamint összefüggésbe hozható a felnőttkori korai halálozással is. Minél fiatalabb korban jelentkezik az elhízás, annál nagyobb a kockázata a hosszútávú negatív következményeknek. A túlsúlyos és elhízott gyermekek nagyobb eséllyel maradnak elhízottak felnőtt korukban is. Valószínű, hogy a túlsúlyos gyermekek túlsúlyos felnőttekké válnak. Azok az emberek, akik gyerekkorban elhíztak, nagy valószínűséggel felnőttkorban is elhízottak lesznek.

Fizikai egészségre gyakorolt hatások:

• Szív- és érrendszeri betegségek: Magas vérnyomás, magas koleszterinszint, érelmeszesedés, szív koszorúér szűkület, infarktus, agyi érkatasztrófák (stroke). Minél hamarabb kezdődik a folyamat, annál korábbi életkorban kell számolnunk ezekkel a következményekkel.
• Anyagcsere-betegségek: 2-es típusú cukorbetegség (T2DM), inzulinrezisztencia, metabolikus szindróma. A T2DM általában ritka gyermekkorban, de az elhízás gyakoriságának emelkedésével egyre sűrűbben fordul elő.
• Májbetegségek: Májenzimek emelkedése, zsírmáj kialakulása, mely hosszú távon a májsejtek elpusztulásához és májműködési zavarokhoz vezethet. Az epe fokozott koleszterin telítettsége epekövesség kialakulásához vezethet.
• Ortopédiai problémák: A jelentős túlsúly nagyon megterheli a fejlődésben lévő csont- és ízületi rendszert mely ortopédiai szövődményekkel járhat, mint például X-láb, bokasüllyedés, lúdtalp, vagy akár a combfej ízületi fejben való elcsúszása.
• Légzési problémák: Alvási apnoe, alvás alatti légzészavarok, következményes pihenési képtelenséggel.
• Egyéb betegségek: Polycystás ovárium szindróma (PCOS), daganatok kialakulása (pl. emlő- vagy vastagbéldaganat), hormonális problémák okozta csökkent termékenység és menstruációs zavarok.

Mentális és pszichoszociális hatások:

• Alacsony önértékelés: Az elhízott gyermekeket gyakran piszkálják társaik, ami alacsony önbecsüléshez, szomorúsághoz, unottsághoz, idegességhez vezethet.
• Szorongás és depresszió: A társadalomra még mindig sajnos jellemző az elhízott gyermekkel szembeni diszkrimináció, mely akár depresszióhoz is vezethet.
• Viselkedési problémák: Az elhízás negatív hatással van az önelfogadásra, így a mentális egészségre, és szélsőséges állapotokhoz vezet, mely szintén veszélyes.
• Érzelmi evés: Sok túlsúlyos gyermek esik abba a hibába, hogy az ételt használja menedéknek, érzelmi evés alakul ki, mely egy ördögi kört indít el.

A gyermekkori elhízás kezelése és megelőzése

Az elhízás felismerésére, megelőzésére és kezelésére leginkább az iskolákban van lehetőség, ahol a gyermekek idejük jelentős részét töltik, valamint a gyermek-háziorvosi praxisokban, ahol a gyermekek egészségügyi ellátása jelentős részben folyik. A probléma megoldása a környezet és a társadalmi hozzáállás megváltozásától remélhető.

A megelőzés:

Az elhízás megelőzésére vonatkozó ajánlások azokra a gyermekekre érvényesek, akiknek az életkorra és nemre korrigált BMI-értéke az 5 és a 84 percentilis között van.

• Egészséges táplálkozás: A szülői étkezési szokások nagyban befolyásolják a gyermekekét. Fontos a napi ötszöri zöldség-gyümölcs fogyasztás, a cukrozott üdítőitalok teljes kerülése, a gyorsételek mellőzése és az adagok ésszerű korlátozása.
• Rendszeres testmozgás: A napi 60 perc mozgás lenne az ideális, mely lehet tánc, labdajáték, séta. Fontos a képernyő előtt töltött idő mérséklése (napi 1-2 óra maximum).
• Családi támogatás: Az egészséges életmódra való átállás az egész családot érinti. A szülőknek példát kell mutatniuk, és együtt kell sportolniuk a gyermekekkel. Az életmódváltás nem tiltáson alapul, hanem a reális célok kitűzésén, pozitív megerősítésen és motiváción.
• Megfelelő alvás: Biztosítani kell a gyermekeknek a pihentető alvást, elkerülve a lefekvés előtti okostelefon-használatot, tévénézést és videójátékozást.

A kezelés:

A 2-19 éves túlsúlyos és elhízott gyermekek, serdülők és fiatalok esetében a bizottság több szakaszból álló, a javulástól függően fokozódó intenzitású kezelést javasol.

1. Prevenció-plusz protokoll (1. szakasz): Specifikus ajánlások az étrendre és a fizikai aktivitásra, például több gyümölcs és zöldség fogyasztására kell ösztönözni a gyermeket, korlátozni kell a televíziózást és az egyéb képernyős tevékenységeket. A gyermekeket havonta kell ellenőrizni.
2. Strukturált testsúlykontroll protokoll (2. szakasz): Kis energiasűrűségű, kiegyensúlyozott étrend; naponta legalább 60 percig tartó, felügyelet mellett végzett fizikai aktivitás; a tévénézés, illetve képernyős időtöltés korlátozása (legfeljebb napi egy óra); és ezeknek a magatartásformáknak a fokozott önellenőrzése naplók kitöltése révén. A háziorvos segítséget kérhet nem orvos kollégától vagy szakértőtől (pl. dietetikustól).
3. Átfogó, multidiszciplináris kezelés (3. szakasz) és harmadik szintű ellátás (4. szakasz): Ezek az intenzívebb terápiák magas szinten képzett, az elhízás kezelésében jártas munkacsoportok biztosítják. Erre akkor kerül sor, ha az 1. és a 2. szakaszban nem sikerült egészségesebb testsúlyt elérni. Ilyenkor a háziorvos szakrendelésre (pl. endokrinológushoz, pszichológushoz) küldi a gyermeket, főleg ha súlyosan elhízott, vagy ha elhízással összefüggő betegségek alakultak ki.

Szakember segítsége:

Ha azt tapasztalja, hogy az életmódbeli változtatások nem hatásosak, vagy ha gyermeke túlsúlyos, emiatt lehangolt, esetleg iskolai problémái is vannak, keresse fel a gyermekorvost és kérjen segítséget. Orvosa felmérheti gyermeke testsúlyát és további tanácsokat is adhat az életmód megváltoztatásával kapcsolatban, vagy akár más szakemberekhez is irányíthatja, így például endokrinológushoz, dietetikushoz vagy pszichológushoz.

tags: #gyermekkori #percentilis #elhizas