Csecsemő légzési nehézségei: Okok, tünetek és teendők

Minden édesanya egyik legnagyobb félelme, hogy egyszer csak nem lélegzik a kisbabája. Az újszülöttek gyors, időnként szabálytalannak tűnő légzése gyakran megijeszti az újdonsült szülőket, pedig a légzés az egyik legalapvetőbb élettani funkciónk.

Dr. Somogyi Éva elmondása szerint a méhen kívüli élet az első lélegzetvételekkel kezdődik. Az újszülöttek sokkal gyorsabban lélegeznek, mint az idősebb gyermekek és felnőttek. Míg a felnőttek esetében 14-18/perc a normális légzésszám, addig egy egészséges, fejlett újszülötté 40-60/perc közötti (ez alvás közben lelassulhat a percenkénti 30-40 légzésre), egy csecsemőé 30-50, a kisdedeké pedig 25-32 percenként. Ennek az az oka, hogy az újszülöttek mellkasa és tüdeje jóval kisebb, légútjaik szűkebbek és légzőizmaik is fejletlenebbek a felnőttekéhez képest.

Sokszor aggodalmat vált ki a hozzátartozókból, amikor azt tapasztalják, hogy az újszülött rendszertelenül veszi a levegőt. A békésen szunyókáló babáknál feltűnhet, hogy időnként gyorsabban és mélyebben, majd lassabban és felszínesebben veszik a levegőt. Az pedig különösen nagy riadalmat okoz, amikor a szülők azt észlelik, hogy a picik időnként rövidebb (akár 10 másodpercnyi) szünetet is tartanak a légvételek között, majd külső stimuláció nélkül folytatják a légzést egyre mélyebb lélegzetvételekkel. Ez kezdetben teljesen normális jelenség is lehet, amit periodikus légzésnek nevezünk, és a légzésellenőrző központ éretlenségével magyarázható, de kb. hathónapos kor körül, ahogy kifejlődnek teljesen a légzőszervei, a légzés is lassúbb és kiegyensúlyozottabb lesz.

A légzést számtalan tényező befolyásolja a baba esetében is. Újszülötteknél megfigyelhető, hogy a korai, az élet első órájában biztosított bőrkontaktus esetén a baba kisebb stresszt él át, a légzése és szívverése is stabilabb. Ha azonban stressz éri vagy sír, a légzésszáma is megemelkedik (akár 60 légzés/percet is elérhet). Fontos, hogy amint megnyugszik a baba, a légzésszámnak is normalizálódnia kell. Két hónapos kor alatt a percenként 60 alatti, 2-12 hónapos kor között pedig a percenként 50 alatti légzésszámot tekintjük normálisnak. Ha a csecsemő nyugodt, és továbbra is azt tapasztaljuk, hogy folyamatosan gyorsan lélegzik, ez problémát jelezhet.

Légzésfigyelő és a téves riasztások

A légzésfigyelő hasznos eszköz, hiszen időben leadott jelzésével azonnal cselekedhetnek a szülők, hogy megmentsék babájuk életét. A jól beállított légzésfigyelő monitor nagy segítséget nyújt a légzésleállás azonnali észleléséhez, ezért a veszélyeztetett csecsemők esetén használata egyértelműen javasolt, de egészséges babáknál is indokolt lehet. A készülék a baba mozgását - ezzel együtt a légzését is - monitorozza folyamatosan, és akkor jelez, ha 20 másodpercen át mozdulatlanságot érzékel.

Csakhogy a riasztás akár téves is lehet. Okozhatja technikai probléma, például az, hogy rosszul állítottuk be az eszköz érzékenységét, esetleg az elemes műszer már merülőben van. Hadnagy Zsuzsanna intenzív terápiás szakember, az Élet. Érzés Egyesület szakértője babaelsősegély-tanfolyamokat tart, és ő is azzal kezdi, hogy amikor meghalljuk a sípoló hangot, először azt kell kideríteni, valós-e a riasztás. Például a lányai többször aludtak békésen a háromutcányira hallatszó éles hang mellett teljesen a kiságy széléhez simulva, ezáltal legurulva a matrac alatt elhelyezett érzékelő lapról.

Azt, hogy a riasztás téves-e, könnyen kideríthetjük gyermekünk megfigyelésével. Ha a babaszobába berohanva ébren találjuk a kicsit, akkor nincs is kétség: a készülék tévedett. Ám ha a baba fekvő helyzetben van, bizonyosodjunk meg róla, hogy lélegzik-e - ellenőrizzük például, hogy álmában tesz-e apró mozdulatokat, ütemesen emelkedik és süllyed-e a mellkasa, illetve érezzük-e a kiáramló levegőt, ha orra/szája elé tartjuk a kézfejünket.

A csecsemő nehézlégzésének tünetei

A nehézlégzés a légvétel nehezítettségét jelenti, azt, hogy plusz izommunkát, koncentrációt, energiát kell beletenni minden egyes légvételbe a gyermeknek, hogy elegendő oxigénhez jusson. Ez rendkívül megterhelő és a kimerülés veszélyével fenyeget. Szülőként is igencsak megterhelő látni gyermekünk nehézlégzését. A nehézlégzés egy akut állapot, amely sürgős beavatkozást igényel.

A nehézlégzés tüneteit nagyon fontos időben felismerni. Ez mind gyermekekre, mind felnőtteke is igaz, de a gyermekek fokozott odafigyelést igényelnek. Nehézlégzés esetén a gyermeken látható, hogy erőlködve lélegzik. Előfordulhat, hogy hangosan veszi a levegőt vagy fújtat, valamint látható a légzési segédizmok igénybevétele. Ez azt jelenti, hogy a hasizmokat is használja a gyermek légzéshez, látható a bordaközti izmok behúzódása belégzéskor, esetleg a nyakizmokat is igénybe veheti. A nehézlégzés során ez a fokozott izommunka vezethet kimerüléshez.

A csecsemők nehézlégzésére jellemző, hogy légzéssel összefüggésben, szinte szinkronban biccentik a fejüket, és nyögve lélegeznek. Enyhe esetben a nehézlégzés csak fizikai megterhelésre jelentkezik, súlyosabb esetben már nyugalomban is megfigyelhető. A nehézlégzés kialakulása lassú is lehet, hónapokat vagy éveket is igénybe vehet, de akutan is megjelenhet súlyos légszomjjal társulva. Fontos, hogy a szülő észre vegye a baba légzésében megfigyelhető egyéb szokatlan jeleket is. Ilyen például az orrszárnyi légzés, a belégzéssel egyidőben megfigyelhető mellkasi behúzódás, a hasi légzés fokozódása vagy a be- és kilégzést kísérő szokatlan hangok (hangos belégzés, préselő, sípoló, hangok vagy nyögések kilégzéskor).

Amennyiben a baba ajkai és bőre szederjessé válik (cianózis), vagy egyéb riasztó tünetek (bágyadtság, eszméletvesztés, hányás, láz, mellkasi fájdalom) is társulnak a nehezített légzéshez, azonnali orvosi segítséget, mentőt kell hívni a gyermekhez.

Mikor forduljunk orvoshoz?

• Ha a gyermek légzése szaporává válik, etetése, itatása a légzési panaszok miatt akadályba ütközik.
• Ha a vér oxigén szintje 90-95% között van (pulzoximéterrel mérve), érdemes konzultálni a gyermekorvossal.
• Ha a hörgőcskegyulladásra hajlamosító tényezők (koraszülöttség, hörgőfejlődési, szívfejlődési rendellenesség) fennállnak, és tünetek jelentkeznek.
• Ha lázas, vagy hőemelkedése van, emellett pedig ziháló a légzése és köhög is.
• Ha a nehézlégzés kifejezett és erős mellkasi fájdalom, fulladás, a bőr szederjes elszíneződése társul hozzá, általános gyengeséggel, lázzal, hányással, netán eszméletvesztéssel jár.

Az alábbi táblázatban láthatók a percenkénti normál légzésszámok és pulzus az életkor függvényében. A légzésszámot legegyszerűbb úgy mérni, hogy a tenyerünket a gyermek hátára helyezzük, és elindítunk egy stoppert a telefonon. Így a tenyerünkkel érzünk minden egyes légzést, és le tudjuk számoljuk, hányszor vesz levegőt a gyermek egy perc alatt.

(A táblázat tájékoztató jellegű, és nyugodt gyermekre vonatkozik. A láz és a sírás önmagában is megemeli a légzésszámot és a pulzust. A légzésszámot a többi légzési paraméterrel együtt érdemes vizsgálni.)

Mikor hívjunk mentőt?

• Ha a vér oxigénszintje 90% alá esik (pulzoximéterrel mérve), azonnal mentőt kell hívni a nehézlégzéssel küzdő gyermekhez.
• Azonnali ellátásra lehet szükség, ha csecsemőjén, gyermekén az alábbi tüneteket észleli: kifejezetten szapora légzés; hallható zihálás; erős fáradtság, ébreszthetetlenség vagy ébresztés után szinte azonnal visszaalvás; nem fogadja el a táplálékot; tünetei gyorsan romlanak; kékessé válik (ajkak, ujjak, fülek). Ilyen esetekben azonnal hívja a mentőszolgálatot a 112-es számon!
• Ha a légzés leáll, azonnal be kell avatkozni!

A csecsemő nehézlégzésének okai

A gyermekkori nehézlégzés egy komplex probléma, amely sokfél okra vezethető vissza. A nehézlégzés valójában csak egy tünet, nagyon sok kórkép vezethet nehézlégzéshez, melyekben valahogyan sérül a normál légvételi mechanizmus vagy nem kielégítő az oxigénellátás a test szöveteinek. Ez történhet például futáskor is a gyermekekkel. A nehézlégzés azonban sok betegség tünete is lehet.

Belégzési nehézlégzést látunk a felső légutak szűkületeivel járó betegségekben (pl. krupp), míg a kilégzési nehézlégzés az alsó légutak szűkületével járó betegségekben (pl. asztma, bronchiolitis). Dr. Somogyi Éva szerint a nehézlégzés a szervezet sejtjeinek csökkent oxigén ellátását vagy oxigénhiányát jelző tünet, amit gyerekkorban leggyakrabban a légutakat megtámadó vírusfertőzés okoz. Ilyen kórkép az alsó légutak, hörgők görcsével és gyulladásával járó asztmatikus hörghurut (obstruktív bronhitisz), ami nehezített kilégzéssel, sípolással és a gyermek kapkodó levegővételével jár. Másik gyakori kórkép a krupp, ami jellegzetes ugató köhögéssel kezdődik, belégzésben érdes, hangos, húzó jellegű hang (stridor) kíséri a nehezített belégzést.

A nehézlégzés leggyakoribb okai gyermekeknél:

• Légzőrendszeri betegségek: krupp, asztma, bronchitis, tüdőgyulladás, allergiás reakciók, hörgőcskegyulladás (bronchiolitis).
• Félrenyelés: A légutakat idegen test - például egy falat étel - zárja el.
• Allergiás eredetű: Az allergiás asztma a leggyakoribb típusa a gyermekkori nehézlégzésnek. Ezen kívül különböző allergének, mint pl. a házipor-atka, az állatszőrök, valamint a pollen allergének allergiás reakciót okozhatnak a légutakban.
• Egyéb kórképek: Néhány gyermeknél olyan alapbetegségek, mint például a reflux vagy szív- és érrendszeri betegségek is járhatnak nehézlégzéssel. Anyagcsere betegségek, például a pajzsmirigy betegségek, vese betegségek és a központi idegrendszeri betegségei is kiválthatják a nehézlégzést. Megjelennek a nehézlégzés tünetei a keringési elégtelenség és a shock állapotában is, ez a legsúlyosabb eset, amit a nehézlégzés jelezhet.

Krupp

A krupp egy elsősorban kisbabákat, legsúlyosabban egyéves kor alatti gyerekeket érintő vírusosmegbetegedés-alapú nehézlégzési helyzet. Hajlam kérdése, és azért gyakoribb és veszélyesebb kisebb korban, mert akkor még nagyon szűkek a légutak, és a nyálkahártya-duzzanat elzárja őket. Ez egy belégzési nehézség (míg az asztmatikus helyzetek kilégzéskor nehezebbek), „sípoló” belégzéssel és jellegzetes ugató köhögéssel jár.

Különös ismertetőjele, hogy éjszaka vagy a délutáni alvás közben jelentkezik, akár derült égből a villámcsapás. Csecsemőknél inkább az éjszaka első felében, nagyobbaknál pedig hajnaltájt mutatkozhatnak a tünetek. Esetenként enyhe hurutos jelek, minimális orrfolyás megelőzheti, ezt követően néhány órán belül tapasztalhatjuk a sokszor ijesztő tüneteket: az akár némaságig fokozódó rekedtséget, rekedt/kutyaugatáshoz hasonlatos köhögést és nehezített, hangos, olykor „húzó jellegű” belégzést, amikor a gyermek erőltetve küzd a levegőért, fokozott légzési munkát végezve, légzési segédizmait is használva. Ilyenkor a bordák között, a bordaívek alatt, a mellcsonton és a kulcscsontok felett a belégzéssel összefüggő behúzódások láthatók.

Sok esetben azonban a krupp a vírusfertőzés első tüneteként jelentkezik, megelőző jelek nélkül és sok esetben láz sem kíséri. Előfordul, hogy az első éjszaka után a második-harmadik éjszakán is számíthatunk még a tünetek visszatérésére, felerősödésére. Amikor az ugató köhögés produktív, hurutos köhögésbe megy át, afféle „jó jelnek” tekinthető, utána a nehézlégzés már várhatóan nem tér vissza. Mivel a felső légúti megbetegedésekben ludas vírusoknak köszönhető ez a betegség, sajnos nem ritka, és az arra hajlamos gyerekeknél többször is ismétlődhet is. Azért a csecsemő- és kisdedkorban találkozunk vele elsősorban, mert a gége náluk még kisebb átmérőjű, így a gyulladással együtt járó nyálkahártya-duzzanat jelentősebb légúti szűkületet hozhat létre.

Bronchitis (hörghurut)

Nem ritka, hogy a légúti fertőzés nem áll meg a felső légutakban, hanem szövődményként az alsó légutak gyulladását váltja ki, de az is lehet, hogy eleve az alsó légutak betegednek meg. Ha a hörgők nyálkahártyáján alakul ki ez a gyulladás, hörghurutról, vagyis bronchitisről beszélünk. Ezt csecsemő- és kisdedkorban leggyakrabban légúti vírusfertőzések váltják ki, megjelenése és a tünetek hasonlósága miatt pedig asztmatikus hörghurutként is említjük.

A vírusfertőzés általában náthával, felső légúti tünetekkel indul, majd néhány órán/egy-két napon belül jelentkeznek a jellegzetes tünetek, melyek súlyosabb esetben szabad szemmel és füllel, enyhébb formájában hallgatóval észlelhetők. Izgatott, száraz köhögés mellett változó jelleggel megnyúlt kilégzési idő, zihálás, kilégzésben szabad füllel is hallható sípolások, szörtyögések, kilégzési nehezítettség mutatkozhat. Súlyos esetben az alsó légutakban rekedt levegő miatt felfújt mellkas, a lenyomódott rekeszizom és a lenyelt levegő miatt puffadt has is észlelhető, ilyenkor az ún. légzési segédizmok is erőltetett munkában vannak. A köhögés rohamokban is jelentkezhet, ez olykor öklendezésig, hányásig fokozódhat.

Bronchiolitis (hörgőcskegyulladás)

A hörgőcskegyulladás egy gyakran előforduló alsó légúti megbetegedés, amely általában a 2 éves kor alatti csecsemőket érinti, a fiúkat gyakrabban. Kiváltó oka vírusfertőzés. Főleg a téli hónapokban jelentkezik. A gyermekek többsége otthoni kezelés mellett szövődménymentesen gyógyul, kis százalékban azonban szükség lehet kórházi kezelésre. A 2 éves kor alatti kórházi kezelések leggyakoribb oka ez a betegség. A betegség lefolyása koraszülöttek és újszülöttek esetén súlyos is lehet. A betegség cseppfertőzéssel terjed, érintéssel, tárgyak közvetítésével igen fertőzőképes. Fontos, hogy elkülönítsük a hörgőgyulladástól (bronchitis), amely bármilyen életkorban előfordulhat, ellentétben a hörgőcskegyulladással.

A hörgőcskegyulladás tünetei:

• Enyhébb tünetek: orrfolyás, orrdugulás; torokfájás; enyhe köhögés; szapora légzés; zihálás; a kilégzésben sípolás, búgás, szörtyzörejek hallhatók.
• Súlyosabb tünetek: orrszárnyi légzés; a mellkas bordaközi, szegycsont feletti légzésszinkron behúzódása; a gyermek nehezen itatható, táplálható; légzésszünet (apnoe); elkékülés (cianózis).

A kiváltó ok lehet légúti vírusfertőzés, a leggyakrabban respiratorikus szinciciális vírus (RSV) eredménye. A vírusfertőzés a kishörgőket érinti, fokozott váladéktermelést és hörgőgörcsöt okoz, így a csecsemő légzése nehezítetté válik.

Affektív apnoe

Az affektív apnoe, vagyis indulat, ijedség kiváltotta légzéskimaradás egy sokkal ijesztőbb vészhelyzet, mint amennyire veszélyes. Ez a jelenség akkor fordul elő, amikor a gyermek egy erős érzelmi reakció (pl. sírás, ijedség, fájdalom) hatására rövid időre abbahagyja a légzést, ami elkéküléshez vezethet. Fontos a szülő lélekjelenléte és a megfelelő reagálás.

Teendők nehézlégzés esetén

Ha gyermekünknél nehézlégzést tapasztalunk, fontos, hogy azonnal segítsük a légzését pár egyszerű dologgal. Maradjunk a gyermekkel, ne hagyjuk magára, vigyázzunk rá! Habár szülőként is ijesztő átélni a gyermek nehézlégzését, fontos, hogy megőrizzük a lélekjelenlétünket az adott helyzetben. A gyermekek nagyon megijednek, akár halálfélelmük is lehet a nehézlégzés és a légszomj miatt, úgyhogy fontos ott maradnunk velük és a lehető legjobban megnyugtatni, csillapítani őket, biztonságot nyújtani a számukra.

• Testhelyzet: A légzés félig ülő helyzetben a legkönnyebb. Ehhez fektessük magasabb párnára a gyermeket, olyan helyzetben, hogy a feje kissé hátraszegett állapotban legyen. Kisebb gyermeket vagy csecsemőt a karunkba véve is sétálhatunk vele, a függőleges helyzet a légzést is segíti, és a közelségünk megnyugtatja.
• Hideg levegő (krupp esetén): Kruppos roham esetén azonnal nyissunk ablakot, és biztosítsunk hideg, párás levegőt, továbbá igyekezzünk megnyugtatni a gyermeket. A hideg levegő gyorsan csökkenti a duzzanatot, és segíti a levegő áramlását. Ez télen azt jelenti, hogy érdemes kimenni vagy kiállni a babával az ablakba, nyáron pedig a nyitott hűtő elé beállni.
• Orr tisztítása: Orrfolyás, orrdugulás esetén orrspray, orrszívás alkalmazása segíthet a panaszok enyhítésében.
• Inhalálás: Sóoldatos, maszkos inhalálás is segíthet.
• Folyadékbevitel: Fontos a megfelelő folyadékbevitel, ami szintén szerepet játszik a légúti váladék hígításában, feloldásában. A gyakrabban, de kisebb adagokban elfogyasztott és könnyen emészthető ételek is jótékony hatásúak lehetnek.

Elsősegély légzéskimaradás esetén

Ha a légzésfigyelő jelez, és a baba nem mutat életjeleket, az első teendő mindig az, hogy legyen egy inger, szólítsuk hangosan, próbáljuk meg felébreszteni. Ha sikerül, akkor nincs baj. Ha nem, akkor kivesszük az ágyból, de semmiképp ne rázzuk meg első ijedségünkben, mert akkor előfordulhat az úgynevezett megrázottcsecsemő-szindróma, ami egyéves kor alatti babánál akár agykárosodást is okozhat. De teljesen természetes, hogy kivesszük, és magunkhoz öleljük, mert szülőként ez jön ösztönösen.

Egy olyan baba, akinek nincsenek életjelenségei, teljesen tónustalan, nem úgy tartja magát, ahogy addig megszokhattuk, kicsit felhúzott lábakkal, hajlított könyökkel, tehát lóg majd mindene - ebből már lehet tudni, hogy baj van. Ha ez a helyzet, akkor egy kemény felületre fektetjük (pelenkázó, közeli asztal, de akár a föld is), és segítséget hívunk.

1. Ingerlés (dörzsölés, csipkedés): Próbálkozzunk erősebb bőringerek alkalmazásával. A test vagy a talpak simítása, dörzsölése már önmagában elegendő lehet ahhoz, hogy a légzőközpont „észhez térjen”, tehát a légzés újból beinduljon.
2. Segítségkérés: Amennyiben az ingerlés nem volt elegendő, mielőbb hívjunk segítséget. Ha rajtunk kívül más is van a helyszínen - például egy másik családtag -, akkor őt kérjük meg, hogy azonnal hívja a mentőket, hogy a szakszerű segítség minél előbb megérkezzen. Ha egyedül vagyunk, előbb megkezdjük az újraélesztést, utána, a babával együtt indulunk a telefonért, hogy hívjuk a mentőket.
3. Azonnali cselekvés: A csecsemőt vegyük ki a kiságyból, és fektessük egy vízszintes, kemény felületre, például a padlóra vagy a pelenkázóasztalra.
4. Légutak szabaddá tétele: Nézzünk bele a baba szájába. Elképzelhető ugyanis, hogy hányadék vagy idegen test akadályozza a légzést.
5. Légzésvizsgálat: Ha már szabad a légút, hajoljunk a baba arca fölé, és figyeljük, látjuk-e, érezzük-e a légzés jeleit. Ha 10 másodperc alatt nincs legalább két légzőmozgás.
6. Lélegeztetés: Saját légzés híján mesterséges lélegeztetéssel kell oxigént juttatni a csecsemő tüdejébe. Ezt otthon úgy tudjuk megtenni, hogy veszünk egy nagy levegőt, majd a szánkkal körbefogjuk a baba orrát és száját (egyszerre!), és befújjuk a levegőt - 1 másodperc hosszan, nem túl erősen. Fontos, hogy lássuk, hogy a kicsi mellkasa a befújás alatt megemelkedik. Mindeközben tartsuk stabilan a fejet, továbbra is enyhén megemelve az állat. Öt befújást kell végezni.
7. Életjelek keresése: Mivel az 5 befújásos lélegeztetéssel átmenetileg enyhítettük a csecsemő oxigénhiányát, ismét jut időnk egy gyors - maximum 10 másodperces - ellenőrzésre, életjel keresésére.
8. Mellkaskompresszió: Ha nem tapasztalunk életjelet, és a baba továbbra is mozdulatlanul fekszik, akkor a szívműködés valószínűleg leállt, annak pótlását tehát meg kell kezdenünk mellkaskompresszió - vagy ismertebb nevén szívmasszázs - formájában. A ritmusos - 100-120/perc gyorsaságú - nyomásokat a szegycsontnál, egyik kezünk két ujjával (mutató- és középső ujjunkkal) kell végezni, a csecsemő mellkasát nagyjából 3-4 centiméter mélységben kell benyomni.
9. Két befújás, majd a mellkasnyomás folytatása: A 30 mellkaskompresszió után ismét befújásra van szükség, ezúttal viszont csak kétszer kell az elvégezni. Ezt a 30:2 arányt kell folytatni.
10. 1 perc után segélyhívás: A fenti lépéseket egy percig kell végeznünk (négy-ötször ismételjük meg a 30:2 arányt), majd - ha ez nem hozza meg a kívánt eredményt - tárcsázzuk a 112-őt, lehetőleg a babát kézben tartva és az újraélesztést folytatva, ha egyedül vagyunk.

Fontos továbbá, hogy ha a baba az újraélesztés során életjeleket mutat, akkor ugyan megnyugodhatunk - hiszen sikerül elhárítanunk az életveszélyt -, de a szakszerű kivizsgálásra ebben az esetben is szükség van.

Elsősegély félrenyelés esetén

Félrenyelős élménye minden szülőnek van, sőt minden embernek is, így az nem annyira ismeretlen, de nagyon félelmetes tud lenni. Főleg azért, mert általában nagyon hirtelen alakulnak ki a tünetek: érkezik egy erős, úgynevezett ingerköhögés.

1. Köhögés: Akár folyadékot (anyatejet vagy tápszert), akár szilárd ételt nyelt félre a baba, akkor először az a kérdés, hogy tud-e köhögni, és az megoldja-e a problémát.
2. Idegen test eltávolítása: Csak akkor távolítsuk el az idegen testet kézzel, ha jól látjuk, és ezt egy mozdulattal meg tudjuk tenni - mert egyébként nagyobb bajt csinálhatunk vele.
3. Hátütések: Ha ezek nem oldották meg a helyzetet, akkor a babát megfordítjuk, úgy, hogy az állkapcsát fogjuk, és a térdünkre fektetjük. A feneke magasabban legyen, mint a feje, de közben tartsuk az állkapcsot, és amíg kicsi, addig a két lapocka közé viszünk be 5 határozott ütést a kezünk párnás részével.
4. Mellkasi lökések: Ha ez nem oldotta meg a helyzetet, akkor a képen látható módon kivitelezett mellkasi lökéssel folytatjuk. Nagyobb gyerekeknél már az úgynevezett Heimlich-műfogást kell alkalmazni ezek helyett.

tags: #csecsemo #mellkas #besupped #legzeskor