A farsang a vidámság, a mulatság időszaka. Január elejétől, vízkereszttől február közepéig, hamvazószerdáig tartó folyamatos ünneplés, móka, tánc. A hagyomány szerint a tél és a tavasz küzdelmének ünnepe ez. Az egyik legismertebb farsangi szokás, az álarcosbál is ennek kapcsán alakult ki.
Miért olvassunk farsangi meséket? Várj, már mondom is: mert ezek a mesék segítenek a gyerekeknek felkészülni a farsang forgatókönyvére (mi és hogyan történik ilyenkor), mert így könnyebben megértik és belsővé teszik ünnepeket, hagyományokat. Az itt következő mesék témája kifejezetten „a farsang”. Ezekkel segítségével a gyerekek megismerhetik, mi is a farsang, pontosan hogyan zajlik, mi a szerepe a kultúránkban.
Zsófi csillagjelmeze
Farsangi bál előtt a gyerekek nagyon izgatottak: elképzelik, milyen lesz átváltozni az általuk elképzelt szereplővé, faggatják egymást, hogy ki milyen jelmezbe fog bújni. Még nagyobb az öröm, ha anya és apa egy kicsit részesei lehetnek az ovis mindennapoknak és megnézhetik, hogyan táncolnak, énekelnek ügyes csemetéik. Jó, hogy a hétköznapok sorát néha megtörik ezek a kicsit különleges események - örüljetek, izguljatok együtt a gyerekekkel! Este beszélgessetek egy kicsit elalvás előtt a közelgő (vagy a már lezajlott) nagy eseményről, aztán meséljetek egy kicsit róla!
- Azt hiszem, csillag szeretnék lenni! - Az óvodai farsangon? - kérdezte anya. - Igen, ott. Már nemsokára lesz…csinálsz nekem csillagocska-jelmezt? - Majd együtt megcsináljuk a hét végén, most aludj szépen!
Zsófi hamar elaludt és arról álmodott, hogy már készen volt a jelmeze, és abban pont úgy nézett ki, mint az ő kíváncsi csillagocskája, aki karácsony óta vele volt. Másnap Zsófi, amikor hazajött az oviból, kezébe vette a csillagocskáját és elújságolta neki, hogy nemsokára ő is kiscsillag lesz, majdnem igaziból. A csillagocska biztatóan hunyorgott rá.
Eljött a hétvége. Zsófi alig várta, hoyg anya készen legyen a főzéssel meg a mosogatással, mosással és végrehozzáfogjanak a jelmez készítéséhez. Segített anyának a konyhában mindent a helyére rakni, felterítette a zoknikat a szárítóra, aztán ragasztóval, színes papírokkal, fonalakkal felszerelkezve letelepedett a szobai nagyszőnyegre. Anya is összeszedett mindenféle varrószerszámot, fényes selyemanyagot, csipkét, gombokat, szalagokat, kartonpapírt. Apa drótot, fogókat készített oda a dróthajlításhoz, szigetelő szalagot vett elő a szerszámos dobozából, hátha szükség lesz rájuk.
Vasárnap estére elkészült a jelmez. Nagyon szép lett. Apa csillagformára hajlította a drótot, anya rávarrta a fényes selyemanyagot, Zsófi pedig két huncut gombszemecskét, pici orrocskát és egy mosolygó szájacskát ragasztott rá.
- Holnap nagy meglepetés vár rád! - mondta neki. -Jaj de jó! Micsoda? - kíváncsiskodott a kiscsillag. - Majd meglátod! Nem árulom el, titok!
- Ugye holnap lesz a farsangi jelmezbál az oviban? - Igen, és holnap csillagocska leszek, mint te. - Úgy szeretnék egyszer én is elmenni az oviba! Már olyan sok érdekes dolgot meséltél róla! - Na, most aludjunk! - mondta Zsófi és gyorsan becsukta a szemét, mert attól félt, ha tovább beszélgetnek, még el találja árulni a meglepetést.
Másnap reggel indulás előtt gyorsan a zsebébe dugta a kiscsillagot, aki izgatottan ficánkolt, míg az oviba nem értek. - Itt a meglepetés! - suttogta Zsófi a kiscsillagnak, miközben elővette a kabátzsebéből és a hajába tűzte. - Az óvoda! Jaj de jó! De jó, hogy elhoztál! De szép itt minden, milyen érdekes! És bemehetek veled a gyerekek közé is? - örvendezett a kiscsillag. - Már megyünk is! - indult az ajtó felé Zsófi.
- Várj, várj! Nekem is van egy meglepetésem! - állította meg Zsófit a csillagocska. Aztán háromszor felvillantotta ragyogó fényét… Zsófi hirtelen nem is értette, mi történt. Az öltöző eltűnt, és valami mindent betöltő, csodálatosan szép, mélykék puhaság vette körül. Amerre csak nézett, ragyogó csillagok sziporkáztak mindenfelé. Zsófi úgy érezte, mintha lebegne, sőt mintha egyre feljebb emelkedne. Kedvesen kanyargó dallamokból szőtt ünnepi zene szólt, s erre a zenére táncoltak, pörögtek körülötte a csillagok. Egyre több és több csillag kavargott körülötte, s a csillagörvény egyre magasabbra emelte, miközben ragyogó fénnyel szórták be a ruháját, a haját, a cipőjét. A tenyérnyi csillagocskák lágyan megtelepedtek a kezén, az arcán, a homlokán. Az ünnepi zene csak szólt, szólt, egyre szebb lett, és ebben a meseszép csillagtáncban Zsófi úgy érezte, mintha ő maga is csillaggá vált volna. Aztán egyszerre csak újra ott volt az öltözőben. a zene véget ért. a sok csillag eltűnt, de ragyogó fényük ott maradt Zsófi ruháján és haján.
Zsófi lassan magához tért ámulatából és bement az öltözőből a szobába. - De szép vagy, Zsófi! Gyönyörű vagy! - Pontosan olyan vagy, mintegy igazi csilag - mondta az óvó néni. - Ki csinálta ajelmezedet? - Apa, meg anya, meg én, és még valaki…-felelte Zsófi titokzatosan. Aztán nagy-nagy szeretettel megsimogatta a hajában gyémántfénnyel ragyogó csillagocskáját.
Ezt a mesét Kovács Barbara: Idesüss c. könyvében találod meg. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Sok-sok aranyos vers, történet, játékos feladat található benne.
Medvecukor dilemmája
- Itt a farsang, áll a bál, …áll a bál, áll a bál! - dúdolta Medvecukor századszorra. Mert sajnos a bál tényleg állt a farsangi készülődés körül. Medvecukor már legalább egy hete másra sem tudott gondolni.
- Miért is kell farsangolni? - dörmögött magában Medvecukor mérgelődve. - Hát kell nekem még ez a bonyodalom is? Azt mondta a tanító néni, hogy öltözzünk be valamilyen jelmezbe. De mit vegyen magára egy medve? Az elején még voltak ötleteim, de lassan mind elfogyott. Mert lehettem volna pilóta, hajóskapitány vagy akár tűzoltó. De kiderült, hogy Panda Peti anyukája már három hete elkészítette Petinek a pilótaruhát, Sün Simi hajóskapitány lesz, és Róka Réka közölte, hogy ő pedig tűzoltónak öltözik a farsangi bálon. S akkor énbelőlem mi legyen? Másodpilóta? Na, nem! A farsangkor pont az a lényeg, hogy mindenki másnak öltözzön be. Épp ettől olyan érdekes! Az ötletversenyt is mindig az nyeri, aki a legérdekesebb, leglátványosabb jelmezbe bújik. Az a legjobb móka, amikor még a tulajdon osztálytársai sem ismernek fel, csak találgatják, hogy ki vagy valójában. De ehhez egy jó ötlet és egy ügyesen elkészített jelmez is kell!
Ezen a ponton a kis bocs már mérgében az iskola folyosóján rohangált fel-alá, miközben a hajók kürtjének hangját próbálta utánozni. Szerencsére becsengettek és úgy tűnt, ez egy időre szünetelteti majd a megoldhatatlannak látszó problémát.
A csengő hangjára Medvecukor már éppen abba akarta hagyni a rohangálást, amikor egyenesen az osztályteremből kilépő tanító nénibe ütközött. - Gyakorolsz? - Mit gyakorolok? - Hát - mondta a tanító néni kuncogva - gondolom, búgócsigával keresztezett ködkürtnek fogsz öltözni a farsangon, mert úgy tűnik, arra gyakorolsz. Igencsak pörögsz, s a kürt hangját is már remekül utánoztad! - Lehet, hogy tényleg az leszek végül, mert egyetlen épkézláb ötlet sem jut az eszembe…Illetve, ami volt, azt már elhalászták előlem a szemfülesebbek - tette hozzá halkan.
- Meglátod - biztatta a tanító néni az elkeseredett bocsot -, valamit majd csak kitalálunk előbb-utóbb! Gyere inkább a terembe, mert mindjárt mesélni fogok nektek valami nagyon érdekeset - tette hozzá.
S valóban, meselepke szállt a körben ülő gyerekek feje fölé, ahogy hallgatták a farsangról szóló történeteket. Minél többet tudtak meg erről az ünnepről, úgy nőtt a vidámság is bennük. Hiszen a farsang a vigasság, a mulatság időszaka. Január elejétől, vízkereszttől február közepéig, hamvazószerdáig tartó folyamatos ünneplés, móka, tánc. A hagyomány szerint a tél és a tavasz küzdelmének ünnepe ez. Az egyik legismertebb farsangi szokás, az álarcosbál is ennek kapcsán alakult ki. Régen az emberek jelképes temetést rendezte a tél számára, hogy ezzel is segítségk a tavasz eljövetelét.
- De tudjátok, kik a legérdekesebbek? - folytatta halkabban a tanító néni. - Misók? - visították elragadtatottan a gyerekek. - Nem misók, hanem busók - nevetett a tanító néni. Olyan maskarások, akik csak a magyar hagyományokban léteznek. Tudjátok régen, amikor még a magyarok a törökökkel és a vad tatárokkal viaskodtak, élt a mai Mohács mellett egy bátor emberekből álló közösség. sokácoknak nevezték magukat. A legenda szerint a Mohács-szigetre menekült sokácok rettentően félelmetes álarcokat készítettek maguknak báránybőrből, kecskeszarvakból és fából. Ezzel kergették el a törököket. Ma már inkább csak a telet ijesztgetik a félelmetes maskarákkal.
Medvecukor csendesen üldögélt még egy darabig a mesekörben, s csak sokára osont a tanító néni után, arcán ravaszkás és elégedett mosollya: - Hogy is néztek ki pontosan azok a busók? - kérdezte suttogva.
Ezt a kedves történetet Molnár-Kovács Emese és Ferencz Edit könyvében olvashatod.
Pöttömke hóemberré válik
Az óvodában, ahová Pöttömke jár, jelmezbált rendeztek. Hű, mekkora izgalom előzte meg! Már hetekkel előbb készültek a pompás jelmezek. A nagycsoporotosok előadást is rendeztek. Énekeltek, verset mondtak, és mindennap többször próbálgatták azt a jelenetet, amiben egy köpcös, büszke hóember is szerepelt. Minden úgy ment már, mint a karikacsapás, amikor két nappal a jelmezbál előtt megbetegedett az a kisfiú, aki a hóembert játszotta volna.
Körülnézett azóvó néni, és azon gondolkodott, hogy ki is helyettesíthetné? Kit tudná nagyon jól, nagyon büszkén és hibátlanul elmondani a hóember szerepét? Pöttömke tüstént jelentkezett. Kézzel-lábbal hadonászott, majdnem leesett a székről, arcocskája kipirult, úgy bizonygatta, hogy csak bízza rá azt a szerepet az óvó néni, meglátja, nem lesz semmi baj! Ugyanakkor Pirinyó Piroska is jelnetkezett, mert hiszen kislány is lehet hóember, és ő nagyon, de nagyon szeretett volna szerepelni, legalább annyira, mint Pöttömke. Csak hát Pirinyó Pirosa selypített, a nevét sem tudta szépen kimondani, ezért aztán az óvó néni választása inkább Pöttömkére esett. Piroskát pedig beállította a hóvirágokat játszó kislányok közé, hogy ne fájjon a szíve.
- És te, Pöttömke - mondta kedvesen -, nehogy valami szeleburdiságot csinálj! A verset hiba nélkül kell ám tudnod. Itt van, felírtam erre a papírra. - Igen, óvó néni! -kiáltotta pöttömke, és örömében tüstént fél lábon kezdett ugrálni.
- Mit akartál, te kis selypes? azért is én leszek a hóember! Pirinyó Piroskának legörbült a szája széle, de nem szólt. Már megszokta, hogy Pöttömke meg néhány pajkos társa kicsúfolják, amiért selypít. Hát ki tehet arról, hogy nem úgy forog a nyelve, ahogy szeretné? - El sem tudnád mondani, annyi „r” van benne! Bezzeg, ha én szavalom el, azt meghallgathatod! Az lesz a legszebb vers az egész jelmezbálon! Mi tagadás, valóban szépen tudta. A próbán az óvó néni megdicsérte. Nem is csoda, hiszen annyit gyakorolta! Tündéranyuval legalább huszonötször elmondták otthon, majd elszavalta egészen egyedül apunak, nagyanyónak, nagyapónak, a tarka cicának, a szomszéd Vakkantó kutyának és este az ágyban a mackójának. Mindenki tapsolt vagy bólogatott. a kutyus elismerően vakkantott, a cica hízelegve dorombolt. Csak a mackóból jött ki nehezen az elismerés hangja, mert kissé akadozott a dörmögője és többször előre-hátra kellett hajlítgatnia, amíg végre kimondta: „re-meeek… re-meeek!” Legalábbis Pöttömke így hallotta.
Amikor pedig elérkezett a jelmezbál napja és ráadták a kék gombos, fehér hóember-ruhát, fejébe nyomták a piros fazékkalapot, kis kezébe meg a nagy söprűt, nem akadt nála boldogabb gyerek az óvodában. A söprűvel ugyan akadt egy kis baj, mert örömében addig hadonászott vele, amíg egy kislánynak leverte a virág-bóbitáját. Emiatt egy kis kavarodás támadt, de a bóbitát sikerült megmenteni. Azután Pöttömke mindjárt menni akart, hogy elmondja a verset. Erőnek erejével kellett visszatartani, mert még nem ő következett.
Végül mégis elérkezett a várva várt pillanat! Az óvó néni intett, Pöttömke peckesen kiballagott a színpadnak felállított dobogó közepére, ahol már félkörben álltak a hóvirágok, vagyis a fehér szoknyás, fehér bóbitás kislányok. A hóembernek szerepe szerint méregbe kellett gurulnia, amiért a hóvirágok ki mertek bújni a hó alól, és pattogó, büszke verset mondani arról, hogy ő itt az úr! Hanem amint Pöttömke-hóember nagy lélegzetet véve kinyitotta a száját, az úgy is maradt, mert abban a szempillantásban észrevette, hogy a terem tele van arcokkal és szemekkel. No, persze, a közönség! Köztük van apu, anyu, nagyanyó is, de most egyiket sem látja. Csak arcokat és rengeteg szemet! Jaj, mióta van ennyi szempár a világon és miért nézik őt olyan furcsán?… Úgy megszeppent, hogy csak markolászta a söprűnyelet, de egy hang nem sok, annyi sem jött ki a torkán. Hiába súgott az óvó néni, hiába integettek a függöny mögül a pajtásai, riadtan érezte, hogy elveszítette a verset. Úgy elveszítette, mint nyáron a piros üveggolyót, amit sohasem talált meg.
Körös-körül mozgolódni kezdtek a hóvirág-kislányok, zizzzent a sok kis fehér papírszoknya. Ott állt közöttük Pirinyó Piroska! No hiszen, még csak ez kellett Pöttömkének! A vers helyett valami egészen más dolog jutott eszébe. Az a minapi csúfolódás, hetykeség!…Most majd biztosan Piroska fog valami csúfondárosat mondai! Ettől a gondolattól eltörött Pöttömke mécsese, vagyis keserves sírásra fakadt. Ha nem eredt meg a szava, hát megeredt a könnye. Patakokban folyt végig az arcán, le a kék gombos, fehér hóember-ruhára. - Nini! Olvad a hóemberrr! Úgy megnyomta az „err”-t, hogy csak úgy berregett. Kitört erre a kacagás meg a taps! A pirinyó kislány megmentette a kátyúba jutott előadást. A hóvirágok is nevetni kezdtek és az óvó néni intésére gyorsan eljárták táncukat a síró hóember körül. Egyetlen műsorszámnak sem támadt akkora sikere, mint a hóembernek az ő hóvirágaival.
Előadás után uzsonna következett és vidám játék. Hogy, hogy nem, az uzsonnaasztalnál Pöttömke éppen Pirinyó Piroska mellé került. Komoran, leszegett fejjel várta, hogy Piroska kinevesse. - No? - Mit akarsz? - Ugye, nem fogsz csúfolódni többet? Hiszen olyan jól kimonmdtam, hogy „rrr”! - Különben sem csúfolnálak!
A jelmezcsere mókája
A mókusgyerek az anyukáját nyaggatta, hogy találjon ki számára valami különleges maskarát, a nyúlfióka idősebb testvéreitől várt tanácsot, a szarka madárismerőseitől tudakolta, mit javasolnak. Talán senkire nem volt azonban nagyobb hatással a farsang híre, mint Macira, a kis medvebocsra. Az örömébe azonban nem kis szomorúság vegyült. Ő ugyanis még csak a következő évtől számított felsős diáknak, így nem vehetett részt a jelmezes bálon.
Aztán eljött a nagy nap. Az égre feljött a hold nagy, kerek, ezüst gömbje, és szépen megvilágította a rétet. De mivel az esti ég kissé felhősnek ígérkezett, a szervezők más világításról is gondoskodtak, arra az esetre, ha a fáradékony öreg hold időnként elbújtatná fényes orcáját egy-egy felhőpárna mögé. A muzsikáról énekes madarak, rigók, csalogányok, fülemülék gondoskodtak, akik a ciripelő tücskökkel és kabócákkal felváltva szolgáltatták a zenét a táncolni vágyóknak. Az ehető ropogtatni és rágcsálni valót, a nézősereg és a szülők hozták a vigasságra.
Az elsőnek bevonuló nyuszi jelmezes kisdiákot mindenki megtapsolta, bár a jelmez alól időnként kibúvó, rozsdaszínű, zászlóként lebegő farkinca némi meglepetést okozott. A második fellépő egy mókus volt. A jelmezes farok ugyan kissé kurtára sikeredett, de a fején lévő pántocskán, mely a hosszú füleket volt hivatott rövidíteni, senki nem ütközött meg. A következő jelmezes egy strucc volt. A háta szépen púposodott, ahogy az egy strucchoz illett, hasa alól azonban furcsamód vékony, hosszú lábak bújtak elő, a fején pedig, elől, hosszú, piros csőr ékeskedett. Hátra volt azonban még jó pár jelmez. Következőnek egy kerek hasú, zöld békajelmezes alak lépett a tisztás közepén felállított pódiumra. A holdvilágos tisztáson ekkor egy róka je...
Ez a téli nap más volt, mint a többi. Kint a fagyos februárban Jég manó vacogtatta a fogát, de bent az óvodában a gyerekek izgatottan készülődtek a farsangi bálra. Mindenki beöltözött valamilyen jelmezbe. Igazgatták magukon a ruhákat, kifestették az arcukat és a látványon jót kacagtak. A lányok leginkább tündérnek, jégkirálynőnek vagy hercegkisasszonynak öltöztek, de volt köztük pillangó, katicabogár, sőt még egyszarvú is. A fiúk inkább az ijesztő, vagy bátorságot tükröző jelmezeket kedvelték, ezért szívesebben öltöztek kalóznak, pókembernek, vagy tűzoltónak, de sokan állatjelmezekbe bújtak.
Elkezdődött a felvonulás, majd mindenki egyesével bemutatta a jelmezét. A kör közepére állt, körbeforgott, elmondta, hogy minek öltözött, a többiek pedig megtapsolták.
Bence ekkor lépett be az ajtón, és szipogva a sarokba húzódott. Az óvó néni egyből észrevette, és odalépett mellé. -Mi a baj Bence, miért vagy szomorú? - kérdezte tőle.-Nekem nincs jelmezem. - felelte sírva a kisfiú.-Sose búsulj, mindjárt megoldjuk ezt a gondot. - vigasztalta az óvó néni.
Közben a gyerekek is észrevették Bencét, és szinte egyszerre ajánlották fel a segítségüket. A kalóz felajánlotta neki a falábát, a pókember a hálóját, a tűzoltó a poroltóját. A lányok palástot terítettek rá, kifestették az arcát és kalapot tettek a fejére. Szegény Bence! Igaz, hogy most már volt jelmeze bőségesen, de leginkább madárijesztőhöz hasonlított! Így aztán megint elkezdett pityeregni. Ekkor Lucának remek ötlete támadt!-Tudjátok mit? Cseréljük el mi is a jelmezeink egy-egy darabját, akkor Bence se fog kilógni a sorból!Javaslata tetszett a többieknek is, és mindjárt elkezdték levenni egy-egy ruhadarabjukat és elcserélni valamelyik társukkal. Ebből lett aztán az igazi móka, kacagás! A pókember cápauszonyt kapott, a béka fejére fátyol került, a királykisasszony orrán bibircsókos vasorr fityegett, a boszorkány hosszú, szőke parókában pipiskedett, az egyszarvú pöttyös bohócnadrágban ugrándozott. A legviccesebb a múmia lett, tűzoltósisakkal a fején, balerina szoknyában, mely alól kikandikált hosszú macskafarka.
A hangulat tetőfokán felcsendült a zene. Nem kellett biztatni a vidám csapatot, hogy táncra perdüljenek! Ropták rendületlenül, forogtak, pörögtek, míg csak fáradtan ki nem dőltek. Akkor aztán előkerültek az illatozó, friss fánkok! A gyerekek mint a méhecskék a nektárt, körülzsongták a tálakat, s hamarosan már csak az elégedett cuppogások hallatszottak mindenhonnan. A tündérkének még a füle is lekváros volt, a pókembernek pedig porcukortól fehérlett az orra.
A mókának azonban még nem volt vége, mert az óvó néni mindenkinek kiosztott különféle csörömpölő eszközöket - lábosfedőket, fakanalakat, dobverőket, kereplőket. Ezekkel aztán olyan nagy zajt csaptak, ahogy csak bírtak.
Mester Györgyi: Erdei farsang Lassan végéhez közeledett a tél, s elérkezett a február. Ariadne Sweet: Katica farsangja Ez a mese olyan régen történt, hogy még nem voltak pöttyei a katicabogárnak. Elmesélem jól figyelj! Bartos Erika: Jelmezbál Egy délután a kis barátok Babóca házában üldögéltek. - Ideje, hogy készülődjünk a jelmezbálra! - mondta Pihe, a lepkelány. - Te mi leszel? - kérdezte Bogyó. Fésűs Éva: Pöttömke hóember lesz Az óvodában, ahová Pöttömke jár, jelmezbált rendeztek. Hű, mekkora izgalom előzte meg! Már hetekkel előbb készültek a pompás jelmezek. Medvecukor farsangol - Itt a farsang, áll a bál, …áll a bál, áll a bál! - dúdolta Medvecukor századszorra. Mert sajnos a bál tényleg állt a farsangi készülődés körül. Kovács Barbara: A csillagruha - Azt hiszem, csillag szeretnék lenni! - mondta a jóéjszakát-puszi után Zsófi anyának. - Az óvó
Itt a farsang, áll a bál... a révkomáromi Tulipán óvodában
A farsangi fényvirág nem csupán egy színes dísz, hanem a téltemetés és az újjászületés szimbóluma… A farsangi aranyhíd A farsangi aranyhíd nem csupán egy hagyományos ünnepi motívum, hanem a tél és a tavasz… A naplemente álarca Ahogy a nap lassan lebukik a horizont mögé, arany és bíbor színekbe öltözik az ég.… A farsangi aranykorona A farsangi aranykorona nem csupán díszes fejfedő, hanem a téltemetés és az öröm ünnepének szimbóluma.… A gyöngyhíd farsangja A gyöngyhíd farsangja nem csupán egy ünnep, hanem különleges közösségi élmény is. Színes jelmezek, zenés… A farsangi titkok erdeje A farsangi titkok erdejébe lépve minden fa mögött újabb meglepetés vár. Jelmezek, hangos kacagás és… A farsangi szivárványkert A farsangi szivárványkertben minden szín életre kel: jelmezek, lufik és vidám gyerekzsivaj tölti be a… Miért olvassunk farsangi meséket? Várj, már mondom is:mert ezek a mesék segítenek a gyerekeknek felkészülni a farsang forgatókönyvére (mi és hogyan történik ilyenkor)mert így könnyebben megértik és belsővé teszik ünnepeket, hagyományokat. új szerepben akarja kipróbálni magát (felnőtt szerepben, vagy akár a másik társadalmi nemhez kapcsolódó szerepben, pl. vagy azonosulni szeretne valamivel, ami számára értékes vagy idealizált (pl. Az itt következő mesék témája kifejezetten „a farsang”. Ezeket segítségével a gyerekek megismerhetik, mi is a farsang, pontosan hogyan zajlik, mi a szerepe a kultúránkban. „Itt a farsang. És Emil unja a jelmezeket. A mama egyik ötlete sem tetszik neki. Se paradicsom, se herceg se pókember nem akar lenni. Pepe (a kutya) ezúttal Velencébe érkezik, méghozzá a karnevál idején. „Lassan húsz éve, hogy készítettem egy farsangi lemezt, azóta szólnak a Maszkabál-dalok. Aztán Döbrentey Ildikó, Levente Péter és a Cinemon jóvoltából a rajzfilmek is felkerültek a YouTube-ra. És most itt a legújabb változat, egy könyv a versekkel és Megyeri Annamária varázslatos rajzaival. „Amikor egy birodalom uralkodója unatkozik, akkor alattvalói bármit megtennének, hogy szórakoztassák. Flamingó, a kancellár is igyekszik, és megszervezi az év eseményét az állatok földjén: egy farsangi mulatságot. Fellépnek ott többek között kecses elefántok, sőt kán-kánozó teknőcök is. J. „Az idén tízéves Kerekítő-sorozat jubileumi kötete óvodásoknak, bölcsődéseknek és szüleiknek szóló családi kiadvány. A könyv hónapokra lebontva mutatja be a magyarországi jeles napokat, amelyekhez mondókák és népdalok kapcsolódnak, ölbeli játékok leírásával. A kötetet különlegessé teszik az évszakokhoz kötődő játékötletek, valamint az ünnepi ételek receptjei. Az alábbi mesekönyvek nem kifejezetten a farsang témájáról szólnak. Azonban mindegyikben fontos szerepet játszik a „jelmez” és a „beöltözés”. Nem kevésbé fontosak azonban ezek a mesék sem, sőt! A leginkább ezek segíthetnek abban, hogy a 3. Milyen érzés megijedni valamiől, amiről addig azt hittük, csak a fantáziánkban létezik? Szofi a bevásárlóközpontban kipróbálja, hogy különféle holmikat magára öltve mi mindenné tud átváltozni… s ezzel milyen hatást gyakorol a környezetére? Elmer nem mássá szeretne változni, hanem épp ellenkezőleg: olyanná, mint a többiek. A kuflik ezúttal egy jelmezbálba kapnak meghívást. Mindenki lázasan kutat valami maskara után…Hm, és mi van akkor, ha egy kufli kuflinak öltözik? Lehet jelmez az, amik mi magunk egyébként is vagyunk? A mesekönyv első meséje tartozik ide, mely bár A jelmezbál címet viseli, valójában egy egszen hétköznapi otthoni játék-helyzetet ír le: anya és a gyerekek beöltözőset játszanak. Kipróbálják, mi mindenné válhatnak öreg ruhák segítségével.Érdemes kirpóbálni a játékot! Egyrészt mert könnyen kerekedik egy izgalmas, még sosem próbált szerepjáték belőle. „Szuroszlán, zümifánt, tapuszkár - vajon milyen állatok ezek? Az állatkertben csupa furcsa állat tűnik fel, mert a bentlakók jelmezbált tartanak! Majmok, vízilovak, zebrák - mindegyikük beöltözik egy másik állatnak. Az itt következő mesék kifejezetten az óvodai (bölcsődei) farsangról szólnak. A kötet Farsangi bolondozás című meséje nem csupán minden elemet felvonultat, ami egy jól sikerült óvodai farsang elengedhethetetlen kelléke (eszem-iszom, válogatott finomságok, zene, jelmezek), hanem a farsang hagyományos jelentését, a szerepek felcserélődését, fordított világrendet is érzékletesen mutatja be. A kötet második meséje szól az ovis farsangról. A farsangi mulatság című mese egy olyan óvodai karneválról szól, ahol „tematikusan” öltöznek be a gyerekek. De mi van, ha a gyerekek úgy érzik, az óvó néni ezzel gátat szab az önkifejezésüknek és a fantáziájuknak? „Wéber Anikó meséjében Marci és Bálint izgatottan készülnek az iskolai farsangra: alig tudják eldönteni, hogy minek öltözzenek, és persze a jelmezversenyt is nagyon szeretnék megnyerni! Azonban egy titokzatos robot is feltűnik a színen. „Bori meghívást kap az egyik osztálytársától a szülinapi bulijára. A levélben az áll, hogy mindenkinek be kell öltöznie valaminek. Az otthoni jelmezek már nem jók rá, és Bori kinéz magának egy gyönyörű sellőlány-ruhát a nagyáruházban. A mesekönyv farsangi meséje ugyan nem az óvodai élethez kötődik, hiszen Panka és Csiribí, az erdei tündérek nem járnak óvodába. szerk. „A Válogatós költeményei az óvodai évkör jeles ünnepeihez és a gyerekek hétköznapi tevékenységeihez kapcsolódnak (család, foglalkozások, időjárás, játékok, napirend, fák, kert, fiúk-lányok, utazás, állatok stb.) - így az antológia kalendárium is. szerk. „A Dödölle öröknaptár, szakácskönyv, játékgyűjtemény és irodalmi olvasókönyv! szerk. „A Népmesekincstár Plusz-sorozat harmadik darabja hiánypótló kötet a családok és pedagógusok számára. Kiderül belőle, miért nem szabad vetni a bolondok napján („Ne vess!”), és melyik napon érdemes kincskeresésre indulni. „Az ünnepi fények és melegség helyét januárban átveszi a szürkeség, a hideg és a vánszorgó percek. Az unalmasan telő napokkal Simon nagypapája lassan elveszíti a jókedvét, de családja és a szomszéd Lulu néni kieszelik, hogyan vidítsák fel. A régi emlékeket felidézve hagyományos farsangi felvonulást szerveznek, ahol a falu apraja-nagyja feleleveníti a régi szokásokat. Megtudhatjuk mit jelent a vízkereszt napja vagy a farsang farka, hogy kik azok az alakoskodók, és mivel foglalkozott régen a drótostót. „Didergősen, unalmasan indult a februári nap. Ám Misi és a testvére, Dórika jó mókát eszeltek ki: mindenféle rémpofákat rajzoltak, s ezeket kitették az ablakba. Ekkor ért haza Apa, aki meglátva a rajzokat, rácsodálkozott: de hát ezek busó maszkok! Érzelmekről szóló mesék, Farsangi mesék, Mesék kisiskolásoknak, Tanulságos mesék gyerekeknekA farsang utolsó táncaA városka főterén egész nap szólt a zene, és a színes lampionok úgy lengedeztek a kora esti szélben, mintha ők is táncolni szeretnének. 2026.02.15.Barátságról szóló mesék, Farsangi mesék, Mesék kisiskolásoknakA maszk mögötti hangAz iskolai farsang mindig a tél legfényesebb napja volt. A tornaterem falait színes papírláncok borították, a plafonról csillagok és holdak lógtak alá, mintha az égbolt költözött volna be egy estére. MeseFöld2026.02.14.Barátságról szóló mesék, Farsangi mesék, Mesék kisiskolásoknak, Tanulságos mesék gyerekeknekA farsangi király próbájaA tél utolsó napjaiban a Hópehelyfalva fölé húzott ég olyan kék volt, mintha maga is maskarát öltött volna a közelgő farsangra. MeseFöld2026.02.13.Érzelmekről szóló mesék, Farsangi mesék, Mesék kisiskolásoknak, Tanulságos mesék gyerekeknekA jelmezes tükörA városka főterén minden évben megrendezték a Maszkabált, ahol a gyerekek hercegnőnek, kalóznak, űrhajósnak vagy éppen vad sárkánynak öltözve vonultak végig a macskaköves utcán. MeseFöld2026.02.12.Érzelmekről szóló mesék, Farsangi mesék, Tanulságos mesék gyerekeknekA bohóc, aki hallgatottA hegyekkel ölelt, aprócska faluban minden évben hatalmas farsangi mulatságot rendeztek. A főtéren színes zászlók lengedeztek, az ablakokból papírlampionok mosolyogtak az utcára, és a levegőben frissen sült fánk illata kavargott. MeseFöld2026.02.11.Barátságról szóló mesék, Érzelmekről szóló mesék, Farsangi mesékA konfetti útjaAmikor a farsangi bál zenéje felhullámzott a régi művelődési ház termében, a levegő megtelt nevetéssel, papírszalagokkal és színes konfettivel. MeseFöld2026.02.10.Érzelmekről szóló mesék, Esti mese ovisoknak, Farsangi mesékA farsangi dob meséjeA falu főterén állt egy öreg dob, olyan vénséges, hogy senki sem emlékezett arra, mikor került oda. Teste repedezett volt, bőre megkopott, mégis minden farsangkor, amikor a tél már fáradtan kapaszkodott az utolsó jeges árnyékokba, a dob megszólalt. MeseFöld2026.02.09.Érzelmekről szóló mesék, Farsangi mesék, Mesék kisiskolásoknak, Tanulságos mesék gyerekeknekA jelmez, amely túl bátor voltA februári reggel deres lehelete bekúszott a lakás ablakain, miközben Misi a tükör előtt toporgott. Rajta volt a jelmez: kard, köpeny, sisak, rajta aranyszínű papírból kivágott villám. Hősnek készült, olyasminek, aki sosem fél, aki mindig előrelép, amikor mások hátrálnak. MeseFöld2026.02.08.Barátságról szóló mesék, Esti mese ovisoknak, Farsangi mesékA farsangi forgatag titkaAmikor a tél már fáradtan kuporgott a kertek alatt, és a hó helyét színes szalagok, papírlampionok és nevetés vette át, a falu tudta, hogy eljött a farsang ideje. MeseFöld2026.02.07.Érzelmekről szóló mesék, Farsangi mesék, Fejlesztő mesék ovisoknakA maszk, amely nevetni tanítottA kisfiú, akit Benedeknek hívtak, ritkán nevetett. Nem azért, mert nem tudta, hogyan kell, hanem mert a napjai inkább voltak szürkék, mint színesek. MeseFöld2026.02.06.Barátságról szóló mesék, Esti mese ovisoknak, Farsangi mesékA jelmez mögötti barátságA tornaterem plafonjáról színes papírláncok lógtak alá, a falakon bohócok és csillagok táncoltak a reflektorok fényében. A zene hol vidáman ugrált, hol lassabban kanyargott, mint egy álmos macska. MeseFöld2026.02.05.Barátságról szóló mesék, Érzelmekről szóló mesék, Farsangi mesékA farsangi dob hívásaAmikor a tél utolsó, morcos szelei végigsöpörtek a falun, minden ablakpárkányon megjelentek a színes papírszalagok, és az emberek tudták: közeleg a farsang. A falu fölött még ott ült a tél utolsó, deres lehelete. A háztetők szélén jégcsapok csillogtak, az utcák mentén pedig hókupacok álldogáltak, mintha nem akarnának tudomást venni arról, hogy már közeleg a tavasz. Mégis, a levegőben valami bizsergő várakozás vibrált, mert elérkezett a télbúcsúztató farsang napja. A falu főterén már kora délután tarka forgatag hömpölygött. Színes szalagok lengedeztek a házak között kifeszített köteleken, a levegőben porcukor és frissen sült fánk illata kavargott, s mindenütt nevetés csilingelt. A farsang utolsó napja volt, amikor még egyszer, utoljára, mindenki felölthette a jelmezét, mielőtt a tél komor köpönyege végleg lecsúszik a vállakról. A kisváros szélén állt egy apró ház, amelynek ablakából minden délután vidám gyerekhang szűrődött ki. Itt lakott Marci, aki egész évben a farsangot várta. Nem a fánk miatt, nem is a papírszalagokért, hanem a jelmezekért. Úgy képzelte, hogy ha felölt egy különleges ruhát, maga is különlegessé válik. Az idei farsang azonban más volt. A városka főterén már kora reggel színes zászlók lengedeztek a csípős februári szélben. A pékségből fahéj és friss fánk illata szállt, az ablakokban papírláncok lógtak, és mindenki izgatottan készült az esti farsangi mulatságra. A tél még nem adta át teljesen a helyét a tavasznak, de a gyerekek kacagása már felmelegítette a levegőt. A tél utolsó napjai jártak, amikor a városka főterén már javában készülődtek a farsangi mulatságra. Színes lampionok lengedeztek a hűvös szélben, az ablakokban papírból vágott álarcok mosolyogtak, és minden gyerek izgatottan tervezgette, milyen jelmezben jelenik majd meg a bálon. A kis Máté azonban egyáltalán nem volt izgatott. Farsang estéjén a falu apraja-nagyja a művelődési házban gyülekezett. Az ajtó fölött papírlampionok ringatóztak, az ablakokban mécsesek pislákoltak, a terem közepén pedig hatalmas kosár állt, tele színes szalagokkal. Volt köztük bíborpiros, napsárga, égkék, smaragdzöld és hófehér is. A gyerekek egész délután ezeket kötözték a jelmezeikre, kalapjaikra, sőt még a hangszerekre is. Lassan végéhez közeledett a tél, s elérkezett a február. Az erdei iskola tanulóinak nagy meglepetésére és örömére, Bölcs Bagoly igazgató úr bejelentette: az iskola történetében először, farsangi bált rendeznek, amelyre minden nagyobb diák - akinek este hétkor még nem kell ágyban lennie -, eljöhet, részt vehet. A farsangi forgatag úgy kavargott a főtéren, mintha egy óriási, színes üstben kevergetnék a vidámságot. Szalagok lengtek a szélben, konfetti szállt, mint apró, tarka hópelyhek, és mindenütt nevetés csilingelt. A gyerekek jelmezben futkároztak: volt ott sárkány, királylány, űrhajós és három aprócska cica is, akik folyton összegabalyodtak a farkincájukban. Amikor a falu felett még csikorgott a dér, de a patak már halkan megpróbált nevetni a jég alatt, az emberek tudták, hogy közeleg a farsang vége. A főtéren, ahol nyáron a körhinta árnyéka körözött, most száraz ágakból és szalmából máglya nőtt, mint egy türelmesen várakozó óriás. Az erdő mélyén, ahol a mohák puhábbak voltak a párnáknál, és a fák ágai úgy hajoltak össze, mintha titkokat suttognának egymásnak, különös izgalom vibrált a levegőben. A hó már olvadni kezdett, a farsang közeledtét pedig nemcsak az emberek, hanem az állatok is megérezték. Réges-régen, egy dombok közé simuló kisvárosban, ahol a házak kéményeiből mindig fahéj- és almás süteményillat szállt, különös szokás járta farsang idején. Amikor a tél már fáradtan nyújtózkodott, és a tavasz még csak álmodott magáról, a főtéren lámpásokat gyújtottak. Nem akármilyeneket: ezek a lámpások nemcsak világítottak, hanem meg is mutatták az embereket olyannak, amilyenek belül voltak. A városka főterén minden évben egyszer különös fények gyúltak, és az utcákon halk zene lebegett, mintha maga a levegő is táncolni tanult volna. Ez volt az Álarcok Bálja, ahol kicsik és nagyok egy estére más bőrbe bújhattak.
tags: #farsangi #mese #bolcsiseknek