Sok szülő aggódik újszülött babája miatt, mert azt tapasztalja, hogy éjjel sokat nyugtalan: forgolódik, nyökög, mocorog, fészkelődik, kapálózik, vergődik. Azt gondoljuk, hogy csak az a jó alvás, ami mozdulatlan, és azt várjuk, hogy a babánk éjjel nyugodtan fog aludni, ami azt jelenti, hogy nem mozdul és nem ad ki hangokat. Pici babánál ezek a nyugtalanságok jelezhetik, hogy éhes, szomjas és gondoskodásra van szüksége.
Fontos, hogy az ágyában ne legyen semmi más, csak ő és maximum egy vékony takaró hónaljig felhúzva. Nagyon népszerűek a babafészkek, babafészek szettek, de ezeknek a használatát az alváskutatók nem ajánlják biztonsági szempontból.
A baba alvásának fejlődése és a mozgás
Az éjszakák igazán mozgalmasak a mozgásfejlődéssel lesznek. 3-4 hónapos kortól a babák éjjel is gyakorolnak. Amit nappal elsajátítanak a mozgásfejlődésben, azt éjjel is újra és újra megcsinálják. Ehhez alkalmazkodik az alvás fejlődése, hiszen 2-3 éves korig a gyerekek nagyon sok időt töltenek felületes alvásban, amiben könnyen tudnak mozogni is. Tehát egyáltalán nem káros vagy kóros, ha a babád az első 2-3 évben gyakran ébred és forog, felül, feláll éjszaka is. Sőt! Figyelj más jeleket is! Tippjeink segíthetnek, ha nyugtalanul alszik a baba.
A baba álma és az alvási fázisok
Ahhoz, hogy a baba úgy tudjon aludni, mint egy felnőtt, érnie kell az agyának. Képessé kell válnia az összetett alvási ciklusok leképzésére, és arra, hogy meg tudja különböztetni a nappalt az éjszakától. A baba számára a zajok és az illatok külön élménynek számítanak, és különböznek attól, amit a mama pocakjában megtapasztalt. Egyes babák nehezebben alkalmazkodnak az újdonságokhoz.
A babák az első néhány hétben szinte egész nap alszanak. Ez azért jó, mert éppen az alvás szükséges ahhoz, hogy feltöltődjenek a mozgalmas ébrenlét után, de fejlődésükhöz is elengedhetetlen. Amikor a baba alszik, az agyalapi mirigy (hipofízis) serkenti a növekedési hormon termelődését.
A baba alvása is két fázisból áll: az első a nem gyors szemmozgásos, amely során a növekedési hormon termelődése optimális, és a baba békésen alszik kb. 20 percen át. Ezt követi a gyors szemmozgásos alvási ciklus, amelyben a babák egy kicsit nyugtalanabbak, és az alvásuk is felszínesebb, előfordulhat, hogy egy-két percre fel is ébrednek. Ez az időszak nélkülözhetetlen az agy éréséhez. E két ciklus között vannak közbülső alvási fázisok is. A babák szinte mindig a nyugtalan alvási fázissal kezdik az éjszakát.
Éjszakai ébredésre hangolva
Az újszülött átlagban naponta 16 órát alszik (szélsőséges esetben 14-20 óra között). Az egész napos alvásmennyiség az idő múlásával csökken, hat és fél hónapos korában 15 órára, négy éves korában 13 órára. A napközbeni alvás időtartama is mérséklődni fog, hat hónapos korában háromszor-négyszer alszik még napközben, egy éves kora körül már csak kétszer, majd másfél éves korától csupán napi egyszer alszik, általában délután.
Az, hogy mikor fogja átaludni az éjszakát, rajta múlik. Egyes babák már pár hetes koruktól kezdve estétől reggelig alsznak, míg mások biológiai órájának hónapokra van szüksége ahhoz, hogy a 3-4 órás ciklusukat felváltsa a 24 órás ciklus. A baba fokozatosan kerül szinkronba a külvilág ritmusával: az éjszaka és a nappal váltakozása, az étkezések rendszere, a játék és a családdal való együttlét is segíti a babát abban, hogy alkalmazkodjon, és hogy fokozatosan elhagyja az éjjeli ébredéseket.
Biztonságban, az ágyban
Íme, néhány jó tanács, hogy a babádnak pihentető és biztonságos legyen az éjszakája:
- Biztonsági előírásoknak megfelelő kiságyat válassz, és hozzá olyan kemény matracot, amelynek mérete éppen illik a kiságyéhoz, nehogy a baba beszoruljon az ágy és a matrac vagy a rácsok közé!
- Ne pakold tele a kiságyat! A hálózsák éppen elég ahhoz, hogy a baba ne fázzon, a játékai közül pedig a kedvencén kívül nincs másra szükség.
- A babák jobban alszanak a hátukon, így az arcuk szabadon van és könnyebben tudnak lélegezni. Az orvosok ezt a testhelyzetet javasolják a bölcsőhalál elkerülése ellen is, ahogyan azt is, hogy a szoba hőmérséklete ne legyen túl meleg (18-20 C° elegendő)!
- A babaszobát rendszeresen szellőztesd ki, és tartsd azt füstmentesen!
Így segíts aludni a babádnak!
A baba kezdetben nem tud különbséget tenni az éjszaka és a nappal között, ám segíthetsz neki alkalmazkodni. Lássuk, hogyan:
- Biztosíts nyugodt környezetet éjszakára, ügyelj rá, hogy csend legyen és a sötétítők, redőnyök le-, be legyenek húzva! A nappali alváshoz nem kell besötétítened, közben nyugodtan végezd a napi teendőidet, egy kis zaj nem fogja zavarni a babát.
- Alakíts ki esti rutint, hogy a baba megértse, eljött az alvás ideje. A szertartás része lehet a pelenkacsere, fürdés és pizsama felvétele, egy altatódal eléneklése és egy ölelés. A kicsit idősebb babának már mesét is olvashatsz. A délutáni alvás szertartása ettől térjen el, hogy a babát ne zavard össze, például egy mondóka vagy egy puszi, és irány az ágy.
- A baba szobájában az optimális hőmérséklet 18-20 C°.
- A baba nem tud elaludni a kedvenc játéka vagy cumija nélkül? Ne vedd el tőle, megnyugtatja őt és segíti az elalvásban is. Egyelőre tekints úgy ezekre, mint a pihentető alvásotok értékes segítőire.
Nyálbuborékok és nyáladzás alvás közben
A néhány hetes újszülött babánál általában nem ad okot aggodalomra, ha a baba nyálbuborékokat fúj alvás közben. Ez valójában a gravitáció eredménye. „Amikor a csecsemők a hátukon alszanak, a nyál általában lefolyik, majd lenyelik” - mondta Dr. Jessica Madden, az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia tagja. Valójában sok baba fejlődésének egészséges része a nyálbuborékok fújása. „Ez az orális-motoros funkciók fejlődésének normális része, amely 3-6 hónapos kor között következik be” - magyarázta Madden. Mindaddig, amíg nem nagy mennyiségű nyálról van szó, az alvás közbeni nyáladzás csak azt mutatja, hogy a kisbaba fejlődik.
„A babák nyálmirigyekkel születnek, de ezek csak 3-6 hónapos koruk körül kezdenek el gyorsan fejlődni” - mondta Madden. Tehát a csecsemők termelnek kis mennyiségű nyálat a születésük után, de 2-3 hónapos korukig nem termelnek bőséges mennyiséget. Tehát először is a megnövekedett nyál az oka annak, hogy a baba képes létrehozni a buborékokat. A legtöbb esetben teljesen normális a nyáladzás és a nyálbuborékok képződése alváskor.
Ha azonban a nyáladzás túl nagy mennyiségűnek tűnik, vagy ha a baba betegnek tűnik, érdemes a gyermekorvossal is beszélni. Madden szerint újszülött korban nem normális a túlzott nyáladzás. A fokozott nyáladzás másik oka, különösen, ahogy a baba idősebb lesz, a megfázás. Illetve a jelentősen megnövekedett nyáladzásra érdemes bármely életkorban figyelni.
A baba alvás alatti mozgásai és viselkedése
Nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ne kukucskáljunk be babánk kiságyába, hogy meglessük, hogyan alszik. Előfordulhat, hogy egy békésen szunyókáló baba helyett egy rugdalózó és hadonászó babát látunk alvás közben. Próbáljunk meg nem aggódni emiatt: a rángatózó alvási mozdulatok babánk szokásos fejlődésének részei. Az alábbiakban képet kaphatunk arról, mi is történik kisbabánkkal alvása során.
Vajon álmodik?
Amikor szemtanúi vagyunk babánk alvás alatti rugkapálózásainak, az a látszatot keltheti bennünk, hogy izgalmas álma van. S bár a babák több időt töltenek az ún. „REM” fázisban, vagy az álom állapotában, mint a felnőttek, valószínűtlen, hogy élénk álmokat élnek át. A kisgyerekeknek nincs sok élményük és az agyuk még fejletlen ahhoz, hogy élményképekkel jöjjön elő.
Nyújtózkodás és új idegek
Ne feledjük, hogy kisbabánk megszokta, hogy idejét labdaként összegömbölyödve tölti az anyaméhben. Most, hogy már a nagy, széles világban van, megtanulja mozgatni a lábait és akár csapkodhat, ficánkolhat is valamiért - ez teljesen normális. Újszülöttünk központi idegrendszere még fejlődésben van, így nem képes még megfelelően kontrollálni a test mozgásait. Amint babánk idősebb lesz, jobban tudja majd irányítani a lábait és képes lesz őket célirányosan mozgatni, ahelyett hogy véletlenszerűen mozgatná azokat.
Gyenge alvók
Ebben a korban, a babák nagyon gyenge alvók és több mély alvási szakaszba nem képes belépni. Az alvás alatt tanúsított mozgolódáson felül felfigyelhetünk arra, hogy grimaszol, szopizik a kis szájával, az ajkait ízlelgeti, szemhéját rebegteti, rövid ideig mosolyog, felriad, vagy elég könnyen felébred.
Itt az idő fordulni
Mindig emlékezzünk arra, hogy babánkat hanyatt fekve helyezzük be aludni a kiságyába (ha így teszünk, nagyban csökkenthetjük a bölcsőhalál vagy SIDS kockázatát.) A 4 és 7 hónap közötti kisgyermekek a hasukra fordulhatnak a kiságyban, azonban emiatt nem kell aggódnunk. Amint a babák folyamatosan át tudnak fordulni, azt az alvási pozíciót fogják felvenni, ami számukra kényelmes.
Babánk alvás alatti mozdulatai furcsának tűnhetnek, de ez egyszerűen csak annak a módja, hogy megtanulják testüket kontrollálni és használni. Azonban ha úgy gondoljuk, babánk túlságosan nyugtalan alvás közben, vagy mindez akadályozza őt a pihenésben, konzultáljunk gyermekorvosunkkal!
Neurológiai problémák és a kényszeres viselkedészavar
A csecsemők fejlődése minden szülő számára kiemelten fontos, így érthető, hogy aggodalomra ad okot, ha eltérést tapasztalnak. A leggyakoribb neurológiai problémák közé tartozik a fejlődésbeli elmaradás, az izomtónus-zavar, valamint az alvási és táplálási nehézségek. A csecsemők fejlődése egyéni ütemben zajlik, de ha egy baba jelentősen késik bizonyos mérföldköveknél (például fej megtartása, forgás, kúszás, ülés), az intő jel lehet. Az izomtónus-zavarok esetén a baba izmai túl lazák vagy éppen túl feszesek lehetnek. Ha a fent említett tünetek közül több is jelentkezik, érdemes gyermekorvossal vagy gyermekneurológussal konzultálni. A korai felismerés kulcsfontosságú, hiszen a megfelelő terápia (pl. gyógytorna, fejlesztés) segíthet a problémák orvoslásában.
Ne essünk pánikba! A csecsemőkori neurológiai problémák kezelhetők, ha időben felismerjük őket. Első gyermekes anyukaként minden apróság miatt aggódsz. Teljesen érthető, hogy szeretnéd a legjobbat a kisbabádnak, és minden apró fejlődési lépcsőfoknál figyelsz, hogy minden rendben van-e. Ha a kisbabád 3 hónaposan még nem emeli a fejét hason fekve, ne ess kétségbe! A hason töltött idő segít a babának megerősíteni a nyak- és hátizmait, ami elengedhetetlen a mozgásfejlődés következő lépéseihez, például a guruláshoz és a kúszáshoz. Nem kell egyszerre hosszú időt várni! Mikor érdemes szakemberhez fordulni? Ha a baba 4 hónapos kora után sem mutat javulást, érdemes lehet felkeresni egy gyermekorvost vagy gyógytornászt. Minden baba más tempóban fejlődik, így ne aggódj, ha a te kis csöppséged kicsit később kezdi el emelgetni a fejét!
A kényszeres zavarok tünetei gyermekkorban
A kényszeres zavarok tünetei sok esetben már kora gyermekkorban észrevehetők. Az egészséges fejlődés során is megjelenhetnek bizonyos ismétlődő cselekvések, rituális viselkedés, melyeknek célja a biztonságérzet és az alkalmazkodás elősegítése (pl.: lefekvési rítusok, túlzott ragaszkodás bizonyos tárgyakhoz), de ez nem kényszeres viselkedészavar. Betegségről akkor beszélhetünk, ha a kényszeres viselkedés olyan mértéket ölt, hogy akadályozzák a mindennapi életvitelt és szenvedést okoznak a gyermek és a család számára.
A kényszerbetegség a gyermek viselkedését jellegzetes módon megváltoztatja. Néhány esetben már egészen korán (akár 6-8 hónapos korban) előfordulhatnak olyan jelek, melyek mintegy előfutárai a későbbi kényszeres viselkedészavarnak. Ilyenek lehetnek például, hogy nagyon nehezen vált át a csecsemő a darabos ételre vagy komoly gondot okoz az új ízek kipróbálása és a fürdetés, amikor a kiskádból a nagykádba szeretné a szülő átszoktatni a gyermeket. Később az óvodában elhúzódik a beilleszkedés, nem barátkozik. Már 3-4 éves korban merev szabályokkal átszínezett, rugalmatlan, kényszeres viselkedések jelenhetnek meg.
Nézzünk néhány példát erre:
- Ismétlési rituálék: Egy cselekvéssort (pl.: rajzolás) vagy mondatot mindig újra kezd, ha megzavarja valami.
- Rendrakással, rendezgetéssel kapcsolatos kényszercselekvések: Jellemző a szimmetriára való törekvés. Gyakori a ceruzák, könyvek sorba rendezése vagy a babák, autók rendezgetése, amiket csak meghatározott sorrendben lehet a szekrényre tenni.
- Étkezés: Ragaszkodik egy bizonyos színű vagy állagú ételhez, nem érhetnek egymás mellé az ételek és nem szívesen fogja meg a kezével az ételt.
- Játék: Feltűnő lehet, hogy a gyermek leginkább egyedül és furcsán játszik. Fantáziadús játék helyett sorba rak, gyűjtöget vagy egy adott játékkal mindig azonos módon játszik és a játékában gyakori az ismétlődés (pl.: az autó kerekének monoton pörgetése).
- Öltözködés: Nagyon nehezen megy az évszakok szerinti ruhaváltás, előfordulhat, hogy mindig csak ugyanazt a ruhát akarja viselni.
- Tisztálkodás: Túlérzékenység figyelhető meg. Nagyon zavarja, ha vizes, homokos, piszkos a keze vagy a ruhája. Gyakori a kézmosás és az átöltözés. Kerüli a maszatos játékokat (pl.: gyurmázás, festés, agyagozás). Előfordulhat, hogy ragaszkodik a rítushoz, hogy a szülő fürdesse meg, pedig már képes lenne önállóan is fürödni.
- Mentális rituálék: A gyermek belső késztetéstől vezényelve, akarattal viszi véghez. Ezek közé tartozik a számolás (pl.: ablakok, fák), a mondókák vagy bizonyos szavak vég nélküli ismétlése.
Kényszergondolatok és kényszercselekvések
A kényszeres viselkedészavar (OCD) kényszergondolatokat (obszessziók) és kényszercselekvéseket (kompulziók) foglal magában. A kényszergondolatokat a nagyon kicsi 3-4 éves gyermekek nem tudják még megfogalmazni és nem is tartják zavarónak, idegennek önmaguktól. A kényszergondolatok a gyermek akarata ellenére betörő gondolatok, melyek szorongást okoznak. A kényszercselekvések túlzott mértékű ismétlődő cselekvések vagy mentális rituálék, melyek csökkentik a szorongást. Gyermekkorban gyakori, hogy a kényszercselekvések kényszergondolatok nélkül is jelentkeznek. Hosszabb távon a kényszergondolatok és cselekvések hullámzást mutatnak és a gyermek fejlődésével és korával együtt változnak.
Milyen okok állhatnak a háttérben?
Kialakulásában szerepet játszanak genetikai, idegrendszeri és pszichés tényezők. Azok a gyermekek veszélyeztetettebbek, akik gondolkodásukban, viselkedésükben túlságosan merevek, precízek és a családi szabályrendszer szerint tilos haragot, indulatot kimutatni, a szülők túl pedánsak, szigorúak. Előfordulhat, hogy a családban furcsa szokások (pl.: dobolás) vagy enyhe kényszer jelen van. A kényszerbetegségre való hajlam öröklődik, családi halmozódást mutat, de a betegség teljesen egészséges családokban is megjelenhet.
Hova fordulhat a szülő?
Ha a szülő vagy az óvónő furcsának, különcnek tarja a gyermeket és felmerül a kényszeres viselkedészavar gyanúja, akkor a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat munkatársai nyújtanak segítséget és szükséges esetben kezdeményezik a szakorvosi vizsgálatot. A gyermekkori kényszerbetegség felismerése gyermekpszichiáter feladata. A diagnózis a gyermek viselkedésének a megfigyelése, a tünetek megjelenésének és alakulásának pontos ismerete alapján állítható fel. Az OCD-t fontos elkülöníteni más rituális-sztereotip viselkedés mintázatot mutató problémáktól (pl.: tic, autizmus, hiperaktivitás). A sikeres kezelés előfeltétele a korai diagnózis és az időben megkezdett terápia.
Terápia
A betegség kezelése jelentős szenvedéstől kímélheti meg a gyermeket és a családot is. Elsősorban viselkedésterápiát alkalmaznak, melyben a játékosságnak, a bátorító, de határozott hozzáállásnak van szerepe. A javulás általában lassú és fokozatos. Kezelés nélkül a lefolyás krónikus és a tünetek súlyossága ingadozhat. A viselkedésterápiát néhány esetben családterápiával is kiegészítik, mert az OCD-ben szenvedő gyermekek sokszor bevonják a családot is a tüneteikbe. A terápia során az alapbetegségen kívül a felmerülő másodlagos problémákat is kezelni kell.
Ha a gyermek kényszeres tüneteit az óvodában kicsúfolják, az a feszültségét, visszahúzódását tovább növeli. A kortárs kapcsolatok kialakításának zavara, a szocializáció elakadása az életkor szerint várható fejlődést nehezíti és a gyermek depresszióssá, szorongóvá, akár agresszívvé válhat. Mind a fejlődés, mind pedig a későbbi iskolai teljesítmény szempontjából fontos ezeket a problémákat felismerni és kezelni.
Mire figyeljen oda a szülő és mit tehet?
A kényszeres viselkedés korlátozhatja a család életét és a legegyszerűbb dolgokat is ellehetetleníti (pl.: bevásárlás, óvodába indulás). A tünetek rengeteg időt és energiát vesznek el a gyermektől és a családtól. A szülő értetlenül állhat a gyermek megrögzött szokásaival szemben és előfordulhat, hogy szemrehányás, kétségbeesés veszi körül a gyermeket. Pedig a tolerancia nagyon fontos ebben a helyzetben, mert ha a szülő stresszes, akkor a gyermek is az, és a kényszeres viselkedészavar tüneteit az új helyzetek és a stressz felerősíthetik.
A kényszeres viselkedés külső megszakítása szorongásos rohamokhoz vezethet. A nehézségeket fokozhatja a kiterjesztett kényszer, mely során a gyermek a szülőt is bevonja a kényszercselekvésbe (pl.: ismételten feltett kérdéseire azonos hangsúllyal válaszoljanak, kiköveteli, hogy hogyan rendezzék el az ételt a tányérján). Az arany középút megtalálása az ideális, mely nem más, mint a tolerancia és az empatikus konfrontáció. Emellett a külső szabályozók alkalmazása (pl.: előretervezés, hetirend) és az egyértelmű visszajelzések a gyermek felé sokat segítenek a viselkedés szabályozásában. A szülők számára fontos, hogy megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek a jelenség természetéről, befolyásolásának lehetőségeiről.
tags: #csecsemo #kenyszeres #nyeles #almaban