A retina, vagyis a szem ideghártyája, létfontosságú szerepet játszik a látás folyamatában. Ez a vékony, több rétegű szövet felelős a fényérzékelésért és az agyba továbbítandó vizuális információk feldolgozásáért. Amikor a retina sérül vagy megbetegszik, az súlyos látásromláshoz, akár teljes látásvesztéshez is vezethet. A retinaleválás az egyik legkomplexebb és legveszélyesebb szemészeti kórkép, amely sürgős ellátást igényelhet.
A retinaleválás az ideghártya (retina) azon állapotát jelenti, amikor az elválik a szemgolyó hátsó falától. Ez a leválás megszakítja a retina vér- és oxigénellátását, ami gyors sejtkárosodáshoz és a látás elvesztéséhez vezethet. Bár a modern műtéti technikák segítségével az esetek döntő többségében jól kezelhető betegség, nagy lelki terhet ró a páciensre, hiszen nem lehet pontosan megítélni a kimenetelt, a látásjavulás mértékét.
A retinaleválás okai és kockázati tényezői
A retinaleválásnak számos típusa létezik, de a leggyakoribb az, amikor a retina egy bizonyos pontján szakadás alakul ki. Ennek fő oka, hogy a szemgolyó belsejét kitöltő anyag, az üvegtest (corpus vitreum), bizonyos okok miatt zsugorodni kezd. Ez a zsugorodás húzó hatást fejt ki a retinára, és kiszakíthat egy "területet" rajta. Ezt követően a szakadáson keresztül folyadék áramlik a retina alatti térbe, és az elemeli a retinát az alapjától. Trauma következtében is kialakulhat szakadás, és egyéb, ritkábban előforduló formái is léteznek a retinaleválásnak.
A retinaleválás kockázati tényezői és okai közé tartoznak:
- Öregedés: Leggyakrabban a 60-70 éves korosztályt érinti.
- Súlyos szemsérülés: Körülbelül 10%-ban felelős a retinaleválásokért.
- Korábbi retinaleválás: Korábban másik, vagy ugyanazon szemen kialakult retinaleválás, vagy a családban előfordult retinaleválás jelentősen emeli a kockázatot.
- Szürkehályog műtét: Minimálisan növeli a retinaleválás kockázatát.
- Közepes és nagyfokú rövidlátás: Körülbelül 10-szeres kockázatot jelent.
- Zöldhályog műtét.
- Kontakt sportok.
- Balesetet szenvedők, szemsérültek.
- Súlyos cukorbetegségben szenvedők.
- Koraszülöttek (retinopátia prematurorum).
- Perifériás retina elváltozások.
- Ritkán, különböző vírusfertőzéseket követően is előfordulhat.
A retinaleválás figyelmeztető jelei
Bár a folyamat ritkán zajlik panaszmentesen, a következő figyelmeztető jelek gyakran jelentkezhetnek:
- Hirtelen megjelenő lebegő foltok, apró pöttyök, amelyek átsodródnak a látómezőn (floaterek).
- Fényvillanások, szikralátás, villámlátás - főleg a periférián.
- Homályos (centrális) látás (látászavar).
- Látótérkiesés, mintha egy sötét függöny húzódna a látómező szélére.
A retinaleválás első jelei közé tartozhatnak a fényvillanások (villámlátás) és a lebegő foltok (floaterek). A fényvillanások rövid szikrák vagy villámcsíkok, amelyeket legkönnyebben csukott szemmel lehet látni, és gyakran a látómező szélén jelennek meg. A floaterek olyan foltok, pöttyök és vonalak, amelyek a látómezőben lebegnek. Ha a retinaleválás a széli részeken túlhaladva a központi részt is eléri, úgy az éleslátás hirtelen és jelentősen megromlik, csupán árnyékok látása marad meg a levált retinarésznek megfelelően. Ritka esetekben a retinaleválás figyelmeztetés nélkül történik. A leválás első jele lehet egy árnyék a látás egy részén, amely nem múlik el.
A retinaleválás diagnosztizálása
Ha a fent említett tünetek bármelyikét észleljük magunkon, azonnal forduljunk szemészhez. Az orvos pupillatágító cseppet fog a szemünkbe cseppenteni, hogy kitágítsa a pupillánkat. Ezt követi a szemfenék vizsgálat, mely során megállapítja, hogy valóban van-e elváltozás (szakadás, vérzés) a retina területén. A vizsgálatot érdemes lehet ultrahanggal is kiegészíteni, különösen, ha a retina szemfenéktükrözéses ellenőrzése nem ad egyértelmű eredményt, például üvegtesti vérzés esetén.
A retinaleválás kezelése
A levált retina helyreállítása a legbonyolultabb és legkomplexebb szemészeti műtéti feladatok közé tartozik. A kezelés kizárólag műtéti úton lehetséges, ám többféle módszer közül is választhatunk attól függően, hogy milyen típusú a retinaleválás. Napjainkban a leggyakoribb eljárás az ún. vitrectomia, amely során három ponton keresztül "jutunk be a szembe". A műtét során olyan területeket is meg lehet vizsgálni, amit korábban nem láttunk, és el tudjuk dönteni, hogy milyen anyagot használjunk a retina "visszafektetésére". Általában gázzal vagy szilikonolajjal töltjük fel a szemgolyó belsejét, amely nyomást fejt ki a retinára, és az visszafekszik az alapjára, remélve, hogy a sejtek regenerációja megtörténik és újra látni fog a páciens.
A lézeres kezelés célja, hogy az ideghártyán körülírt hegesedést idézzünk elő. Ezt a módszert elsősorban retinaszakadás és legfeljebb kismértékű retinaleválás esetén alkalmazzuk. A krioterápia során a retina egy adott területét egy kis eszközzel rövid ideig megfagyasztjuk, ami a retina hegesedést és ezáltal a szakadás stabilizálását eredményezi. A gázinjekció során egy speciális gázt injektálunk a szembe, amely aztán buborék formájában megfelelő nyomást fejt ki a retinára és kipréseli az alatta lévő folyadékot, így az ideghártya visszafekszik a normális helyére. Ritkán, bizonyos esetekben a korábbi, bedomborító műtéteknek is létjogosultsága fennáll.
A műtét időzítése és a gyógyulási folyamat
Az egyik legnehezebb kérdés az, hogy mikor kell megoperálni a levált retinát. Általánosan elmondható, hogy a normál nappali munkarendben végzett műtétek kiegyensúlyozottabb eredményt mutatnak, ezért egy éjszakai ügyeleten valószínűleg azt fogják javasolni, hogy a páciens várjon a reggeli/nappali műtéti ellátásra. Az ügyeletes azonban a retina sebésszel konzultálva több mindent is mérlegel a műtét ütemezésekor. Például, hogy a látóélesség helye (makula) levált-e vagy nem, van-e elérhető retina sebész, illetve időben hány órája/napja történt a leválás. Az OCT (optikai koherencia tomográfia) egy modern, háromdimenziós képalkotó eljárás, amely segít meghatározni a retinaleválás kiterjedését, ami a műtéti tervet és annak időzítését is nagyban befolyásolja. Amennyiben a retinaleválás még nem érinti az éleslátás legközpontibb részét, akkor 24 órán belül javasolt elvégezni a műtétet, de nem később mint 3 nap.
A műtét után előfordulhat, hogy rosszabbul látunk, mint műtét előtt, szúró, idegentest érzés is lehetséges a varratok miatt. A kellemetlen tünetek fájdalomcsillapítóval enyhíthetők, ám fel kell készülni, hogy több héten keresztül szemcseppet kell majd használni. Sőt, vannak esetek, amikor egy második műtét is szükséges lehet, így érdemes tudni, hogy közvetlenül a beavatkozást követő hetekben nem szabad fizikai munkát végezni, sportolni, javasolt az autóvezetést kerülni, és rendszeresen kontrollra járni.
„A gyógyulás körülbelül négy-hat hétig tart, de van akinél ez hosszabb időt vesz igénybe. A látás a műtétet követő hetekben-hónapokban javul, de a végleges eredményt nem lehet előre megmondani, mivel akár a műtét előtt, akár a műtétet követően kialakulhatnak olyan állapotok, szövődmények, amelyek befolyásolják a retina állapotát. Az, hogy a látás milyen mértékben javul és milyen látás várható hosszú távon attól függ, hogy a leválás milyen károsodást okozott a retina sejtjeiben, és azok hogyan fognak regenerálódni” - zárja Dr. Cserháti Zoltán.
A retinaleválás és a szülés
Korábban az "régi iskola" szerint a közepes vagy nagyfokú rövidlátó várandós hölgyek esetében a császármetszést preferálták a retinaleválás kockázata miatt. Azonban ma már nincs klinikai bizonyíték arra, hogy a spontán, hüvelyi úton történő szülés növelné a retinaleválás kockázatát. A szülés közbeni nyomásváltozás, erőlködés a szem ereit átmenetileg megterhelheti, aminek következtében megpattanhatnak és kisebb bevérzés jöhet létre, de ez nem okoz szembetegséget, így önmagában a magas dioptria vagy a korábbi szemműtétek nem indokolják a császármetszést.
Dr. Ungváry Lilla szemész, látástréner szerint "a retinaleválást nem erőlködés, hanem inkább erős ütődés vagy rázkódás okozhatja, semmiképpen nem az erőlködés. A természetes úton történő szülés tehát nem veszélyezteti a rövidlátó szemeket." A szemészek azok, akik meg tudják ítélni egy szemgolyó állapotát és azt, hogy veszélyes-e a szülés az adott betegségre vagy állapotra. A magas dioptria nem növeli a retinaleválás valószínűségét, ezért önmagában erre hivatkozva császározni teljesen szükségtelen és indokolatlan.
Fontos tudni, hogy a szülés kőkemény fizikai megterheléssel jár, és bár a szemgolyó erei sérülhetnek, ami kötőhártya-bevérzést okozhat, a retina leválása rendkívül ritka, és ha a kockázat fennáll, inkább császármetszést javasolnak.
Összefoglalva, a retinaleválás egy komoly szemészeti probléma, amelynek tüneteit és kockázati tényezőit fontos ismerni. Bár a szülés kapcsán felmerülhetnek aggályok, a modern orvosi álláspont szerint a természetes szülés nem növeli jelentősen a retinaleválás kockázatát a magas dioptriájú vagy korábban műtéten átesett kismamáknál. A legfontosabb a tünetek korai felismerése és az azonnali szemészeti szakember felkeresése.
tags: #retinalevalas #szules #kozben