A szent keresztség az egész keresztény élet alapja, a lelki élet ajtaja és kapu a többi szentségekhez. „A keresztség a hit szentsége… A hitnek, ami a keresztséghez szükséges, nem kell tökéletesnek lennie; elég a csíra, amelynek ki kell bontakoznia…” - olvasható a Katolikus Egyház Katekizmusában. Ahhoz, hogy a keresztségi kegyelem kibontakozhassék, nagyon fontos a szülők segítsége, valamint a keresztapák és keresztanyák szerepe.
A keresztség története és fejlődése
A keresztség lényegének megértéséhez hozzásegít, ha megismerjük annak történetét. Az első századokban felnőtteket kereszteltek, akiket alámerítettek egy folyóban vagy medencében. Az újonnan kereszteltek új fehér ruhába öltöztek, ami a megtisztulást és az új élet kezdetét jelezte. A csecsemőkeresztség évszázadokkal később, a VI-VII. században terjedt el, és a szertartásai ugyanazokat a titkokat kívánják kifejezni, mint a felnőttkeresztség.
A II. Vatikáni Zsinat előtti időszak
A Trienti Zsinat után (illetve szent Ágoston óta) a csecsemőkeresztségre különösen az motivált sokakat, hogy a gyermek megszabaduljon az eredeti bűntől, a kárhozattól. A gyermeket a keresztszülő tartotta „keresztvíz alá”, az édesanya gyakran nem volt jelen. A keresztséget többnyire szűk körben szolgáltatták ki, nemcsak a szülőknek, az egyházi közösségnek sem volt benne szerepe. Kereszteltek lakáson vagy sekrestyében is, kevés ünnepélyességgel. A szülők nevelési felelősségéről nem esett szó, hiszen a hagyományos társadalom biztosítani látszott a keresztény nevelést.
A II. Vatikáni Zsinat utáni változások
A II. Vatikáni Zsinaton újra felragyogott a keresztség titkának gazdagsága. 1969-ben megjelent az Ordo Baptismi Parvulorum (OBP), amelyben „az egyháztörténelemben először jelent meg igazi gyermekkeresztség-szertartás, amelyben ti. kifejeződésre jut, hogy kiskorú gyermek a cselekmény résztvevője, illetve az OB-ben valósul meg először, hogy a szülők tesznek ígéreteket és hitvallást (és nem a csecsemő), és vállalják a gyermek vallásos nevelését”. A korábbi fő motiváció (a gyermek szabadulása az eredeti bűntől, a kárhozattól) helyébe a szülők felelősségvállalása lépett.
Ki keresztelhet, és hol?
A keresztség elsődleges kiszolgáltatói a püspökök, illetve a plébánosok, hiszen ők a közösség vezetői. Mindenkinek, aki keresztel, tudatosítania kell, és a keresztelés körülményeinek is ki kell fejeznie, hogy Krisztus és az egyházi közösség képviseletében keresztel, illetve az egyház közösségébe fogadja be a megkereszteltet.
Szükség esetét kivéve a keresztség helye a keresztelendő saját plébániatemploma. „Így tűnik ki világosan, hogy a keresztség az egyház hitének és az Isten népébe való bekapcsolódásnak szentsége.” (OBP 29. o., OB 10. old). Általában csak a plébániaközösség, illetve egy, az egyház által elismert közösség tudja biztosítani, hogy a későbbiekben is kapcsolatban álljon a keresztelttel, vagy a csecsemő, illetve gyermek szüleivel, és hogy gondoskodjék a gyermekek vallásos életének, hitének fejlődéséről.
A csecsemőkeresztelés és a hit kérdése
„A szentségeket a hit szentségeinek” nevezi a Liturgikus Konstitúció, amelyek „feltételezik a hitet” (SC 59, vö.67.). Korábban „az egyház hitére” keresztelték a vallásos családból, majd vallásos társadalomból származó csecsemőt. Korunkban a vallásos társadalmi közeg megszűnt; a vallásos család sincs mindig biztosítva.
Az OB a szülők felelősségévé teszi, hogy a gyermeket a hitre neveljék, a lelkipásztorok felelőssége viszont, hogy a szülőket felkészítse a keresztelésre. Érthető tehát, hogy az Egyházi Törvénykönyv így ír: „A szülők forduljanak a plébánoshoz, hogy gyermekük számára kérjék a keresztséget, és hogy erre kellő felkészítést kapjanak” (867.k.).
Az ortodox egyház gyakorlata és a tragikus eset
Az ortodox egyház a vízben való alámerítés eljárását úgy ismerteti, hogy azt két-három másodperc alatt kell elvégezni, és közben a papnak egyik kezével tartania kell a gyerek fejét és tarkóját, másik kezével pedig védenie kell a száját és az orrát úgy, hogy ne nyeljen vizet, miközben háromszor alámerítik. Az alámerítésnek ugyanakkor közvetlenül a lélegzetvétel után kell történnie. Szükség esetén, vagy ha a gyerek egészségi állapota megköveteli, lehetőség van arra is, hogy az alámerítés helyett vizet öntsenek a fejére. Ezzel kapcsolatban történt egy tragikus eset, amikor egy csecsemő életét vesztette a keresztelési szertartás során, ami a víz alá merítés következtében leállt légzése és szívműködése miatt. Ez az eset rávilágított a szertartás helyes elvégzésének fontosságára és a papok felelősségére.
A keresztszülők szerepe és követelményei
A keresztszülői tiszt az első keresztény századokban alakult ki, amikor felnőtteket kereszteltek, s a keresztszülőknek szavuk és példájuk által döntő szerepük volt a keresztelendők hitének elmélyítésében. A gyermekkeresztség általánossá válásával a keresztszülői szerep módosult. A keresztelendő hitéért való felelősségvállalás, illetve a szülők ilyen irányú támogatása változatlanul a keresztszülő feladatát képezi. Ezért hangsúlyozza az egyház, hogy a keresztszülő kiválasztását keresztény szempontoknak kell meghatározniuk (872. kán.).
A jog (874.k) és az OBP meghatározza, hogy ki lehet keresztszülő:
- Legyen 16. életévét betöltött személy.
- Katolikus, megbérmált, vette már az oltáriszentséget.
- Éljen a hithez és a vállalandó tisztséghez méltó életet.
- Ne kösse kánoni büntetés.
- Ne legyen a keresztelendő apja vagy anyja.
„Fáradozzék azon, hogy a megkeresztelt a keresztény életnek megfelelő életet éljen” (872.k), és „legyen ott a keresztelésnél, hogy megjelenítse a keresztelendőnek lelkileg kibővült családját, másrészt az Anyaszentegyház szerepét”, és hogy „a szülőkkel együtt megvallja az egyház hitét” (OB 8-10; OBP 28. és 18. o.).
A csecsemőkeresztelés halasztása
A Magyar Katolikus Püspöki Kar előírja a lelkipásztoroknak, hogy „el kell halasztani annak a kisdednek a keresztelését, akinek egyik szülője sem kész a hitvallásra, hogy őt katolikus keresztény módon neveli”. „S ha a szülők nem élnek egyházi házasságban, de állapotuk rendezhető, vagy ha valamelyikük nem volt még elsőáldozó, sőt talán megkeresztelve sincs, beszéljük meg egyúttal e szentségek felvételét is, és kínáljuk fel segítségünket a méltó előkészületekhez.” „Ha úgy találjuk, hogy valamelyik szülő vallási ismeretei hiányosak, vagy nem világos előtte mit is jelent a gyermek vallásos nevelése, hívjuk meg a szokásos keresztelési előkészítésen túlmenő tanításra!” (Ordo Baptismi Parvulorum. Bp. 1973.5.old; vö. OB 13, OBP 13).
A bűntelen csecsemő kérdése és az üdvösség
Nincs bűntelen csecsemő. A keresztény teológia szerint minden ember örökli Ádám vétkét. Istentől való elszakítottságban fogantatunk, születünk és éljük az életünket, hacsak Isten kegyelme nem jelenik meg bennünk és nem formálja át a legmélyebb motivációinkat. Mielőtt lennének konkrét bűneink, már van bűnös természetünk, és ez a természet idővel meg is fog nyilvánulni konkrét bűnökben. Kivétel nélkül minden emberre igaz ez.
Különböző teológiai álláspontok a csecsemőként meghaltak üdvösségéről
A Szentírásnak nincs egyértelmű, direkt tanítása a kérdéssel kapcsolatban, a keresztény teológia azonban általános bibliai elvek alapján foglalkozott vele, és különböző válaszokat meg is fogalmazott:
- Kárhozat: Egyesek szerint bűnösségükből logikusan az következik, hogy minden meghalt csecsemő elkárhozzon, mivel Ádám romlottságát mind örököljük.
- Limbus Infantum: A hagyományos római katolikus felfogás szerint a megkeresztelt csecsemők üdvözülnek, a keresztség előtt elhunyt gyermekek azonban a Limbus Infantum-ba kerülnek, ahol ugyan nincs szenvedés, de örökre kimaradnak a boldog színelátásból. A II. Vatikáni zsinat utáni katolicizmus lényegében elengedte a Limbus Infantum-ról szóló hagyományos tanítást.
- Kiválasztás: A Westminsteri hitvallás szerint „A kiskorukban elhunyt, kiválasztott gyermekeket, Krisztus újjászüli és üdvözíti a Szentlélek által, aki tetszése szerint cselekszik amikor, ahol és ahogyan akar.”
- Hívő szülők gyermekei: Egyesek szerint a hívők gyermekei a szülők hite miatt különleges státuszt élveznek Isten előtt, de ez az értelmezés vitatott.
- Minden meghalt csecsemő üdvözül: Az evangélikus teológiában találkozunk a „csecsemőhit” fogalmával, miszerint a csecsemők is - valamilyen számunkra felfoghatatlan módon - tudnak hinni. Egy másik érv szerint a csecsemőknek nincs még ismeretük és felelősségük, ezért Isten nem vonja őket felelősségre, és nekik tulajdonítja Krisztus érdemét.
Gyakorlati tudnivalók
A keresztség nem csupán hagyományos vallási szertartás, hanem az egész életre szóló döntés jele. A csecsemők keresztelésének kérését 2-3 hónappal a szentség kiszolgáltatása előtt be kell jelenteni a plébánián. A keresztelésre felkészítő személyes beszélgetésre időpontegyeztetés alapján kerül sor, amelyre lehetőleg a keresztelendő szülei együtt jöjjenek el.
A kereszteléshez szükséges dokumentumok és feltételek
A keresztelés bejelentésekor a Születési Anyakönyvi Kivonat fénymásolatát vagy digitalizált változatát kérik. A keresztszülői igazolást a keresztszülők lakóhelyének megfelelő plébánia állítja ki. Fontos, hogy a keresztszülők megfeleljenek a jogszabályi követelményeknek, és példás keresztény életet éljenek.
tags: #csecsemo #belehal #kereszteles