A roma gyermekek örökbefogadása és a cigányellenes támadások árnyékában

Magyarországon az örökbefogadó szülők többsége nem akar roma gyermeket, noha az eljárás alatt hivatalosan csak azt jelölhetik meg, hogy milyen nemű, korú és egészségi állapotú gyermeket fogadnának örökbe. Megjegyzésként jelezhetik, ha származási kikötéseik is vannak, vagyis „fehér bőrű gyermeket” szeretnének.

Az örökbefogadás nehézségei és előítéletek

Hivatalosan a gyermekek adatlapja sem mesél a származásukról, nincs információ, statisztika, megjelölés, hogy cigány a vér szerinti apa vagy anya. Így hivatalosan olyan összesítés sincs, hogy hány roma gyermek van a rendszerben, következésképp hivatalosan azt sem tudni, hány roma gyermeket fogadnak örökbe - figyelmeztet az SOS Gyermekfalvak ügyvezető igazgatója, Kiss Gergely. Szerinte a vonatkozó ismeretek szenzitív adatnak minősülnek, ilyesmire kizárólag a népszámlálásnál kérdeznek rá a biztosok, de az ekkor kapott válaszok sem mérvadóak, hisz mindenki annak vallja magát, aminek akarja - más pedig senkit nem ítélhet meg.

Ám az örökbefogadó szülők a gyámhivatali határozat előtt - statisztikai adat hiányában is - jelezhetik, hogy elfogadnának-e roma származású gyermeket. A szakemberek is arra bátorítják a szülőket, húzzanak határokat, őszintén nézzenek vele szembe, mit bírnak vállalni és mit nem.

A Romadopt Klub tapasztalatai

Gubcsi Judit, a Romadopt Klub megalapítója, kétgyerekes örökbefogadó anya. Két roma származású gyermekét csecsemőkorukban fogadta örökbe nyílt örökbefogadással (amikor a vér szerinti szülő az örökbefogadó javára mond le a gyermekről a gyámhivatali eljárás alatt, és a szülők találkoznak is egymással). Judit hetedik éve működteti a cigány gyermeket örökbe fogadóknak segítő Romadoptot.

Annak idején ő is kevés helyzetkezelési segítséget kapott, az akkor még örökbefogadási tanfolyam sem foglalkozott a származásból adódó speciális kérdésekkel. Abban biztos volt, el kell mondani a gyerekeknek, hogy cigányok, de fogalma nem volt, hogy ezt mikor és hogyan tegye. Angol szakirodalmat olvasott, majd úgy gondolta, megosztja tudását és tapasztalatait más szülőkkel is. Azóta a szülőcsoport egy összetartó közösséggé nőtte ki magát.

Gubcsi Judit szerint a legtöbben boldogan vágnak bele a családalapításba, majd hosszú várakozás és sok-sok orvosi beavatkozás után mondanak le a vér szerinti gyermekről. Az a jó, ha az örökbefogadó pár mindkét tagja elfogadja ezt a lehetőséget, sőt el is engedi a vér szerinti gyermek álomképét. A legjobb, ha eljutnak odáig, hogy bármilyen gyerek jöhet és nem téma a származás.

Fontos tudni, hogy az örökbefogadásnál keveset vagy éppen semmit sem tudni a felmenőkről, a terhességről, a traumákról. Nagyon tudatosnak kell lenniük a szülőknek, és sok mindenre fel kell készülniük. Emiatt is sajnálatos, hogy az időközben kibővített felkészítő tanfolyam ma már nem kötelező; sok fontos témát érintett, ami a várakozó szülőket segítette.

Gubcsi Judit is megerősítette, hogy az örökbefogadók hivatalosan nem fogalmazhatnak meg származásra vonatkozó kikötést, sőt törvény tiltja a származás vizsgálatát. Mégis sokan az „egyéb megjegyzés” résznél fogalmazzák meg kívánságukat, persze virágnyelven. Csakhogy a legtöbb, családra váró gyermek esetében az apa ismeretlen, tehát amúgy sincs garancia: az a jó, ha az örökbefogadó elfogadja, hogy szinte minden esetben bizonytalan a gyermek származása.

Előítéletek és társadalmi megítélés

Gubcsi Judit és Kiss Gergely is egyetért abban, hogy az előítélet nem annyira az egyén, sokkal inkább a társadalmi megítélés miatt alakulhat ki, nagyon erős ugyanis a romák társadalmi elutasítottsága Magyarországon. Tapasztalatai szerint ez az örökbefogadók félelmeinek egyik oka, a másik az, hogy keveset tudnak a cigányokról.

A várakozási idő arra is jó - hangsúlyozta a Romadopt alapítója -, hogy mindenki szembenézzen a félelmeivel, felmérje, mit bír el, illetve a szülők, a nagyszülők, a tágabb család mennyire tud és akar megküzdeni a nehézségekkel. Fel kell ugyanis készülni arra, hogy az óvodában, iskolában a gyerek és örökbefogadói fölött egyaránt ítélkeznek. Aki elmegy egy Romadopt-találkozóra, egy elfogadó környezetben tájékozódhat, kapcsolódhat egy közösséghez, információt gyűjthet a témával kapcsolatban, és nem utolsósorban a gyerekek is barátkozhatnak egymással.

Vannak felnőtt örökbefogadottak is a csoportban, akik arról mesélnek, hogyan élték meg, amikor csak kamaszként vagy már felnőttként tudták meg, hogy romák. Volt, akinek ez akkor vált egyértelművé, amikor megkereste a vér szerinti anyját. Akit gyerekkorában úgy neveltek fel, hogy ő nem cigány, nehezen élte meg, amikor szembesült a származásával. Aki viszont általánosan elfogadó, a származásával kapcsolatban őszinte környezetben cseperedett, nem élt át ilyen krízist.

Gubcsi Judit két gyermeke is babakora óta tudja, hogy cigány származású és örökbefogadott. Először csak arról beszéltek nekik, hogy egy cigány néni hasából születtek. Amikor óvodásként már rákérdeztek, hogy kik azok a cigányok, elmondták, hogy vándornép volt, akik főleg kézi munkából éltek, napszámosok voltak, rézművesek, lovászok, zenészek. A fiának nagyon tetszett, hogy sátorban éltek. Most, ahogy növekednek, inkább a kreativitásuk, a talpraesettségük, a gazdag érzelmi világuk kerül előtérbe, amit mind örököltek. Judit úgy látja, a környezetükben mindenki elfogadta, hogy cigány gyerekeik vannak.

Örökbefogadhatóság és a roma gyermekek helyzete

Az örökbefogadás és az örökbefogadhatóság hosszú és megterhelő folyamat. Az SOS Gyermekfalvakhoz nem feltétlenül akkor kerülnek a gyermekek, amikor lemondanak róluk a szülők, sokkal gyakoribb, hogy a hatóságok ideiglenesen kiemelik őket a családból, például bántalmazás miatt - magyarázta Kiss Gergely. Sok esetben viszont nem is büntetőjogi problémáról van szó, hanem a szülők élethelyzetében adódik egy átmeneti állapot. Ilyen esetben a gyámhivatal csak felfüggeszti a szülői felügyeleti jogot.

Jelenleg 23-24 ezer gyermek nevelkedik állami gondoskodásban, nagy részük nem adható örökbe. Kisebb csoportba tartoznak azok a kiskorúak, akik örökbefogadó szülőkhöz kerülhetnek. Ennek az az előzménye, hogy a szülő önmaga lemond a gyermekéről, például úgy, hogy a születés után már haza sem viszi a babát a kórházból. Vagy, ha belátja, hogy az élethelyzetén nem tud változtatni, esetleg huzamosabb ideig nem látogatja a gyermekét. Ezekben az esetekben a gyámhatóság örökbe fogadhatónak nyilvánítja a kiskorút, aki így új családra találhat.

Azt gondolhatnánk, hogy mivel az örökbefogadók évekig is várakoznak gyermekükre, ha egy kiskorú végre bekerül a rendszerbe, gyorsan „el is kel”. De ez nem így van - jelentette ki Kiss Gergely. Az előítéletek miatt a roma gyermekek, a komolyabb betegséggel, különösen az értelmi fogyatékkal küzdők és a nagyobb gyermekek esélye igen kicsi. Nagyon korán, kétéves kor fölött folyamatosan csökken az örökbefogadás esélye. Egy hét-nyolc éves gyermek, különösen, ha roma vagy beteg, szinte már senkinek sem kell Magyarországon.

Számukra inkább külföldön nyílik remény, Spanyolországban, Hollandiában, Olaszországban a 6-8 évesnél idősebb roma gyermekeket is szívesen örökbe fogadják. Az ott élők körében kisebb az előítélet, és a betegségekkel szemben is elfogadóbbak. Az SOS Gyermekfalvakból is költöztek már 8-10-12 éves roma gyerekek külföldre, többségük Spanyolországba. Volt, hogy 5, különböző szolgáltatónál élő testvért egyesítettek, akik végül együtt kerültek egy holland családhoz. Azt gondolnánk, hogy a gyerekeknek trauma a külföldre költözés, pedig a rendezetlen helyzetből egy végső megoldás reménye számukra nagyon megnyugtató. Gyorsan megtanulják az idegen nyelvet is, és általában nem szakadnak el teljesen Magyarországtól, többen tartják a kapcsolatot korábbi nevelőszülőjükkel.

Az SOS Gyermekfalvak 531 örökbefogadó szülőt kérdezett meg arról, mennyire érzik elfogadónak a környezetet az örökbefogadással kapcsolatosan. Annak ellenére, hogy az örökbefogadóknak súlyos előítéletekkel kell megküzdeniük, mégis nyíltan vállalják az örökbefogadást, míg pár évtizede gyakori volt, hogy a szülők eltitkolták gyerekük elől, hogyan került a családba.

A roma származásban csak akkor lehetünk biztosak, amennyiben a vérszerinti anya azt az Alapítvánnyal vagy az örökbefogadóval közölte. Ez nagyon ritkán fordul elő! Számos örökbefogadó a roma származást csak feltételezi a vérszerinti anya vagy a gyermek külső jegyei alapján. Ha a vérszerinti anya nyilatkozott a roma származásáról, akkor is csak annyit tudhatunk, hogy a vérszerinti anya cigány, de azt szinte soha nem tudhatjuk, hogy hány százalékban, melyik cigánycsoportból való.

Egyes örökbefogadók egyértelműen elutasítják a roma származású gyermeket, mások a külső jegyekre figyelve a későbbi hátrányos megkülönböztetéstől tartanak. Várakozókkal készített kísérletben örökbefogadott gyermekek fényképeit mutattuk meg, és kérdeztük, hogy a várakozók kiket fogadnának szívesen örökbe, és kiről gondolják, hogy cigány származású. A kísérlet eredménye, hogy a gyermekek több mint 90%-át örökbefogadták volna, azonban a cigány származást nem ismerték fel azon esetekben, amikor az Alapítványnak információja volt arról, hogy a gyermek cigány származású (szőke cigány).

A cigánygyilkosságok és a fegyveres támadások

A közbeszédben cigánygyilkosságokként ismert eset egy cigányok elleni támadássorozat volt Magyarországon 2008 júliusa és 2009 augusztusa között, amely a magyarországi kriminalisztika történetének egyik legsúlyosabb bűncselekmény-sorozata volt. Az elkövetők, Kiss Árpád, Kiss István és Pető Zsolt, valamint a később csatlakozó Csontos István kimondottan cigányellenes, rasszista indítékkal támadtak, amelyhez egy korábbi rablással jutottak fegyverhez. Összesen 5 megye 9 településén hajtottak végre cigányok ellen irányuló, lőfegyveres és Molotov-koktélos támadást, amelyek során összesen hatan haltak meg.

A bűncselekmény-sorozat részletei

Az elkövetők elfogása 2009. augusztus 21-én történt egy debreceni szórakozóhelyen, ahol az elkövetők közül ketten kidobóemberként dolgoztak. Büntetőperük 2011. március 25-én kezdődött, az ítéletet pedig 2013. augusztus 6-án hirdették ki. Az első-, másod-, és harmadrendű vádlott tényleges életfogytiglani szabadságvesztést, míg a negyedrendű vádlott 13 év fegyházbüntetést kapott, melyből feltételesen sem bocsátható szabadlábra.

A cigánygyilkosságok elkövetői a kezdetektől fogva a cigány lakosság megfélemlítésének, illetve etnikai konfliktus kiélezésének céljával tervezték meg a bűncselekményeket, szándékaik között pedig emberölés is szerepelt. A támadások elkövetéséhez használt fegyvert rablással szerezték 2008. március 7-én. Ezen a napon egy Besenyszögön lakó vadászhoz törtek be, aki korábban megvételre kínálta fel Franchi M610 VSL gyártmányú vadászfegyverét. A rablást a három fő vádlott hajtotta végre, azonban feltételezik, hogy egy máig ismeretlen segítőjük is volt. A támadók magukat rendőrnek kiadva a házban tartózkodókat ragasztószalaggal megkötözték, őket két fegyvernek látszó tárggyal fenyegették. Az elkövetők a későbbi támadásokat egy debreceni, Poroszlay úti albérletből indították, amelyet gyülekezésre és a cselekmények megtervezésére is használtak. Több támadást helyszíni terepbejárás előzött meg.

A helyszínre minden esetben Kiss Árpád feleségének húga tulajdonában álló Opel Astra gépjárművel érkeztek, amelyen a rendszámot eleinte letakarták, később egy hasonló típusú autó hirdetésből kinézett rendszámát mutató hamisítvánnyal fedték le. Ezeket a hamis rendszámokat K. Árpád készítette. A bűncselekmények előkészítéseként az elkövetők lőgyakorlatot tartottak.

A támadások időrendi lefolyása

A nyomozás és az elkövetők felelőssége

A nyomozás a bűncselekmények kezdetétől számítva nagyjából egy évig tartott. A rendőrség az ötödik, 2008. szeptember 29-ei tarnabodi támadás elkövetésével korábban három helyi, fiatal cigány lakost vádoltak, akiket csak 2009 augusztusában, a gyilkosságok tényleges elkövetőinek elfogásakor engedtek szabadon. A három fiúra egy haragosuk hamis tanúvallomása, és lőpornyomok miatt terelődött a gyanú. Ügyvédjük szerint a lőpornyomok azonban a kommandósokról kerültek rájuk, amikor elfogták őket, fegyverük pedig sohasem volt.

A nyomozás menetét, azon belül is elsősorban a tatárszentgyörgyi támadás utáni helyszíni intézkedést, illetve a fegyverek tárolásának helyszínén végzett házkutatást több szempontból bírálat érte. A tatárszentgyörgyi helyszínelés körülményeiről 2009. május 7-én a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI), a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) jogvédő szervezetek helyszíni tényfeltáró munkájuk során gyűjtött adataikra alapozott jelentést, „Fehér füzetet” adtak ki. A jelentés szerint a tragédiát követően először a Dabasi Televízió munkatársai, majd a rendőrség és a tűzoltók érkeztek a helyszínre, a késve megjelenő mentőben pedig nem volt mentőorvos. A tűzoltóság a helyszínen talált benzineskanna ellenére a tűz kiváltó okaként elektromos zárlatot állapított meg, a rendőrség pedig kezdetben nem vette figyelembe a lövések hangjára vonatkozó tanúvallomásokat.

A Független Rendészeti Panasztestület megállapította, hogy a helyszínelés során a rendőrség súlyosan megsértette az alkotmányos alapjogokat. Véleményük szerint a rendőrség az intézkedési, illetve a tűz keletkezése miatti veszélyhelyzet elhárításában való közreműködési kötelezettségének alapvetően eleget tett, de a helyszín biztosítására vonatkozó jogszabályi előírások csak részben érvényesültek. A rendőrség az esetet több mint 10 órán keresztül balesetként, egyszerű tűzesetként kezelte, emellett a készenléti csoport és a szemlebizottság levonulása után a büntetőeljárás szabályai szerinti szemle reggeli megkezdéséig rendőri erő egyáltalán nem maradt a helyszínen. A vizsgálat szerint a mulasztások oka a szakszerűtlen rendőri magatartás, illetve bizonyos kriminalisztikai, ballisztikai ismeretek hiánya volt.

A tatárszentgyörgyi tragédia után a miniszterelnök jelentést kért a rendőrséget, a tűzoltóságot és a mentőket felügyelő tárcáktól, ezek a jelentések később megállapították, hogy a helyszínelés közben eljárási és szakmai hibák történtek. Néhány nappal a banda tagjainak elfogása után, 2009 augusztusának utolsó napjaiban felbukkant az interneten egy titkosszolgálati forrásokra hivatkozó dokumentum, amely részletesen taglalja a titkosszolgálatok elkövette mulasztásokat. A dokumentumokból kiderült, hogy a gyilkosságsorozat előtt figyelték mindhárom későbbi elkövetőt, ám a támadássorozat megkezdése előtt leállították a megfigyelésüket.

A drogok hatása a közösségekre

A miskei gyermekgyilkosság, amelyben egy huszonkét hónapos kislány hunyt el, (a megalapozott gyanú szerint tragikus halálát nevelőapja okozta) nem csupán egy emberi és közösségi tragédia, hanem figyelmeztetés is: amikor egy drog, jelen esetben a kristály elözönli egy közösség életét, a társadalmi, morális és intézményi védelem gátjai összezuhanhatnak. Kifejezetten veszélyes ez akkor, ha ez a közösség hátrányos helyzetű térségben él és társadalmilag zárt.

Mi az a „kristály”? A köznyelvben a „kristály” kifejezés metamfetamint jelöl - egy rendkívül erős, mesterségesen előállított stimulánst, amely olcsó, de rendkívül veszélyes designer drog. Az elterjedése a legszegényebb térségekben kezdődött, ahol a hagyományosan beszerezhető, magasabb árú drogok helyett a kristály lett az elérhető alternatíva - egy adag ára akár csak 300 forint környékén mozoghat. Hozzá kell tenni, hogy az eddig Magyarországon lefoglalt és „kristály” néven forgalmazott anyagok a valóságban több, mint 40 képletet takartak.

Ennek az olcsó, de pszichésen elképesztően romboló szernek a használata nem csupán egyéni függőséget eredményez, hanem ennek egyenes következményeként széleskörű társadalmi lerombolódást. Az elemzések szerint, ahol a drog jelen van, ott gyakran kapcsolati erőszak, prostitúció és más bűnözés is kíséri.

A zárt, főleg roma közösségek különös sebezhetősége abból fakad, hogy a hátrányok halmozódtak: leszakadó térségekben élnek, alacsony foglalkoztatottsággal, iskolázatlanabb, képzetlen generációkkal. Hiányoznak azok a megfelelő belső erőforrások, amelyek segíthetnének kitörni ebből a körből - legyen szó mentális támogatásról, oktatásról, munkalehetőségről vagy bűnmegelőzésről.

Forgács István romaügyi szakértő világosan fogalmazott: nem egységes cigány társadalomról beszélhetünk, hanem olyan közösségekről, amelyek megoldásukban és erőforrásaikban eltérőek. A politikai korrektség gyakran megakadályozza a nyílt párbeszédet - a kemény tények kimondása nélkül azonban nincs változás. A drogfogyasztás igazán nem a szegénység árnyékában, hanem a legleszakadtabb, zárt szegregátumokban jelenik meg. A felzárkóztatás azonban nemcsak a roma közösség perspektívája, hanem a többségi társadalom érdeke is.

A miskei eset és a drogellenes küzdelem

Miről is szól a miskei eset? A helyiek visszautasítják, hogy a tragédia csak egyéni elmezavar kérdése lenne - azt látják, hogy a drog naponta rombolja a közösséget. A kormány drogpolitikájával azonosulással nem vádolható 24.hu riportjában a helyiek ilyen kijelentéseket tesznek: „A cigányok csinálják ezt az egészet (…) Kalocsáról is ide járnak anyagért a zombik. Aztán meg törnek-zúznak, betörnek, ha kifogynak belőle. Nem élet ez így.” Ez a leírás egyszerre fájdalmas és riasztó, és egyértelműen bizonyítja a zéró tolerancia és a prevenció egyszerre való erősítésének szükségességét.

A helyi önkormányzat anélkül, hogy felmentené az egyént, felismerte a közösség felelősségét: működik egy drogellenes munkacsoport a faluban. Ez első lépésként megfelelő. A konzervatív drogpolitika gondolkodásában a család és a közösség, az állam és a helyi önkormányzat egyaránt fontos védelemre képes bástya. Miskén valószínűleg minden rész kárt szenvedett, nem volt elég hatékony. A miskei tragédia - egy 22 hónapos gyermek brutális elvesztése - fájdalmas jelzés: a drogok, mint a kristály, nem csak magányos szenvedéseket hoznak, hanem közösségrombolást. A hátrányos helyzetű, zárt roma közösségek különösen kiszolgáltatottak, de a megoldás nem csak bennük rejlik, hanem mindannyiunk közös cselekvésében.

Cigány gyerekek oktatása és fejlesztése

Lajhóné Tóth Andrea, alsó tagozatos igazgatóhelyettes az ózdi Bem Úti Általános Iskolában, közel tizenkét éve foglalkozik cigány gyerekekkel. Az iskola valamikor elitintézménynek számított, és harminc éve az első zenetagozatos iskola volt a városban. A hozzánk járó gyerekek a környékbeli munkás-, illetve lakótelepeken laktak. A rendszerváltozással megszűnt a kohászat, és az alacsony komfortfokozatú lakótelepi házakba a munkáscsaládok helyére cigány családok költöztek, akik egyre rosszabb körülmények között élnek.

Az iskolában részben megmaradt a zenetagozat, viszont vannak olyan osztályaink, ahol a gyerekek nem kapnak semmiféle pluszt, tehát semmiből sincs emelt szintű oktatás. Emellett a cigánygyerekek közül - ahogy ez más iskolákban is előfordul - harmadik, de főleg ötödik osztályban sokan buknak, így ezek az osztályok felduzzadtak. Ezt a helyzetet iskolai szinten kezelni kellett, illetve folyamatosan kezelni kell.

Személyre szabott oktatási módszerek

Lajhóné Tóth Andrea elmondta: „Egyszer régen az állatok elhatározták, hogy tenniük kell valamit az új világ igényeinek kielégítésére. Iskolát alapítottak. Elfogadtak egy futásból, mászásból, úszásból és repülésből álló tantervet. A kacsa úszásból kitűnő volt. Tulajdonképpen jobb, mint a tanítója, de repülésből éppen csak átcsúszott, és nagyon rossz volt futásból. Mivel nagyon lassan futott, tanítás után bent kellett maradnia, sőt az úszást is ki kellett hagynia, hogy a futást gyakorolja. Ez addig folytatódott, míg úszóhártyás lábát megerőltette, és úszásból csak az átlagos szintet teljesítette. A mókus kitűnően mászott, amíg nem frusztrálódott a repülésórákon, ahol a tanár arra biztatta, hogy a földről kezdjen, ne a fa tetejéről lefelé. A fülesbagoly problémás gyereknek számított, és szigorúan büntették. A prérikutyák kimaradtak az iskolából, és a szüleik tiltakoztak amiatt, hogy az ürgeásás nem került be a tantervbe.”

Ez a kis tanmese arra próbál minket rávezetni, hogy nem szabad a gyerekeket egyformán kezelni. Az iskolában az iskolakezdésre helyezik a legnagyobb hangsúlyt, mert a hiányok pótlására ekkor van leginkább esély. Az első évfolyamon öt osztály van, ebből három kis létszámú fejlesztő osztály, melyek egymástól is eltérő rendszerben dolgoznak. Annyiban azonosak, hogy igyekszünk 15-16 fő alá szorítani az osztálylétszámot.

A fejlesztő osztályok közül az egyikben normál tanmenet alapján haladnak a gyerekek. Itt csak délelőtti oktatás van, és egy tanító tanítja őket. Ezt azoknak a gyerekeknek találtuk ki, akik nem bírják az iskolaotthonos oktatást, akik négy-öt óránál többet nem bírnak a padban ülni. Kérhetnek napközit, de ezt általában nem teszik.

A másik kis létszámú fejlesztő osztály iskolaotthonos rendszerben működik, két tanító tanítja őket, akik megosztják egymás között a tantárgyakat. Az egyik a humán tárgyakat tanítja, a másik a matematikát. A testnevelést és a napközis foglalkozásokat megosztják.

A harmadik kis létszámú fejlesztő osztály úgynevezett két évfolyamos első osztály. Ezt azoknak a gyerekeknek találták ki, akik betöltötték a 6. életévüket, de nem jártak óvodába. Nagyon sok ilyen gyerek van még most is, annak ellenére, hogy az ötödik életévtől kötelező az óvodai foglalkozás. A nevelési tanácsadó beiskolázás előtti vizsgálata alapján ezek az ép intellektusú gyerekek kerülnek a két évfolyamos első osztályba. Ebben a rendszerben "nulladik évnek" hívjuk az első évet, melynek fő feladata a szocializációs felzárkóztatás.

Komplex játékos foglalkozások folynak, és a tanítás, tanulás nem tagolódik tantárgyakra, a tananyagot integrált formában dolgozzák fel; az órák tizenöt-húsz percesek, de havonta szinte észrevétlenül emeljük öt perccel, így az első év végére ezek a gyerekek is hozzászoknak a 45 perces órákhoz. Ez idő alatt sajátítják el az alapvető higiéniai szokásokat és magatartási normákat is, a kulturált evést, az angol WC használatát, az evőeszközök használatát, a köszönést stb. Az óraszámok "darabra" az első osztályos óraszámnak felelnek meg, időtartamukban inkább az óvodai nagycsoportos foglalkozásokat követik, húsz perctől emelkednek felfelé.

Anyanyelvből a kezdő szakaszban az élethelyzetek megismerése, eljátszása történik: szituációs játékokban bemutatkozás, saját adatok, a szülő adatai, az iskola neve, a tanítók, igazgatóhelyettesek neve, a társak bemutatása. A gyerekek nagyon élvezik azt a játékot, hogy elvesznek, és megtalálja őket a rendőr bácsi. Ehhez a játékhoz mindössze egy rendőrsapka kell. Másik fontos téma a viselkedés és a vásárlás. Hasonlóképpen gyakorlatiasan közelítik meg az utazás, a közlekedési eszközök, az étkezési szokások és a napirend témáját. A városban minden általános iskolás gyereknek ingyenes bérlete van, így könnyedén utazhatnak a város egyik pontjáról a másikra.

A nyelvi készségek fejlesztéséhez sokfajta memoritert gyűjtöttek össze a kollégák, és a gyerekek rengeteg mondókát, verset, mesét tanulnak meg, mozgással, bábozással kísérve. A beszédmotoros fejlesztésre nagy hangsúlyt fektetnek, ezért gyakran szerepel a nyelvtorna, ajaktorna, valamint a hangutánzó, fújó és légző gyakorlatok. A magyar nyelv tanítása a második évben diszlexiaprevenciós módszerrel történik Meixner Ildikó Játékház programjának a segítségével.

A matematikai jellegű foglalkozásokon egyénre szabott feladatok vannak. A hosszú előkészítő időszak három, három és fél hónapig is eltart. A gyerekek ismerkednek a környezet tárgyaival, azok térbeli kiterjedésével, tulajdonságaival és az irányokkal. Az irányok gyakorlására is van egy nagyon kedvelt játék: az osztályfénykép. A tanító a gyerekek közül kijelöl egy fényképészt. Az ő dolga, hogy egyesével kihívja a gyerekeket, és beállítsa őket balra, jobbra, egymás mögé, elé. A végén mindenki mosolyog, a fényképész "kattint", de ez már csak játék. Mi viszont tudjuk, hogy mit gyakoroltunk a játék során, és a gyerekek valóban könnyen megtanulják az irányokat.

Az első időszakban a gyerekek nagyon elfáradnak, ezért ők délben - csakúgy, mint az óvodában - még alszanak. Az osztályterem elülső része tanterem jellegű - ott vannak a padok és a székek -, hátul pedig pihenőhely van. Ebbe az osztályba valóban csak 15 gyereket vesznek fel, hiszen többet le sem tudnánk ültetni. Délben óvodai fektetőkön altatják őket. A fektetők hátul az elhúzható ajtajú szekrényben vannak. Amíg az osztály lemegy ebédelni, addig a gyerekek mellett dolgozó pedagógiai asszisztens megágyaz.

Cigány népismeret oktatása

A kerettanterv keretén belül elkezdték a cigány népismeret oktatását, az 1. és 5. évfolyamon. Az 1. évfolyamon éves szinten heti fél órában (az első félévben nem tartanak foglalkozásokat, a második félévben pedig heti egyet), az 5. évfolyamon pedig heti egy órában tartanak cigány népismeretet.

Az 5. évfolyamra vonatkozóan az Oktatási Minisztériumtól kaptak tanmenetjavaslatot, az 1. évfolyamnak azonban nem volt tanmenetjavaslata. A foglalkozásokon a sok kommunikációs gyakorlat mellett a cigány népköltészetre helyezik a hangsúlyt. Kiváló forrás ehhez Bari Károly Az erdő anyja című könyve, amely szinte minden könyvtárban megtalálható. Mondókák, népi játékok, mesék vannak benne. A Gondolat Kiadó jelentette meg 1990-ben. Ajánlható még a Betyár volt-e Cigány Jóska? című cigány népmesei gyűjtemény a Móra Kiadótól, mely nagyon szép cigány népmeséket tartalmaz, és első osztálytól kezdve használható. Hasznos forrás lehet még Rostás Farkas György és Karsai Ervin munkája: A cigányok hiedelemvilága. Ezt Pécsett adták ki 1990-ben. Ebben a könyvben rengeteg cigány népszokás, néphagyomány van leírva magyarul és lovári nyelven. A magyar nyelvű leírások annyira egyszerűek és jók, hogy nagyon könnyen színpadra is alkalmazhatók.

Két könyvet kifejezetten a pedagógusoknak ajánlhatunk. Az egyik Kemény István: A magyarországi romák. A könyv tartalmazza a cigányság történelmét, a helyi cigányok megoszlását, nyelvét, és szerepelnek benne a törvények, valamint a jogvédő irodák és az összes magyarországi cigányszervezet neve és címe is.

tags: #cigany #kisgyerek #fegyverrel