A magyar történelem bővelkedik olyan egyedi relikviákban, amelyek nemcsak eszmei, hanem politikai és művészeti jelentőséggel is bírnak. Bocskai István koronája ezek közül is kitűnik. Nem csupán azért, mert egyedülálló módon nem magyar királyi koronázással, hanem egy keleti nagyhatalom, a Török Birodalom által történt megajándékozással kapcsolódik egy vezetőhöz, hanem mert ez a tárgy maga is egy komplex történelmi narratívát hordoz.
Bocskai István koronája különlegességét több tényező is biztosítja. Először is, ez az egyetlen olyan uralkodói jelvény Magyarországon, amely nem egy európai uralkodói háztól vagy pápa általi elismerésként érkezett, hanem az oszmán szultántól. Másrészt, alakja inkább a keleti kultúrák fejfedőit idézi - díszítése, formája és anyaghasználata alapján is. Harmadszor, az ötvösmunka és a drágakövek használata egészen kiemelkedő. Nemcsak az anyagi értékéről van szó, hanem arról is, hogy a korona készítésekor milyen technikai tudás és művészi igény érvényesült. Az arany finomsága, a drágakövek precíz elhelyezése, a díszítő elemek összhangja mind a 17. századi ötvösművészet csúcsát reprezentálja.
A tizenötéves háború (1591-1606) és a Bocskai-felkelés (1604-06)
Bocskai István rövid történelmi áttekintése
Bocskai István (1557-1606) erdélyi fejedelemként és Magyarország egyik meghatározó politikai szereplőjeként jelentős hatást gyakorolt az ország sorsára a tizenhetedik század elején. 1557. január 1-jén született Kolozsváron, zűrzavaros időkben. A gyermek abban az időben érkezett, amikor az erdélyi rendek János Zsigmondot és Jagelló Izabella királynét hívták vissza a keleti országrész élére, elűzve I. Ferdinánd csapatait. Emiatt Bocskai György és felesége, Sulyok Krisztina Kolozsvárra került, ahol István meglátta a napvilágot.
Bár a későbbi fejedelem nem töltött sok időt Erdélyben gyermekkorában, a bécsi udvarban nevelkedett I. Miksa testőrei között. Erdélybe nővére, Bocskai Erzsébet házassága révén tért vissza, aki Báthory Kristófhoz, Báthory István fejedelem fivéréhez ment feleségül. Báthory István Lengyelország koronáját elnyerve bátyjára, Kristófra hagyta Erdély kormányzását, Bocskai pedig sógora udvarában látott fényesebb karriert. Az 1580-as évektől számos birtokadományban és privilégiumban részesült, és egy évre kincstartói méltóságot is elnyert.
Politikai karrierje Báthory Zsigmond fejedelemsége alatt ívelt fel, akinek udvarában jelentős befolyásra tett szert. Bocskai István a „németes” irányzatot képviselte, azaz a Habsburgokkal való szövetséget szorgalmazta a török ellenében. Ennek köszönhetően Erdély belépett a tizenötéves háborúba, és kezdetben sikereket ért el az oszmánok ellen, például Gyurgyevónál Bocskai súlyos vereséget mért a törökökre. Azonban a háború kedvezőtlen fordulatot vett, ami Báthory Zsigmond többszöri lemondásához vezetett.
A Habsburgokból is kiábránduló Bocskai átértékelte politikai nézeteit, és felvette a kapcsolatot a hódoltság területére menekült „bujdosókkal”, az egykori „törökös” párt maradékával. Amikor 1604 őszén Giacomo Barbiano di Belgiojoso felső-magyarországi főkapitány árulással vádolta meg, Bocskai István a hűségére térő hajdúk segítségével Álmosd és Diószeg között megverte Belgiojoso előhadát. Ez a győzelem a Habsburg uralom elleni felkelés kirobbanásához vezetett. A mozgalom gyorsan terjedt, és Bocskai serege néhány hónap alatt uralma alá hajtotta a királyi Magyarország területének jelentős részét, illetőleg helyreállította a rendet Erdélyben.
A marosvásárhelyi és a szerencsi országgyűlésen a rendek Erdély és Magyarország fejedelmévé választották Bocskait. Bár a Porta támogatásával akár a királyi címet is felvehette volna, Bocskai a Habsburgokkal való megegyezést választotta. Az 1606. június 23-án megkötött bécsi békeszerződésben a Habsburg Birodalom elismerte az Erdélyi Fejedelemség szuverenitását, és garantálta a magyar állami különállás megőrzését, a rendi jogok tiszteletben tartását, a városok privilégiumainak visszaadását és a nemesi vallásszabadságot. A bécsi béke a tizenötéves háború lezárására is ígéretet tett, ami az 1606 novemberében megszülető zsitvatoroki békéhez vezetett.
Bocskai István 1606. december 29-én hunyt el. Személyében a keleti államalakulat egyik legjelentősebb uralkodója távozott a földi világból, aki politikai végrendeletével programot adott a Bethlen Gábor trónra lépésével kezdődő erdélyi aranykor uralkodói számára.
A Bocskai-korona eredete és története
Keletkezésének körülményei
A Bocskai-korona eredete 1605-re tehető, amikor Bocskai István politikai és katonai sikerei elérték csúcspontjukat. Ebben az időszakban az Oszmán Birodalom stratégiai partnerként tekintett rá, aki ellenállt a Habsburg-nyomásnak és a független magyar államiság képviselője lehetett. A Bocskai-felkelés (1604-1606) csúcspontján született meg az a történelmi pillanat, amikor a török szultán koronát küldött neki - ezzel ismerve el őt nemcsak politikai vezetőként, hanem kvázi uralkodóként is. A korona elkészítése tehát nem csupán művészeti, hanem kifejezetten politikai aktus is volt.
Bocskai István a török hódoltságba menekült törökpárti erdélyi nemesek vezetőjével, Bethlen Gáborral együttműködve 1604 márciusától titkos levelezést folytatott a Belgrádban és Temesváron tartózkodó oszmán főméltóságokkal, köztük Lala Mehmed pasával. Célja a szervezkedéssel saját maga török támogatású fejedelemsége és a tizenöt éves háború alatt a császári-királyi csapatok által a Magyar Királysághoz visszacsatolt Erdély korábbi oszmán vazallusságába történő visszahelyezése volt. Bocskai és Bethlen nem független Erdélyben, hanem a nagyhatalmi realitásoknak megfelelően egy olyan török-vazallus fejedelemség helyreállításában gondolkodott, amely korábban csaknem teljes belső önigazgatást élvezve létezett az 1550-es évek közepétől közel fél évszázadon át.
A törököket sürgette a békekötésre az is, hogy az anatóliai lázadások és a perzsák hadbalépése következtében már háromfrontos háborút kényszerültek folytatni. Az 1604. őszi hadműveletekkel párhuzamosan Buda térségében tovább folytak a béketárgyalások. A Johannes Pezzen császári-királyi ezredes felett Bocskai hajdúi által Álmosd és Diószeg között 1604. október 15-én aratott győzelem fordulatot hozott a helyzetben, a háború sikeres folytatásának, Erdély visszaszerzésének és királysági területekkel való megnagyobbításának lehetőségét kínálta a törökök számára.
Bocskai 1605. március 15-én követeket küldött a török portára, akiket a fiatal szultán, I. Ahmed személyesen is fogadott, független uralkodók követeinek kijáró külsőségek mellett. A követek 1605. május 24-i jelentésük első mondatában hangsúlyozták, hogy a szultán elismerte Bocskai magyarországi királyságát. A jelentésből kiderül, hogy Bocskai többek között pénzt kért a szultántól hadainak eltartására, valamint egy ahdnámét (szerződéslevelet), melynek mintája Szapolyai János király akkor eredetinek vélt ahdnáméja volt. A török hatalmi szimbólumrendszerben a koronának nem volt különösebb jelentősége, korábban semmilyen vazallus fejedelemnek nem adtak koronát, sőt a szultánok sem viseltek ilyet. Ezért a kezdeményezés csak Bocskaitól származhatott, aki erről feltételezhetően már korábban egyeztetett Lala Mehmed nagyvezírrel.
A szakirodalomban vitatott a szultáni kincstárban Bocskai számára kiválasztott korona eredete. Bocskai követei előtt a török tisztviselők a görög császár koronájának nevezték, mely sérült volt és ezért a kiküldés előtt megjavíttatták. Thallóczy Lajos Ibrahim Pecsevi török krónikája nyomán a koronát 17. század elején készült török ötvösmunkának tartotta. Papp Sándor felvetette, hogy a korona eredetileg lehetett ortodox egyházi fejék, mivel alakja hasonlít a konstantinápolyi patriarchák kamelaukionjához. Lala Mehmed nagyvezír Bocskainak írott török nyelvű levele alapján Bocskai István koronája eredetileg hosszú időn keresztül a szultáni kincstárban nyugodott, tehát nem lehet 17. századi.
Bocskai István koronája: a török szultán ajándéka - politikai gesztus vagy stratégiai lépés?
Sokan felvetették már: vajon a szultán koronája inkább gesztusértékű volt, vagy komoly stratégiai jelentőséggel bírt? A válasz: mindkettő. Egyrészt a korona küldése nyilvánvalóan a jóindulat jele volt, amely a szultáni udvar részéről Bocskai támogatását mutatta. Ezért a korona nemcsak egy történelmi érdekesség, hanem egy kulcsfontosságú bizonyíték arra is, hogyan működött a diplomácia és a szimbolikus kommunikáció a 17. században. A koronázás politikai jelentősége tehát messze túlmutatott a szimbolikus aktuson. Az oszmán uralkodók saját hatalmi szimbólumrendszerükben nem használtak koronát, így a Bocskainak küldött korona legitimációs jelképként erősítette az általuk kinevezett magyar ellenkirály alávetett uralkodói jogállását. Mára meghaladott az a korábbi történelmi tézis, hogy Bocskai felemás módon viszonyult a ceremóniához és nem fogadta volna el a királyi címet.
A török koronát a hadaival felvonuló nagyvezír hozta magával. A koronázásra végül az 1605-ös hadjárati szezon végén került sor, melyben Bocskai csapatai és török-tatár segédhadai elfoglalták Erdély ellenálló részeit, feldúlták az ellenálló Dunántúlt, a török fősereg pedig októberre bevette Esztergomot és Érsekújvárt. Bocskai 1605. november 11-én a Pest melletti Rákos mezején járult Lala Mehmed nagyvezír elé, aki díszes fővezéri sátrában fogadta kíséretével együtt. Bocatius János beszámolója szerint Bocskai jobbról arcon csókolva köszöntötte a nagyvezírt, Abdülkádir török krónikája szerint Bocskai Lala Mehmed „nemes lába porát megcsókolta”, illetve „a földhöz dörzsölte az arcát”, összesen három alkalommal. A tiszteletadás tényleges módja a két túlzó leírás között lehetett.
A nagyvezír politikai kérdéseket tett fel Bocskainak és megrótta, amiért nem érkezett meg hamarabb seregével. Ezután díszes kaftánokat ajándékoztak a fejedelemnek és 100 fős kíséretének, majd lakoma következett. A lakoma után Bocskait a nagyvezír és egy pasa felövezte egy díszes karddal, bíborszínű kaftánt tettek vállaira és fejére helyezték a török koronát.
A magyar történetírás a legutóbbi időkig hitelesnek fogadta el Bocatius beszámolóját, mely szerint Bocskai elutasította a korona uralkodói jelképként való elfogadását. A legújabb kutatások során azonban kiderült, hogy Bocatius beszámolója tudatosan szerkesztett propagandaszöveg, és a valóságban Bocskai nem utasíthatta vissza bátran török vazallus királlyá koronázásának a Porta és saját környezete számára hivatalos és érvényes jellegét. Bocskai alárendelt státusza és a feszes oszmán állami protokoll miatt nem volt olyan helyzetben, hogy visszautasíthatta volna az ő kérésére küldött török korona vazallus királyi jelvény jellegét. A koronázás egy magára sokat adó, a protokolláris szabályokra szigorúan figyelő birodalom második emberének az audienciáján zajlott le.
Két másik szemtanútól naplórészletek maradtak fenn a korona átadásáról: Homonnai Drugeth Bálinttól és Alvinczi Pétertől. Egyik szerző sem írt Bocskai elutasításáról, és nem is idézett tőle. Maga Bocskai is elismerte királlyá koronázását Forgách Zsigmondnak, akit Mátyás főherceg követeként fogadott, és két koronáját bemutatva kijelentette, hogy ezeket többek jelenlétében testamentumot alkotva önnön emlékezetére a Magyar Királyságra hagyja. Papp Sándor feltételezi, hogy a török korona Bocskai uralkodói reprezentációjában is szerepet kapott egy 1606-ban vert Bocskai-talléron, amely a koronát viszonylag teljes formában ábrázolja a magyar és erdélyi egyesült címer fölött, melynek a közepén a Bocskai-címer fekszik. Bocskait környezete is királynak nevezte még halála után is, és királyinak szánt temetésén mindkét koronáját koporsójára helyezték.
Hogy Bocskai Rákos mezején egyáltalán nem utasította vissza a nagyvezír előtt a királyi címet, azt egyértelműen igazolja, hogy halála után a török főhivatalnokok következetesen királyként emlegették általuk kijelölendő utódját, pedig tisztában voltak a magyar címek különbségeivel.
A török korona kérdésében leginkább a Habsburg-udvar esett pánikba, mivel egy újabb Magyarországhoz köthető korona csorbította volna a birtokukban lévő Szent Korona által Magyarországra formált jogukat. Ezért, bár ismerték a történet valós eseményeit, elfogadták, sőt terjesztették Bocskai István Bocatius Jánosnál olvasható történetét, hogy visszautasította a török koronát. Ez az aktus ugyanis kimondva is arra utal, hogy Magyarországnak csak a Szent Korona által megkoronázott királya lehet. A bécsi békében, amelyet a Habsburgok és Bocskai kötöttek, a császáriak ragaszkodtak hozzá, hogy a fejedelem kimondja, hogy nem tekinti a török koronát hatalmi jelvénynek. Ezt a feltételt Bocskai István elfogadta, mivel saját maga állításainak mondott volna ellent, ha nem teszi.
Ötvösművészet a 17. században: A Bocskai-korona készítési technikái
A XVI-XVII. századi oszmán ötvösművészet csúcsának tekinthető Bocskai-korona technikai kivitelezése egyedi stílusvilágot mutat, amelyben a keleti hagyományok és keresztény szimbolika ötvöződik.
Az aranyból készült korona két fő részből áll. Alsó része diadém, amit fent liliomok és levelek, lent gyöngyök szegélyeznek. A középső liliom hegyén egyenes szárú kereszt, a többi liliomokén egy-egy rubin található. A liliomok felületén smaragdok, rubintok és türkizek helyezkednek el. A levelek hegyét is rubin ékesíti. Maga a diadém is sűrűn ki van rakva drágakövekkel. A korona felső része kupola alakú, ezt is drágakövek borítják és gyöngysorok osztják nyolc részre. A kupola csúcsán nyolc aranylevélből alkotott kis korona látszik, középen smaragddal, a levelek hegyén pedig egy-egy gyönggyel. A korona felülete nagyobb része niello-technikával készült, gránátalmaszerű díszítéssel. A korona magassága: 23,5 centiméter, súlya 1,88 kilogramm.
Fő technikák: Niello, domborítás, drágaköves foglalatok
- Niello: A fekete kontraszt művészete
A korona díszítésének legjelentősebb eleme a niello technika, amelyet a korabeli források és a műtárgy vizsgálata egyaránt megerősít. Az ezüst, vörösréz, ólom, kén és bórax ötvözetéből készült fekete anyagot a korona aranyfelületébe vésett mintázatokba öntötték, majd lecsiszolták. Az eljárás során előbb az ezüstöt és vörösrezet összeolvasztják, majd olvadt ólmot, végül bóraxot és ként adnak hozzá. Az összekevert anyagot lehűtve és porrá zúzva, szalmiákszesszel elkeverve a díszítendő ezüstfelületbe vésett mintázat vájataiba szórják, majd ráolvasztják.
- Domborítás: A kalapálás és vésés precizitása
A domborított elemek (liliomok, levelek, gyöngyök) kialakítása rendkívül precíz ötvösmunka eredménye. Az aranylemezt először formára vágták, majd különféle kalapáló és vésőeszközökkel alakították ki a kívánt motívumokat. Ezek a motívumok főként növényi (például liliom) és geometrikus elemekből állnak, amelyek kiemelik a korona keleti és keresztény szimbolikáját is.
- Drágakövek foglalása
A Bocskai-koronát számos értékes drágakő - rubin, smaragd, türkiz és gyöngy - díszíti. Ezeket a köveket gondosan kialakított arany foglalatokba helyezték, ügyelve a szimmetriára és a színek harmonikus elrendezésére. Az ékkövek elhelyezése nemcsak esztétikai, hanem státuszszimbólumként is szolgált, hiszen a drágakövek a hatalom, gazdagság és isteni kiválasztottság jelképei voltak. A rubinok vörös színe a hatalom és a bátorság szimbóluma volt, míg a smaragdok zöld színe a természet erejét és a megújulást képviselte. A türkizek kék árnyalata az égbolt végtelen voltát és a spirituális magasságot szimbolizálta. A gyöngyök tisztaságukkal és természetes szépségükkel a tökéletesség ideálját testesítették meg.
A korona felületének jelentős része finom, vésett mintázatot mutat, amelyet a niello technika fekete betétei emelnek ki. Fontos kiemelni, hogy a Bocskai-koronán nem található filigrán (vékony aranydrótból készült csipkeszerű díszítés) és nincs zománcozás sem. Ezek a technikák inkább a magyar Szent Koronára vagy más nyugat-európai királyi ékszerekre jellemzők, de a Bocskai-korona oszmán műhelyeiben nem alkalmazták őket. A Bocskai-korona elkészítése feltehetően több, magasan képzett mester együttműködésével történt. Az oszmán udvari műhelyekben a különböző szakmák képviselői - ötvösök, ékkőcsiszolók, niello-mesterek - közösen dolgoztak egy-egy uralkodói megrendelésen. A minőségbiztosítás szigorú volt: csak a legkiválóbb mesterek dolgozhattak ilyen magas presztízsű tárgyakon.
A Bocskai-korona készítési technikái tehát a XVI-XVII. századi oszmán ötvösművészet legjobb hagyományait tükrözik. A niello, a domborítás, a vésett mintázat és a drágakövek foglalása mind-mind a korszak mestereinek kivételes tudását bizonyítják.
A Bocskai-korona sorsa Bocskai halála után
Bocskai István 1606-os halálát követően a korona sorsa gyorsan összefonódott az akkori politikai eseményekkel. Rövidesen bekövetkező halála után a koronát kijelölt utódására, Homonnai Drugeth Bálintra hagyta. A magyar országgyűlés határozata értelmében vissza kellett szerezni tőle a koronát, amit végül Homonnai kiskorú fiának a gyámjai át is adtak a rendeknek. A nádor, Thurzó György Bécsbe vitette, ahol azóta is őrzik.
Az első világháború után, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia széthullott, felmerült a kérdés: kié legyen Bocskai koronája? Elsőként a román állam jelentkezett be érte, arra hivatkozva, hogy mivel Bocskai erdélyi fejedelem volt, és Erdély időközben Románia részévé vált, így joguk lenne a koronára is. Budapest viszont azzal érvelt, hogy Bocskai nem mint erdélyi fejedelem, hanem mint leendő magyar király kapta azt. Az osztrákok salamoni döntése alapján végül egyik félnek sem adták ki a koronát. Ez a döntés máig érvényben van.
Az erdélyi korona
Sokan nem tudják, de Bocskai Istvánhoz nem csak egy, hanem két különböző korona is kapcsolódik. Az egyik a híres „török korona”, amit az oszmán szultán küldött neki, a másik pedig az úgynevezett „erdélyi korona”. Ez utóbbit Bocskai hívei adták át neki 1605. november 12-én Vácott. Bocatius szerint a brassóiak, Homonnai Drugeth Bálint szerint „az erdélyiek”, Alvinczi Péter szerint viszont a szebeniek adományoztak neki egy másik, értékes koronát, amiről azt állították, hogy eredetileg a rác despoták vagy az „oláh királyok” koronája volt.
Az erdélyi koronának különös története van. A feltételezések szerint eredetileg a 15. században Brassóban őrizték, és egy román vajdától kerülhetett oda. A történészek úgy vélik, hogy a vajdák ezt a koronát a szerb Brankovics-fejedelmi családtól örökölték, akik viszont a bosnyák Kotromanics-királyi háztól szerezték meg. A korona sorsa Bocskai halála után igazán izgalmassá vált. Mintegy húsz évvel később egy Althan nevű osztrák császári altábornagy birtokába került, aki elajándékozta a koronát az itáliai Loreto város híres kegyhelyének. Ott a Mária-szobor fején ékesedett, mint díszes fejék. Ám amikor Napóleon seregei 1798-ban elfoglalták a környéket, a koronát is elvitték Párizsba. Azóta azonban semmi biztosat nem tudni róla.
A Bocskai-korona, mint a magyar szabadságvágy és politikai önállóság szimbóluma
Bocskai István koronája több mint egy történelmi tárgy: a magyar szabadságvágy és politikai önállóság szimbóluma. Ahogy dr. Bihari-Horváth László, a hajdúszoboszlói Bocskai Múzeum igazgatója hangsúlyozza, Bocskai jelmondata tükrözi politikai filozófiáját: „Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek a szabadságát minden aranynál (aranykoronánál) feljebb becsüljük”. A korona története egyben a magyar nemzet európai nagyhatalmak közötti lavírozásának példája is. Bocskai reálpolitikus volt: tudta, hogy európai szövetségesek nélkül a török nem űzhető ki Magyarországról.
A “két pogány közt, egy hazáért” elv egyik legszebb példájaként tartjuk számon azt, hogy a török korona egy alapvető, megkérdőjelezhetetlen szimbólumává vált a magyar függetlenségnek és protestáns vallásszabadságnak. Mivel Bocskai István a Habsburgok ellen harcolt, ezért kézenfekvőnek számított, hogy a törökökhöz fordult elismerésért. A törökök részéről először Lala Mehmed nagyvezír címezte Bocskait Erdély fejedelmének, miután győzött Álmosd és Diószeg között. Levelet küldött Szeben városának, amelyben engedelmességre szólított fel. Később Kassára meg is érkeztek a fejedelmi jelvények a törököktől, egy buzogány, egy zászló, egy kaftán és egy süveg. A szultáni kinevezés helyett 1604. november 20-án a nagyvezír kinevezését kapta meg. 1605. november 11-én aztán Rákos mezején találkozott magával a nagyvezírrel is. Az Oszmán Birodalom második embere egy koronát hozott magával, amelyet ünnepélyes keretek közepette Bocskai István fejére helyezett.
A Bocskai-korona létében is veszélyeztette II. Mátyás és környezete uralkodói koncepcióját, amely a magyar királyság hagyományaira, s ezzel együtt a Szent Korona tiszteletére épített. Ezért a bécsi béke (1606) szövegébe is bekerült a Bocskait illető 15. bekezdés 19. paragrafusaként, hogy a fejedelem a koronát nem tekinti királyi hatalmi jelképnek. Bocskai halála után általa kijelölt utóda, Homonnai Drugeth Bálint magánál tartotta és élete végéig nem adta ki a kezéből a török koronát. 1609-ben a magyar országgyűlés határozata (1609. 20. cikkely) alapján Thurzó György nádor 1610. június 30-án a sárospataki várban átvette a koronát Homonnai kiskorú fiának gyámjától és 1610. október 6-án Bécsbe szállította.
A Bocskai Korona helyi fizetőeszköz
Hajdúnánás, mint közösség létének egyik legfontosabb mottója a „hagyomány és innováció”, a Bocskai Korona pedig a kettőt egyben megtestesíti. Korábban is hallottak már a helyi pénzekről, de igazán a 2010-es évek elején kezdte el foglalkoztatni a téma, érezte, hogy Hajdúnánásnak szüksége van egy ilyen gazdaságélénkítő eszközre. Hajdúnánás egy jól kiépített városközi infrastrukturális hálózat közepén, a Miskolc-Debrecen-Nyíregyháza háromszögben található. Ez egyben áldás és átok is, hiszen a hajdúnánásiak szívesen járnak és jártak be a környező nagyvárosokban vásárolni, ez már egyfajta tőkekiáramlást jelentett.
A rendszer sikerességét jól mutatja az elmúlt 5 évben bekövetkezett pozitív attitűd változás. Természetesen a kezdetekben is sok szimpatizánsa volt a rendszernek, ami egyrészt köszönhető annak, hogy maga a kezdeményezés szimpatikus, és a lokálpatrióta szemléletű emberek értékrendjéhez igen közel áll. Másrészt a Bocskai Korona bevezetését egy komoly kampány előzte meg, ahol a kommunikáció hangsúlyát arra fektették, hogy a helyiek megértsék, miért is jó nekik és a közösségnek ez az eszköz. Azt látják, hogy külső segítség, iránymutatás nélkül is megtalálják az emberek a módját, hogy a lehető legjobban hasznosítsák a Bocskai Koronát. Sok vállalkozó arról számol be, hogy beváltás helyett egymás között az üzleti tranzakcióik lebonyolítására használják a helyi pénzt, ez akár új partneri kapcsolatokat is eredményezhet. Sokan pedig a Bocskai Koronán keresztül ismerik meg igazán a hajdúnánási üzleteket. Az idei évtől a rendszer nagy előnye, hogy már nem csak Hajdúnánás, hanem Vámospércs, Hajdúhadház és Balmazújváros helyi pénze is, tehát térségi szintű összefogások és tőkemegtartás eszköze lehet, úgy hogy közben a fogyasztók választási lehetősége még inkább kiteljesedett.
A helyi pénz elfogadásának erősítése
A 2017-es évben felállított kommunikációs stratégia kialakításánál is arra törekedtek, hogy minél több célcsoportot tudjanak elérni és bevonni a Bocskai Koronához kapcsolódóan. Külön kezelik a vállalkozókat és a fogyasztókat. A vállalkozások esetében a cél kettős. Egyrészt meg akarják értetni az elfogadóhelyekkel, hogy egy olyan rendszer részesei, amihez tartozni kiváltság az ebből származó előnyök miatt. Másrészt arra ösztönzik őket, hogy mint elfogadóhelyek, minél jobb szolgáltatást nyújtsanak a felhasználóknak, és biztosítsanak bizonyos mértékű kedvezményt a helyben történő fogyasztás elősegítése érdekében.
Lakossági szinten nyereményjátékokkal, kedvezményekkel növelik a felhasználói aktivitást. Állandóan hirdetik a rendszert a helyi újságban, a helyi televízióban és óriástáblákon. A Bocskai Korona több eseményt és rendezvényt szponzorál. Előadásokat tartanak diák-, vagy éppen nyugdíjas csoportoknak. Az általános iskolás tanmenetben már megjelent a Bocskai Koronához kapcsolódó oktatás.