A pulzoximetria helye a magzati állapotfelmérésben

A magzati pulzusszám monitorozása a terhesgondozás elengedhetetlen része, amely kritikus betekintést nyújt a magzat egészségébe és jólétébe. A baba pulzusának nyomon követésével az egészségügyi szolgáltatók észlelhetik a lehetséges szövődményeket, és felmérhetik, hogy a baba mennyire tolerálja a terhességet. A magzati pulzusszám monitorozása egy nem invazív eljárás, amellyel a baba terhesség alatti pulzusát mérik és értékelik. A baba szívverése a magzat egészségének fontos mutatója.

A magzati pulzusszám monitorozásának módszerei

A magzat állapotának megfigyelésére (monitorozására) számtalan módszer áll rendelkezésre a legegyszerűbb, eszköz nélkülitől egészen az orvosi eszközökkel végzettig. Ezek a módszerek mind a terhesség, mind pedig a szülés alatt alkalmazhatók. Ezen vizsgálatok segítségével nyomon lehet követni a magzat mozgását, szívműködését, vérellátását. Folyamatosan vizsgálható a méhizomzat tevékenysége, vérellátása, illetve ezek viszonya értékelhető.

Magzatmozgás számolása

A legegyszerűbb fizikális jeleken alapuló módszerek közé tartozik a magzatmozgás számolása. Ez a terhes nő saját megfigyelésén alapul. Lehetőség szerint táblázat formájában érdemes dokumentálni a magzatmozgások számát, egy adott időpontban. A tíz nagyobb mozgás elteltéig bekövetkezett idő jól jellemzi a magzat aktivitását. A csökkent magzati tevékenység már önmagában kórosnak tekintendő, azonnal fel kell keresni a kezelőorvost, mert további eszközös vizsgálatokra lehet szükség.

Szakaszos auszkultáció

Ez a módszer kézi Doppler-eszközt vagy fetoszkópot használ a magzat szívverésének meghallgatására. A rutin prenatális vizit során az egészségügyi szolgáltató Doppler-készülékkel vagy fetoszkóppal figyeli a baba szívverését. Ezt a módszert általában rendszeres ellenőrzések során hajtják végre, vagy amikor az egészségügyi szolgáltató gyors áttekintést szeretne kapni a baba pulzusáról. Az időszakos auszkultáció során általában mozoghat az anya, bár az egészségügyi szolgáltató megkérheti, hogy feküdjön le a tisztább eredmények érdekében.

Folyamatos elektronikus magzati monitorozás (EFM) és kardiotokográfia (CTG)

Bizonyos helyzetekben, különösen vajúdás közben, folyamatos monitorozásra lehet szükség. A folyamatos monitorozás érdekében a szolgáltató két érzékelőt helyez el az anya hasára. Az egyik érzékelő a baba pulzusát méri, a másik pedig a méhösszehúzódásokat. Akárcsak az NST, úgy a CTG esetében is hanghullámok segítségével rögzítik a magzat szívműködését, valamint a méhizomzat tevékenységét. A különbség az NST és a CTG között, hogy két vizsgálófejet használnak. A terhesség, valamint a szülés alatt is alkalmazzák, nyugalomban és terhelésre. Ez a vizsgálat is veszélytelen és fájdalommentes, tetszőlegesen ismételhető.

Non-stressz teszt (NST)

Az NST-vizsgálat során hanghullámok segítségével rögzítik a magzat szívműködését. A kapott értékeket a kezelőorvos azonnal értékelni tudja. Ebben az esetben csak egy vizsgálófejet használnak. Teljesen veszélytelen és fájdalommentes vizsgálat, tetszőlegesen ismételhető. A terhesgondozás során rutinszerűen végzik minden 36. hetet betöltött várandós nő esetén, hetente egy alkalommal, túlhordás esetén 1-2 naponta. A vizsgálat hozzávetőleg 40 percig tart; ülő helyzetben, teljes nyugalomban végzik. A vizsgálófejet egy gumipánttal rögzítik azon a ponton, ahol a legjobban észlelhető a magzati szívműködés.

Ultrahangvizsgálat

Az ultrahangvizsgálat sem az anyára, sem a magzatra nem ártalmas. Hanghullámok segítségével felvételt készítenek a magzatról, valamint a méhről. A terhesség elején szűrővizsgálatként alkalmazzák (genetikai szűrés, fejlődési rendellenesség). A második trimesztertől a magzat fejlődését követik, majd a harmadik trimeszter betöltése után a méhlepény helyzetét és állapotát figyelik meg. Speciális, úgynevezett színkódolt Doppler - áramlásvizsgálat (flowmetria) - során a magzati és az anyai erek véráramlását, valamint a szervek vérellátását tudják vizsgálni. A vizsgálatok időpontját mindig a szülész-nőgyógyász orvos közli.

Amnioszkópia

A magzati megfigyelés régi módja a magzatvíz tisztaságának vizsgálata (amnioszkópia). A magzat túlhordása esetén kétnaponta vagy a szülés beindulása esetén végzik el. Az amnioszkópia során egy vékony, körülbelül 20 cm hosszú steril fémcsövet vezetnek fel a hüvelyen keresztül, egészen a magzatburokig. A cső végén lévő lámpa segítségével megvilágítják a magzatburkot. Normális esetben a magzatvíz tiszta, nem látható elszíneződés. Oxigénhiányos állapotban a magzatvíz zöld színű lesz, ezt mekóniumos magzatvíznek nevezik.

A magzati pulzusszám és oxigénellátottság értelmezése

A magzati pulzusszám a baba jólétének fontos jelzője. A normális magzati szívfrekvencia tartomány a terhesség stádiumától és attól függően változhat, hogy a baba pihen vagy mozog. A magzati szívműködés nem állandó, mint a felnőttek esetében, hanem változó. Normál esetben a magzat pulzusszáma 120-160/perc között van.

A magzati pulzusszám-ellenőrzés eredményeinek értelmezéséhez szakképzett egészségügyi szolgáltatóra van szükség, aki fel tudja mérni a mintákat, és megállapítja, hogy a normál tartományon belül vannak-e, vagy vannak-e lehetséges problémák jelei.

Normál pulzusszám és oxigénszaturáció

A normális magzati szívverés a terhesség korai szakaszában (10-12 hét) általában 120-160 ütés/perc (bpm) között mozog. Egészséges esetben a pulzusszám a magzat mozgásakor emelkedik. Ez az idő körülbelül egy percig tart. A rövid idejű és átmeneti frekvenciaemelkedést gyorsulásnak, más néven akcelerációnak nevezik. Egy vizsgálat során 2-5 alkalommal kell az akcelerációnak megjelennie ahhoz, hogy a vizsgálat értékelhető legyen.

A normál véroxigénszint a pulzushoz hasonlóan sok tényezőtől függ, és egyénenként eltérő lehet. Általánosságban azonban elmondható, hogy a megfelelő érték - vagyis az az oxigéntelítettségi szint, amely a sejtek (és a szervezet) egészségének megőrzéséhez szükséges - egészséges emberek esetében 95 százalék fölött van.

Kóros eltérések és kockázatok

A magzati szívfrekvencia növekedhet, ha a baba aktív. Fontos megjegyezni, hogy a magzati szívfrekvencia enyhe eltérései normálisak, és nem feltétlenül adnak okot aggodalomra.

• Tachycardia (magas pulzusszám): A 160 ütés/perc feletti pulzusszám magzati tachycardiára utalhat. Ezt az állapotot olyan tényezők okozhatják, mint az anyai láz, a kiszáradás vagy a fertőzés.
• Bradycardia (alacsony pulzusszám): A 110 ütés/perc alatti magzati szívverés bradycardiának tekinthető. Ez magzati szorongást vagy oxigénellátási problémákat jelezhet, mint például a köldökzsinór összenyomódása vagy a placenta elégtelensége.
• Változó lassulások: Ezek a magzati szívverés gyors esései, és általában a köldökzsinór összenyomódása okozza.
• Késői lassulások: Ezek akkor fordulnak elő, amikor a magzati szívverés lelassul egy összehúzódás után, ami azt jelezheti, hogy a baba nem kap elegendő oxigént a vajúdás során.

A magzati jólét felmérése: A magzati pulzusszám monitorozás elsődleges célja a magzat egészségi állapotának és jólétének felmérése. A magzati szorongás azonosítása: A magzati szívfrekvencia hirtelen vagy jelentős változása, például a lassú vagy szabálytalan szívverés hosszan tartó időszaka magzati szorongást jelezhet. Nyomon követés szülés közben: A vajúdás alatti folyamatos magzati pulzusfigyelés lehetővé teszi az egészségügyi szolgáltatók számára, hogy felmérjék a baba összehúzódásokra adott reakcióját, és biztosítsák, hogy a baba jól megbirkózik-e a vajúdási folyamattal. Irányadó klinikai döntések: A magzati pulzusszám szoros figyelemmel kísérésével az egészségügyi szolgáltatók megalapozott döntéseket hozhatnak a terhesség következő lépéseiről. Előrejelzési eredmények: Egyes esetekben a kóros magzati szívfrekvencia-mintázatok segíthetnek megjósolni a terhesség kimenetelét, beleértve azt is, hogy a baba fennáll-e a szülés közbeni szövődmények kockázata.

Az újszülöttkori oxigénhiány (perinatális asphyxia)

Az újszülöttkori oxigénhiány (perinatális asphyxia) egy olyan állapot, melyben a magzat az utolsó trimesztertől (a terhesség 28. hetétől) a születés utáni 28. napig (újszülött kor végéig) valamilyen okból oxigénhiányos lesz, melynek elhárítására különös figyelmet kell fordítani a szülészet-nőgyógyászati ellátás során. A gyermek szervezetében kialakuló oxigénhiány miatt a véroxigénszint lecsökken, a vér széndioxid szintje viszont megemelkedik, ebből kifolyólag alakul ki az acidosis, vagyis túl sok sav halmozódik fel a baba vérében, savas irányba tolódik a pH. Bár az oxigénhiány a gyermek összes szövetét és szervét érinti, mégis az agy és a vese a legérzékenyebb erre az állapotra.

Az oxigénhiány okai és kockázati tényezők

Többféle tényező okozhatja a gyermek oxigénhiányát, melyek kapcsolódhatnak az édesanyához és a magzathoz is.

Az oxigénhiány okai lehetnek:

• Köldökzsinór-előesés: egy olyan állapot, melyben a születés során a szülőcsatornába - a magzat előtt - bekerül a köldökzsinór és miközben a magzat halad előre a szülőcsatornán, a fejével elszorítja, illetve összenyomja a köldökzsinórt, ezáltal elzárja az oxigén útját. Ebben az esetben a megoldást - a tartós oxigénhiány elkerülése végett - a császármetszés jelenti.
• Magzat túlhordása: abban az esetben veszélyes, ha a méhlepény elöregedik, mivel ebből kifolyólag oxigénhiányos állapot alakul ki, ami a mekónium ürítéséhez vezet. Amikor fuldoklik a magzat, mekóniumot, bélsarat űrit a magzatvízbe, melyet születés során lenyelhet. Megelőzésképpen, amikor a baba feje kint van, azonnal le kell szívni a garatot. Ilyen módon akadályozható meg, hogy a mekónium a légutakba kerüljön.
• Méhlepény idő előtti leválása: Különféle tényezők a méhlepény idő előtti leválását idézhetik elő. A leggyakoribb kiváltó ok a méhfal és a méhlepény között kialakuló hematóma. Ebben az esetben sürgősségi császármetszés elvégzése szükséges az újszülött életének megmentése végett.
• Méhen belüli fertőzések: sok kórokozó játszhat szerepet az oxigénhiány kialakulásában. Leggyakrabban az ún. B típusú streptococcus baktérium áll a háttérben, amit szülés előtti antibiotikum kúrával lehet megszüntetni. Ha az újszülöttnél is kimutatható a baktérium jelenléte, az ő antibiotikumos kezelése is szükséges.
• Koraszülés: ha a magzat a 37. hét előtt születik - azért veszélyes, mert nagy valószínűséggel a magzat tüdejében még nem képződött elég surfactant nevű anyag, mely a légutak megnyílásához elengedhetetlen, emiatt az oxigéncsere károsodást szenved. Minél fiatalabb a magzat, annál nagyobb ezen anyag hiányának a valószínűsége. Ilyen esetben az anyának szteroid adása indokolt.
• Toxémiás terhesség: A magasvérnyomás miatt toxémia alakulhat ki, ami szintén magzati oxigénhiányos állapothoz vezethet. Ha a toxémia a terhesség utolsó napjaiban jelentkezik, méhlepény leválást okozhat. Emiatt sürgősségi császármetszés is indokolttá válhat.

Az oxigénhiány előfordulásának gyakoriságát növelheti:

• az ikerszülés
• ha az anya figyelmen kívül hagyja a terhesgondozást
• a magzat rendellenes helyzete szülés során
• preeclampsia vagy eclampsia (eszméletvesztéssel járó görcsök)
• kórelőzményekben szereplő (korábbi szülés alkalmával előforduló) újszülöttkori hypoxia.

Amennyiben oxigénhiány miatt kialakult neurológiai sérülése van az újszülöttnek, minden esetben utógondozás szükséges. A központi idegrendszer sérülése miatt leggyakrabban cerebrelis paresis, a mozgás és testtartás maradandó zavara alakul ki.

A pulzoximetria, mint diagnosztikai eszköz

A magzat oxigénellátottságát közvetlenül mérni tudó vizsgálat (pulzoximetria), ha oxigénhiányos állapot feltételezhető. A pulzoximéter az egyik leghasznosabb diagnosztikai eszköz, ráadásul otthonra is beszerezhetjük. A pulzoximetria egy nem invazív és fájdalommentes vizsgálati módszer, amely a vér oxigéntelítettségi szintjét (oxigénszintjét) méri. Segítségével még a legapróbb változások is gyorsan kimutathatók azzal kapcsolatban, hogy az oxigén milyen hatékonyan jut el a szívtől a test más részeihez.

A pulzoximéter típusai és működése

A vizsgálati módszer során alkalmazott eszköznek, a pulzoximéternek több típusa van. A legelterjedtebb egy viszonylag kicsi, csipeszszerűen kialakított készülék, amely a vér oxigénszintje mellett a pulzust is méri. Leggyakrabban a kéz valamelyik ujjára csíptetik fel, szükség esetén pedig a lábujjra és a fülcimpára is rögzíthető. A szakemberek általában ezt ajánlják otthoni használatra, de klinikai környezetben (sürgősségi osztályokon, kórházakban, orvosi rendelőkben) is alkalmazzák. Létezik még kézi és asztali pulzoximéter is, amelyek viszont a fentebb említett változatnál bonyolultabbak: több adatot mutatnak, nem véletlen, hogy az asztali pulzoximéter például leginkább kórházi felhasználásra készül.

A pulzoximéter felhelyezés után a bőrön keresztül adott hullámhosszúságú fénnyel világítja meg a vért, miközben egy érzékelő figyeli, hogy a vér mennyi fényt nyel el. A véroxigénszintet a visszavert fény mértéke alapján határozza meg az eszköz, és emellett természetesen a pulzus aktuális értékét is megmutatja.

Mérési pontosságot befolyásoló tényezők

Bár a pulzoximétert pontos és megbízható eszközként tartják számon, vannak olyan tényezők, amelyek befolyásolhatják a mérést (leginkább a csipeszszerű változat és a kézi pulzoximéter esetében). Ilyen például, ha a beteg mozog mérés közben, rosszul van felhelyezve az eszköz, esetleg túl hideg végtagra vagy lakkozott körömre rögzítjük azt. Szintén ronthat a pontosságon, ha a betegnek perifériás keringési zavara van, vagy szén-monoxid-mérgezést kapott. Ideális esetben a mérést szobahőmérsékletű helyiségben (kb. 20-25 Celsius-fok), és olyankor kell elvégezni, amikor a páciens nyugalmi állapotban van.

tags: #pulzoximetria #helye #magzatnal