Presser Gábor május 27-én ünnepli 75. születésnapját. Az Omega és a Locomotiv GT szerzője és billentyűse, számtalan színházi mű, mint például az A képzelt riport és az A padlás alkotója, nem mellesleg a magyar poptörténet egyik legjelentősebb, egyben legtermékenyebb dalszerzője.
Presser Gábor látványosan ódzkodik a jubileumoktól, pedig ebben az évben is van néhány belőle. Közülük kétségkívül a 75. A 2023-as évben márciusban a Víg-Presser-50 koncerteken emlékezett meg, jelenleg a szeptember 30-i és október 1-jei sportcsarnokos bulijára készült.
„Ha koncertezésről van szó, legtöbbször jó nagy terhet építek magamnak, és azt utána még föl is kell emelni. Baromira nem szeretem a reproduktív koncerteket. Nem akarom eljátszani egyik dalomat sem úgy, ahogy húsz, harminc, negyven éve játszottam. Már az LGT-vel is ez volt a gyakorlatunk: fölvettünk valamit egy lemezre, ám ha elindultunk egy turnéra, néhány koncert után már egészen másképp játszottuk az amúgy vadonatúj anyagot, így rengeteg variáció született egy-egy dalból. Az újrakezdés rizikója tehát megvan minden egyes fellépésen, ami persze édes teher” - nyilatkozta Presser.
Van olyan barátja, aki szerint ez nagyon klassz, egyben szép küzdelem a demencia ellen. Más meg kertelés nélkül közli vele, hogy hülye, és fölöslegesen nehezíti a dolgát az efféle újragondolásokkal. Valószínűleg mindegyikben van igazság, akár segítő szándékkal, akár zrikálásból mondják.
Presser roppant színes és sokirányú életművében legfeljebb mazsolázni lehet, teljesen áttekinteni soha. A magyar poptörténet másik nagy korszakos dalszerzőjével, az új utakat kereső, kísérletező anyagával sokat birkózó Szörényi Leventével ellentétben Presser inkább szintetizáló típus, hihetetlenül termékeny és könnyed kezű dallamkovács, a dalforma mestere, aki nemcsak igényes bestsellerek, de művészi színvonalú dalok, lemezek, színházi alkotások szerzőjeként is beírta nevét a magyar zene- és kultúrtörténetbe.
A "Sweet Burden" musical
Az „Édes teher” címet viselő darab a III. Madách Musical Pályázat győztes műve, amely 52 pályamű közül nyerte el az első díjat. Ez egy forradalmian új hangvételű musical, melyben a kor magyar dallamvilága keveredik XXI. századi zenei formákkal. A cselekmény elején egy pár remek hangulatban egyezik meg a válásban, majd furcsa és komikus helyzetek sora következik be, és kiderül, még egy csinos feleséget sem könnyű férjhez adni. Az utolsó előadás dátuma 2019. május 24. volt.
Hajdúszoboszló és az "édes teher"
Hajdúszoboszló programjairól tartott sajtótájékoztatón Borsi Csaba, a művelődési ház igazgatója kiemelte, hogy az idei programsorozat a szokásosnál is dúsabb és színesebb lett. Ez most kiegészült a centenáriumi programsorozattal, hiszen 100 évvel ezelőtt tört fel itt a fürdővárosban a gyógyvíz. „Még egy nagyon nagy feladtunk lett, de édes teher ez; a művelődési központ galériájában nyílt meg a Munkácsy-kiállítás márciusban, ami szeptember végéig látogatható” - tette hozzá.
Czeglédi Gyula polgármester a turizmusról is beszélt, mondván, a programkínálat nemcsak a helyiek, hanem a turisták szórakoztatását is szolgálja. 2024-ben 1 millió 200 ezer vendégéjszakát töltöttek el itt, ezzel országosan a második helyezést érte el Hajdúszoboszló. A programok között szerepel fagylaltverseny, gyereknap, lovas fesztivál és koncertek.
Mentális terhek a művészvilágban
A közfelfogás szerint az írók és más művészek gyakran küzdenek mentális problémákkal. Az alkati túlérzékenység, a burjánzó fantázia, a szorongató megélhetési körülmények, a kapcsolati nehézségek, a szabados életmód vagy a művészvilágban dívó tudatmódosító szerek használata alkalmassá teszi elméjüket pszichés defekciókra. Ez a lombrosói zsenielméletben fogant romantikus elképzelés, mely szerint a mentális zavar összefüggésben áll a művészi kreativitással, nem ismert világokba kínál betekintést, tudatszinteket nyit meg, melyek a normalitás állapotában megközelíthetetlenek: a mai napig erősen tartja magát.
Rihmer Zoltán, Gonda Xénia és Rihmer Annamária „Mi áll a kreativitás és a zsenialitás hátterében?” című, a Természettudományi Közlöny - Természet Világa 2017. május 1-jei számában megjelent írása számol be arról, hogy Czeizel Endre 21 nagy magyar költőgéniusz családi hátterének, életútjának és betegségeinek vizsgálatakor kimutatta, hogy közülük 16 szenvedett súlyos depresszióban, és e költők döntő többségénél (11) feltehetően bipoláris II zavar diagnosztizálható.
Juhász Gyula küzdelmei
Juhász Gyula, József Attila, Gulácsy Lajos, Széchenyi István, Ady Endre és Csáth Géza, de Arany János vagy Babits Mihály is küzdött pszichés problémákkal. „Juhász Gyula a régi magyar végeken, Szakolcán, Szigeten, Váradon, Léván, majd Makón tanárkodott tízegynéhány esztendőkig, amikor súlyosan megbetegedett és melankóliával a Moravcsik-klinikára került” - olvashatjuk a Magyar Hírlap 1929. december 25-ei számában, Magyar László cikkében.
Betegségéből hosszan és egyáltalán nem véglegesen gyógyult ki, hozzátartozói „rábírták, hogy Budapestre menjen és ott vétesse föl magát valamilyen idegszanatóriumban”. „Pesten enyhült a depresszió. Már verseket is írt, gyönyörű, új Juhász-verseket, kiforrottabbakat, szebbeket, mélyebbeket, tökéletesebbeket a régieknél is”, baját képzelt betegségnek tartották, az „orvosok véleménye szerint (…) nem is betegség, ha ugyan a betegségbe vetett hit nem az”.
Egy pesti klinikáról tért éppen haza boldogan, amikor „váratlanul ismét kiújult a depresszió. Öngyilkossági kísérletekkel rémítgette édesanyját, aki (…) bevitte a szegedi egyetem idegklinikájára”. A szegedi klinikán az orvosanalitikus dr. Rapaport Samu így nyilatkozott: „Juhász Gyula betegsége, egy úgynevezett kényszer-parapáthia, amellyel ma a modern lélekelemző tudomány teljes sikerrel birkózik meg.”
Miskolczy Dezső akadémikus, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet professzora „Juhász Gyula betegsége és halála” című tanulmányában tárgyalja részletesen Juhász Gyula kórtörténetét (megjelent az Igaz Szó 1964/2. számában). Abban olvashatjuk, hogy „Juhász Gyula 1929. november 22-től kezdve kilencszer volt a Szegedi Ideg- és Elmegyógyászati Klinika ápolásában”. Ám betegsége nem Szegeddel kezdődött, kialakulásához a tanulmány szerint hozzájárult, hogy Juhász „1906-tól 1929-ig naponta 1-1,5 liter bort fogyasztott és másfajta szeszes italt is, de azt rendszertelenül. Erős dohányos. (…) Mindig ideges volt. Először 1907-ben volt kifejezett depressziója, de munkáját rendesen végezte; a depressziója minden külső októl független volt, néhány hétig tartott. Azóta többször jelentkezett a kedélyi nyomottság öngyilkossági gondolatokkal”.
„’Az élő halottak házába’ először 1917 tavaszán, Budapesten került (…) a Balassa utca 6. sz. alá, a Moravcsik Ernő vezette idegklinikára”, ahol egyéb kezelésen kívül ópiumkúrát is kapott, majd „1929 márciusától novemberig megint budapesti idegszanatóriumok lakója volt”, a Schwarzer Szanatóriumban ópiumkúrában, továbbá rendszeres göngyölésekben részesült.
Juhász hullámzó kedélyállapotát a nyomott szakaszokban fájdalmas szorongások, szívtáji félelemérzet jellemezte, és a gondolat, hogy „énjét” elveszíti. Az volt a félelme, hogy „szellemi felépítménye“ megszűnik, és ezentúl csak vegetatív élet várja. Önvádlások léptek fel nála, attól tartott, hogy elkárhozik. Úgy vélte, „tönkretette magát az alkohollal. Vétett a család és a közösség ellen is, anyjának szenvedést okozott; a köznek is többet használhatott, többet produkálhatott volna.”
1917-től haláláig, azaz 1937-ig, 20 éven át egyre reménytelenebbül harcolt betegségével. Szanatóriumról szanatóriumra járt, válogatott kezeléseken és gyógyszeres kúrákon esett át, visszatérően a halál kívánta. Így ért véget az élete is, 1936 nyarán édesanyja, akinek Benedek Árpád dr. tanársegéd lelkére kötötte, hogy az altatót el kell rejteni előle, mert az öngyilkosság veszélye változatlanul fennáll, hazavitte a klinikáról. Egy év sem telt el, 1937. április 5-én este elaludt, és nem volt felébreszthető.
Miskolczi leírja, hogy a „klinikáról való távozása óta állandóan lehangolt volt a költő, magába zárkózott, senkivel nem érintkezett, hozzátartozóival, édesanyjával sem beszélgetett, ha szólt is, elégedetlen hangon. Fél gramm veronállal tűrhetően aludt, étvágya is kielégítő volt, újságolvasáson kívül mással nem foglalkozott. (…) április 6-án édesanyja délelőtt tíz órakor nem tudta felkelteni. A szomszéd szobában levő veronálos doboz, amely az anya őrizete alatt állott, eltűnt, később másutt találták meg üresen. Juhász Gyula sírjánál édesanyja, özv. „Juhász Gyula idegrendszerének a teherbíró képessége kezdettől fogva csekély fokú volt - összegez Miskolczi. - A pavlovi ’művészi’ idegrendszeri típusnak volt a szenvedő képviselője. Elődeitől kapott lelki alkatára szomorú teher nehezedett, a melancholiára való hajlam. Atyja szintén depressziós volt, és tényekkel eléggé bizonyított az, hogy a melancholiában az átöröklésnek döntő szerepe van.
Csáth Géza tragikus sorsa
Dr. Csáth Géza szenvedélybetegségéről és szenvedéséről unokatestvére, Kosztolányi Dezső számol be először részletesen a Nyugatban írt nekrológjában, 1919-ben: „Csáth Géza morfinista volt és - közvetlenül - a morfium ölte meg őt, harminchárom éves korában”. A közfelfogással ellentétben „a morfium nem hoz hódító és mennyországi lázakat, mint a hozzánemértők képzelik. Éppen ellenkezően hat. Összeszűkíti a szem bogarát és kisebbíti a látótért. A szellemi hatása is körülbelül ilyen. A részletek elevenen tűnnek fel, de az egész mellékessé válik. Ez a szer lehúz a földre, tompává, közönyössé, elégedetté, nyugodttá, prózaivá tesz”.
Kosztolányi nem csak Csáth leépülésére és mérhetetlen kínjaira világít rá írásában, de a betegség lefolyásáról is pontos képet ad: „Leírhatatlanul sokat szenvedett. Vértanútestén nem volt egyetlen fillérnyi helyecske sem, melyet föl ne tépett volna az oltótű.” Kosztolányi 1910-re teszi, amikor Csáth először szúrhatta magába az oltótűt a Moravcsik-elmeklinikán. A méreg lassan „átalakította egykori egyéniségét”. Mint Kosztolányi írja, a „morfinista számára oltás után megszűnik minden testi és lelki ellentét, mely közte és a világ közt van. Nem érzi többé az ősi tragikumot, a vágyat, mely kielégülésért kiált és a csömört, mely a kielégülés után jelentkezik”, kritikai érzékét elveszti, gyermeki lelkesedéssel élvezi a silányt. „Ez az igénytelenség volt az első jel, mely tragédiájára figyelmeztetett”, írja. A változás Csáth írásain is meglátszott, „az egészsége idején volt álomlátó, aztán csak a földre tekintett”.
Elszigetelte magát, hogy zavartalanul hódolhasson szenvedélyének, bízott orvosi tudásában, hogy a mérgek váltogatásával szinten tarthatja testét és kedélyét, miközben „(é)vekig csak nyitott szemmel aludt, könnyű, egészségtelen álommal.” „A tűrhetetlen fizikai rosszulléttől sarkallva, egyszer-másszor elhatározta, hogy leszokik a szenvedélyéről és bezáratta magát egy szanatóriumba”, mindez persze önámítás volt, mert morfiumot csempészett be cipőjében, és a kezeléseket elhagyva visszaállt a régi adagokra. Fékezhetetlenül sodródott a borzalmas vég felé, rémséges ámokfutásában feleségét agyonlőtte, majd bemorfiumozva magát felvágta az ereit.
Egy szerb katonaorvos bár megmentette az életét, pár nap múlva „kórházi nadrágban, csikós kórházi sapkában és zsakettben” megszökött a kórházból, s mivel gyógyszerész-nagybátyjától morfiumot és atropint nem kapott, elindult gyalog Budapest felé. A demarkációs vonalnál katonák tartóztatták föl. „Ő könyörgött, hogy lőjék agyon, mert nem akart a kórházba visszamenni.”
Gulácsy Lajos pszichózisa
A Moravcsik-klinikán többen is megfordultak. Csáth Géza és Juhász Gyula például, de Juhász találkozott egy másik ápolttal, Gulácsy Lajossal is, akinek akut pszichózisáról az Orvosi Hetilap 1981. évi száma is beszámolt. „Gulácsy Lajos kiváló festőművész (aki nem mellesleg komoly írói hagyatékot is hátrahagyott) 1914 augusztusában, néhány héttel az első világháború kitörése után, akut pszichotikus állapotba került”, írja, ám ennek az állapotnak bőven voltak felismerhető előjelei korábban is. Átlagtól eltérő személyiségvonásai már 1906-ban kirajzolódtak.
„1907-ben, Zólyomban, amikor Gulácsy kiállítása alkalmából irodalmi matinét tartottak a festőért lelkesedő költők, Gulácsy kóros anyai kötődése bizarr formában jut kifejezésre. Egy ittas helybéli ifjú provokációjára ’izgatottan nyújtva ki hosszú karját, elváltozott magas hangon kiáltotta: ön engem nem bánthat meg! ön nem tudja, hogy engem nem lehet megbántani!’”
Az igazán riasztó jelek az I. világháború kitörésének évében jelentkeztek nála. 1914 augusztusában Velencében volt épp (10 hónapot töltött az ottani szanatóriumban), amikor észrevették, hogy „az utcán fennhangon beszélgetett magában, nagyon ideges volt”, majd „1914. augusztus 10. és 17. között, amikor a magyarországi mozgósítást elrendelték, Gulácsyt félelem fogta el, hogy őt is behívják. Amikor a mozgósítási határidő lejárt, nem szűnt meg a félelme, sőt fokozódott. Attól tartott, hogy katonaszökevényként bánnak vele”, megtalálják, és „fejbelövik”. Szökni akart, hajóra szállni, az egyik ilyen szökését azzal indokolta, hogy „odahaza felfeszítette a rendőrség a lakást, házkutatást tartottak és iratai között megtaláltak két, általa írt osztrákellenes verset, most emiatt körözik”.
„Közvetlenül az elutazása előtt kávézás közben egy bár mellékhelyiségében késsel végezni akart magával. Sartori (barátja) idejében lépett közbe. Nem sokkal később revolvert szegez a homlokának. Sartorinak nagy küzdelem után sikerül kicsavarni a fegyvert a kezéből. Néhány perc múlva Gulácsy megköszöni Sartorinak, hogy ’megmentette az életét’. A ’kálváriának’ nincs vége.
A rendelkezésre álló elsőrendű forrásértékű adatok alapján Gerevich úgy véli, nem bizonyítható, hogy Gulácsy 1914 előtt klinikai szintű pszichózisban szenvedett volna. Az 1906-tól nyomon követhető ún. „beharangozó” tünetek után 1914-ben robbant a pszichózis. „A kezdetben alattomosan, lappangva kifejlődő szkizofrén betegség - írja -, mint láttuk, már a lassú kibontakozás során pszichotikus mélységű ’csomópontokat’ eredményezett. 1914 augusztusában a világháború kitörésével kapcsolatos sűrített, nyomasztó háborús légkör Gulácsy szkizofréniájára praecipitáló hatással volt: az addig egyensúlyban levő betegséget dekompenzálta”.
József Attila és a skizofrénia
„Pszichoanalitikai kezelésbe kerültem, mint neurótikus beteg. Mint jellemezzem betegségemet? Éles eszűnek tudtam magamat, ki az elvont fogalmak hazájában könnyen honára lel; képzelő tehetséggel megáldottnak (sokszor megvertnek gondoltam), ki képek között úgy tűnik el, mint lombos erdő zöld remegései közt a megriadt madár. De a valóságos életben teljesen tanácstalanul álltam. Nem éreztem kapcsolatot eszméim és életem, elmém és ösztöneim, tudásom és vágyaim között. Tisztában voltam azzal, hogy egy téveszméiből rendszert építő, paranoid lényhez hasonlítok, s hogy mégsem vagyok elmebeteg - ezt is fontolóra vettem, sőt ifjukoromban magam előtt annak vallottam magamat -, mert ez az eszmerendszer úgy megfelelt a valóságnak, mint egy többé-kevésbé pontos térkép az ábrázolt földdarabnak” - írja József Attila a betegségéről (idézi Valachi Anna).
Az első patográfiát, vagyis József Attila személyiségének első pszichiátriai elemzését kezelőorvosa, Bak Róbert írta meg, elolvasható a Szép Szó József Attila-emlékszámában (1938/21.). Abban ez áll: „Az utolsó évben fokozatosan, majd véglegesen kifejlődött schizophreniás elmezavar praediszpoziciós karakterbeli jellegzetességei és elszórtan jelentkező finomabb tünetei visszamenőleg, távolra követhetők. (…) Az úgynevezett schizoid pszichopátia megnyilvánulásánál alig több az, ami a betegség kitöréséig megnyilvánult; hypochondriás színezetű panaszok, különcségek és gyermekes játékosság, a zárkózottság és túlzott bizalmasság szélsőséges váltakozásai, a lényegükben megmagyarázhatatlan gyorsan változó hangulatingadozások s ami talán legszembetűnőbb, egyedülvalósága, kontaktushiánya az emberekkel. A tizenöt éves korban elkövetett öngyilkossági kísérlet és az akkor már jelenlevő megőrüléstől való félelem felkeltik a gyanút, hogy a kórfolyamat már ebben a korban, a pubertás alatt megindult s fenti jellemvonások már a kórfolyamat következményes jelenségeinek tekintendők.”
„Betegségének rohamos fejlődése 1936 telén indult meg - írja még mindig Bak doktor. - (…) A pszichotikus tendenciákat egy irreális körülmények között fogant és realizálhatatlan szerelem juttatta érvényre. A szeretett asszonyban, aki betegekkel foglalkozott, önállóságot, erőt érzett és anyát visszasíró lelke megint támaszt keresett. A gyermek ősi belekapaszkodásának ösztönével görcsösen ragaszkodott ehhez az asszonyhoz, elvakultan, belátástalanul, erőszakosán. A helyzet teljes irrealitását egyre csökkenő valóságérzéke nem láttatta vele. A pszichózis szélén tántorgó költő szerelmében a szeretésre, gyöngédségre, táplálásra váró sírós gyermek színvonalára esett vissza. A simogató, belekapaszkodó kézben azonban már ott lappangott a támadás, a gyűlölet, ami rövidesen pszichotikus méreteket öltött. Egyre inkább kellett látnia, hogy vágya nem valósulhat meg, ismét becsapottnak érezte magát, mert nem lehet ’felnőtt’ társa az asszonynak, s a simogató kéz fojtogató ökölbe rándult a vetélytárs megjelenésekor. Az asszonyt és a hozzátartozó férfit meg akarta ölni. Tömeges denunciáló, perlekedő és gyilkolási fantáziák töltötték be képzeletvilágát.”
„Az utolsó és kifejezetten pszichotikus roham szinte váratlan fordulatként Flóra elutazását követően robbant ki - folytatja Bak. - Augusztus 8-án felkeresett, kissé felindult állapotban. Érthetetlen okokból gyász karszalagot tett fel, kérdésemet azzal hárította el, hogy úgyis tudom, miért. Flóra leveleit számolgatta, többször maga elé mondva, hogy hármat kapott. Ellenséges hangon faggatott, hogy a szobámban levő relief mikor és miért került oda. ’Szent-háromság - a harmadik, aki Máriához tartozik, éppen József’ - mondta jelentőségteljesen, a reliefre célozva, szaggatottan, érthető összefüggés nélkül. Az események ettől fogva...”
Vizkievicz András és a biológia
Vizkievicz András 30 éve a Városmajori Gimnáziumban tanít biológiát és kémiát. 1991-ben végzett az ELTE TTK biológia-kémia szakán. Az egyetem negyedik és ötödik évében az egyetem Biokémia Tanszékén géntechnológia témakörében dolgozott, s szakdolgozatát is ebből a témából írta. 2011-ben a Budapest XII. Kerületi Önkormányzat „Pedagógus Szolgálati Emlékérem” kitüntetésben részesítette. 2018-ban az Emberi Erőforrások Minisztériuma a „kiemelkedően eredményes és áldozatos tehetségsegítő munka elismerésképpen” a „Bonis Bona - A Nemzet Tehetségeiért” díjat adományozta.
Az előterjesztésben az alábbiak szerepeltek: „A természettudományok megszerettetése, a biológiai kutatások iránti fogékonyság megteremtése a specialitása. Tanítványainak többsége az orvosi pályán vagy kutatóként dolgozik, valamint a természettudományos szakterületeken is doktori fokozatot szerzők többsége az ő tanítványai. Az iskolát a Semmelweis Egyetem a Tanár úr munkássága alapján kérte fel partnerintézményi együttműködésre. A természettudományos tantárgyak mindenki által elérhetővé tételére álmodta meg a bioszféra digitális tananyagot, melynek fejlesztésben tehetséges diákjaival közösen alkotnak, s amely az iskola honlapjáról elérhető. A portál folyamatos fejlesztés alatt van, így egyre több a többi tanuló számára is letölthető tanulmányi információk száma.”
Vizkievicz András az iskola biológia tagozatos tantervi programjának meghatározó szakmai kidolgozója. A biológia tagozatra jelentkező tanulók létszáma az ő munkássága alapján iskolánk kiemelt, 10-szeres túljelentkezéssel működő képzési iránya. Éveken keresztül munkaközösség vezetőként segítette a képzés hatékonyságát, de a SE felvételi, közép és emelt szintű érettségi felkészítő tanáraként is kiemelkedő eredményeket mondhat magáénak. Az iskolában ő alakította ki a biológia emelt szintre felkészítő fakultáció rendszerét, szakterületén tapasztalható végtelen precizitása, a tantárgy iránti elkötelezettsége, a megbízhatósága, a szakmai feladatteljesítési szerénysége és tisztessége pótolhatatlanná teszi őt. Varázsos egyénisége miatt a diákok a biológia emelt szintű képzésre vagy fakultációs képzésre is szinte csak az ő neve miatt jelentkeznek.
Felkészítő tanfolyamok
A tanfolyam szeptembertől egészen április közepéig rendszerezi a tanulást, a tananyag beosztása, egymásra épülése segíti az egyes anyagrészek megértését, megvilágítja az egyes fejezetek kapcsolatát. A tananyag feldolgozása a bioszfera.com oldalon, a NAT 2024 emelt szintű jegyzetek menüben található tematika alapján történik. A tanfolyam anyaga teljes mértékben illeszkedik az érettségi követelményrendszerhez. A biológia tananyag feldolgozása a bioszfera.com oldalon, az Emelt szintű jegyzetek menüben található fejezetek alapján történik. A tanítás célja az érettségi követelményrendszerben megfogalmazott kompetenciák elsajátítása.
A 120 órás felkészítő tanfolyamon át kell venni a teljes biológia tananyagot emelt szinten, amit egyébként a középiskolai biológia oktatás során 4 éven át, összesen minimum 342 órában tanultak a diákok. Ezért az idő rövidsége miatt a megértést nem igénylő, kizárólag lexikális ismereteket magába foglaló fejezeteket mellőzik, pl. állattan, etológia, bőr, ezen témakörök tartalmi részének az elsajátítása egyéni feladat. Ugyanakkor különös hangsúlyt kapnak a megértést igénylő, bonyolultabb összefüggéseket tartalmazó fejezetek.
A 120 órás képzés hetente kétszer történik 30 héten keresztül, 60 alkalommal, összesen 120 órában. Egy óra időtartama 45 perc, egy alkalommal 2 óra lesz, összesen 90 percben. Az óra elején a diákok feltett kérdéseire válaszol a tanár, majd az adott tananyag elméletét veszik át. Az óra egy másik részében pedig az adott anyagrésszel kapcsolatos problémás érettségi feladatokat beszélik meg. Minden óra előtt (nem kötelező jelleggel) - 60 alkalommal - az aktuális tananyaggal kapcsolatban, ellenőrzésképpen az előző órák anyagából feladatot oldanak meg egyénileg, melynek %-os eredményét feljegyzik, így minden témakörből lesz mérés, értékelés, melynek összesített eredménye a sok éves tapasztalat alapján előrevetíti az írásbeli vizsga várható eredményét. Fontos az órákra való folyamatos készülés.
| Díjfizetés módja | Óradíj | Teljes költség |
|---|---|---|
| Negyedéves | 1600 Ft | 80 000 Ft |
| Egy összegben | 1500 Ft | 84 000 Ft |
Diákok visszajelzései
- „Nagyon boldog vagyok, ma megtudtam a biosz emeltem eredményét, 95% lett. A tanár úr óráin kezdtem el készülni életemben először a biosz emeltre, így összesen 4 hónapot töltöttem készüléssel teljes munka mellett, az eredmények magukért beszélnek.”
- „A tanár úr jegyzetei és órái minden kérdésre választ adtak, olyannyira, hogy a szóbelin megkértek próbáljam vázlatosabban fogalmazni mert láthatóan “túl nagy a tudásom”.”
- „Hálás vagyok a precizitásáért és azért, hogy mindig lehetett kérdezni.”
- „A feladatmegoldó csoportba jártam, és a bioszféra jegyzetekből tanultam. Hihetetlenül sok segítséget adtak, igazi kincs az interneten!”
- „Egyik osztálytársammal közösen találtunk rá a Tanár úr órájára, ő orvosi pályára szeretne menni. Emlékszem, amikor az első órájáról jöttünk haza, teljesen le voltunk nyűgözve, hogy 90 percen keresztül, megszakítás nélkül képesek voltunk figyelni a Tanár úrra, hihetetlen, hogy hogy fenn tudta tartani a figyelmünket, az óra izgalmas és pörgős volt.”
- „A jegyzeteknél jobbat el sem tudok képzelni:D Minden információt megtaláltam bennük. Logikus a felépítése is, így a hosszas kereséseket is átugorhattam azzal, hogy csak megnéztem a címeket.”