Az édesapa szerepe a szülésnél: Támogatás, felkészülés és a családi kötelék ereje

A várandósság vége felé természetes, hogy egyre többször merülnek fel a szülés körüli kérdések. A kórházi csomag összeállítása mellett ma már az is egyre gyakrabban felmerülő téma, hogy a szülőszobában jelen legyen-e, vagy az, hogy egyáltalán jelen lehet-e az édesapa a szülésnél. Az apás szülés fogalma már nem idegen, azonban még sok bizonytalanság övezi. Ennek következtében még nincs egységes nézet ennek kapcsán. Egy-két évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy az édesapa is aktív szereplője legyen a gyermeke érkezésének, napjainkban viszont ennek már semmi akadálya. Napjainkban az “együttszülések” száma csak növekszik, nem véletlenül.

A kismama igényein túl, szerencsére egyre több férfi érzi azt, hogy közvetlen támaszként és segítségként, ott szeretne lenni a gyermeke születésénél. A folyamatnak egyszerre kíván a passzív megfigyelője és az aktív résztvevője lenni, hogy a kedvesének minél nagyobb biztonságot tudjon nyújtani a legnehezebb pillanatokban. Ez az indíttatás benne, és végül a kismamában egy erőteljes pozitívumként csapódik le, olyannyira, hogy a nő biztonságérzete megnövekszik, szülési fájdalmainak intenzitása csökken.

A döntés szabadsága és az apás szülés jogi háttere

Fontos tudni, hogy a szülő édesanyát megilleti az a jog, hogy egy kísérő vele legyen. Ma már minden várandós nőnek lehetősége van arra, hogy szüléskísérőt válasszon magának. Ez az esetek 60%-ban az édesapát jelenti, de az sem ritka, hogy végül egy közeli hozzátartozó vagy egy dúla tölti be a támaszt nyújtó fél szerepét.

Egy pár, ahogy együtt várja a szülés pillanatát, egymás kezét fogva.

A döntés meghozatala során kulcsfontosságú, hogy se az apára, se az anyára nem szabad rákényszeríteni a döntést, illetve fontos, hogy ne külső nyomás hatására határozzanak. Az édesapa jelenléte jelenthet támaszt, de zavaró tényező is lehet a vajúdás során - a leendő szülőknek kell eldönteniük, hogy ahogy az életben is, a szülőszobában is harmonikusan együtt tudnak-e működni, tudják-e támogatni egymást. Előfordulhat, hogy az édesapa pont azért szeretne társa mellett lenni, hogy segítségére lehessen, azonban az is teljesen érthető döntés, ha az édesanya egyedül élné át a pillanatot vagy éppen nem szeretné, ha szenvedni látnák. Ilyen esetben nem szabad erőltetni a döntést. A kisbaba érkezésével kapcsolatban nincsenek jó vagy rossz döntések, csupán döntések vannak, amiket közösen kell meghoznotok.

Az egészségügyről szóló törvény betegjogi fejezetében világosan fogalmaz: a szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen, a szülést követően pedig arra, hogy főszabályként újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el. A beteg továbbá jogosult a kórházi tartózkodása alatt látogatókat fogadni. Kétségkívül azt is rögzíti a jogszabály, hogy ezen jogok a kórházban rendelkezésre álló feltételektől függően és a betegtársak jogainak tiszteletben tartásával, a betegellátás zavartalansága mellett gyakorolhatóak. Voltak olyan hangok is, akik hisztinek gondolták a felháborodást a kismamák és apák részéről a rendelkezés miatt, pedig szó sincs erről.

Az apás szülés előnyei: Tudományos és érzelmi alapok

Bár ebben a témakörben aligha lehet az egyik vagy másik álláspontot teljes értékű igazságként kezelni, tény, hogy az apukák jelenlétének sok pozitív hozománya van a szülőszobán. Több kutatás is alátámasztotta, hogy azzal, hogy a férfi is a meghitt pillanatok részévé válik, az apa-anya-gyermek kapcsolat már az első pillanatban szilárd alapokat kap, hiszen a szereplők kölcsönhatásba kerülnek egymással.

Pár a szülőszobában, a férfi megnyugtatóan simogatja a nő kezét.

Ráadásul azt is találták a kutatások során, hogy azoknál a babáknál kevesebb komplikáció fordul elő a szülés közben, akiknél jelen vannak az apák a szülésnél. És ha mindez még nem lenne elég tudományos magyarázat, akkor az is bizonyított, hogy akárcsak az anyánál, úgy az apánál is megugrik az oxitocin nevű hormon, a szeretethormon szintje a szülés közben.

A kutatásokon alapuló érveken túl itt vannak a nem kevésbé fontos érzelmi indokok is arra, hogy az apák jelen legyenek a szülésnél. Az apás szülés pozitív hatása ma már vitathatatlan - persze, csak akkor, hogyha a leendő szülők közösen egyeztek meg benne, és mindketten ugyanannyira szerettek volna élni ezzel a lehetőséggel. A szülésen való részvétel mérföldkő a férfiak számára az apasághoz vezető úton.

Az apa jelenléte és a szülés minősége

„A családbarát ellátás alapja elsősorban az a szemlélet, amely az édesanyát, az édesapát és a születendő/újszülött gyermeket egységként kezeli és a születésre mint természetes folyamatra tekint." Valóban az lenne a cél, hogy a babák úgy jöjjenek világra, hogy amennyire csak lehet békés születésben legyen részük. Ez pedig jó eséllyel nem valósulhat meg, ha a kismama úgy érzi, magára van hagyva, és stresszel attól a vajúdás alatt, hogy nincs mellette a gyermeke apja. Az apák részvétele, elkötelezettsége és támogatása rendkívül fontos a szülés során.

Kutatások bizonyítják, hogy az apai jelenlét közvetlen hatást gyakorol a szülés minőségére, a gyermek és az anya egészségére. A magzat is reagál arra, hogy hallja, maga körül tudja mind a két szülőt. Teljesen természetes, hogy ha az édesanya biztonságban érzi magát, akkor a baba is nyugodt. A szülésen jelenlévő apák szükségesnek érzik jelenlétüket, hogy védjék és óvják a szeretteiket.

Az édesapa felkészülése és szerepe a várandósság alatt és a szülőszobán

Amikor egy férfi szülővé - avagy édesapává válik -, hasonló lelki mechanizmusokat él át, mint a kismama, amikor anyuka lesz. A várandósság ideje alatt a leendő édesapák gyakran nem tudják kezelni az új helyzettel járó szokatlan érzelmeiket. A férfiak félelmei abból erednek, hogy háttérbe szorítva érzik magukat. A férfiakban lassabban fogalmazódik meg a tudat, hogy hamarosan apává válnak, hiszen terhesség alatt nem észlelik a baba jelenlétét olyan intenzíven, mint a nők. Vannak apák, akiknél viszont csupán a szülés közben vagy a szülést követően jön el az apaság felismerése.

Az apaságra való felkészülést elősegíti, ha az apa aktív szerepet tölt be a terhesség alatt, például gyakran megérinti az anya hasát, amikor a baba érzékelhetően mozgolódik, részt vesz az ultrahangos vizsgálatokon vagy jelen van a gyerekholmik vásárlásakor. Ha ugyanis a várandósság idején a férfi is tevékenyen jelen van, nem kizárólag az anya és a magzat között alakul ki kapcsolat, de mindhármójuk köteléke elmélyül, aminek csúcspontja a közös szülésélmény.

Egy kismama és párja együtt néznek egy ultrahangképet.

A férfiak apaságra való átállását három szakaszra oszthatjuk:

  • A szeparáció szakasza a terhesség megerősítésével kezdődik, ami jelzi az apa új szerepére való átmenetet. A jelenlegi szerepeit a leendő szerepéhez kell igazítania.
  • A második fázis a köztes állapot, amikor a leendő apa a társadalmi szerepek közé esik, hiszen még nincs ténylegesen apa szerepben, de már felkészül rá.
  • Az egyesülés szakaszában az apa alkalmazkodik az új szerepéhez, eggyé válik azzal. Az apaság tudatának kialakulása az egyesülés szakaszában történik meg.

Az apa szerepe a vajúdás és szülés során

A világrahozatal az édesanya feladata. A szülés fájdalmas és megerőltető folyamat, amiben az apa nem tud segíteni. Ezt a tétlen szemlélést sokan élhetik meg rosszul, így érthető, hogy nem akarnak jelen lenni. Apás szülésnél elsősorban arra kell figyelni, hogy az édesapa megtalálja a helyét a szülőszobában, megtalálja, miként tud a legjobban segíteni társának. Ahogy már említettük, az anyuka fájdalmán nem fog tudni segíteni. Azonban jelentős támogatást tud neki nyújtani a jelenlétével, kedves szavakkal, masszírozással vagy éppen azzal, hogy segíti a kommunikációt az orvosok és a kismama között.

A vajúdás és a szülés különösen ambivalens időszak a férfiak számára: tapasztalatlanságot, erőtlenséget és bizonytalanságot érezhetnek azzal kapcsolatban, hogyan segíthetik partnerüket. Ezért gyakran sebezhetőnek érzik magukat. Fontos tudni, hogy csak az a segítség tudja őt átjuttatni a nehézségeken, ami maximálisan az ő igényeihez igazodik: a beszélgetés, simogatás, viccelődés olykor akár zavaró is lehet, hisz a szülés előrehaladtával a kismamák többsége egyre inkább befelé kezd figyelni.

Sokat segíthet, ha a nehéz percekben az édesapa megpróbál izgalmán úrrá lenni, valamint igyekszik minél jobban a kismamára hangolódni, és pontosan követni utasításait, kéréseit. A szóbeli megerősítéseknek is nagy jelentőségük van: ha a kismama a kritika helyett folyamatosan szívből jövő bíztatást, buzdítást, együttérzést és dicséretet kap, joggal érezheti, hogy társa mellette áll, bízik benne, és elismeri erőfeszítéseit.

A vajúdás időtartamát nem lehet előre megállapítani. Lehet, hogy hosszú órákra nyúlik el a szülés, így amennyiben az apuka bent van a szülőszobán, javasolt szüneteket tartania, hogy egy kis pihenőt követően megfelelő támogatást tudjon nyújtani a kismamának. A kismamának tehát éreznie kell, hogy mind testileg, mind lelkileg számíthat rád, még akkor is, amikor a vajúdás közben bántóvá, támadóvá, a folyamat ösztönös cselekvőjévé válik.

Az apabarát szülészet kritériumai és a felkészítés fontossága

Ha a kórház lehetőséget biztosít arra, hogy az édesapa végig jelen legyen gyermeke világra jövetelénél - komplikációmentes szülés esetén -, máris boldogan címkézzük rá az „apabarát” jelzőt, amire a szép szülés egyik feltételeként tekintünk. Azonban nem elegendő, ha az édesapa a szülésen az édesanya mellett maradhat. A szülőszobát nem lehet a várandósság időszakától elválasztani.

Az apabarát szülészet már a terhesség időszakában is foglalkozik az édesapával, felkészíti őt a gyermek születésére. Kiváló példa erre az ultrahang vizsgálat, ahol az édesapa is jelen van, részese a vizsgálatnak. Nagyon fontos bevonódás történik ekkor. Úgy nem lehet apabarát szülészeti osztályt létrehozni, hogy kiírjuk, minden apukát szeretettel várunk, hiszen az apák többsége idegenkedik, megijed a szülés gondolatától.

Egy orvos, ápolónő és egy kismama párjával beszélgetnek egy felkészítő foglalkozáson.

A kórházak által meghirdetett szülésfelkészítő tanfolyamokon az édesapák is részt vesznek. Ez kiindulópontnak nem rossz, de úgy gondoljuk, megállt a jószándék szintjén. Svédországban végzett kutatás azt mutatta, hogy ezek a szülésfelkészítő tanfolyamok nagyon anyacentrikusak. A megkérdezett apák azt mondták, hogy kísérőnek érezték magukat, akik csupán végig ülik a foglalkozásokat. Kolozsvárott egy pszichológus kolléganőm olyan csoportos foglalkozást tart leendő édesapáknak, ahová már gyakorló apákat hív meg, hogy mondják el, miért jó az apás szülés, mire érdemes figyelni. Idehaza a szülésfelkészítő tanfolyamokon ritkán van férfi, holott lényeges lenne a férfiak közötti tapasztalatcsere. Amikor egy apa felszólal, hogy az apás szülés a legnagyobb buli a világon, akkor az többet ér, mint egy másfél órás előadás. Ez teszi igazán hitelessé az információt.

Lényeges lenne, hogy a várandósság során az apa is találkozzon a szülést levezető személyzettel, akik elmondják, mi minden történhet egy szülőszobán. Azt tapasztaljuk, hogy az apukákat próbálják megkímélni a részletektől, és ha ne adj Isten komplikáció adódik, akkor azonnal kiküldik, nehogy bepánikoljon. Még ha indokolt is kiküldeni a férfit, célravezetőbb lenne felvilágosítani arról, hogy pontosan mi történik az édesanyával és a gyermekével. Nincs rosszabb a folyosói várakozás sötétségénél. Ugyanakkor, ha az apa nincs felkészítve arra, mi minden történik a szülőszobán, akkor nem biztos, hogy úgy éli meg ezt, ahogy megfelelő ismeretekkel történt volna. Ijedt lehet, bizonytalan, aggódó.

Ahhoz, hogy minden ellátott alapvető jogai érvényesülni tudjanak, az egészségügyi intézmények szolgáltatásának hátterét jelentő infrastruktúrát is kétségkívül a betegjogok és a családközpontú ellátásmodell szolgálatába kell állítani. Ennek ellenére még a legjobb helyeken is előfordul, hogy egyszerűen nincs helye az apának. A szétválasztás nem tesz jót a kismamának. Ha az ember szülővé válik, abból nem lehet kiszedni büntetlenül sem az anyát, sem az apát. Apa, anya, születendő gyermek egy egységet alkotnak pszichológiailag.

Az apa szerepe a szülés utáni első órákban és a kötődés kialakulásában

A szülést követően, amennyiben a baba és az édesanya állapota lehetővé teszi, sok helyen teszik lehetővé az aranyórát. Az édesapa ebben az esetben kiegészítheti, átélheti a mama és a kicsi összekapcsolódásának pillanatát. Amikor megszületett a gyermekünk, én helyeztem a babát a feleségem mellkasára, és amikor a pici elkezdett szopizni, átöleltem őket. Mindig annak a híve vagyok, hogy együtt éljük meg ezeket a pillanatokat.

Mint minden rituálénak, a köldökzsinór elvágásának is nagy szerepe van a család életében, hisz egy új korszak létrejöttének szimbóluma. Amikor az apa magához ölelheti újszülött gyermekét, akkor olyan folyamatok indulnak el, amik segítik a kötődés kialakulását. Már a terhesség alatt elkezd csökkeni a tesztoszteron-termelés, majd a születéskor csúcsosodik ez a folyamat. Mindez a férfiaknál egy gondoskodóbb, lágyabb viselkedést eredményez. A gyermekkel való találkozás ösztönösen lelassulást, befelé fordulást, odaadást vált ki az apákból.

Egy édesapa újszülött gyermekét tartja a mellkasán, skin-to-skin kontaktusban.

Kutatások, melyek közvetlenül a szülés után vizsgálták az apa és az újszülött viselkedését, az apáknál spontán lelkesedést, mély érzelmi odafordulást és kötődést állapítottak meg. Az apák szinte megigézett állapotában kiemelt szerepet játszanak az első pillanatok, kezdve az újszülött megpillantásával, majd az első napok közvetlen kontaktusával. Az újszülöttel való első találkozás, a kézben tartás az apaság ösztönös potenciáit indítja be.

Taiwanban végeztek kutatásokat, melyek során az újszülötteket az édesapjuk mellkasára helyeztek 15 percre. Egyértelműen kimutatták, hogy azok a gyermekek, akikkel így tettek, egyéves korukban is jobban kötődtek az apukájukhoz, és ez fordítva is igaz volt. Az újszülöttek környezeti ingerekre adott válaszkészségét is pozitívan befolyásolja, ha az apa jelen van az első 24 órában. Amennyiben a szülés komplikációmentes a szülésélmény erősíti az apai ragaszkodás mértékét. Az apa és az újszülött között már az első percekben kezd kialakulni a kötődés, mely az anyáknál már a terhesség alatt megtörténik.

Az első hetekben az apai bevonódás az apa felkészültségétől is függ. A szülésre történő megfelelő felkészítés elősegíti az apa gyermeke iránti érzelmi kötődését, illetve ápolási készsége kialakulását. A központi kérdés általában az, hogy pontosan mi a férfi funkciója a szülés után. Az apák gyakran tanácstalanok, ha például rájuk hárul az altatás feladata. Mivel a csecsemő az első hónapokban általában szoptatás közben alszik el, erős a kísértés, hogy visszaadják az anyának, pedig a csecsemők előszeretettel elalszanak apjuk mellkasán, a szívverés és a légzés hangjára könnyen álomba merülnek. A gyermek és apa között hasonló minőségű és intenzitású kapcsolat alakulhat ki már a korai időszakban, mint az anya és gyermek között. A kapcsolat milyensége szempontjából nem a szülő neme vagy a vele töltött idő a meghatározó, hanem a gyermek igényeire mutatott szülői érzékenység.

Gyakori dilemmák és fontos szempontok az apás szülés kapcsán

Mire elérkezik a szülés nagy napja, az édesanya és az édesapa valószínűleg már közös döntéssel megegyeztek abban, hogy az apuka részt vegyen-e a szülésen vagy sem. A párkapcsolatba sem szól bele feltétlenül a távolmaradás, hisz az édesanya akkor is érezheti, hogy párja mellette áll és támogatja, ha társa fizikailag nincs jelen a szülőszobán. Ennek ellenére az édesapa jelenléte a szülésnél sok kismamának biztonságot, megnyugvást, támaszt jelent. Mindent összevetve tehát, az apás szülés lehetősége adott, csupán időben el kell dönteni, hogy szeretnétek-e élni vele. Ha sikerül közösen megegyeznetek - és azt választjátok, hogy a szülés közben végig egymás mellett lesztek -, fontos, hogy mentálisan is felkészüljetek a közös pillanatok átélésére.

Különleges helyzetek: Császármetszés és az apa szerepe

Az apás szülés kapcsán fontos tudni, hogy (a fertőzésveszély elkerülése miatt), császármetszéskor nem maradhatsz a műtőben. Ettől függetlenül ugyanúgy ott lehetsz, de csak kívülről, egy ablakon keresztül figyelheted az események alakulását. Ne aggódj, ettől még a szülésélmény nem veszít az értékéből, ugyanis a baba kiemelését követően, azonnal a kezedbe veheted a gyermeked.

Pár a kórházi folyosón, egy újszülöttet tartó édesapával, aki az édesanyához néz.

Viszont a legtöbb apa nincs felkészülve az akut helyzetekre, aggodalmukat fejezik ki szeretteik egészsége miatt. Gyakran érzik magukat kirekesztettnek a személyzet által, amikor párjukat a műtőbe szállítják. A kiábrándulás, csalódottság megtapasztalása ronthatja az apák szülésélményét. Például azok az apák, akik tudomást szereznek a sürgős császármetszés szükségességéről, a szülést traumatikusabb eseményként élik meg. Jelentéktelennek éreznek magukat, és gyakran nem is tudják, mi történik éppen a párjukkal és a születendő gyermekükkel.

Nagy jelentőséggel bír az is, hogy a személyzet mennyire vonja be az apákat a szülés során. A férfiak alapvetően értékelik a személyzet erőfeszítéseit arra vonatkozóan, hogy informálják őket az anya és az újszülött állapotáról, valamint, hogy behívják őket a császármetszésre, hiszen ekkor érvényesíteni tudják a család megóvására irányuló vágyaikat.

A mentális felkészülés és a kölcsönös megosztás

A gyermekvállalással együtt jár, hogy segítesz a másiknak, osztozol vele a felelősségen. A lényeg, hogy aktívan jelen legyél már a várandósság időszakában is, hogy végül mind a 9 hónapot egy közös utazásként tudjátok elkönyvelni. A mentális felkészülés során azokat a lépéseket is érdemes sorra venned, amik gyakorlatban fogják segíteni a szülés gördülékeny lebonyolítását. Jó, hogyha például előre segítesz összepakolni a kismama kórházi csomagját, időben elmented a szülészet telefonszámát, vagy úgy begyakorlod a kórházba vezető leggyorsabb utat, hogy azt álmodból felkelve is tudd!

A szülést megelőző és az azt követő időszak azonban legalább olyan fontos szerepet tölt be abban, hogy hogyan éli meg a férfi az apává válást, az édesanyának milyen lesz a szülésélménye, és hogy megerősödik-e a párok közti szövetség. A szülést követően erősíti a párkapcsolatot, ha az édesanya és az édesapa megosztják egymással a szüléssel kapcsolatos pozitív és negatív érzéseiket, átbeszélik a közösen átélt eseményeket, és megpróbálják a másik előtt felfedni, hogyan élik meg legbelül a család bővülését. Tudni kell, hogy mint ahogy nincs két egyforma szülés, nincs két egyforma szülői reakció sem a kis utód születésével kapcsolatban.

Az apás szülés hiába járhat számtalan pozitívummal, közel sem biztos, hogy mindenki számára komfortos lehetőség. Van, hogy ilyen vagy olyan okokból, de a kismama lelkében okoz frusztrációt, vagy a leendő apuka számára jelent kellemetlenséget. Épp ezért, ha Ti úgy látjátok jónak, egyáltalán nem kötelességed ott lenni a szülés minden percében, ettől még ugyanúgy a kicsi apukája maradsz, és nem leszel „rossz” társ vagy apa. A pároddal mindig hallgassatok a szívetekre, és ne hagyjátok, hogy a társadalmi - netalántán a családi - elvárások befolyásolják az elhatározásaitokat!

tags: #apa #feladata #szulesnel