Amniocentézis utáni hasfeszülés és a magzatvízvizsgálat részletei

Az amniocentézis, vagyis magzatvízvizsgálat, egy olyan diagnosztikai eljárás, amelyet a terhesség alatt alkalmaznak a magzat egészségi állapotának felmérésére. Ennek során egy vékony tűvel mintát vesznek a magzatot körülvevő magzatvízből, amely magzati sejteket és anyagokat tartalmaz. Ezek a sejtek értékes információkkal szolgálhatnak a baba genetikai felépítéséről és fejlődéséről. Az amniocentézist általában a terhesség 15. és 20. hete között végzik, de indokolt esetben később vagy korábban is elvégezhető, bár a korai elvégzés növelheti a szövődmények valószínűségét.

Sok anyuka tart az amniocentézistől, ami érthető, hiszen általában 1-2 napos kórházi tartózkodást is igényel, és a vetélés esélye körülbelül 1%, ami ijesztő lehet egy kismama számára. Fontos azonban megérteni, hogy a vizsgálat célja a lehető legpontosabb kép kialakítása a magzat állapotáról.

Miért van szükség az amniocentézisre?

Az amniocentézis szükségessége akkor merül fel, ha a genetikai betegség gyanúja vagy rizikója fennáll. A gyanút felvető esetek közé tartozhatnak:

• 35 év feletti kismama. (Vannak olyan orvosok, akik már 30 éves kor felett megcsináltatják.)
• Az első trimeszteri genetikai ultrahang során eltérések mutatkoznak.
• Az előző terhesség során bizonyított genetikai rendellenesség volt észlelhető.
• A családi anamnézisben sarlósejtes vérszegénység, thalassaemia, cisztás fibrózis vagy izomdisztrófia szerepel.

Ezen kívül az amniocentézis felhasználható a magzati tüdő érettségének vizsgálatára, magzati infekció (fertőzés) igazolására, megnövekedett magzatvíz lecsapolására, és apasági teszt elvégzésére is.

Milyen betegségek diagnosztizálhatók amniocentézissel?

Az amniocentézis segítségével 98-99%-ban diagnosztizálhatók a leggyakoribb kromoszómális eltérések, mint például a Down-szindróma (21-es kromoszóma többlete), az Edwards-szindróma (18-as kromoszóma többlete) és a Patau-szindróma (13-as kromoszóma többlete). Ezek a szindrómák vetélést, koraszülést eredményezhetnek, és a gyermek súlyos fejlődési rendellenességekkel és tanulási nehézségekkel rendelkezhet.

A vizsgálattal továbbá kimutatható a cisztás fibrózis, melyben főként a tüdőt és az emésztőrendszert sűrű, viszkózus nyák tömi el, és az izomdisztrófia, mely progresszív izomgyengeséggel és rokkantsággal jár. A módszerrel diagnosztizálható a sarlósejtes vérszegénység, melyben a vörösvértestek képződése zavart szenved, így azok képtelenek az oxigén szállításra, illetve a thalassaemia is, mely a vörösvértesteket érinti és vérszegénységet, növekedésbeli visszamaradottságot és szervi károsodásokat eredményez.

Az amniocentézis menete és a vizsgálat előtt

A vizsgálat elvégzése előtt a kismama részletes tájékoztatást kap a teszt előnyeiről és kockázatairól. Ezt követően, az információk birtokában, hoz döntést a teszt elvégzéséről. Fontos kiemelni, hogy a teszttel vizsgált betegségek többségére nincs gyógymód. A teszt nagy bizonyossággal, 98-99 százalékban biztos eredményt ad, azonban az esetek kis százalékában előfordulhat, hogy annak ellenére, hogy betegséget jelez, a magzat mégis egészséges - illetve, hogy egészséges eredmény ellenére a született gyermek mégis beteg.

Az amniocentézis nem igényel speciális előkészületeket, de telt hólyaggal javasolt a vizsgálatra érkezni, mivel ez megkönnyíti a mintavételt. Érdemes kísérővel érkezni.

A mintavétel során ultrahang vezérlése mellett egy vékony tűvel hatolnak át a kismama lefertőtlenített hasfalán és a méhbe, míg a magzatburkon átjutva magzatvízhez nem jutnak. Ez a folyamat nagyjából 10 percet vesz igénybe, az egész vizsgálat összességében fél óra alatt elvégezhető. A vizsgálat nem mondható fájdalmasnak, csupán kellemetlennek. A kismamák elmondása alapján menstruációs fájdalomhoz hasonló érzés, illetve nyomó érzés tapasztalható, míg a tűt kihúzzák. Körülbelül 10 ml magzatvíz kerül eltávolításra.

Amniocentézis utáni teendők és lehetséges szövődmények

A mintavételt követően az ultrahang segítségével ellenőrzik a magzat szívhangját. Az amniocentézist követően a nap további részében pihenés javasolt, megterhelő fizikai aktivitást a kismama ne végezzen. Előfordulhat, hogy menstruációs fájdalomhoz hasonló fájdalom jelentkezik, valamint pecsételő vérzés is normális a vizsgálatot követő pár órában. A fájdalomra paracetamol tartalmú fájdalomcsillapító adása javasolt, fontos, hogy ibuprofent vagy acetilszalicilsav tartalmú szert ne szedjen.

A magzatvíz-mintavétel (genetikai amniocentézis) a genetikai problémák felderítése céljából a világon a legelterjedtebben és a leggyakrabban alkalmazott vizsgáló eljárás. Bár az amniocentézis elég biztonságos eljárás, néhány szövődményt rejt magában. A mellékhatások közé tartozik a beavatkozást követő görcsölés, vérzés, igen ritkán fertőzés, magzatvízszivárgás, valamint a legrosszabb esetben a spontán vetélés, vagyis a terhesség megszakadása. A beavatkozás kapcsán magzati sérülés nem fordul elő.

A spontán vetélés általános előfordulási aránya az amniocentézis időpontjában körülbelül 3%. Az amniocentézis legnagyobb rizikója a vetélés, mely a magzat elvesztését jelenti. Ennek gyakorisága 100 vizsgálatból 1-2 érintett. További szövődmény lehet fertőzés, előidézhet a magzat és az anya közti Rh-összeférhetetlenség következtében létrejövő magzati anémiát, dongalábat, illetve rizikót jelent továbbá, ha nem megfelelő folyadék került mintavételre, ekkor ugyanis a vizsgálat újbóli elvégzése válik indokolttá, ennek előfordulása 6%.

A felsorolt kockázatok gyakorisága a 15. hét előtt fokozott, ezért csak a 15. hetet követően ajánlott a vizsgálat elvégzése. A HIV, HCV és HBV vírusok magzatvíz vizsgálat során az anyáról a magzatra átvihetők, így a fent említett vírust hordozó édesanyáknál a vizsgálat nem javasolt.

Amennyiben az alábbiak közül bármelyiket tapasztalja, azonnal forduljon orvoshoz:

• Állandó, súlyos fájdalom
• Láz, hidegrázás
• Hüvelyi folyás
• Összehúzódások érzése
• Hüvelyi vérzés
• A szúrás helye piros, gyulladt
• Rendellenes magzatmozgás tapasztalása

Eredmények és alternatívák

A három leggyakoribb kromoszóma eltérés (Down-szindróma, Edwards-szindróma, Patau-szindróma) vizsgálatának eredménye általában 3 munkanapon belül megérkezik. Komplexebb vizsgálat esetén az eredményre akár 3 hetet is várni szükséges. Amennyiben a teszt genetikai eltérést mutat, a szülők tájékoztatást kapnak az eredményről és a megfelelő információk birtokában döntenek a terhesség további kimeneteléről. Ha a szülők a magzat megtartása mellett döntenek, az egészségügyi személyzet tagjaitól megfelelő tájékoztatást és támogatást kapnak, így felkészülve várhatják gyermekük megszületését.

Az amniocentézis alternatívája a chorionboholy biopszia, mely során a méhlepényből (placentából) vesznek mintát a sejtek vizsgálatára. A placenta teremt kapcsolatot az anya vérkeringése és a magzat között. A vizsgálatot a 11-14. héten végzik, amennyiben szükséges később is elvégezhető. A vetélés kockázata hasonló a magzatvízvizsgálathoz (1 a 100-ból).

A jelenleg életben lévő terhesgondozási protokoll szerint 37 év felett a diagnosztikus vizsgálatoknak a lehetőségét minden kismamának fel kell ajánlani, pusztán az életkora miatt, további indok nélkül. Azonban javasolni csak indokolt esetben szokták a mintavétel elvégzését: ez lehet egy emelkedett nyakiredő-érték az ultrahangon, magas kockázatú kombinált teszt, vagy pozitív NIPT-teszt.

tags: #amniocentezis #utan #4 #nappal #hasfeszules