Az érzékszervek fejlődésében, működésében kialakuló hiányosságok, a tipikus fejlődéstől eltérő sajátosságok már néhány hónapos korban észrevehetők. Az érzékszervi eltérések közül a látás és a hallás problémái a legjelentősebbek, mivel nem megfelelő működésük hatással van a gyermek további fejlődésére, mint például a mozgás, tanulás, szociális készségek és biztonságérzet. Az észlelési folyamatok éveken át tartó fejlődésen mennek keresztül, melyek különböző, de egymásra épülő fázisokban zajlanak. Az első szakasz, a modalitás-specifikus szakasz, önálló érzékelési csatornákhoz (pl.: látás, hallás) kötött és kritikusnak tekinthető a fejlődés szempontjából. A gyermek észreveszi az ingert, például hangokat, zajokat, beszédet, fényeket, formákat, és fixálja azt, megtanul odafigyelni rá. Lényeges, hogy ezeket az érzékszervi eltéréseket, mint a hallás- és látáskárosodást, még az első életévben felismerjék, hogy a gyermek korai fejlesztése, terápiája minél hamarabb elkezdődhessen.
A hallás fejlődése csecsemőkorban
A magzat az anyaméhben töltött utolsó három hónapban már meghallja a különféle „zajokat”, beszédet, zenét. Már a 28-29. terhességi héttől, a nyugalomban lévő magzatban az erős hanginger úgynevezett tájékozódási reakciót hoz létre, megmozdul, rúgkapál. Ez a jelenség a terhesség utolsó hónapjaiban rendszeresen megfigyelhető. A méhen belül a magzat hallja édesanyja hangját, szívverését, így nem csoda, hogy mire az újszülött világra jön, már ismerős számára az édesanyja hangja és szívverése is.
A babák már a méhen belül hallanak, és a hallásuk a születésig egyre fejlődik. Az első hallásvizsgálat már a születés után megtörténik a kórházban, az újszülött 0-4 napos korában. A csecsemőknél kétféle fájdalommentes szűrést végezhetnek: az egyik az OAE (otoakusztikus emisszió), a másik az alvás közben történő BERA Phone vizsgálat. Az újszülött osztályokon végzett hallásvizsgálat nem mindig hoz értékelhető eredményt. Ennek egyik oka lehet, hogy a baba sírt, nyugtalan volt, vagy éppen nem lehetett nála hallásreakciót kiváltani. A másik ok, hogy nem minden magyarországi kórházban van megfelelő műszerpark a korai hallásvizsgálatok elvégzéséhez. Magyarországon 2015-ben vezették be az újszülöttek szűrésére az agytörzsi audiometriás vizsgálatot (AABR). Ez az objektív hallásszűrési módszer könnyen kezelhető és az automatizált eszköz segítségével biztosítható a minél pontosabb eredmény elérése. Az újszülött hallásszűrését elvégzik még a hazabocsátás előtt. Célja a beszédhallás szempontjából megfelelő hallóképesség egyszerű és gyors megállapítása.
Az újszülöttek hallásküszöbe viszont alacsonyabb, ezért az újszülött megriad a váratlan és ismeretlen hangoktól, ám nyugodtan alszik a hangos, de állandó zajok között is. Az újszülöttek szívesen hallgatnak ütemes, monoton zajokat, lágy dallamokat, melyek nyugtatóan is hathatnak rájuk. Szabályosan ismétlődő ingerre, a kezdetben észlelt mozgás, nyugtalanság csillapodását követően megszokási reakció alakul ki. A legtöbb háztartási gép működésekor ilyen zajok keletkeznek, gondoljunk csak a mosógép, a hajszárító, a porszívó zúgására. Az ilyen hangok akár álomba is ringathatják a gyermeket. Természetesen az a legjobb, ha ezek a monoton „zajok” valamilyen lágy, andalító, álomba-ringató muzsikának, vagy egyenletes beszéd-, énekhangunknak felelnek meg. Nem véletlen, hogy az altató dalok, mesék megnyugtatják, álomba segítik a gyermeket.
A kisbaba egyébként reagál minden hangra, láthatóan élénken figyeli, ha beszélünk, énekelünk. Ha lassan, magasabb hangon és ritmikusan beszélünk, azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk még élénkebben figyel ránk. A kisbaba mások hallgatásán keresztül jut el oda, hogy megformálja korai szókincsét. A hallásmagatartás egészséges fejlődésének ismerete, nyomon követése a nagyothallás, esetleges süketség felismerésében rendkívül fontos. A süketséget, nagyothallást a lehető legkorábban szükséges felfedni.
Figyelemfelkeltő jelek hallásproblémára utalva 6 hónapos babánál
A következő figyelemfelkeltő jeleket foglaltuk össze, amelyek hallás- és látáskárosodásra vagy gyengeségre utalhatnak. Ezeknek a jeleknek az észlelése, megfigyelése fontos, és a tünetek tartós jelenléte esetén szakember felkeresése szükséges.
Halláskárosodásra vagy hallási problémára utaló figyelemfelhívó jelek:
- Három hónapos korban: a csecsemő nézelődés vagy aktivitás közben hangokat ad. Hallással kapcsolatos problémára utalhat, ha keveset vagy nagyon visszafogottan gőgicsél. Nem képes a „párbeszéd” jellegű kommunikációra, aktivitása nem változik a hozzá intézett beszéd során. A harmadik hónap végére, amikor a felnőtt a csecsemőhöz beszél, akkor rövid ideig figyel, ennek a jele, ha a mozgása lelassul, nem ad ki hangot, így jelezve várakozását a szülő következő hangadására, majd amikor a felnőtt szünetet tart, akkor újból hangadásba, mozgásba kezd.
- Nem figyel fel a szülők közeledésére: ha a csecsemő nem látja a szüleit, akkor csupán a hangokra (pl.: léptek, ajtónyitás) nem figyel fel és nem mutatja a szülők közeledésére az öröm jeleit.
- Nem fordítja a fejét a hangok irányába: például ha távolról beszél hozzá a szülő, és nem figyel fel a háztartási eszközök hangjára.
- A hangok utánzása nem vagy kevéssé történik meg: Amikor a szülő a gyermek hangadásait ismétli, arra a kicsi nem figyel fel és nem várja a felnőtt hangját. Egészséges hallással a hat hónapos csecsemő ebben az „oda-vissza” játékban már képes aktívan figyelni.
- A már megindult gőgicsélés/gagyogás egyre ritkábbá válik, változatossága beszűkül vagy elmarad: és a hangadásban nem jelennek meg új elemek. A csecsemő nem játszik a hangjával. A gőgicsélés/gagyogás tartós elmaradása (hetekig) vagy beszűkülése (egyre kevésbé jellemző) figyelemfelkeltő jel. Ennek oka, hogy a körülötte lévő beszélők hangjait, visszajelzéseit nem, vagy nem eléggé észleli, és a kölcsönösség hiányában a saját hangadása nem fejlődik tovább. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a hangadás minden babánál beindul, legyen akár teljesen siket! A siket babák is gagyognak 6-7 hónapos korukig. Később a hangadás egysíkúvá válik, jellemzőek lesznek a sikongatások. Kb. hat hónapos korában tudatosul a gyermekben, hogy ő az, aki kiált, hangot ad, gagyog. Ettől az időponttól tudatosan játszik a hangjával, és különböző hangkombinációkat produkál. Amennyiben a gyermek súlyos fokú nagyothalló, és nem visel hallókészüléket, nem fogja jól hallani saját hangadását.
- Nem figyel fel a nevére: A csecsemők hat hónapos koruk után már képesek különbséget tenni a számukra lényeges és a megszokott hangok között. A hozzá intézett beszédből kihallja a nevét, és figyel a további beszédre, mert tudja, hogy rá vonatkozik. Mivel a hallás fejlődése összetett folyamat, ezért figyelemfelkeltő a pontos hallás szempontjából az is, ha a gyermek ugyan felfigyel a nevére, de másra néz a megszólító helyett.
- Nem figyel fel a hangot adó tárgyra, nem keresi a hang forrását vagy rossz irányba keresi: esetleg hosszabb időt kell várni, amíg megtalálja. A különböző irányból érkező hangok, zajok forrását a gyermekek az érési, fejlődési folyamatok során (egyensúlyi érzékelés, mozgásbiztonság) be tudják azonosítani. Ebben az életkorban már pontosan el tudják dönteni, hogy melyik irányból (jobbról, balról, hátuk mögül, fejük fölül) érkezik a hang, és a megfelelő irányba keresik a hangforrást.
- A hallásban eltérést jelezhet, ha a hangadás nem színesedik: és nem jelenik meg benne a dallam, a ritmus. Egészséges fejlődés során hat hónapos kor tájékán a gagyogás gyakoribbá, változatosabbá válik (felismerhető beszédhangok) és dallamosabb is lesz, a csecsemő hosszasan „magyaráz”.
Látásproblémák jelei csecsemőkorban
Látáskárosodásra vagy látási problémára utaló figyelemfelhívó jelek:
- Feltűnő, ha a csecsemő inkább a hangokra, a megszólításra élénkül fel: és a látvány nem vált ki reakciót (nem változik meg a tekintete, mozgása, mimikája).
- Nem figyeli és nem pásztázza a szülők arcát: (szemeket, szájmozgást, az arc részleteit), vagy csak egy helyre tekint.
- A csecsemő nem nézegeti a kezét, vagy keveset nézelődik: és rendszeresen csak egy irányba tartja a tekintetét (pl.: gőgicséléskor). Három hónapos korban a csecsemő az ébren töltött időszakban szemléli a környezetét, észrevesz dolgokat, amelyek felkeltik az érdeklődését (pl.: padló, éles kontúrok, ágyra függesztett játékok), amennyiben ezek a tevékenységek nem figyelhetőek meg, az látási problémákra utalhat.
- Nem követi a mozgó tárgyakat és a személyek mozgását: Megfelelő látás esetén a csecsemő a harmadik hónaptól a tárgyak vagy a körülötte lévő személyek mozgását egyre kitartóbban és ügyesebben tudja követni.
- Nem nézegeti a tárgyak részleteit: (címkék, gyöngyök, plüssállat füle, szeme stb.) vagy túl egysíkúan teszi (a színes, érdekes, több részletből álló tárgyakkal nem foglalkozik hosszabban). A tárgyakkal inkább hangot kelt és nem figyeli, nem matatja ujjaival azok részleteit. A tárgyak és a környezet részleteiben való elmerülés (felfedezés) nagyon fontos lépése a megismerésnek, és hatással van a további fejlődésre is (pl.: szem-kéz koordináció). Ezekhez a tevékenységekhez fontos a jó látás, a vizuális ingerek megfelelő feldolgozása.
- Szemmozgásai feltűnően aszimmetrikusak 6-8 hónapos korban is: ha a kisgyermek megfigyel egy játékot, szemei nem párhuzamosak, hanem beszaladnak az orrnyereg irányába (kancsalít), esetleg szemgolyói apró, szaggatott vagy körkörös mozgásokat végeznek (nystagmus).
- A hallással vagy a látással kapcsolatos problémára utalhat, ha 6 hónapos kor után a gyermek nem játssza, a jól ismert „kukucs” játékot: Ehhez a játékhoz többek között szükséges a megfelelő látás és jó hallás. Ha ezek a képességek nem működnek jól, akkor a csecsemő nem élvezi a játékot, nem tudja játszani, esetleg sír, nyugtalan lesz.
Mozgásfejlődés és annak hatása a hallásra
Hat hónapos korban jelentős változások történnek a mozgásfejlődés terén. Az eddig hanyatt vagy hason fekvő baba elkezd forgolódni, kúszni, mászni, kezeit lábait helyváltoztatásra használni, azaz felfedezni a teret. Minden energiája, figyelme arra irányul, hogy mozogjon, helyet változtasson. A fekvő helyzet megváltozása miatt, képessé kezd válni a hangforrás irányába fordulni. Előfordul, hogy a hirtelen mozgásfejlődés annyira leköti a baba minden energiáját, figyelmét, hogy a hangadások egy ideig elmaradnak. A legtöbb csecsemő 4 és 7 hónapos kora között kezdi el a forgást. Néhány baba először hasról hátra fordul, mások inkább hátról hasra próbálkoznak. Vannak, akik ezt hamar megtanulják, míg mások több időt szánnak rá. A babák eltérő tempóban fejlődnek, és sokszor néhány játékos egyszerű gyakorlat is segíthet nekik.
Fejlődési mérföldkövek könnyedén (a Memory Tool segítségével!)
Mit tehet a szülő, hova fordulhat?
A hallás- vagy látáskárosodott gyermek esetében jellemző a kompenzációs mechanizmusok kialakulása, ami azt jelenti, hogy a többi érzékleti terület jobban fejlődik az ép fejlődésű gyermekekhez képest. Egy jól fejlődő kiscsecsemő esetén, aki egyebekben egészséges, mozgása ép, nehéz észrevenni, ha a hallása vagy a látása kissé csökkentebb. A finom jelek kitartó megfigyelésére lehet szükség.
Hallásvizsgálat és korai beavatkozás
A szülő fordulhat pedagógiai szakszolgálathoz, ha a hallással vagy látással észlel gyengeségeket vagy esetleg bizonytalan ennek eldöntésében. A figyelemfelkeltő jelek tartós jelenléte esetén a szülő konzultálhat a házi gyermekorvossal is, aki szükséges esetekben kivizsgálásokat javasol (pl.: gyermekszemészet, gyermek fül-orr-gégészet, hallásvizsgálat). Hallási problémák időben történő észlelésével és kezelésével megelőzhető a beszéd alakulásának késése és a hallásállapot romlása. Ugyanígy nagyon fontos a látás területén észlelt nehézségek minél hamarabb történő szakszerű kezelése, hiszen a vizuális információk észlelése és megfelelő feldolgozása, meghatározza a későbbi szem-kéz és szem-láb koordináció kialakulását, a téri tájékozódást, az egyensúly érzékelést.
Ha megvalósul a korai diagnózis, akkor a fiatal életkor miatt a terápia sikeressége nagymértékben a szülőtől is függ. A szakember elmondja, hogyan foglalkozzanak a gyermekkel, megbeszélik a kérdéseket, kilátásokat. Ha a kritikus időszakon belül (első életév) megkezdődik a fejlesztés, akkor sokkal jobb eredményeket lehet elérni. Kései felismerés esetén az elveszett hónapokat, éveket nem lehet behozni, több idő kell a terápiához és a hatásfok is rosszabb lehet. A halláscsökkenésben szenvedő gyermek inkább vizuális beállítottságú, feltűnően keresi, figyeli a beszélő szájmozgását.
A szülők szerepe a megfigyelésben
A kisgyermek hallás- és beszédfejlődését legjobban az édesanya, a szülők követhetik nyomon, később pedig a bölcsődében, óvodában, iskolában a pedagógusok. Figyelmeztető jel, ha a kisbaba nem fordul a hang irányába, nem figyel a zajokra, nem reagál a nevére, ha szólnak hozzá. Probléma lehet a hallással, ha későn (12-15 hónapos kor után) vagy egyáltalán nem indul meg a beszédfejlődés, illetve az artikuláció elmarad az életkorának megfelelő szinttől, vagy a gyermeknek figyelem-, viselkedési-, magatartási zavarai vannak, nem vesz részt a közösségi játékokban. Ilyen esetekben tanácsos hallásvizsgálatot kérni.
A „pislogó reflex” segítségével is megbizonyosodhatnak gyermekük hallásáról. Egy másik könnyen elvégezhető teszt; álljon gyermeke mögé, úgy hogy ő ne lássa önt, és zörgessen papírt, vagy kulcscsomóval keltsen zajt. A gyermeknek erre meg kell fordulnia, a zajforrást keresnie kell. Mivel a szülők vannak állandó kapcsolatban a csecsemővel, leggyakrabban ők veszik észre, vagy feltételezik a hallás zavarát, mivel öt-hat hónapos csecsemőjük keveset, vagy egyáltalán nem gügyög, nem fordítja a fejét a hang irányába, és úgy tűnik, hogy viszonylag erős zajok sem zavarják. Magatartása közönyösnek, egykedvűnek tűnik. A gagyogást, gügyörészést - mint reflextevékenységet - a nagyothalló csecsemő is elkezdi, de hangja fokozatosan elszíntelenedik, elsivárosodik. A hallásban eltérést jelezhet, ha a hangadás nem színesedik, és nem jelenik meg benne a dallam, a ritmus.
Lehetséges okok és kezelési lehetőségek
A kisgyermekkorban kialakuló halláscsökkenések hátterében nagyrészt vezetéses típusú halláscsökkenés (például középfülgyulladás) áll, melynek oka a fülkürt-működés zavara. A fülkürt-működés helyreállítása (pl. percepciós halláscsökkenések esetén a folyamat belsőfül (cochlearis) vagy idegi (retrocochlearis) eredetének megtalálása a cél. Amennyiben egyéb módon a hallás nem javítható, hallókészülék használata javasolt. Ennek indikálása fül-orr-gégész, audiológus szakorvos feladata, felírását audiológus szakorvos végzi. A kisbabák hat hónapos korukban kaphatnak először fül mögötti hallókészüléket. Már ilyen pici korban meg kell tanítani őket és a szülőket is a készülék használatára. Ezzel egy időben már érdemes megkezdeni a korai hallásfejlesztést, melyet szurdopedagógus szakember végez.
A súlyos fokú hallássérült vagy siket gyermekeket, akiknek a beszédfejlődése nagy teljesítményű hallókészülékkel sem kielégítő, cochlearis implantációval rehabilitálhatjuk. A műtéti beavatkozásra az egyetemi fül-orr-gégészeti klinikákon (Budapest, Pécs, Szeged, Debrecen) van lehetőség. Az orvostudomány a legtöbb hallássérülés-típusra tud megoldást nyújtani az enyhe hallássérüléstől kezdve a súlyos fokú hallásvesztésig. A hallászavar legcsekélyebb gyanúja esetén, késedelem nélkül feltétlenül meg kell vizsgáltatni a csecsemőt egy fül-orr-gégésszel. Korai felismerése nagyon fontos, mert jó hallás nélkül gyermeke nem tanul meg beszélni. Az orvosi vizsgálat hallótesztekkel történik, illetve megalapozott gyanú esetén eszközös hallásvizsgálatot is el kell végezni.
Támogatás és fejlesztés
A szülők kétféle módon vehetik igénybe a fejlesztést. Magánúton vagy a Hallásvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság szakértői vizsgálata által. A szakértői véleményben kijelölik - a törvényben megfogalmazott óraszámok alapján - a lakóhelyhez legközelebb eső utazótanárt, aki a lakóhelyre, vagy adott nevelési intézménybe (bölcsőde, óvoda) jár ki fejlesztésre. A későbbi vizsgálatok során - amennyiben szükséges - speciális oktatási-nevelési intézményben való elhelyezést javasolnak. A szülők számára mindig sokkoló élmény, amikor megtudják, hogy gyermeküknek hallókészüléket kell viselnie. A szakember azt tanácsolja, hogy a hallókészüléket ne tekintsük problémának. Előbb meg kell tanítani a gyermeket hallókészülékkel hallani, majd a hangok felismerése után megkezdődhet a beszéd fejlesztése. Válasszunk színes, mintás hallókészülékeket, legyen rózsaszín a lányoké, vagy terepmintás a fiúké. Ha nem ültetjük bele a gyerekbe, hogy fogyatékos, akkor ugyanúgy fog felnőni, mint az ép hallású társai.