A magzati mozgások és az idegrendszer fejlődése: komplex utazás a méhen belülről az élet első éveiig

Az emberi idegrendszer fejlődése csodálatos, de egyben rendkívül törékeny folyamat, aminek rendkívül fontos része az egészen korai, méhen belüli fejlődés. A fejlődésneurológia, amely a méhen belüli agyi fejlődéssel foglalkozik, összetett, interdiszciplináris megközelítést igényel, ahol sajnos kevés a szakember. Ez a terület magában foglalja a méhen belüli fejlődés kockázati tényezőinek mérlegelését, a környezeti és genetikai tényezők meghatározását, a fejlődés nyomon követését, az esetleges károsodások monitorozását, a született csecsemő felmérését, diagnosztizálását, korai fejlesztését és a családdal való kooperációt.

Az idegrendszer fejlődésének alapjai

Optimális esetben az idegrendszer és az izomrendszer összhangban működik. A csecsemő kezdetben mozgással fejleszti az idegrendszerét, az egyszerű mozdulatokból alakulnak ki az egyre komplexebb mozgásformák, melyek mindig beépülnek az előzőbe. A fejlődésben lévő agyban az idegsejtek közötti kapcsolatok stabilizálódása révén pályák, majd hálózatok jönnek létre. A pályák és a hálózatok kialakulása hosszú hónapokat, éveket vesz igénybe. Jól példázza ezt az agy tömegének változása is. Az újszülött idegrendszere még éretlen, ekkor az agy súlya kb. 350 g, amely egy éves korra eléri a 700 grammot. Eközben több milliárd idegsejt keletkezik, és több milliárd idegi kapcsolat jön létre, mely egyértelműen bizonyítja a csecsemőkor fontosságát!

A mozgást az idegrendszer és az izomzat tökéletes összhangja hozza létre. A csecsemő izmainak fejlődéséhez egészséges idegrendszer, feszülésektől és zsugorodásoktól mentes izmok, inak, valamint megfelelő mozgás szükséges. A rendszeres tornáztatás hatására az izmok megerősödnek, a mozgások koordináltá válnak.

A méhen belüli mozgásfejlődés szakaszai

A megtermékenyített petesejt méhen belüli fejlődésében három szakasz különíthető el: a csíra szakasz, az embrionális szakasz és a magzati szakasz. A mozgás és a mozgásfejlődés szempontjából az utóbbi két szakasz történései jelentősek. A szakirodalom szerint a magzat háromféle mozgását lehet megfigyelni:

1. Önindításos mozgások: ezeket az idegrendszer fejlődése eredményezi.
2. Reaktív mozgások: főleg külső behatások okozzák.
3. Interaktív mozgások: belső történések vezetnek hozzájuk.

Már a 9. héten aprócska izmok alakulnak ki, így a magzat képes mozgatni karját és lábát, 15 hetesen már kéz- és lábujjait is meg tudja mozdítani, ujját szájába veszi. Vizsgálatok szerint a 17-25. héttől a magzat az újszülött teljes mozgáskészletével bír. Sőt, a magzatok mozgásosságában egyéni különbségek fedezhetők fel, ami a teljes terhesség alatt jellemző és megmarad. A 18-20. héttől az édesanya is érezheti a baba mozgását, ficánkolását, ami igen fontos a várandósság tudatosulásában és az édesanya gyermekéhez való kötődésének kialakulásában is.

Az érzékelés fejlődése a méhben

A 20. század elejéig teljes mértékben alvó lényeknek tekintették a babákat a pocakban, akiket csupán tapintással lehet stimulálni. Mára már biztosan állítható, hogy a 2. trimeszterre minden érzékszerv működik. 7 hetes korban már tapint, a bőrén keresztül érzékeli a rezgéseket. Méhbeli környezetét és saját testét is tapintással érzékeli. Az ízlelőbimbó és a szaglóhám kialakulásának köszönhetően 15 hetesen ízeket és szagokat érez. 4 hónaposan hall, a hangokra szívfrekvencia-változással reagál, illetve zárt szemhéján keresztül a fényt és a sötétet is észleli. A 26. héttől már a szemét is tudja nyitni, a fény észlelésekor szívritmusa csökken, mozogni kezd. A 7 hónapos magzat szívesen nézeget, a szemét nyitva tartja, különböző irányokba tekintget.

Kutatások szerint a babák már közvetlenül születésük után is képesek elkülöníteni édesanyjuk hangját más nők hangjától, azt szívesebben hallgatják. Hasonlóképp, édesapjuk hangját is felismerik, és jobban preferálják más férfiak hangjai között. A baba az ingereket komplex módon fogja fel. Egyszerre észleli a szagot, ízt, látványt, hangot, rezgést, majd mindezt sűrítve őrzi meg. Ezen élményekhez olyan jellegű információkat is képes társítani, hogy azok kellemesek vagy kellemetlenek voltak számára.

Primitív reflexek és szerepük

A csecsemőkori reflexek elengedhetetlenek születéskor, valamint az újszülött életben maradásának is feltételei. Az újszülött reflexmozgásokkal születik, melyek az idegrendszer érésével és az izmok fejlődésével fokozatosan a fejlettebb agyterületek gátlása alá kerülnek. Az időn túl fennmaradó csecsemőkori reflexek számos problémát okoznak a mozgáskoordináció, a viselkedés terén és a tanulási képességet is negatívan befolyásolják.

A reflexek három nagy csoportra oszthatók, melyek nem izolált csoportok, hanem amikor egy alacsonyabb rendű épp kifejti hatását, már elkezd ráépülni az a fejlettebb reflex, ami váltani fogja.

Fontosabb primitív reflexek és jelentőségük

• Visszahúzódó reflex: Ha a magzat méhen belül veszélyt érez, összehúzódik, megmerevedik, próbál mozdulatlan lenni. Már méhen belül gátlás alá kerül.
• Moro-reflex: Váratlan eseményre (pl. hirtelen zajra vagy hangra, vagy ha a baba elveszíti fejének alátámasztását) megriad, karjait széttárja majd egy gyors átkaroló mozdulat aktiválódik. Ez a reflex 2-4 hónapos korban gátlás alá kerül, utána lassan felváltja egy tudatos megijedési reakció. Az időn túl is fennmaradó Moro-reflex nem hagy időt, hogy az agy tudatosan elemezze a váratlan helyzetet.
• Markoló vagy kézfogó reflex: A tenyérre enyhe nyomást vagy simítást kifejtve az ujjak a hüvelykujj kivételével összezárnak. Már méhen belül megjelenik. A születés utáni 4-6 hónapos korra folyamatosan alakul át tudatos fogás-elengedéssé, majd 8-9 hónapos kor körül csippentő fogássá fejlődik. A fennmaradó markoló reflex a kéz ügyetlenségével, rossz ceruzafogással jár, gátolja a manipuláció fejlődését.
• Talpi fogó reflex: A talp ujjak alatti területére gyakorolt enyhe nyomás hatására valamennyi lábujj bekarmol. Néhány hetes kortól 12 hónapos korig kiváltható, segítségével álló helyzetben a lábujjak kapaszkodnak a talajon. Ha a felállás és a járás után is fennmarad, akkor gátolja a megfelelő egyensúlyi reakciók kialakulását, valamint a szökdelés elmaradásáért is felelős.
• Aszimmetrikus tónusos nyaki reflex: Hat hónapos korig váltható ki. Ha a hátán fekvő csecsemő fejét valamelyik irányba elfordítjuk, akkor az azonos oldali végtagokat kinyújtja, az ellentétes oldalon pedig hajlítja őket (ez az úgynevezett vívó tartás). Ez a reflex segíti a babát a kezeinek megismerésében, a szem-kéz koordináció fejlődésének az első lépése.
• Galant-reflex: Hason fekve deréktájon megsimítjuk a csecsemő gerincét, akkor felhúzza a lábát oldalra. Ez a reflex segíti a kúszó mozgást, ha mindkét oldalon egyforma erősségű. Ha ez a reflex aktív marad, a gyermeket zavarja a nadrág dereka, az öv, ülve izeg-mozog, mert a szék támlája is idegesíti a derekát. Kapcsolatban van a hólyag működésével, felelős a késői szobatisztaságért és az éjszakai ágyba vizelésért.
• Tónusos labirintus reflex: Befolyásolja az izomtónus eloszlását az egész testen. Ez segíti a csecsemőt, hogy a magzati pózból kiegyenesedjen. A biztos fejtartás és a jó egyensúly alapvető fontosságú, ezek hiányában nehézségek adódnak a távolság, a magasság és a mélység megítélésében.
• Babinski-reflex: A talp oldalsó élének ingerlésekor a lábujjak terpesztését és hátrahajlítását láthatjuk. Segíti a talpi fogó reflex átalakulását. Ha 12 hónapos kor után is kiváltható, akkor súlyos idegrendszeri sérülést jelez.
• Landau-reflex: Ha a babát vízszintesen a mellkasánál tartva a levegőbe emeljük, akkor a hátát homorítja, a fejét megemeli. A reflex erősíti a gerinc melletti izomzatot, fejleszti a testtartását és a látást.
• Szimmetrikus tónusos nyaki reflex: Élettartama viszonylag rövid, segíti a gyermeket, hogy a hason fekvő testhelyzetből négykézlábra emelkedjék. A hintázó mozgás segíti a reflex gátlás alá kerülését. A mászás folyamatában a szem megtanulja „átlépni”, keresztezni a test középvonalát, ami a későbbi olvasási készség alapvető fontosságú eleme.

Mint látjuk, a csecsemőkori primitív reflexek élettartama korlátozott. Ha az adott időn túl is aktívak maradnak, a jelenséget rendellenesnek tartjuk, mert ezek a reflexek feszülést tartanak fenn az érintett izmokban. Az érintett izmok átmozgatására használja a reflexfejlődést is figyelembe vevő, szakmai szempontok alapján összeállított Babamozgató gyakorlat gyűjteményt. Ha a Babamozgató használatát elmulasztotta a csecsemő első életévében, akkor a későbbiekben, óvodás korban az idegrendszer érését segítő, primitív reflexeket gátló torna javasolt.

Izomtónus és tartáshibák

Izomtónusnak nevezzük az izmok nyugalmi összehúzódását. Az izomtónus biztosítja a gravitációval szemben és mozgás közben az egyensúlyi helyzetet, valamint a kívánt mozgásokhoz stabil alaphelyzetet teremt. Az izomtónus lehet normál, csökkent vagy fokozott. Az enyhe izomtónus eltérés lehet alkati, mely gyakran családi öröklést mutat. A jelentős izomtónus eltérés hátterében betegség állhat, ilyenkor a szakemberhez fordulás nélkülözhetetlen! Az oxigénhiány az agy izomtónus szabályozásáért felelős területét érinti leggyakrabban.

Tartási rendellenesség esetén ferdetartás alakulhat ki a csecsemő valamely testrészén. Ilyenkor a csecsemő idegrendszere jól működik, de az aszimmetrikusan feszülő izomzatot az idegrendszer nem képes helyesen működtetni. Ebben az esetben árnyaltabbak, szolidabbak lesznek a tünetek, mint az agyi oxigénhiány esetén, de szintén mozgásfejlesztésre lesz szüksége a csecsemőnek, mert ekkor is veszélyeztetett az idegrendszer tökéletes érése, fejlődése.

A tartáshibák megelőzését már csecsemőkorban el kell kezdeni! Először is megfelelő teret kell biztosítani a mozgásfejlődéshez. A normál testtartás kialakításában a hason fektetés és a kúszás, mászás döntő jelentőségű! A mozgásfejlődés során változik a gerinc alakja, végleges formáját 10 éves korra veszi fel, és csak a növekedés befejeződése után, 14-18 éves korra stabilizálódik.

Az agyi fejlődés kockázatai és a korai fejlesztés fontossága

A kóros agyfejlődés tünetei két csoportba oszthatóak. Az agy kóros fejlődése létrehozhat olyan jelenségeket, amelyek egyáltalán nem szerepelnek a kialakuló humán funkció programjában, ilyen például az epilepszia. A másik lehetőség, hogy a genetikai programban szereplő humánspecifikus funkciók kibontakozásának programjában enyhébb vagy súlyosabb kóros átalakulása mehet végbe. Ennek során jelennek meg a különböző típusú torzulások: a mozgás, a testtartás, a táplálkozás, az éberség, a figyelem vagy a beszéd kialakulása során, ami az esetek több mint 70%-ban halmozott tünetekhez vezet.

Kockázati tényezők az idegrendszer fejlődésében

A normális egyedfejlődést (ontogenezis) a belső, öröklött és külsőleg adott környezeti tényezők együttesen határozzák meg. Bármelyik eltérítheti a genetikailag előre programozott fejlődési menetet, amik az adaptációs készségek csökkentését előidéző rendellenességekhez vezethetnek.

Belső tényezők:

• Magzati agyfejlődés valamelyik szakaszában elakadás történik, a sejtváltozási programba spontán hiba kerül (pl. hemimegalencephalia).
• Kromoszóma rendellenességek (pl. Down-szindróma, Trisomia, Szex kromoszóma-rendellenesség).
• Genetikai anyagcsere ártalmak, amik veszélyeztetik az idegrendszer fejlődését.

Külső tényezők:

• Normál várandóssággal járó hormonális és anyagcsere-változások.
• Terhességi szövődmények, vagy régebbi betegség súlyosbodása.
• Bakteriális vagy vírusfertőzések, méhen belüli fertőzések.
• Terhességi toxaemia, diabétesz, ikerterhesség.
• Táplálkozás, mesterséges megtermékenyítés.
• Alkohol- és kábítószerfogyasztás, dohányzás, gyógyszerszedés.
• Szülés alatti kockázatok, valamint a koraszüléssel járó kockázati tényezők.

Az idegrendszert felépítő folyamatok szabályos időzítettsége miatt akár percnyi különbségek is befolyásolhatják, hogy egy adott káros hatás éppen melyik szakaszban éri az agyfejlődést. Ugyanakkor az egyéni variációkkal is számolni kell. Nem tudjuk például, miért érzékenyebb az egyik csecsemő jobban az oxigénhiányra, mint a másik.

Bár az agy nagyon bonyolult és törékeny fejlődésmeneten megy keresztül, statisztikailag igen jó eredményekkel rendelkezik. Az idegrendszeri fejlődési rendellenességek kialakulásának gyakorisága csupán néhány százalék, elenyésző az egészségesen, tökéletesen funkcionáló csecsemőkhöz képest. Érdemes azonban tisztában lenni a fennálló kockázati tényezőkkel és a korai fejlesztés fontosságával, hogy egy váratlan helyzetben is megfelelően reagálhassunk és az újszülött a legmegfelelőbb ellátást kaphassa.

A korai fejlesztés jelentősége

A konzervatív nézet szerint az agykárosodás nem betegség, hanem egy változatlan állapot, így az idegrendszeri rendellenességgel született csecsemők fejlesztésére korábban egyáltalán nem fordítottak figyelmet. Az idegtudományok fejlődésével azonban manapság már sokkal többet tudunk a neuronok plaszticitásáról, rugalmasságáról, a neuronhálózati rendszerek fejlődéséről. A sejtek pusztulásával kapcsolatos kutatási eredmények pedig mind alátámasztják a korai terápia, korai fejlesztés fontosságát. Röviden azt, hogy a rendellenes agyi fejlődéssel született csecsemő első néhány órában történő ellátása, fejlesztése nagy eredményeket érhet el, így kulcsfontosságú lehet.

tags: #a #magzati #mozgasoknak #szerepe #van #az