A várandósság időszaka minden nő életében különleges és egyedi. Míg egyes hírességek büszkén vállalják kerekedő pocakjukat a címlapokon, mások csendes, elszánt küzdelmet vívnak a háttérben. Ez a cikk rávilágít arra, hogyan jelenik meg a kismamaság a nyilvánosság előtt, és hogyan szembesül Lajtai Kati, mint jogász és anya, egy súlyos terhességi komplikációval, a terhességi kolesztázissal, miközben kampányt indít a tudatosság növeléséért és a megfelelő orvosi ellátásért.
A kismamák büszkesége a nyilvánosság előtt
„Nagyon jól emlékszem az egészre. Azt is látom, milyen hatással volt ez a világunkra, a nőkre, ez egyfajta engedélyt adott arra is, hogy elfogadjuk magunkat várandósan. Egyúttal ez volt az a pillanat, amikor önmagam voltam és ezt ki is tudtam fejezni, nem akartam magam másnak mutatni, mint ami voltam” - emlékezett vissza nemrégiben a színésznő Naomi Campbell online műsorában. A fenti példákból is jól látható, nem csak Demi Moore tartotta fontosnak, hogy megmutassa, milyen szép az a változás, ami a terhesség alatt végbemegy.
Számos magyar híresség is példát mutatott abban, hogy a várandósság nem szégyellnivaló, hanem büszkén vállalható állapot. „Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egy kismamának sem kell szégyellnie magát, ha esetleg itt-ott kerekebb az alakja. Nehezen viselem, amikor olyat hallok: »Te már anyuka vagy, ne legyél szexi!« Miért?! Igen, lett három gyerekem, de szerintem édesanyaként nem kell állandóan nyakig begombolt ingben lennem.”
Gombos Edina címlapja annak idején nagy port kavart. „Tudtam, hogy ezzel nagy port fogunk kavarni, nem mindenkinek fog tetszeni” - mondta Gombos Edina a címlap megjelenése után az Aktívnak. Szintén a Story fotósorozata volt, amikor az első gyerekével várandós Kulcsár Edina szinte meztelenül állt a kamerák elé. „Várandósnak lenni annyira szép dolog! Vannak nők, akik szerint takargatni kell az ilyen pocakot, de én büszkén vállalom. Kulcsár Edina őszre várja kisbabáját, ezért is volt fontos számára, hogy csodálatos képsorozat örökítse meg áldott...Közzétette: Story - 2018.
Kismamák A Nagy Duett színpadán
A televíziós műsorok is teret adnak a várandósság megünneplésének. Sydney van den Bosch élő adásban jelentette be, hogy férjével, Kaszás Benjáminnal az első közös gyermeküket várják. A gólyahír bejelentése előtt Liptai Claudia hozta fel, hogy A Nagy Duett egy gyermekáldásban gazdag műsor. Nem véletlenül, 2016-ban a műsorvezető ugyanis épp itt jelentette be, hogy várandós. Kisfia, Marci az év októberében született. A negyedik évadot Péter Szabó Szilvia is állapotosan vitte végig: Pachmann Péterrel lettek az évad győztesei. A NOX énekesnőjének kislánya, Emma szintén 2016-ban jött világra.
A műsor 2018-ban lezajlott hatodik évadában egyszerre három kismama is versenyzett: Kollányi Zsuzsi, Csobot Adél és Tápai Szabina egészen a verseny végéig meneteltek. Kollányi az ikerfiait, Bencét és Bálintot hordta a szíve alatt, amikor Kamarás Ivánnal a negyedik helyen végzett, míg a második fiát, Ádint váró Csobot Rózsa György oldalán jutott a harmadik helyig. Az évad ezüstérmese, Tápai Szabina szintén második gyermekével, Millával volt állapotos, amikor Takács Nikolasszal énekelt.
A Nagy Duett döntősei és egy váratlan fordulat
Lajtai Kati és Máté születése
Lajtai Kati, a TV2 ismert énekesnője és oktatója, szintén megtapasztalta a várandósság örömeit és kihívásait. Szombaton adott életet első gyermekének, Máténak, aki 3790 grammal és 56 centiméterrel jött a világra. Lajtai Kati csodás napokat tudhat maga mögött, ugyanis szombaton világra jött a kisfia, Máté. - Már itthon vagyunk, és nagyon jól érezzük magunkat. Máté is jól van. Ezt abból is látni, hogy zabál, amikor csak lehet. Különben pedig sír amikor éppen valami akadályoztatva van ebben, és nagyokat alszik. - Úgy zajlott a szülés, ahogyan szerettem volna. Igazi, nagyon mély, nagyon zúzós élmény volt, amit nem hagytam volna ki semmiért. Persze ebben a sorsnak és a türelmes orvosoknak is nagy szerepe volt. Természetes szülést szerettem volna és ez sikerült is. Életemben ennél koncentrálóbb, kitartóbb és céltudatosabb sosem voltam, jó volt megélni! Nagy élmény volt!
A baba és a mama is kitűnő egészségnek örvend, a kórházból szinte azonnal hazatértek. A büszke anyuka hétfőn reggel telefonon keresztül bővebben is mesélt a Mokka két műsorvezetőjének, Demcsák Zsuzsának és Szebeni Istvánnak a szülésről és a babáról. Elmondta például, hogy végig természetes szülésre készült, amely szerencsére összejött. „Úgy zajlott, ahogy szerettem volna. Igazi nagyon mély, nagyon zúzós élmény volt, amit nem hagytam volna ki semmiért.” Máté szemlátomást nagyon jól érzi magát. Ezt abból lehet látni, hogy zabál, amikor csak lehet. Különben pedig sír, amikor valamiért akadályoztatva van ebben, egyébként alszik nagyokat. Lajtai Kati szerencsére remekül érzi magát a bőrében, ám a fellépéseket hamarosan abbahagyja, és teljes gőzzel a terhessége utolsó időszakára koncentrál majd. Kati, a Fem3Café műsorában elmondta, azt tervezi, hogy felénekel néhány dalt csak a kisfiának, hogy majd akkor is hallja a hangját, ha esetleg nem tud mellette lenni.
A terhességi kolesztázis elleni küzdelem
Lajtai Kati személyes története azonban nem csak az örömről szól, hanem egy súlyos terhességi komplikációval, a terhességi kolesztázissal kapcsolatos küzdelemről is. „Kisgyerek mellől - mesélne a kisfiáról, az ő születéséről? Ő a legklasszabb kissrác, tényleg. Júniusban született, hat és fél hónapos terhes voltam. Szóval jóval idő előtt, egész pontosan 11 héttel korábban született, mint a kiírt időpont. Nem jó helyen tapadt meg a méhlepény. Én az előzmény miatt eleve, automatikusan veszélyeztetett terhesnek minősültem, de amikor ez kiderült, akkor már ebben a második terhességben is lett konkrét oka a veszélyeztetettségnek. Úgyhogy nem kis izgalmak, meg egy nagy belső vérzés után sürgősségi császárral született meg. Ennek mára semmi nyoma rajta. Annyira jó kedélyű, kiegyensúlyozott, szépen fejlődő, egészséges baba, hogy szerintem nem mondaná meg senki, hogy koraszülött. Vele töltöm most 0-24-ben az időmet. Nagyon-nagyon élvezem. Nagyon hálás vagyok azért is a sorsnak, hogy ilyen könnyű babám van, aki tényleg tankönyvi módon működik. Tudom, hogy sokaknak nehéz, hogy nem könnyű az anyaság, de nekem valahogy könnyű. Biztos amiatt is, hogy annyira vágytam rá. Meg hát azért egy nagy veszteség után talán máshogy áll ehhez az ember.”
Lajtai Kati egy mozgalmat indított 2021 augusztusában, miután elvesztette kislányát a 36. héten. Célja a terhességi kolesztázis tudatosságának növelése és az epesavszintmérés elérhetővé tétele. „Nehéz megmondani ezt, mert ugye vannak olyanok, akik érintettek ugyan a terhességi kolesztázisban, de nincs közvetlen életveszély, nem áll fenn a babánál veszélyeztetett állapot. Úgyhogy nem tudom, hogy őket is ide soroljam-e. Nagyon hozzávetőleges kalkulációval azt szokták mondani, hogy a terhesek egy százalékát érinti ez a betegség. Körülbelül 90 ezer gyerek születik Magyarországon, tehát mondjuk éves szinten 900 kismama érintett ezzel a betegséggel. Nekik egy töredékük, akiknek konkrét, közvetlen veszélyben van a babája. A tényleg kritikus helyzetű, veszélyeztetett kategóriába tartozó kismamák, akiknek nagyon magas epesavszintjük van, és ennek a mozgalomnak is köszönhetően eljutnak megfelelő kezeléshez, orvoshoz, tudáshoz: belőlük havonta legalább egy van.”
A mozgalom hatása és az orvosi ellátás kihívásai
Lajtai Kati személyes történetei inspirálják a többi kismamát. Egy anyuka a koraszülött intenzíven az ő oldala által tudta meg, hogy viszketése terhességi kolesztázisra utal, így időben kapott segítséget. „Mivel koraszülött volt a kisfiam, ezért koraszülött intenzív osztályra került. Ott 0-24-ben ott vannak a babák először inkubátorban, aztán meg kiságyban, és a szülők bármikor mehetnek, meg hát az anyukának mennie is kell, hogy anyatejet biztosítson, meg egyáltalán részt vegyen az ellátásban. Már ott voltunk két-három hete biztosan, a kisfiam a koraszülött osztályon, én meg a terhes-patológián feküdtem továbbra is, mert két műtétem volt összesen, a szülés után volt még egy. Szóval én is ott voltam folyosón, csak egy másik osztályon.”
„Van egy perinatális szaktanácsadó a Honvéd Kórházban, ami gyakorlatilag a pszichológussal rokonszakma, a lelki segítését biztosítja a kismamáknak, akik veszélyeztetett terhesek, vagy akiknek koraszülött intenzíven van a babájuk. Én már hetek óta beszélgettem vele, ismerte az előzményeket is. Az ágyamban feküdtem, amikor a perinatális szaktanácsadó könnyes szemmel belépett, hogy „Berni, ráérsz egy pillanatra?” Elkapott nyilván az ideg, hogy „Úristen, mi történt, mi történt”? Csak a kisfiamra tudtam gondolni, hogy vele van valami. Az végig se futott a fejemen, hogy először orvos jönne, ha baj lenne, nem a perinatális szaktanácsadót küldenék. Kihívott a folyosóra, és azt mesélte el, hogy van a koraszülött intenzíven egy anyuka, aki a SOTE-ről került át, és csak azért nem találkoztunk, mert ilyenkor, ha másik intézményből jön át egy kisbaba az anyukájával, akkor őt elkülönítik a többiektől a fertőzésveszély miatt. És hát szeretné, ha megismerném őt, mer közöm van az ő kisbabájának megszületéséhez. Persze rögtön mondtam, hogy nagyon szeretnék találkozni vele. Megismerkedtünk, bemutatkoztunk, beszélgettünk. Elmondta, hogy gyakorlatilag az én oldalamon keresztül tudta meg, hogy az a viszketés, ami neki van, az terhességi kolesztázis, így jutott el megfelelő szakemberhez, és így tudták időben kivenni a kisbabáját, mert nála is egy olyan körülmény állt fönn, ami miatt azonnal meg kellett születnie.”
„Úgymond a megérzésére hallgatva bement a kórházba, ott megállapították, hogy a baba keringésével baj van, és azonnal megcsászározták. Ennek külső jele nem volt, tehát ő fizikailag nem tapasztalt semmi változást se a babán, se magán, csak bement inspirálódva az én oldalamról, megcsászározták, és most van egy egészséges babája. A mai napig tartjuk a kapcsolatot. Egyébként összességében hány nővel került kapcsolatba a mozgalom révén? A zárt csoport az, amihez folyamatosan csatlakoznak. Napi szinten kérnek segítséget kismamák. A legdurvább a viszketés ennél a betegségnél, ami éjszaka a legintenzívebb. Akkor az ember nyilván nem alszik, idegileg rendkívül kimerült - ebben azért nagyon sokat segít a csoport, tartjuk bennük a lelket, hogy „tudom, min mész keresztül, el fog múlni”. És akkor ezt még kezelhetőnek érzi a kisgyerekezés mellett? Nekem ez még kezelhető mennyiség. Bírom. Meg egy kicsit fel is tölt. Az életem tragédiájához kapcsolódik ez az egész, de van benne kihívás nekem is, hogy egy ilyen teljesen más dologgal foglalkozzak, mint az alap szakmám, ami jogász.”
Az epesavszintmérés elérhetősége
Az epesavszintmérés kulcsfontosságú a terhességi kolesztázis diagnosztizálásában. Jelenleg 11 kórház és egy magánlaboratórium vezette be a mérést Magyarországon, de Lajtai Kati szerint ez még nem elegendő. Az állami finanszírozású mérések elérhetősége továbbra is problémát jelent vidéken. „11 kórház vezette be, plusz egy magánlabor. Alapvetően nekem az volt a célkitűzésem, még most is az, hogy minden megyeszékhelyen legyen. Megyei szinten legalább egy központ szerintem szükséges. Értem, hogy Magyarország lakossága nem olyan nagy, meg nem kell minden kórházban lennie, de azért megyeszékhelyenként kellene egy, látom a nehézségét annak, hogy vannak olyan kismamák, akik nem tudnak a megyéjükben eljutni államilag finanszírozott mérésre.”
| Epesavszintmérést bevezető intézmények (2023) | Darabszám |
|---|---|
| Budapesti intézmények | 4 |
| Vidéki intézmények | 7 |
| Magánlaborok | 1 |
| Összesen | 12 |
A magánlaborokban a mérés ára meglehetősen magas, 11 000 forint. „Elég borsos az ára, 11 ezer forint a mérés. Ha valaki a 34. terhességi héten túljut, akkor heti kettő mérés is indokolt, tehát csak epesavmérésre heti 22 ezer forintot kellene költenie, és akkor még van a terhesgondozás, meg a vitaminok, meg a gyógyszer, ami egyéb okokból kell, szóval ez nagyon-nagyon sok pénz annak, akinek nincsen a területén államilag finanszírozott mérés.”
Az irányelvek hiánya és a finanszírozási problémák
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tavaly őszi vizsgálata ellenére sem került be az epesavszintmérés a szülészeti-nőgyógyászati protokollba. „Én az akkori egészségügyi államtitkár asszonnyal, Horváth Ildikóval találkoztam tavaly decemberben, és nagyon biztatott engem, hogy ő is támogatja ezt az ügyet. Messziről kezdem. Ha van egy betegség, akkor arra kellene, hogy szülessen egy irányelv, vagy köznyelven protokollnak szoktuk ezt nevezni. Benne kellene legyenek a diagnosztikus kritériumok, a kezelés, meg minden egyéb, amit az orvos szakmának arról a betegségről tudnia kell. Alapvetően kétféleképpen születhet irányelv. Úgy, hogy az adott ország orvosainak a krémje leül, és megírják üres lapról, vagy a másik verzió az, hogy hasonló populációjú országoknak a már meglévő irányelveit ültetik át. Erre az utóbbira, az adaptációra van lehetőség a magyar jogszabályok szerint. Ez jóval olcsóbb megoldás is, meg hát nem a spanyol viaszt kell feltalálni, mert legalább hat olyan irányelv van a világon, ami tökéletes kiindulás nekünk, hasonló populációjú, hasonló körülmények között élő emberekre szabott irányelvek. Na, erről beszéltünk az államtitkár asszonnyal, erre látott ő lehetőséget. De aztán én is jobban beleástam magamat a dologba, és azért nem ennyire egyszerű, mert még az adaptációhoz is kellenének orvosok, akik ezzel tudnak foglalkozni. És ha egy orvos dolgozik heti öt nap napi tíz-tizenkét órát, meg még mondjuk egyetemen is tanít, akkor erre már nincs ideje, főleg úgy, hogy erre keret sincs. Nem igazán finanszírozza az állam ezt a fajta munkát. Úgyhogy a válasz az, hogy nem történt meg ez, ilyen irányelv nem született, nem is látok erre most a közeljövőben semmi biztató jelet.”
A probléma összetett, és leginkább anyagi források hiányára vezethető vissza. „Hát igen, az anyagi rész a legfőbb probléma. És akkor ez nyilván - idézőjelben - unalmas lemez. Az egészségügyre több pénz kellene, mindenki tudja ezt, meg én azt is tudom, hogy a terhességi kolesztázis az egyik legkisebb problémája a magyar egészségügynek, csak én a saját esetemen keresztül ezt láttam meg. És mondom, maga a vizsgálat nem drága, tehát egy 2 ezer forintos költséget generál az államkasszának a mérés. És azért nincs olyan sok kismama, tehát ha éves szinten 900 kismama érintett az egész országban, akkor nem olyan sok befektetést igényelne.”
„A gép nagyon drága, de mivel azzal mást is lehet mérni, nem csak epesavszintet, ezért az összes megyei kórházban a gép megvan, az adott. Tehát azt nem kell megvenni. Reagenst kell venni. És van egy emberi költség, meg egyéb adminisztrációs költségek, de akkor sem kerül egy mérés 2-3 ezer forintnál többe az intézménynek, vagy hát nem az intézménynek, hanem az államnak - és akkor már tényleg nagyon bőven számoltunk. Ez az olcsó vizsgálatok közé tartozik alapvetően.”