Szülés Utáni Véres Vizelet: Okok, Tünetek és Kezelési Lehetőségek

A szülés utáni időszak számos testi változással jár, amelyekre a nők gyakran nincsenek felkészülve. A várandósság kilenc hónapja alatt a női test folyamatosan alakul, és ezek a változások a szüléssel sem érnek véget, sőt, utána is folytatódnak. Intim testtájon is jelentős változások történnek, amelyekről gyakran tabu beszélni, pedig sok nő számára okoznak kellemetlenségeket a mindennapokban.

A gyermekágyi időszak és a vérzés (lochia)

A gyermekágyi időszak a méhlepény megszületése utáni hat hetet foglalja magába. Ez az időszak arra szolgál, hogy a várandósság 9 hónapja alatti változások visszaálljanak a terhesség előtti állapotba, másrészt a tejelválasztás beinduljon és beálljon a baba hosszú távú táplálására. A testi és a lelki változások az első tíz napban a legerőteljesebbek.

A szülés vérzéssel jár. Hogy ki mennyi vért veszít, számos tényezőtől függ: hüvelyi szülés esetén a többi között attól, hogy mekkora a baba, és világra jötte milyen hüvelyi és gátkörnyéki sérülésekkel jár. Az ezt követő, gyermekágyi időszakban a nők teste elkezd regenerálódni, aminek része a hetekig elhúzódó vérzés, az úgynevezett lochia. Noha ez sokak számára ijesztőnek tűnhet, természetes folyamat, és attól függetlenül számítani kell rá, hogy a kismama hüvelyi úton, vagy császármetszéssel ad életet gyermekének.

A vérzést ilyenkor az okozza, hogy a szülés után a méh azonnal elkezd összehúzódni - a kisbaba szoptatásakor a folyamatosan termelődő oxitocin hormonnak köszönhetően ezt érezni is lehet -, ám ahol a méhlepény levált, ott vérzés lép fel. A vér mellett szövetdarabok, és felgyülemlő váladék is távozik, ami jelzi, hogy a méh tisztul. Az első egy-két napban a vérzés nagyobb mennyiségű, mint a menstruáció legerősebb napján, a nagyméretű betéteket akár 3-4 óránként is ki kell cserélni. Az első napok vérzéséhez a sebgyógyuláskor keletkezett, elfolyósodott szövetdarabkák is hozzákeverednek és ezt együttesen gyermekágyi folyásnak, lochiának nevezik.

A vérzés hossza és erőssége egyénenként változó: van, akinél olyan, mint egy elhúzódó menstruáció, amit egészségügyi betétekkel át lehet vészelni, másoknál viszont több hétig, akár a hatodik héten esedékes kontrollig is tarthat. Sokaknak ilyenkor nagyobb nedvszívó képességű, speciális betétekre van szüksége, amit gyakran kell cserélni. De még ez is normálisnak tekinthető. Ahogy az is, hogy az első időszakban minden nyugalmi helyzetből való felálláskor nagyobb mennyiségű - a hüvelyben időközben felgyűlt - vér távozik. Körülbelül a 10-14. naptól a folyás sárgás-fehéres színűre változik, bár időnként (főleg szoptatáskor) jelentkezhet ismét kevés véres váladék.

Hosszabb ideig tartó nyugalmi helyzet, például alvás után, függőleges helyzetbe való kerüléskor a hüvelyben összegyűlt váladék a gravitáció hatására kicsúszik. Hasonlóan észlelhet a gyermekágyas kismama darabos vérzést a baba szoptatásakor, mivel a tejleadó reflexet működtető oxytocin hatására erőteljesebb méhösszehúzódás történik és ilyenkor az addig ellazultabb állapotban lévő méhből préselődik ki az alvadék.

Mikor forduljunk orvoshoz a gyermekágyi vérzéssel?

Rendellenességre utalhat, ha a kismama erős alhasi fájdalmat érez napokkal a szülés után is, ha belázasodik, a vérzés állaga darabos lesz, vagy a színe "gyanús". (A szülés utáni pár napban a távozó vér színe sötétvörös, majd élénk savós-pirossá válik, ezt követően pedig egyre világosodik.) Ha változatlanul sötét marad, és mennyisége egy hét elteltével sem kezd csökkenni, érdemes orvoshoz fordulni, mert komoly probléma is állhat a háttérben.

Előfordulhat, hogy a méh nem tud megfelelően összehúzódni vagy nem tisztul eléggé, mert méhlepény-, esetleg egyéb szövetdarab maradt bent, ami nem képes magától távozni, és gyulladást okoz. Ilyenkor azonnali és szakszerű segítségre lehet szükség, hogy ne alakuljanak ki súlyos szövődmények. Szülést követően kezdetben még véres, majd gyakorlatilag áttetszővé tisztuló váladék ürül a méhből. Ez a méh természetes tisztulási folyamatának része. A méh regenerálódása során a folyással vérrögök, felgyülemlett egyéb váladékok, apró szövetrészek ürülnek. Fontos tudni, hogy az ürülő folyás (vérzés) normál esetben nem lehet bőséges, élénkpiros vérzés, nem lehet bűzös, és nem járhat lázzal.

Személyfüggő, hogy a méh mennyi idő alatt tisztul meg szülést követően. Általában a hatodik hét végére elmúlik, azonban előfordulhat, hogy néhány héttel tovább tart.

A szülés utáni vérzés okai és kezelése

A szülés utáni (postpartum) vérzéseket két nagy csoportra oszthatjuk: a korai szülés utáni vérzés a szülést követő 24 órán belül, míg a késői szülés utáni vérzés a gyermekágyas időszak alatt jelentkezik.

Korai szülés utáni vérzés okai:

• Méhlepény-rendellenességek: A sűrűn erezett méhlepény egy része nem válik le a méhfalról, így szabad érfelszín alakul ki, ahonnan jelentős mennyiségű vér távozhat. Ilyenkor a méhben maradt méhlepényrészt el kell távolítani.
• A méh nem megfelelő összehúzódása (atónia): A méhlepény hiánytalanul távozik, azonban a méh nem húzódik össze. A méhlepény vérellátására kialakult véröblökből erős vérzés jelentkezhet, amely kezelés nélkül súlyos következményekkel járhat.
• A szülőcsatorna sérülései: Jelentős mennyiségű vérzést okozhatnak, amelyet a szülőszobán, súlyosabb esetekben a műtőben kell öltésekkel és rekonstrukcióval kezelni.
• Véralvadási zavarok: Egyes véralvadási zavarok is súlyos vérzéses szövődményt okozhatnak szülés után.

Késői szülés utáni vérzés okai:

• Lepényretenció: A gyermekágy során jelentkező bő, friss vérzés egyik oka a méhűrben maradt lepényrészlet, amely a folyamatosan kialakuló véralvadék miatt akár szervülhet is. A vérzés mellett súlyos fertőzéshez is vezethet.
• Elégtelenül ellátott szülési sérülésekből eredő utóvérzés.
• Méhnyálkahártya-gyulladás (endometritis).
• A méhfal fokozott megnyúlása (méh-szubinvolúció): A méh elégtelen összehúzódásához vezet (ikerterhesség, túl sok magzatvíz, nagy magzat).

Kezelés és megelőzés

A szülés utáni vérzést a kiváltó októl függően kezelik: a méh összehúzódásának elégtelenségét oxytocinnal vagy egyéb, méhösszehúzódást segítő gyógyszerrel, a fertőzést pedig antibiotikummal. A méhlepény visszamaradása esetén egészségügyi kaparást végeznek, de mivel életet veszélyeztető állapotról is szó lehet, előfordul, hogy a kismama életét csak a méh teljes eltávolításával lehet megmenteni. Amennyiben azonban lehetőség van rá, a cél a meddőség elkerülése.

A szülés utáni vérzés hátterében gyakran véralvadási zavar, vérzékenység áll. A megelőzés érdekében laborvizsgálat végezhető a betegség kizárásához. A vérzékenység felderítése igen fontos feladat, hiszen az élet számos területén, többek között a szülésnél is komoly gondokat okozhat a megléte. A postpartum vérzés ellen a szülő nők úgy védekezhetnek, ha kivizsgáltatják magukat. A vérzékenység megállapításához laborvizsgálat szükséges, hiszen több formája is létezik, és az sem mindegy, hogy melyik van jelen.

Szülés utáni vizelettartási zavarok és véres vizelet

A vajúdás és a szülés után természetes jelenség, ha a vizeletürítés terén bizonyos problémák jelentkeznek. A húgyhólyagnak is „szokatlan” az új helyzet. A várandósság végén már kis telődésnél is erős vizelési inger volt. Szülés után előfordul, hogy csak nagymértékű telődésnél érez az anya ingert és akkor sem tudja teljesen kiüríteni a hólyagját. Az üres hólyag segíti a méh összehúzódását. Közvetlenül szülés után előfordulhat vizeletürítési nehézség.

Hüvelyi szülés során a magzat a medence üregén halad keresztül a környező izmokat, ereket, idegeket és a szemérem csont mögött elhelyezkedő húgycsövet is nyomva. Szülés után pár órán belül a legtöbb anya spontán tud vizeletet üríteni. Abban az esetben, ha nem tudja spontán a hólyagot kiüríteni a kismama, steril katéterrel a vizeletet le kell engedni.

Alapvetően két ok állhat ennek az átmeneti problémának a hátterében: az egyik, hogy a húgycsövet belülről bélelő nyálkahártya felduzzad, beödémásodik. Ez a duzzanat legtöbbször az első katéterezéssel átjárhatóvá válik, ritkán ismételni kell. A másik, amikor a hólyagalap és a húgycső beidegzése átmenetileg zavart szenved és rövidebb-hosszabb ideig vagy egyáltalában nem tud vizeletet üríteni a kismama, vagy nem tudja teljesen kiüríteni a hólyagját, de az is előfordulhat, hogy átmenetileg vizelet tartási panaszai vannak. Ennek oka, hogy a baba áthaladásakor az ereket nyomva csökken a vérátáramlás az adott területen, az idegek is kevesebb oxigéndús vért kapnak, illetve maguk is nyomás alá kerülnek. Hajlamosító tényező lehet a hosszú kitolási szak, a hosszan tartó erőltetett nyomatás, szülésbefejező hüvelyi műtétek, az epidurális fájdalomcsillapítás.

Vizelet-inkontinencia szülés után

Becslések szerint a szülést követő pár hónapban a nők egyharmada szenved vizelet-inkontinenciától, ami a legegyszerűbb helyzetekben - nevetés, vagy akár tüsszentés közben - is okozhat kellemetlen pillanatokat. Az akaratlan vizeletvesztés ellen hatékony megoldás a medencefenék izmainak megerősítése, például a már említett Kegel-tornával. Amennyiben a rendszeresen végzett gyakorlatok ellenére sem múlik a vizeletinkontinencia, érdemes szakembertől segítséget kérni.

A terhesség alatti vizeletszivárgás rizikófaktora a szülés után is fennálló problémának is, a terhességi inkontinenciával küzdők felénél marad fenn a probléma a szülést követően is. Sok esetben azonban csak a szülés után jelentkezik a vizelettartási zavar, ebben az esetben a kiváltó ok maga a szülés folyamata. A terhességi inkontinencia egyik legfőbb oka, hogy a várandóssággal járó hormonváltozások lazábbá teszik a medencefenéki izmokat. Ez a folyamat felkészít a szülésre, ugyanakkor hozzájárul a vizelettartás nehézségéhez. Szülést követően a hormonszintek visszaállnak, ez azonban nem következik be egyik napról a másikra, idő szükséges a hormonszintek változásához és az izomtónus rendeződéséhez. Ez a magyarázata annak, hogy a terhességi inkontinencia az esetek felében a szülés után néhány héten belül magától megszűnik, ugyanakkor a szülést követő hetekben még változatlanul tapasztalható.

Amennyiben az inkontinencia nem szűnik meg és hónapokkal a szülés után is fennáll, sokkal valószínűbb, hogy szülés alatt bekövetkező károsodások okozzák a problémát. A szülés után kialakuló (postpartum) inkontinencia legfőbb oka, hogy a természetes úton történő szülés megnyújtja a medencefenék izmait. A húgycső zárófunkciója ezáltal gyengül, így kisebb hólyagnyomás során is bekövetkezik a vizeletszivárgás, vizeletcsepegés. A hüvelyi úton történő szülés szerepére utal, hogy a császármetszéssel szült anyáknál a rizikó alacsonyabb. Emiatt azonban nem szabad császármetszést kérni, mivel a műtétnek is megvannak a maga veszélyei. A szülés alatti gátmetszés is hozzájárul a zavarokhoz, mivel lassabb az érintett izomcsoportok regenerálódása és tovább fennmaradhat az inkontinenciát előidéző állapot. További, ritkább ok lehet a hólyagszabályozásért felelős idegek sérülése, vagy a húgycső és a hólyag elmozdulása a terhesség alatt. Az epidurális érzéstelenítés közvetlenül a szülés után okozhat csak vizelettartási nehézséget, de ennek néhány napon belül meg kell szűnnie.

Rizikófaktorok a szülés utáni inkontinencia kialakulásában:

• Elhízott nők
• Székrekedéssel küzdők
• Természetes úton történő szülés
• Többszörös szülés
• 35 éven felüli nők
• Nagyobb méretű baba
• Hosszú vajúdás, nehéz szülés

Amennyiben egy nő már a terhessége előtt is küzdött vizelettartási problémákkal, az állapot romolhat.

Véres vizelet (haematuria) szülés után

A nők jóval gyakrabban tapasztalnak véres vizeletet, mint a férfiak; 60%-uk életében legalább egyszer tünetes húgyúti fertőzésben betegszik meg. A vér látványa a vizeletben kísérő tünetek nélkül is aggodalomra ad okot, azonban tünetekkel társulva egy kínzó állapotot jelenthet. A leggyakoribb kísérő tünetek a fájdalmas hólyagürítés, derék-táji fájdalom, égő érzés vizeletürítéskor, gyakori vagy akár parancsoló vizelési inger, elakadó, nehézkes vizelés. Szövődményes esetben láz is társulhat hozzá.

A véres vizelet típusai:

• Makroszkópos haematuria: A vér szabad szemmel is látható, nagyobb mennyiségű vérvesztésre utal.
• Mikroszkópos haematuria: A beteg nem észleli a vizelet színének változását, ez csupán a laborban, mikroszkópos elemzés során derül ki. Az 5 vörösvértest/µl-t meghaladó vérmennyiséget nevezzük véres vizeletnek.

A laborelemzés során a vizelet vörösvértest tartalmán kívül a mikroszkópos üledékvizsgálat is fontos. Ennek során vizsgálják a vörösvértestek, az erythrocyták alakját. Amennyiben megváltozott alakjuk van (pl. gyűrűforma kiboltulásokkal), az glomerularis, vese eredetű vérvesztésre utal. Glomeruláris eredet esetében láthatunk úgynevezett erythrocyta cilindereket is, melyek tulajdonképpen az összecsapzódott vörösvértesteket tartalmazzák, alakjuk pedig a tubuluson át haladáskor vette fel a cilinder formát. Amennyiben változatlan alakú (fánkra hasonlító) vörösvértesteket láthatunk, az a lentebbi területekről, a vizeletelvezető rendszerből, például a húgyhólyagból vagy a húgycsőből származó vérzésre utal.

A véres vizelet okai:

A vörös, piros vizelet hátterében számos ok állhat, és nem is minden esetben jelent betegséget. Érdekes módon a vizelet színét az étrendünk is befolyásolja: bizonyos táplálékok nagy mennyiségű fogyasztása, például cékla evése pirosra színezheti a vizelet színét. Ezenkívül a feketeszeder is vörös vizeletszínt eredményez, míg a rebarbara sötétbarnássá árnyalhatja a vizelet színét. Ugyanígy bizonyos gyógyszerek, például phenazopyridine vagy a thioradizine is vörösre festheti a vizeletet. A warfarin és a rifampicin narancs színűre, a metronidazol pedig sötétbarnára vizelet színt eredményez.

Egy másik természetes ok is állhat a női véres vizelet hátterében. A fogamzókorú nők esetében a havi vérzés, menstruáció során a vizeletminta szennyeződhet a hüvelyből származó menstruációs vérrel. Ez egy teljesen egészséges, fiziológiás folyamat, a menstruáció napjaiban levett vizeletminta tartalmazhat vörösvértesteket. Ha mégis szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy nincsen vér a vizeletben, akkor érdemes a mintavételt a hónap olyan időszakára időzíteni, amikor a női beteg nem menstruál.

Ha kizártuk ezeket a fiziológiás tényezőket, a véres vizelettel mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Egyszerűbb fertőzésektől kezdve komoly, szövődményes betegségekig számos ok állhat a háttérben, így ki kell vizsgálni a kórokot. A véres vizelet hátterében a vizelet kiválasztásban és elvezetésben részt vevő bármely szerv érintett lehet; azaz okozhatja a vesék vagy a húgyvezeték, húgyhólyag, húgycső betegségei.

• Vese akut és krónikus betegségei.
• Húgyúti fertőzés (Urinary tract infection/UTI), húgyhólyaghurut: A húgycsőbe jutott baktériumok elérhetik a húgyhólyagot, ahol osztódva betegséget okozhatnak. A húgyhólyaghurut sürgető vizelési ingert okoz, gyakran tapasztalhatunk hosszú, időben elnyújtott vizelést, valamint fájdalmas, égő érzést vizeletürítés során.
• A húgyúti fertőzések jóval gyakoribbak nők körében, ugyanis anatómiai különbségek vannak a férfiak és a nők között. A nők húgycsöve csupán kb. 4 cm hosszú, míg férfiaknál ez a szám 18-20 cm is lehet. Egy másik fontos anatómiai tényező a végbélnyílás közelsége a húgycsőnyíláshoz. Ugyanis a bélrendszerünkben természetesen előforduló baktériumok a húgycsőbe kerülve fertőzéseket okozhatnak. A bélrendszerben ők (pl. E. Coli, Enterococcus) a normálflóra részeként fordulnak elő, azonban más helyen károsak lehetnek.

A húgyúti fertőzések leggyakoribb kórokozói:

A húgyúti fertőzések hátterében leggyakrabban ezek a kórokozók állnak, de Staphylococcus, Pseudomonas aurigenosa, Proteus mirabilis, Klebsiella is előfordulhat. Ezek a kórokozók és kevert fertőzések főként kórházakban, nosocomiális fertőzéskor fordulhatnak elő, például katéterezés kapcsán. (A húgyúti fertőzések a harmadik leggyakoribb nozokomiális fertőzések).

Diagnózis és kezelés

Fontos felkeresni orvosunkat, hogy közösen megtaláljuk az okot a háttérben. A kivizsgálás az anamnézis részletes felvételével kezdődik, külön kitérve a gyógyszerelésre, közelmúltbeli eseményekre (sport, fürdőzés, szaunázás), családi anamnézisre. Ezt követi a fizikális vizsgálat vérnyomásméréssel, a vesék tapintásával ütögetésével, hogy fájdalmasak-e. Szükség lehet nőgyógyászati vizsgálatra is, például a méhnyakról kenetvételhez, melyet tenyésztésre küldve kiderülhet a régiót fertőző baktériumok jelenléte.

Ami elengedhetetlen a véres vizelet kapcsán az a vér és vizelet-vizsgálat. Ennek során lehet megállapítani, hogy vannak-e vörösvértestek a vizeletben (még ha eddig nem is látszódtak), illetve tenyésztést végezni, hogy valamilyen fajta fertőzés okozza-e a panaszokat. Képalkotó vizsgálatokkal (UH, CT, MRI) a vérzés forrását keresik meg, például vesekövet. Néha azonban nem sikerül megtalálni a forrást, hogy mi okozhatta a vért a vizeletben. Ilyenkor rendszeres kontroll-vizsgálatok válnak szükségessé, melynek során figyelik a kórkép alakulását. Ez különösen fontos, hogyha valakinek magasabb rizikó faktorai vannak a húgyhólyag daganat előfordulására.

A véres vizelet kezelése nagyban függ attól, hogy mi okozta a vizeletben található vért. Fertőzés esetén antibiotikummal lehet a baktériumokat kiirtani, azonban mivel ezek gyakran rezisztens baktériumok (főként a kórházban szerzett fertőzések esetében), így szükség lehet vizelettenyésztést végezni és a kórokozó baktérium antibiotikum-érzékenységét pontosan feltérképezni. Így választható ki a leghatékonyabb gyógyszer. Vese- és húgyhólyagkövek esetében a kezelés a kő méretétől is függ. Kisebb méretű köveket konzervatív terápiával is el lehet távolítani: a beteg fogyasszon sok folyadékot, valamint szükség esetén fájdalomcsillapítót és görcsoldót.

Megelőzés

Mint minden betegség esetében, a nőket érintő véres vizelet, a női vér-vizelés esetében is a legjobb kezelés a megelőzés. Sokat tehetünk a betegségek megelőzéséért, kezdve a megfelelő mértékű folyadék-fogyasztással, a vizelet teljes kiürítésével. Így átmossuk a húgyutakat, a baktériumok megtelepedését akadályozzuk, valamint a kőképződés esélyét is csökkentjük. A szexuális életben is fontos, hogy megakadályozzuk a kórokozók átvitelét, így a nők kérjék partnerüket gumióvszer használatára, valamint az aktus után is nyugodtan menjenek ki a mosdóba vizeletet üríteni. Ezzel is kimoshatóak az húgycsőbe jutott baktériumok. A nők védekezhetnek továbbá a baktériumok ellen, hogyha nem használnak intravaginális spermicideket, valamint intimsprayt a szexuális együttlétekhez. Ezek a szerek ugyanis megváltoztatják a helyi pH-t, és kedveznek a baktériumok szaporodásához. A visszatérő húgyúti fertőzések megelőzéseként esetleg szóba jöhet még az alkalikus vizelet savanyítása.

tags: #szules #utan #veres #vizelet