A kompetencia fogalma napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap az oktatásban, és a felsőoktatás fogalomtárában is helyet kapott. A kompetencia nem csupán tudást jelent, hanem azt a képességünket és hajlandóságunkat, hogy a bennünk lévő tudást (ismereteket, képességeket és attitűdbeli jellemzőket) sikeres problémamegoldó cselekvéssé alakítsuk.
A kompetenciaalapú oktatás ma olyan cél, amely alapvetően átalakítja az iskoláról, a tanításról és tanulásról való gondolkodást. Legáltalánosabb megfogalmazásban, amikor valakinek a kompetenciáját szeretnénk fejleszteni, az a célunk, hogy cselekvőképessé tegyük. Erről beszélhetünk általános (közoktatás), ill. konkrétabb, speciálisabb (szakképzés, felsőoktatás) megközelítésben is.
Mit jelent a kompetens ember?
A kompetens ember nem ezt vagy azt képes megtenni, azaz nem a cselekvések egy előre rögzített listáját tudja végrehajtani, hanem - egy-egy területen - az előre nem látható cselekvések végtelen sorának megtételéhez szükséges képességekkel rendelkezik.
A kompetens ember nemcsak képes valamire, hanem egyúttal elkötelezett a cselekvésre, felelősnek érzi magát saját cselekvéséért, és cselekvő helyzetbe akarja hozni magát. A kompetencia ilyen értelemben jóval több, mint az, amit képességnek vagy készségnek nevezünk. Képességeknek és készségeknek a passzív ember is birtokában lehet, a kompetens ember szükségképpen cselekvő embert is jelent. Az előre nem látható helyzetekben való aktív cselekvőképesség képességének a kialakítása, ezért mondható, hogy a kompetencia fogalmában benne van bizonyos nyitottság is.
A kulcskompetenciák szerepe
Mindenekelőtt a kompetenciáknak egy belátható, szűkebb körét kell meghatároznunk: ezek a kulcskompetenciák. Az ide tartozó kompetenciákat mindenkinek el kell sajátítania, és ezek kifejlesztése elvárható az intézményektől.
A játszóképesség mint kulcskompetencia a kisgyermekekkel foglalkozók számára
A kisgyermekekkel foglalkozó szakemberek, mint például óvodapedagógusok, csecsemőgondozók vagy fejlesztő pedagógusok esetében kiemelt fontosságú a játszóképesség. Ez a kompetencia túlmutat a puszta játékszervezésen vagy a játékos tevékenységek facilitálásán.
A játszóképesség magában foglalja:
- az empátiát és a gyermek világának megértését,
- a kreativitást és az improvizációs készséget a játék során,
- a rugalmasságot és az alkalmazkodóképességet a gyermekek változó igényeihez,
- a kommunikációs készséget, amely segít a játékos interakciók kialakításában,
- valamint a felelősségvállalást a játék biztonságos és fejlesztő környezetének megteremtéséért.
Ezek a képességek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a kisgyermekekkel foglalkozók hatékonyan támogassák a gyermekek fejlődését, és cselekvő helyzetbe hozzák őket. A játszóképesség tehát nem csupán egy készség, hanem egy mélyebb attitűd, amely a gyermekekkel való hiteles és elkötelezett kapcsolódást teszi lehetővé.
Számos szakirodalom is megerősíti a játék és a játszóképesség jelentőségét a gyermekfejlődésben és -nevelésben. Az alábbi táblázat néhány releváns művet mutat be:
| Szerző | Cím | Megjelenés |
|---|---|---|
| S. Lázárovics Iza | Értő figyelemmel | 2008 |
| David Elkind | A játék ereje | Ismeretlen |
| Iben Dissing Sandahl | Játék dán módra | Ismeretlen |
| Vekerdy Tamás | Kicsikről nagyoknak 1. | Ismeretlen |
| Mérei Ferenc - V. Binét Ágnes | Gyermeklélektan | Ismeretlen |
tags: #a #jatszokepesseg #mint #a #kisgyermekekkel #foglalkozok