A gyermekágyi láz, orvosi nevén sepsis puerperalis, egy súlyos bakteriális fertőzés, amely a szülést követő időszakban alakul ki, és a 19. században az anyai halálozás egyik fő oka volt. Bár napjainkban a modern higiéniai előírásoknak és az antibiotikumoknak köszönhetően ritkábbá vált, történetének megértése kulcsfontosságú az orvostudomány fejlődése szempontjából.
A gyermekágyi láz kóroktana és tünetei
A gyermekágyi láz esetében a szülés ideje alatt keletkezett sebek elfertőződéséről beszélünk. A méh belső fala, ahonnan levált a méhlepény, a legfőbb behatolási kapu a baktériumok számára. A szülés után a méhszáj még több nappal is teljesen nyitott marad, így közvetlen kapcsolat van a méh és a hüvely között, ami megkönnyíti a kórokozók bejutását az erősen igénybe vett méhbe, ahol meleg, tápanyagban gazdag környezetet találnak a szaporodáshoz.
A leggyakoribb kórokozók a Staphylococcus, Streptococcus, Escherichia coli, Neisseria gonorrhoeae baktériumok, vagy különböző anaerob kórokozók. Ezek a méhnek a méhlepény leválásakor keletkező nagy sebén keresztül jutnak be a véráramba.
A betegség lefolyása és tünetei:
- Hőemelkedés vagy láz
- Hasi nyomás, fájdalom
- Bűzös folyás, esetleg vérzés
- Alhasi feszülés, gyengeség, hányinger, hányás
- Sokk tünetei súlyosabb esetekben: emelkedett vérnyomás, nyugtalanság, felgyorsult légzés és szapora pulzus
Kezelés nélkül a gyulladás ráterjedhet a méh izomzatára (endo/myometritis), a kürtökre (adnexitis/parametritis), a hashártyára (pelvoeperitonitis/peritonitis), és végső soron szepszis, vagyis vérmérgezés léphet fel. A heveny vérmérgezés 1-2 nap alatt halállal végződhet. Idült vérmérgezésben a vérpályában keringő baktériumok bármely szervben megtapadhatnak, gennyes fertőzéseket, trombózist, visszérgyulladást okozva.
A beteg elesettsége, súlyos állapota első látásra feltűnik. Szapora légzés, magas pulzusszám (120-140/perc), borzongás, hidegrázás, nyugtalanság jellemzi.
Megelőzés és kezelés
A gyermekágyi láz kialakulásának megelőzése érdekében a legfontosabb a fokozott higiénia. A gyermekágyi időszak alatt, azaz a szülés utáni 6 hétben mellőzni kell a tamponok használatát és a szexuális életet. Bár ezek betartása ellenére sem zárható ki teljesen a fertőzés, nagymértékben csökkenthető az esélye.
Amennyiben a tünetek jelentkeznek, azonnal orvoshoz kell fordulni. Az orvos baktériumtenyésztést végez vérből, vizeletből és a gyermekágyi folyásból, majd a vizsgálatot követően megkezdi a megfelelő antibiotikumos kezelést. A méh összehúzódása céljából metil-ergometrin nevű anyarozs-alkaloid használata is megoldás lehet. A fertőzés általában következmények nélkül gyógyul, de a betegség súlyosságától függ, hogy milyen gyorsan javul a betegek állapota.
Semmelweis Ignác és a gyermekágyi láz története
A 19. században a gyermekágyi láz volt az egyik fő oka a szülések magas halálozási arányának. Súlyosbította a helyzetet az európai városok kórházainak egyetemi szülészetein, hogy az orvostanhallgatók boncolás után kézfertőtlenítés nélkül vizsgálták a vajúdó nőket. Egyes intézményekben időnként a szülő nők kétharmada halt bele az iatrogén (orvosi beavatkozás által okozott) fertőzésbe.
Oliver Wendell Holmes amerikai orvos 1843-as dolgozatában már azt állította, hogy az orvosok terjesztik a betegséget. Nézeteivel azonban nem tudott áttörést elérni, még a statisztikai adatok és a keze alatt javuló halálozási mutatók sem győzték meg a kortársakat.
Semmelweis Ignác felfedezése
Négy évvel később, 1847-ben Semmelweis Ignác kimutatta, hogy a szegényes higiéniai körülmények között működő kórházak, a tisztaság, valamint az orvosok kézfertőtlenítésének hiánya az oka annak, hogy különösen magas a betegség előfordulása a szülészeti osztályokon.
Semmelweis Ignác
Semmelweis vizsgálatai szerint az 1840-es évek derekán a Bécsi Általános kórház I. sz. szülészetén tízszer annyi asszony halt meg gyermekágyi lázban, mint a II. számún, ahol bábanövendékeket oktattak.
A budai Tabánból származó, Bécsben tanuló és dolgozó, majd Pestre visszatérő Semmelweis ezzel a felfedezésével a modern nyugati medicina fejlődésének egyik kulcsfigurája lett.
Az áttörést egy tragikus esemény hozta el Semmelweis számára. 1847 márciusában meghalt barátja, Kolletschka, a kórbonctan tanára. Kolletschka egy boncolás kapcsán szerzett sérülés következtében hunyt el, és halottkém jelentése szerint a tünetei megegyeztek a gyermekágyi lázban elhunyt anyák és csecsemőik tüneteivel.
Semmelweis elolvasta Kolletschka boncolásának jegyzőkönyvét, és rádöbbent, hogy a barátja halálát okozó betegség és a gyermekágyi láz ugyanaz. Felismerte, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok okozták azzal, hogy boncolás után kézfertőtlenítés nélkül mentek át a szülészeti osztályra, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandós nőket. Egyértelművé vált számára, hogy ez volt az oka annak, hogy a kizárólag bábák és bábanövendékek által kezelt várandós nők között lényegesen ritkább volt a gyermekágyi láz, mint az orvosok és orvostanhallgatók által is kezeltek között.
Semmelweis a hullaméreg-fertőzés okozta gyermekágyi lázról szóló felfedezését úgy fogalmazta meg: „A gyermekágyi láz nem több és nem kevesebb, mint hulla eredetű vérmérgezés.”
A klóros kézmosás bevezetése és hatása
Miután felismerte a problémát, Semmelweis azonnal hozzálátott a megelőzéshez. Többféle vegyszer tesztelése után 1847 tavaszán a klórmeszet találta a legjobb megoldásnak. 1847 májusában előírta osztályán a kötelező klórmész-oldatos kézfertőtlenítést az orvosoknak, ápolóknak és az orvostanhallgatóknak, osztályra belépés előtt és a betegvizsgálatok között is. Könyékig felhajtott köpenyben, körömkefével, negyedórán keresztül kellett végezni a kézfertőtlenítést.
Rendelkezései kifejezetten népszerűtlenek voltak, és kollégái nem vették komolyan, annak ellenére, hogy a gyermekágyi lázban elhunytak aránya az orvosok szülészeti osztályán drámaian csökkent. 1847 júniusában a halálozások a korábbi 15% körüli átlagról 2,4%-ra csökkentek. A következő évben pedig már csak 1,3% volt. Ezzel a felfedezéssel lett Semmelweis az anyák megmentője és meghatározta a fertőtlenítés alapjait.
Felfedezését csak évekkel később tette közzé, 1858-ban, az Orvosi Hetilapban, A gyermekágyi láz kóroktana címmel. 1860-ban megjelent német nyelvű könyve: Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers (A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése). Újításával, és legfőképpen heves, szenvedélyes hangvételével a szakma túlnyomó részének tiltakozását és támadásait váltotta ki.
Az elismerés és öröksége
Semmelweis Ignác élete tragikusan, egy elmegyógyintézetben ért véget 1865-ben, szepszis következtében. Halálát követően még évtizedekig tartott, amíg felfedezése jelentőségét végleg elismerték, sőt az hozzájárult az orvosi gondolkodás új irányzata, az úgynevezett bakteriológiai vagy virológiai forradalom kialakulásához is. Hazánkban a fordulatot a Semmelweis Emlékbizottság 1891-es megalakulása hozta, ami célul tűzte ki a tudós munkásságának feltárását, népszerűsítését és nemzetközi elismertetését.
Semmelweis nagyságát a gyermekágyi láz kóroktanának felderítése, s az általa kidolgozott prevenció adta, amelynek során egy konkrét betegség okainak felderítésén túlmenően, a fertőzéssel és annak megakadályozásával kapcsolatban olyan elveket fogalmazott meg, amelyek jelentőségét csak egy jó évtized múltán a francia Pasteur és a német Koch bakteriológiai kutatásait követően ismerték fel; illetve az angol Lister antiszeptikus műtétvezetési gyakorlatának kialakítása során alkalmazták először a gyakorlatban.
Az 1990-es évek eleje óta használatos a Robert A. Wilson, New York-i újságíró alkotta Semmelweis-reflex kifejezés. Ez arra az ösztönös reakcióra utal, amellyel minden olyan tényt vagy feltételezést elutasítunk, ami nem egyeztethető össze bevett hiedelmeinkkel vagy paradigmáinkkal.
Semmelweis Ignácot ma az egyik legismertebb magyar orvosként tartják számon, akinek nevét a budapesti Orvosegyetem is viseli. Felfedezései alapvetően változtatták meg az orvosi gyakorlatot, és milliók életét mentették meg világszerte.
Statisztikai adatok a szülések és a gyermekágyi láz összefüggésében
A Semmelweis Ignác által bevezetett higiéniai intézkedések hatására jelentősen csökkent a gyermekágyi lázban elhunytak száma a szülészeti osztályokon. Napjainkban a kórházak magas higiéniai színvonalának köszönhetően ritka ez a betegség. Nézzünk meg néhány statisztikai adatot Magyarországról:
| Év | Élveszületések száma (ezer lakosra) | Anyai halálozás (100 000 élveszületésre) |
|---|---|---|
| 1896 | N/A | 1 (szülésből származó betegségben) |
| 1954 | 23,0 (223 347 gyermek) | N/A |
| 1970 | N/A | N/A |
| 1975 | 18,4 (194 240 gyermek) | N/A |
| 2011 | 8,8 (88 049 gyermek) | N/A |
| 2016 | N/A | 9 (szüléssel közvetlenül összefüggő okok miatt) |
| 2017 | 9,4 (91 600 gyermek) | N/A |
A táblázatból jól látszik, hogy a 19. századi magas anyai halálozási arány (ami Semmelweis idejében egyes klinikákon elérte a 15%-ot is) mára drámaian lecsökkent. 2016-ban Magyarországon 1 millió nőből 2 halt meg a terhesség, szülés és gyermekágy betegségeiben, ami a korábbi évszázadokhoz képest jelentős javulást mutat.
tags: #gyermekagyi #laz #korokoja