Romantikus regények és a siket lány terhességének témája a modern magyar irodalomban

A magyar prózaírók 1970 és 2005 között olyan történeteket meséltek, amilyeneket tudtak és kitaláltak, a képzelet és a valóság határán mozogva. Jóllehet a szépirodalom története nem párhuzamos a tudományok történetével, a prózatechnikák önreflexív kidolgozottságának mértéke többé-kevésbé szinkronban van a korszak történelemre vonatkozó módszertani fölismeréseivel, a politika manipulációs technikáival, s a szerepjátszással, amit a megfelelési-, túlélési- vagy megváltoztatási vágy szerint alakítottak a közelmúlt írói. Ebben a 35 év politikatörténetében van egy viszonylag precízen meghatározható fordulópont: 1989. A múlthoz való viszony fordulópontja e 35 év magyar prózairodalmában a kilencvenes évek második felére tehető. Előtte a lektűrirodalom és a propaganda mondta a meséket, tisztán, egyszerűen, a csalhatatlanság és kétely-nélküliség örök csáberejével. Ezek a szövegek mára jobbára csak megfizetett olvasókra számíthatnak, élő ember jószántából kezébe nem veszi őket.

A Kádár-rendszer irodalma és a fordulópont

A Kádár-rendszerben publikált történelmi regények a kilencvenes évekig a hatásiszonyt hozták ki a prózaírókból, a komolyan vehető irodalmat a történetekhez való hozzáférés lehetetlenségének tematizálása, a nyelv- és perspektíva-függő önreflexió, a narrátor hiteltelenítése és a töredékesség jellemzi. A hetvenes évek nagy kivétele Szentkuthy Miklós Szent Orpheusz breviáriuma, mely 1973-tól 1988-ig, Szentkuthy haláláig a Magvető kiadó gondozásában jelent meg, a tizedik, töredékben elkészült kötettel bezárólag. A mai olvasó duplán nem érti a hetvenes évek irodalompolitikáját: nehezen belátható az is, hogy a hatalmi apparátusnak miért kellett totális ellenőrzése alatt tartania az irodalmi életet, miért fektetett annyi energiát az irodalmi művek kontrollálásába: elolvasni, átiratni, betiltani, kemény munka ez; ám az még nehezebben fölfogható, hogy ha már ilyenek voltak a politikai viszonyok, hogyan jelenhetett meg egy olyan mű, mint a Szent Orpheusz breviáruma. Minden ízében ignorálta a kor diktatorikus eszközökkel támogatott, tűrt avagy tiltott irodalmi eszményét. Mind a tíz eltervezett, mind a kilenc megvalósult rész a Vita (Szentéletrajz) és Lectio (Szentolvasmány) kettőséből tevődik össze, a keresztény vallásos irodalom 11. század előtti, még nem kanonizált breviárium-műfajának megfelelően. Ez önmagában is baj volna a kor-tükör-ideológia keretei között. A nyelv erotikája, provokatív gazdagsága, a nyelvjáték és a teoretizálás együttes mozgásba lendítése viszont nem csupán a moralizáló szocreál irodalom-eszményből lóg ki, hanem a magyar irodalmi főkánonból is. Történelmi figurákat és eseményeket fikcionalizál kénye, kedve és ellenőrizhetetlenül óriási történelmi tudása szerint.

A barokk kor szerkezeteit, mondatformálását, örökkévalóság-iróniáját, mely a magyar irodalomban leginkább a hitviták szolgálatába volt hajtva, irodalommá formálja egy olyan korban, amelyben a slendriánság, a monotonitás és az azonnaliság pragmatizmusa az elvárás. Szentkuthy Szent Orpheusza a huszadik századi modern regényírók - elsősorban James Joyce és Marcel Proust - nyelvi, műfaji, morális és esztétikai provokációi felől mond történeteket Casanováról, Monteverdiről, Tamás apostolról, Genji hercegről, pápákról, prostituáltakról és másokról. Ebben a több mint 2500 lapnyi modern barokk szövegben semmi sem szent, hogy minden szent legyen: a történelem, a múlt nem konvenciók sérthetetlen halmaza, nem a kultusz tárgya, hanem éles kihívás, kiszólítás az információk statikájából.

A romantikus regények világa

A romantikus regények gyakran foglalkoznak az elfogadás, a kinyíló világ és a belső küzdelmek témájával, gyakran rendkívüli körülmények közé helyezett karakterekkel. Ezek a történetek azt mutatják be, hogyan találja meg az ember a helyét a világban, és hogyan küzd meg a kihívásokkal, mint például a szeretet, a veszteség, vagy a társadalmi elvárások. A szerelem, a szenvedély és az összetartozás iránti vágy mind a romantikus regények alapvető elemei.

Különleges karakterek a romantikában

A romantikus irodalom gyakran vonultat fel különleges, nehézségekkel küzdő hősöket és hősnőket. Vegyünk például egy vak vikomtot, Vincentet, aki elege van anyja és nővérei gyámkodásából, és abból, hogy a leendő ara elfojtott, mégis szinte égető ódzkodást érez iránta. Úgy érzi, menekülnie kell mindentől, ami a vakságát bélyegnek, őt magát fogyatékosnak tartja. Elszökik, és Barton Coombsig, gyerekkora kedves színhelyéig meg sem áll, ahol ünnepséget rendeznek a tiszteletére. De mintha itt is visszaélnének azzal, hogy nem lát; egy sznob család kiszemeli őt a lányuk számára, és tőrbe csalva házasságra kényszerítenék. Ekkor lép be Sophie Fry, akinek szándékai nem teljesen tiszták. Mary Balogh romantikus története az elfogadás, a kinyíló világ meséje.

Egy másik példa Lila March, aki egy rettenetes tragédia után évekig visszavonultan élt a családja londoni házában. Megelégeli azonban, hogy csak árnyéka egykori önmagának, és elhatározza, hogy újra szembenéz a külvilággal. Hugh Savage minden vágya, hogy végre maga mögött hagyhassa az erőszak kegyetlen világát, mégis izgatja a kihívás, amelyet Lady Lila jelent számára. Egy titokzatos hölgy, aki önszántából tesz látogatást a nyomornegyedbe?

A siket lány terhességének kihívása

Bár a konkrét téma, miszerint egy siket lány teherbe esik, nem szerepel közvetlenül a magyar irodalom 1970 és 2005 közötti elemzésében, a romantikus regényekben gyakran megjelennek a társadalmi normákkal szembeszálló, sebezhető, vagy különleges helyzetben lévő karakterek. A siket lány terhességének témája számos drámai és érzelmi lehetőséget rejt magában, beleértve a kommunikációs nehézségeket, a társadalmi előítéleteket, az önelfogadást és az anyaság kihívásait egy olyan világban, amely gyakran nem veszi figyelembe a fogyatékkal élők speciális igényeit. Az ilyen történetek rávilágíthatnak az empátia, a megértés és a szeretet erejére, amely képes áthidalni a látszólag leküzdhetetlen akadályokat.

A szeretet és elfogadás ereje

Elizabeth Hoyt könyve egy megtört, visszafogott férfi és egy csupa szív, életteli, ám a veszteséget ugyanolyan jól ismerő nő regénye. Godric St. John remeteéletet él londoni házában, a nappalait könyvek között és kávéházakban tölti, az éjszakáit azonban portyázással a St. Giles-i nyomornegyed veszélyekkel teli sikátoraiban. Godric két év óta nem találkozott a feleségével, aki a vidéki birtokról csak rendszeres, meleg hangú leveleivel adott hírt magáról. Most azonban itt áll előtte az asszony, a haja kibomlott, az arca kipirult, a tekintete vad és szenvedélyes. Egy másik történetben, Lord Fexton, a királyi haditengerészet tisztje, számtalan veszéllyel nézett szembe, és hosszú éveket raboskodott, azon az estén mégis inkább egy lángoló gálya fedélzetén lenne, mint a bálteremben, ahol csak idő kérdése, hogy valaki felelősségre vonja a múltban meghozott döntéseiért. A sötét hajú szépség, Kendra Douglas mögött összesúgnak az egybegyűltek. A nő felbukkanása az estélyen felér egy botránnyal, pontosan ezért kéri táncra Lucas.

A modern romantikus irodalom kihívásai

A modern romantikus regények, különösen a 19. századi történelmi regények, gyakran dekonstruálják a nemzet-eszményt. Darvasi László A könnymutatványosok legendája (1999) című regénye a 19. századi magyar történelmi regények kedvelt koráról, a török hódoltság 150 évéről (1541-1659) ír - radikálisan másképpen, mint azok. Darvasi regénye a nemzet-eszmény dekonstrukciója, abban az értelemben, hogy a magyar történelmi időket nem a magyar önlegitimációra használja, nem úgy meséli el az eseményeket, hogy kiderüljön: Magyarország Európa védőbástyája (a Balkánnal szemben), nem hőstörténetekről van szó, hanem bonyolult, keresztül-kasul összefüggésben lévő eseményekről, melyeket annyira közelről mutat meg, hogy éppanyira átláthatatlanok az olvasó számára, mint a bennük résztvevő szereplők számára. Darvasi meséje nem moralizál, nem absztrahál, nem jelöli ki, mi a lényeges és mi jelentéktelen: ugyanolyan fontos szereplő Balina, a dunai pákász, mint Abdurrahman, a budai pasa, Homonnai-Nagy Bálint, kuruc hadvezér, vagy Arnót Kamilla, csúnyácska, kamilla-illatú lány. A mese nem a magyarság fejlődésregénye. Buda felszabadítása a török uralom alól Darvasi regényében közelről van megmutatva, ahonnan a harc tétje nem látható, csak a konkrét halálok, gyilkosságok, vágyak, rablások és árulások. Közelről nézve a budai pasa halála hat különféle módon következik be, attól függően, hogy török krónikás írja-e meg, vagy egy velencei lovag, netán a székesfehérvári prépost, vagy Károlyi Árpád magyar szemtanú (ez utóbbi név a könyvnek ezen az egyetlen pontján szerepel). Az elbeszélő egy hetedik verziót ír meg: ő lesz az újabb könnymutatványos-turnus egyike. Mert hiába, hogy mindez a sok vérengzés a viszonylag távoli múltban történt, a könnymutatványosok története nincsen lezárva: a regény végén új könnymutatványosok indulnak el.

tags: #romantikus #regeny #siket #lany #teherbe #esik