A csecsemők védőoltásai kulcsfontosságúak az egészségük megőrzésében és a súlyos betegségek megelőzésében. Ebben a cikkben Dr. Reiger Zsolt, a Debreceni Egyetem Gyermek Infektológiai Osztályának vezetője válaszol a leggyakoribb kérdésekre, és részletes információkat nyújt a kötelező és ajánlott oltásokról.
Kötelező védőoltások és oltási rend
Magyarországon az Országos Védőoltás Továbbképző Tanfolyamon minden évben tájékoztatást adnak arról, hogy a védőoltásokat továbbra is minél hamarabb, és minél jobban csoportosítva javasolt beadni. Az oltások tervezett műtéthez történő illesztésének célja, hogy az esetlegesen kialakuló oltási reakciók ne essenek egybe a műtét után esetlegesen kialakuló szövődményekkel.
2019. augusztus 2-tól az alábbi oltási rend van érvényben Magyarországon:
- BCG oltás: 6 hetes korig adják be a csecsemőknek, a bal felkar bőrébe. Ez a védőoltás a gyermekkori tuberkulózis (tbc, tüdőgümőkór) ellen nyújt védettséget. Az oltás helyén átmeneti duzzanat és bőrpír léphet fel.
- DTPa - IPV: Ez a sorozat oltás a torokgyík, a szamárköhögés, a tetanusz és a járványos gyermekbénulás ellen véd. Az oltóanyag beadására 2, 4, 6, majd 18 hónapos korban kerül sor. Az emlékeztető oltásokat 6 és 11 éves korban adják be.
- HiB oltás: A Haemophilus influenzae nevű baktérium b típusa ellen nyújt védelmet. Ez elsősorban kisgyermekeknél okoz agyhártyagyulladást és más gyulladásos megbetegedéseket.
- Pneumococcus oltás: Főképp az 5 év alatti gyermekekre, különösen a csecsemőkre veszélyes a Pneumococcus baktérium, mely többek között tüdő-, középfül- és agyhártyagyulladást okozhat.
- MMR oltás: A kanyaró, a mumpsz és a rubeola/rózsahimlő elleni vakcina, melyet 15 hónaposan kapnak meg a csecsemők. Tizenegy éves korban az oltást meg kell ismételni.
- Varicella/Bárányhimlő oltás: 2020-tól épült be az oltási naptárba, azaz térítésmentes. A 2 évesnél idősebbeknek azonban térítés ellenében válaszható oltás.
Ajánlott védőoltások
Az ajánlott oltások nem szerepelnek az ingyenes oltások között, de háziorvosi javaslatra vagy a szülő kérésére a gyermekorvos felírja és be is adja ezeket. Fontos, hogy melyik oltás kerül az ajánlott listára, mivel ezt számos tényező befolyásolja.
Meningococcus elleni védőoltás
A Meningococcus baktérium több fajtája is felelős lehet a hirtelen kialakuló, súlyos lefolyású, sokszor halált okozó fertőzésért. A kórokozó jellemzően agyhártyagyulladást, vérmérgezést okoz. A baktériumot átmenetileg tünetmentesen hordozhatjuk a torkunkban, de ha az immunvédekezés legyengül, a baktérium a vérbe kerülhet és fertőzést okozhat. Cseppfertőzéssel terjed emberről emberre. A betegség előfordulása az életkorral fordítottan arányos, tehát minél fiatalabb az újszülött vagy csecsemő, annál nagyobb az esély rá. Két hónapos kor alatt láz esetén azonnal kórházba kell vinni a gyereket.
A fertőzés tünetei néhány napos lappangás után jelentkeznek: magas láz, fejfájás, hányás, nagyon rossz közérzet, fénykerülés, tarkómerevség, eszméletvesztés. Vérmérgezés esetén a bőrön testszerte bevérzések jelennek meg. A rohamos állapotromlás miatt nem ritka a súlyos, maradandó károsodás vagy a halálos szövődmények kialakulása. A legveszélyeztetettebb korosztályok a csecsemők, az 1-3 éves kisgyermekek, valamint a fiatal felnőttek.
A Meningococcusnak többféle szerotípusa ismert. Hazánkban leggyakrabban a B- és a C-típus okoz megbetegedést. A C-típus elleni védőoltás (Neisvac-C, Menjugate) már régóta létezik, és a ritkábban előforduló A-, C-, W-, Y-szerotípusok ellen is (Nimenrix, Menveo) van vakcina. A B-típus elleni oltás (Bexsero) 2014 óta érhető el hazánkban.
A Meningococcus fertőzés egyik legveszélyeztetettebb csoportja a csecsemők, ezért kiemelten fontos az oltások mielőbbi beadása. A Meningococcus C- és B-típusa elleni védőoltás már 2 hónapos kortól adható, célszerű a kötelező oltásokkal egyidőben elkezdeni az oltási sorozatot. Az oltási séma (hány oltás szükséges és milyen időközönként) az életkortól függően változik. Javasolt a 2-3 hónapos korban beadott első oltás, utána 2 hónap múlva az első ismétlés, majd egyéves kor körül újabb oltás következik. Serdülőkorban emlékeztető oltás adása szükséges. A Meningococcus C elleni oltóanyagok egyike (Neisvac-C) 2 éves korig, vény ellenében 300 forintos dobozárért szerezhető be a patikákban.
A Bexsero oltás a meningococcus nevű baktérium B típusa ellen nyújt védelmet, ami Magyarországon a leggyakoribb szerotípus. Mivel ez a betegség különösen a csecsemőket veszélyezteti, ezért érdemes minél korábban elkezdeni az oltási sort, ideálisan már 2 hónapos korban. Ekkor az alapimmunizálás 3 oltásból áll. Ha a költségek csökkentése a cél, vagy a gyermek már elmúlt 3 hónapos, akkor (3 hónapos kortól) két oltásból álló alapimmunizálás szükséges a csecsemők részére. Mindkét esetben egy ismétlő oltásra is szükség van a 2. életévben. A legújabb ajánlás szerint már ebben az esetben is csak 2+1, azaz összesen 3 oltás szükséges az első évben Bexsero esetén is.
Influenza elleni védőoltás
Az influenza egy felső légúti vírusfertőzés, amit az influenza A vagy influenza B nevű vírus okoz, és több altípusa is létezik. Könnyen terjed a levegőben (tüsszögés, apró repülő porszemeken megtapadva), érintéssel, tárgyakon keresztül is. Az influenza tünetei: hirtelen lázas állapot, lázgörcs, légúti tünetek, köhögés, hányinger, hányás, hasmenés, étvágytalanság, náthaszerű tünetek, köhögés, fejfájás. Szövődményként a gyermekek akár kb. harmadánál jelentkezhet középfülgyulladás, és a tüdőgyulladás is gyakorinak számít. A tünetek kombinálódhatnak, és lehet láz nélkül is influenza, és az is, önmagában csak hányás vagy nátha jelentkezik!
Szakértők egyértelmű véleménye, hogy az oltás minden évben mindenki számára ajánlott, már hat hónapos kortól. Az oltást azért szükséges évről évre ismételni, mert a vírus nagyon változékony, így az előző évben kapott oltás vagy lezajlott betegség nem jelent védelmet a következő évben megjelenő vírussal szemben. Az oltóanyag összetételét évről-évre a WHO határozza meg az előző évi járványban izolált vírusok adatai alapján. Az oltást ősszel, még a szezon kezdete előtt érdemes beadni, mert a védettség kialakulásához néhány hétre van szükség.
Hazánkban kétféle oltóanyag van forgalomban, az egyik inaktivált vírust tartalmaz, a másik pedig a vírus bizonyos részleteit, ez az úgynevezett splitvakcina (Vaxigrip). Az oltás fél éves kortól adható. Kiemelten fontos időskorban, krónikus betegséggel élőknek, rendszeresen közösségbe járóknak, az egészségügyben dolgozóknak, illetve a fél évesnél fiatalabb csecsemők családtagjainak. A nemzetközi szakirodalom egyértelműen a négykomponensű oltást javasolja gyerekeknek és felnőtteknek is, ez hazánkban Vaxigrip tetra néven érhető el. Az oltást izomba vagy bőr alá ajánlott beadni. Hat hónapos csecsemőnél is az egészet be kell adni, nem szabad csak az oltás felét.
Így működik az influenza elleni oltás
Rotavírus elleni oltás
A rotavírus kifejezetten súlyos, hasmenéssel és hányással járó gyomor-bélrendszeri fertőzést okozhat, mely kiszáradással fenyeget. A kockázatot a fokozott folyadékveszteség, valamint a hányás miatt nem elegendő folyadékpótlás miatt kialakuló kiszáradás jelenti, ami csecsemők és kisdedek esetében különösen, de a későbbi életkorban is olyan szintet érhet el, hogy kórházi kezelésre lehet szükség.
Fontos tudni, hogy a Rotavírus elleni oltást csak csecsemőknek lehet beadni. A vírusnak egyébként sokféle típusa van, ezért ismételten megfertőződhetünk vele. Létezik ugyan ellene védőoltás, de ez sem ad védelmet az összes típus ellen. Az oltás nem injekció, hanem szájon át beadandó folyadék. A Rotavírus ellen kétféle oltóanyag létezik (Rotarix, Rotateq). A védettséget az oltóanyagtól függően 2, illetve 3 oltás adásával lehet elérni, az oltások között kb. 4 hétnek kell eltelnie. Beadása kiemelten ajánlott.
Kullancs-encephalitis (agyvelőgyulladás) elleni oltás
A kullancsok által terjesztett fertőző betegségek közül a kullancs-encephalitis (kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás) ellen van védőoltás. A vírust a fertőzött kullancs csípésével kaphatjuk el. A betegség gyakran súlyos lefolyású, halált is okozhat, sokszor pedig maradandó agyi károsodás alakul ki. A kullancs-encephalitis vírus okozta megbetegedésre jelenleg oki kezelés nem érhető el. Súlyos esetben izombénulással járhat, így a védőoltás felvétele ajánlott.
A teljes védettséghez több oltás (ún. oltási sor) beadása szükséges. Elfogadható védettség legkorábban a 2. oltás után (kb. 2 héttel) alakul ki, tehát 1 oltás nem véd a betegség ellen. A kullancsencephalitis vírusfertőzés ellen kétféle oltóanyag érhető el (FSME- Immun, Encepur), mindkettőből más-más készítmény van a gyermekek (Junior) és a felnőttek számára. Az alapimmunizálás 3 oltás beadását jelenti az első évben, utána 3-5 évente szükséges emlékeztető oltások adása a védettség folyamatos fenntartásához.
Oltási reakciók és mellékhatások
Az oltási reakciók azok a gyakori és nem súlyos tünetek, amelyek védőoltással együtt járnak. Ezek kialakulására számítani lehet, és az oltottak (illetve szüleik) figyelmét is fel kell hívni ezekre. A tünetek lehetnek általánosak (pl. láz, étvágytalanság, rossz közérzet) és helyiek (pl. az oltás beadásának helyén bőrpír, duzzanat, fájdalom). A legtöbb oltás után ezen tünetek 2-3 napon belül jelentkeznek és 3 napnál nem tartanak tovább.
Élő vírust tartalmazó oltások (pl. MMR) esetén a tünetek (pl. láz, kiütés) megjelenése az oltás utáni 2. héten várhatóak. A leggyakoribb oltási reakciókat az egyes védőoltások alkalmazási előírásában és betegtájékoztatójában is olvashatók. Azonban, ha ezek a reakciók szokatlan formában vagy az átlagostól eltérő mértékben jelentkeznek (pl. nagyon magas láz >40 °C, ismétlődő hányások), akkor orvoshoz kell fordulni.
Az oltási szövődmények azok az oltással ok-okozati összefüggésbe hozható betegségek és súlyos általános reakciók. Ezeket az oltó orvosnak jelenteni kell, és az illetékes bizottságnak ki kell vizsgálnia. Általánosságban elmondható, hogy az oltás után kialakuló azon tünetek esetén, amelyek a betegtájékoztatóban a mellékhatásoknál gyakori és nagyon gyakori kategóriában említetteknél súlyosabb formában jelentkeznek, érdemes orvoshoz fordulni. A szülő számára ijesztő tünetek (pl. görcs) esetén szintén azonnal orvoshoz kell fordulni.
Láz és lázcsillapítás
A leggyakoribb mellékhatások (ún. oltási reakciók) a láz, az oltás helyén észlelt bőrpír, fájdalom és duzzanat, valamint csecsemőknél és kisdedeknél nyugtalanság és étvágytalanság. Kétségtelen, hogy az egyik leggyakoribb reakció a 40 °C-t nem meghaladó láz az oltást követő 1 napon belül, azonban ez akkor volt gyakrabban megfigyelhető, ha a Bexsero-t más oltásokkal adják együtt.
A láz a szervezet normális reakciója, mely ebben az esetben az oltóanyagra válaszképp alakul ki, és a védekező rendszer aktiválódását jelzi. Az oltás következtében kialakult láz a gyermekre semmilyen életkorban nem veszélyes; rövid ideig tart, lázcsillapítóval jól csillapítható. Rutinszerű lázcsillapítás nem szükséges az oltások előtt vagy után. A láz önmagában nem veszélyes. A lázcsillapítás célja a gyermek komfortérzetének javítása. A Bexsero oltás esetén mind az alkalmazási előirat, mind a védőoltási módszertani levél szerint paracetamol tartalmú lázcsillapító megelőzési célból történő alkalmazásával a lázzal járó oltási reakció előfordulását és súlyosságát csökkenteni lehet.
Gyakran ismételt kérdések a védőoltásokkal kapcsolatban
Fertőződhet-e a szakszerűen oltott gyermek?
Igen, az oltott gyermek is elkaphatja a bárányhimlőt, de erre kicsi az esély. Szabályosan oltott (2 oltást kapott) gyermek esetén kb. 5% az esélye, hogy a környezetében előforduló bárányhimlős betegtől elkapja a fertőzést. Azonban, ha meg is betegszik, csak nagyon enyhe lefolyás várható, kevés kiütéssel, láz nélkül és szövődmény kialakulására sem kell számítani. Az oltott gyermekekben kialakuló enyhe bárányhimlőt ún. áttöréses bárányhimlőnek nevezzük, azonban ők is ugyanúgy fertőzőek, ezért amíg a kiütéseik be nem pörkösödnek, közösségbe nem mehetnek. Oltott gyermekekben a kórlefolyás is rövidebb, 5-7 napon belül az összes kiütés pörkösödése várható.
Oltás után szükséges-e a gyermekeket távol tartani veszélyeztetett egyénektől?
A bárányhimlő elleni védőoltás ún. legyengített vírust tartalmaz, ami nagyon ritkán okoz (ún. oltóvírus okozta) kiütést. Rutinszerűen az oltott gyermekeket nem kell távol tartani a veszélyeztetett egyénektől (pl. bárányhimlőn még át nem esett terhesek, csecsemők). Az oltás okozta védettség kialakulásához kb. 2 hét szükséges (és 2 oltás nyújt megfelelő védelmet) és ez alatt az idő alatt a gyermek találkozhat bárányhimlős beteggel, ezért az oltás ellenére megjelenhetnek a bárányhimlős kiütések (ún. vad vírus okozta fertőzés), ennek nagyobb az esélye, mint az oltóvírus okozta megbetegedésnek. A típusos bárányhimlős kiütések esetleges megjelenése esetén azonban a gyermeket fertőzőnek kell tekinteni, és ilyenkor közösségbe nem mehet, fogékony (oltatlan vagy bárányhimlőn át nem esett) személyeket óvni kell, különösen a terheseket.
Az újszülött meddig védett a bárányhimlő ellen?
Az újszülöttek ritkán fertőződnek meg bárányhimlővel, mivel a terhes nők többsége már védett (átesett a bárányhimlőn) és a vérükben élethosszan kimutatható az IgG típusú ellenanyag, amely a méhlepényen át a magzatba is átmegy! Ezek az ellenanyagok min. 4-6 hónapon át a csecsemők vérében is kimutathatók, ezáltal ők passzívan immunizáltak (védettek). Ha ilyen csecsemő (akinek az édesanyja volt már bárányhimlős) pl. a testvérétől elkapja a bárányhimlőt, az általában enyhe lefolyású és ritkán jár szövődményekkel.
Mikor indokolt az oltás halasztása?
A kisgyermekek, főként az őszi-téli hónapokban gyakran, szinte egymást érően valamely enyhe (legtöbbször) vírusos felső légúti fertőzés tüneteit mutatják. Ezek nem indokolják a kötelező védőoltások halasztását! Lázas beteget nem oltunk, ezért hurutos gyermek oltása előtt érdemes lázat mérni. Orrfolyás, köhögés önmagában nem ellenjavallata az oltások beadásának! Az antibiotikum szedése mellett is be lehet adni a védőoltást, ha a gyermek már gyógyul és nem lázas! Az oltások nem befolyásolják a banális felső légúti hurutok lefolyását.
Mire figyeljünk, ha a nagymama TBC-s?
Amennyiben a nagymamával a családtagok rendszeresen találkoznak, vagy egy háztartásban élnek, mindenképpen a területileg illetékes tüdőgondozóban kell jelentkezni az érintett családtagoknak minél előbb. A TBC-s betegek potenciálisan fertőzőek (általában tüdőtuberculosisról van szó), bármely életkorú családtag elkaphatja, ha több órán át egy légtérben tartózkodott a fertőzött (még kezelés alatt nem álló) személlyel. A tüdőgondozóban bőrtesztet vagy vérvételt végeznek az ún. látens TBC kimutatására. TBC-re utaló tünetek esetén a gyermeket gyermektüdőgyógyászatra kell irányítani. 5 év alatti gyermekek esetében, ha közeli kontaktusban volt TBC-s beteggel (pl. TBC-s családtag), minden esetben megelőző gyógyszeres kezelésben kell részesíteni több hónapon át 1 vagy 2 féle szájon át adható gyógyszerrel. A TBC-s beteg fertőzőképessége a gyógyszeres kezeléssel szüntethető meg, ezért fontos, hogy a beteg rendszeresen bevegye a gyógyszereit és az előírt időtartamig szedje azokat. A gyógyszeres kezelés mellett néhány hét után csökken le minimálisra a fertőzőképesség, addig a gyermekeket érdemes távol tartani az érintett családtagtól. A köhögésnél száj elé tett kéz, a köpet papírzsebkendőbe ürítése, majd a zsebkendő elégetése vagy zárt tasakban gyűjtése segítheti a fertőzés megelőzését. Fontos a rendszeres szellőztetés, a gyakori felmosás, a porolás kerülése.
tags: #6 #honapos #baba #vedooltas #velemenyek