A gyermek fejlődése során természetes, hogy bizonyos viselkedésformák jelennek meg, melyek elsőre aggasztóak lehetnek a szülők számára. A 20 hónapos kor körüli időszakban a hisztik, dackorszak és az érzelmek intenzív megélése gyakori jelenség. A csapkodás, ütögetés, harapás vagy éppen a fejbe verés mind olyan viselkedésformák, amelyek mögött komplex okok húzódnak meg, és amelyek megértése kulcsfontosságú a helyes kezelés szempontjából.
Az érzelmi fejlődés és a korlátozások
A másfél éves gyermek élete rendkívül intenzív, tele élményekkel és tapasztalásokkal. Az érzelmek gazdag palettáját élik át, melyeket még nem tudnak árnyaltan kifejezni. Míg az örömöt, boldogságot könnyedén kimutatják, addig a düh, csalódottság vagy elkeseredés nehezebben kezelhető számukra. Fontos megérteni, hogy ezek a "negatívnak" titulált érzelmek ugyanolyan természetesek és fontosak, mint a pozitívak. A gyermek megerősítése abban, hogy rendben van, ha ilyen érzéseket érez, és visszajelzés adása ("Dühös vagy, mert nem adhattam oda ezt vagy azt.") segíti őt érzelmei megértésében, árnyalásában és kifejezésében.
A gyermeknek szüksége van a korlátokra, de jogában áll az adott pillanatban kifejezni a reakcióját ezekre. Természetesen a fizikai bántalmazást nem szabad engedni. Ilyenkor meg kell fogni a kezét, nem szabad ütni, és hozzáfűzni, hogy "ezt nem!", miközben visszatükrözhetjük, amit látunk rajta.
A csapkodás és agresszió lehetséges okai
A gyermekek csapkodó viselkedése mögött többféle ok is állhat:
- Frusztráció és kommunikációs nehézségek: Ahogy közeledik a 2. életév betöltéséhez, sok gyermek mutat intenzív frusztrációs tüneteket. Gyakran ez azért van, mert még nehezen fejezi ki magát, többet szeretne mondani, mint amit szóban képes lenne, és ez feszültté teszi.
- Mozgásfejlődés és gyakorlás: A kisgyermekek mozgásfejlődése folyamatosan zajlik, és ehhez állandó gyakorlásra van szükségük. Nem mindig a feszültség vagy rosszindulat vezérli a csapkodást, hanem egyszerűen gyakorolni akarnak.
- A dackorszak természetes velejárója: A 20 hónapos kor sok gyermeknél a dackorszak kezdetét jelzi, amikor elkezdenek önálló döntéseket hozni, és ellenállnak a korlátoknak.
- Szeparációs szorongás: Ez a korszak gyakran együtt jár a szeparációs szorongással, ami a gyermek ragaszkodásában, igénylésében nyilvánulhat meg.
- A gyermek temperamentuma: Aki eleve vehemensebb temperamentumú, annak ez a korszaka is lehet hevesebb.
A szülők nagyon jól teszik, hogy nem agresszióval és tekintélyelvűen válaszolnak a gyermek viselkedésére. A gyermekkel szembeni őszinte felvállalások, a mintaadás az érzelmek együttműködő kifejezésére, és a negatív érzelmek elfogadása mind segítenek a gyermek fejlődésében.
Hogyan kezeljük a csapkodást és az agressziót?
Számos módszer létezik a gyermek csapkodó viselkedésének kezelésére:
- Érzelem-elismerés és kifejezés: Segítsünk a gyermeknek felismerni és megnevezni az érzéseit ("Látom, most nagyon dühös lettél, mert...").
- Alternatívák felkínálása: Sok gyermeknek segít, ha van egy kijelölt párna vagy egy "düh-sarok", amit csapkodhat, ha eluralkodik rajta a düh.
- Határozott, de nyugodt reakció: Amikor a gyermek üt, harap, vagy csíp, fogjuk meg a kezét, és határozottan mondjuk: "Ezt nem!". Ne hagyjuk azonban magára a nehéz érzésével, hanem próbáljuk visszatükrözni neki, mit látunk rajta.
- Megfelelő kommunikáció: Kerüljük a "címkézést" (ilyen vagy, olyan vagy), de fejezzük ki mi is, amit érzünk.
- Gyakorlási lehetőségek biztosítása: Teremtsünk több alkalmat olyan játékokra, mint a labdázás, dobálás, kalapácsolás, dobolás, amelyek hasonló mozdulatokat igényelnek, mint a csapkodás.
- A szülői példa: A szülők higgadt reakciói nehéz helyzetekben mintát adnak a gyermeknek a megnyugvásra.
- Nyugtató jelenlét: Amikor a gyermek nagy érzelmeket él át, a mi megnyugtató közelségünkre szorul rá.
Fontos megérteni, hogy a gyermekek viselkedése a fejlődésük természetes része. A szülők türelme, empátiája és következetessége kulcsfontosságú a gyermek egészséges érzelmi és viselkedési fejlődésében.
DBT Érzelemszabályozás gyerekeknek: Érzések és érzelmek kezelése
A "dackorszak" és a szeparációs szorongás
A 20 hónapos gyermekek gyakran mutatják a dackorszak és a szeparációs szorongás jeleit. A dackorszak lényege, hogy a gyermek elkezdi megtalálni önmagát, önállóan hozhat döntéseket. A szeparációs szorongás pedig a szülőhöz való erős kötődését mutatja. Ezek a jelenségek normális részei a fejlődésnek, és megfelelő megértéssel, türelemmel kezelhetők.
Anyával való szoros és bizalmi viszony miatt a gyermek gyakran csak vele szemben engedi meg magának a szélsőségeket is. Ez nem jelenti azt, hogy apával gyengébb lenne a kapcsolata.
A gyermekek számára fontos, hogy szüleik önazonosak legyenek. Ezért nyugodtan mondhatjuk nekik, hogy ez a szituáció most sok, vagy hogy hibáztunk. A gyermekek nagyon sokat tanulnak abból, ha bocsánatot kérünk tőlük, mert így megtanulják, hogy hibázhatunk, de nem megjavíthatatlan semmi, és hibákkal együtt is elfogadjuk egymást.