Apás szülés: Tudnivalók a közös gyermekvárásról és születésről

A várandósság és a szülés nemcsak a nők, hanem a férfiak életében is hatalmas átalakulást hoz. Míg a nőkben zajló változások szemmel láthatók és elfogadottak, addig a férfiak számára is ez egy „más állapotot” jelent, melyben ők is aktívan részt vehetnek. Az utóbbi néhány évtizedben az apaszerep jelentősen átalakult, és a gyermekvállalás egyre inkább közös döntéssé vált, melyben a párok egymásra támaszkodnak és egyenlő partnerként vesznek részt. Az apai bevonódás testi és lelki támaszt, valamint kapcsolódást jelent a várandósság és a gyermeknevelés során.

Az apai szerep változása és a bevonódás fontossága

Az anyai és apai funkciók ma már egyre kevésbé különülnek el egymástól. A gondoskodás már a várandósság idején megkezdődik, és kiemelkedő fontosságú a magzat és szülei közötti kapcsolat. Ennek a korai apai bevonódásnak többféle hatása is tetten érhető, többek között hormonális változások is zajlanak a férfiakban.

A múltban szokatlan volt, mostanra divatos lett. Mindkét nem esetében bőven akadnak hívei és ellenzői is az apás szülésnek. Sok kismama el sem tudja képzelni a szülést a társa nélkül, míg mások hallani sem akarnak róla, hogy az apa is jelen legyen. A régmúlt időkben a szülés évszázadokon át a vajúdó nők és a bábák dolga volt, gyakran olyan helyre vonultak, amely csak nők számára volt fenntartva; férfiaknak nem volt belépésük ebbe a világba.

A legtöbb, régi hagyományok szerint élő nemzetnél ez még ma is így van. Otthonszülés esetén mindez természetes - a szülésnél bárki jelen lehet, akár több személy is. A szülészeti klinikákon más a helyzet. Van, ahol engedélyezik az apa (vagy más személy) jelenlétét, máshol viszont ez még manapság is tabunak számít. Általában egy személy jelenlétére van lehetőség.

A Couvade-szindróma és a „várandós apák”

Az érzelmi bevonódás egyértelmű összefüggést mutat a kötődéssel, és ez a két jelenség oda-vissza hat egymásra. A várandósságra és szülésre való hangolódás erősíti mindezeket, így a kutatások azt mutatják, hogy a felkészülésben részt vevő apák hajlamosabbak a Couvade-szindróma tüneteinek produkálására.

A Couvade-szindróma egy pszichoszomatikus tünetegyüttes, mely leginkább azokat a férfiakat érinti, akiknek partnere a várandósság időszakában vagy éppen a vajúdási szakaszban van. A jelentkező fizikai tünetek kísértetiesen hasonlítanak azokhoz az érzésekhez és változásokhoz, amikről a várandós nők számolnak be a 9 hónap alatt. A jelenséget kutató szakirodalom „szimpatikus terhesség”, illetve „várandós apa-szindróma”-ként is említi.

A „Couvade” fogalmának első leírása Tylor (1865) nevéhez köthető, aki antropológiai megközelítésből tekintett e jelenségre. A Couvade-szindróma kifejezés, a francia „couver” (költeni, kotlani) szóból származtatható. A szindróma jellegzetes tünetei az első és harmadik trimeszterben, vagy éppen a vajúdás, szülés közben erősödnek fel. A „mézeshetek” időszakaként is ismert második trimeszter, mind az édesapa, mind az édesanya számára megkönnyebbülést jelent. Ezekben a hónapokban a testi tünetek zavaró jellege enyhül és teret enged a kíváncsiság, várakozás önfeledt pillanatainak. A várandós pár a magzat felé fordul, központba a fejlődése és a vele való kapcsolat mélyítése kerül. A fantáziák időszaka ez.

A pszichoanalitikus elmélet úgy tartja, hogy a szindróma kialakulása mögött a férfi irigysége áll, mely a női teremtés képességére irányul. Ahhoz a gyermekkori életformához térnek vissza ekkor, amire a passzivitás, a másoktól való függés jellemző. Szociálpszichológiai nézőpontból fontos kiemelni, hogy míg az anyává válást számos kereskedelmi, szociális és orvosi szolgáltatás segíti, addig az apává válás, hasonlóan nehéz és bizonytalan talaját kevésbé egyengeti a társadalom. A tény, hogy nem képesek szülni, önmagában kispadra ültette őket a babavárás kérdésében, felerősítve ezzel a haszontalanság érzését az apákban. A babavárás időszaka transzformáló hatással bír. A szüléskor a magzatból kisbaba, a párból szülő válik. Míg a nők számára ezt a lelki változást a testi átalakulás is támogatja, addig a férfiak számára ez nem adatik meg. Mindez okozhat belső konfliktust, így az is érthetővé válik, ha valaki „várandós tüneteket” mutat férfi létére.

Hormonális változások az apáknál

A lelki tényezők mellett fontos szót ejteni a biológiai változásokról is. Közismert tény, hogy a kismamákban folyamatosan zajlik a hormonális átrendeződés a terhesség és a szoptatás ideje alatt. Az már kevésbé köztudott, hogy a férfiakban is végbemennek ilyen hormonális változások.

Tesztoszteron és ösztradiol

Több kutatás igazolta, hogy a várandósság alatt sok férfiban csökken a tesztoszteron szintje. Ez a hormon az egyik legfontosabb androgén hormon, amely a férfiak agyában az agresszivitást képes fokozni, ezért csökkenése szelídebb viselkedést eredményez. Az apai ösztradiol (mely az ösztrogén egyik formája, gyengéd óvó, védelmező szerepe van) szintje a tesztoszteronnal ellentétben emelkedik. Közvetlenül a szülés előtt és után újból megemelkedik az agresszivitásért felelős tesztoszteron, ez hívja életre az apában a gyermeket védelmező, férfias viselkedésformát.

Kis idővel a gyermek születését követően átmenetileg ismét csökken a tesztoszteron termelődés és nő az ösztradiol szint, ami a libidót csökkenti. Vagyis a természet gondoskodik arról, hogy a férfit képessé tegye a védelmező funkcióra (ösztradiol hatás), de ne fokozza a szexuális aktivitását (tesztoszteronszint csökkenés), mindezt a baba és a család érdekében. Többek között ennek köszönhető, hogy az édesanya szülése után sok férfi hetekig képes mellőzni a szexuális életet. Mindez nagymértékben hozzájárul a pár kapcsolatának erősödéséhez, a fokozódó intimitáshoz.

Kortizol

Stressz hatására emelkedik a kortizolszint, ami nemcsak a stresszreakció kialakításában játszik fontos szerepet, hanem a védelmi reakciókban (az utód megvédése) is. Számos vizsgálat kimutatta, hogy a kortizol nevű stresszhormon szintje a férfiakban jelentősen megemelkedik a szülés előtt, és utána is magasabb egy ideig.

Prolaktin

A párjukkal szoros és bensőséges kapcsolatban élő férfiaknál a ragaszkodás és a kötődés hormonja (prolaktin) nagyobb mértékben termelődik. Az anyák és apák hormonális változásaiban hasonlóság fedezhető fel a gyermekvárás idején: megemelkedik a prolaktin- és kortizolszint. A férfiaknál pedig csökken a tesztoszteronszint a születést követően. Mindez a szülői válaszkészség és a gondoskodó magatartás alapjait adja.

Az apás szülés előnyei és hátrányai

Napjainkban egyre népszerűbb az apás szülés Magyarországon is, az édesapa jelenléte számos előnnyel járhat a vajúdás, szülés alatt. Fontos kiemelni, hogy a szülő édesanyát megilleti az a jog, hogy egy kísérő vele legyen. A jól felkészült édesapa jelentős támasza lehet a vajúdó édesanyának, a szülésélmény közös megtapasztalása pedig megerősítheti a köteléket a szülők között.

Minden ember a saját szemszögéből ecseteli a véleményét vagy a saját tapasztalatait. Ha azonban ezeket a beszámolókat átlagoljuk és általánosítjuk, akkor kijelenthetjük, hogy a nők és férfiak többsége az utóbbi időben az apa jelenléte mellett teszi le a voksot. A legnagyobb valószínűséggel ennek egyik oka az, hogy változóban van a férfiak és nők szerepe. Az elsődleges család a múlt századokhoz képest kisebb lett. Mivel a nő egy kórházban, idegen és ismeretlen környezetben szül, természetes, hogy szeretne maga mellett tudni valakit, aki közel áll hozzá.

Az apás szülés előnyei

• Biztonságérzet: A kismamák jelentős részének biztonságérzetet ad a vajúdás nehéz óráiban és a szülés folyamata során az édesapa jelenléte. Nagyobb biztonságban érzi magát, könnyebben ellazul.
• Lelki támasz: A legtöbb esetben az édesapa ismeri legjobban az édesanyát, ezért fontos lelki támogatója lehet a gyermek megszületésekor.
• Közös élmény: A szülés élményének közös átélése segíthet a családi kötelékeket is szorosabbá tenni. Akiknek igényük van az apa jelenlétére a szülésnél, gyakran hangsúlyozzák a közös élmény szükségességét. A nő ezt lelki támaszként érzékeli és azt akarja, hogy társát erős kötelék fűzze közös gyermekükhöz.
• Érdekképviselet: Ha az anya készített egy szülési tervet és éppen fájdalmai vannak, akkor örül, hogy van mellette valaki, aki majd beszél helyette és kifejezésre juttatja a kívánságait.
• Kevesebb fájdalomcsillapító: Azok a nők, akiknek a társa jelen van a szülésnél, általában ritkábban kérnek fájdalomcsillapítókat is.
• Elmélyült párkapcsolat: A társukkal azonban elmélyül a kapcsolatuk, bensőségesebb lesz, sőt jobban megbecsülik őt.
• Aranyóra: Amennyiben az édesanya és az újszülött állapota lehetővé teszi, ma már sok intézményben lehetővé teszik az „aranyórát”, melyet jelenléte esetén az édesapa is átélhet az édesanyával és a babával közösen.

Az apás szülés hátrányai

• Kényszer: Az apás szülést sem az apára, sem az anyára nem szabad rákényszeríteni. Fontos, hogy a szülők ne a külső nyomás hatására döntsenek mellette. Sem az apa-gyermek kapcsolat, sem a párkapcsolat nem szenved hátrányt attól, ha az édesapa nincs jelen a gyermek megszületésekor.
• Zavaró tényező: Az édesapa jelenléte, támogatása ugyan erőt adhat az édesanyának, de jelenléte zavaró tényező is lehet a vajúdás során.
• Tétlenség: A szülés fájdalmas és megterhelő folyamat, amelyben az apa nem tud segíteni, az édesanya fájdalmát nem tudja enyhíteni. Ezt a tétlen szemlélést sokan élhetik meg rosszul, így érthető, ha az édesapa nem akar jelen lenni a szüléskor.
• Feszültség az apában: Néhány, lelkileg nem annyira erős férfi nehezen viseli, ha a feleségét ilyen állapotban látja, vagy ha az trágár kifejezéseket használ. Michel Odent, egy ismert orvos, aki a szüléshez viszonyuló természetes és gyengéd hozzáállása tett híressé, szerinte a férfiaknak semmi keresnivalójuk sincs a szülésnél, mert ez természetellenes, a nő nem tud kellőképpen ellazulni, megpróbál józanul viselkedni, ami feleslegesen meghosszabbítja a szülést.
• Nem megfelelő viselkedés: Ha az apa szeretne jelen lenni a szülésnél, akkor meg kell fontolnia, hogy készen áll-e arra, hogy egy ilyen helyzethez is alkalmazkodjon, el tudja-e viselni, ha a felesége primitív, ösztönös, irracionális lesz. Ezenkívül azt is tudatosítania kell, hogy a nem megfelelő viselkedés (fotózás és egyebek) zavarja a szülés menetét.

Kiemelendő, hogy sem az apa-gyermek kapcsolat, sem a párkapcsolat nem szenved hátrányt attól, ha az édesapa nincs jelen a gyermek megszületésekor.

Felkészülés az apás szülésre

Amennyiben a leendő szülők az apás szülés mellett döntenek, hasznos lehet, ha a leendő édesapa már a várandósgondozás során is elkíséri a kismamát a különböző orvosi vizsgálatokra, hogy megismerje azt a folyamatot, melynek vége a szülőszobán játszódik majd le.

• Közös vizsgálatok: Az ultrahangvizsgálatok alkalmával hallhatják a magzat szívdobbanásait, láthatják, nyomon követhetik gyermekük fejlődését. Továbbá az édesanya számára már a vizsgálatok során is lelki támaszt nyújthat az apa, a közösen megélt élmények tovább erősíthetik a szülők közötti köteléket.
• Bizalmi kapcsolat: A gondozó szülészorvossal a várandósgondozás során kialakuló, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat is elősegíti a szülésélményt és a szülés „sikerét”.
• Felkészítő kurzus: Érdemes részt venni egy szülésfelkészítő kurzuson, így az apa kielégítő és konkrét elképzeléseket nyer majd a szülés lefolyásáról. Fontos, hogy az édesapa is felkészüljön lelkileg a szülés menetére (a szülés szakaszaira, a vajúdás alatt javasolt testhelyzetekre, a vajúdást elősegítő egyéb technikákra, segédeszközökre, a nem gyógyszeres fájdalomcsillapítási technikákra stb.), hogy a lehető legstabilabb támasza lehessen az édesanyának a szülés során.
• Pihenés: A vajúdás olykor hosszú órákig is elnyúlhat, így apás szülés esetén javasolt szüneteket tartania az édesapának, hogy egy kis pihenőt követően újból megfelelő támogatást tudjon nyújtani az édesanyának. Egyes kórházakban ilyenkor lehetőség van arra, hogy amíg az édesapa távol van, a vajúdó nőt egy másik, hozzá közelálló személy segítse.
• Kórházi táska apáknak: Érdemes lehet nemcsak az anyukának, de az apukának is összeállítania egy kórházi táskát, amelybe összekészít magának ételt és innivalót, olvasnivalót, törülközőt a szülés idejére.

Hogyan támogathatja az édesapa a kismamát?

Apás szülésnél az édesapának elsősorban arra kell figyelnie, hogy megtalálja, miként tud a legjobban segíteni társának. A szüléssel járó erős fájdalmakon az apa nem tud enyhíteni, azonban jelentős lelki támogatást tud nyújtani jelenlétével a vajúdó édesanyának.

• Lelki támogatás: Kedves, támogató szavakkal, simogatással, öleléssel, kellemes és nyugodt szavakkal megadhatja a nőnek a szükséges biztonság érzését, és segíthet ellazulni neki. Támogatnia kellene az asszonyát olyan helyzetekben, amikor ő már úgy érzi, hogy nem bírja tovább. Erőt, bátorságot és motivációt közvetíthet felé.
• Fizikai segítség: Masszírozással vagy csupán azzal, hogy a kezét fogja, homlokát törölgeti, vagy inni ad neki, sok erőt adhat. Az első szülési szakasz a leghosszabb - órákig eltarthat - és a nő szempontjából a legnehezebb. A férfi masszázzsal vagy meleg vízzel enyhítheti a nő fájdalmait.
• Türelem és empátia: Mindezek mellett talán a legfontosabb, hogy türelmes és empatikus támasza legyen párjának, és hogy a segítség, amit nyújtani tud, a kismama aktuális igényeihez igazodjon.
• Kommunikáció a szakemberekkel: A harmadik típusú segítség a szakszemélyzettel való kommunikációra és az érdekképviseletre vonatkozik. A vajúdó világban elmerülve valószínűleg szükséged lesz valakire, aki segít a döntéseid meghozatalában, aki segít feldolgozni az adott információt és aki tudja, hogy mi a fontos Neked a szülésed kapcsán és aki segít a kommunikációban - lehetőleg hatékonyan.
• Köldökzsinór elvágása: A harmadik szülési szakasz a férfi szempontjából szimbolikus. Elvágja a köldökzsinórt, segít megfürdetni az újszülöttet és hasonlók.

Az édesapa támogató szerepe nem ér véget az újszülött megszületésével, a baba megérkezését követően is fontos szerepe van a kifáradt, újszülöttjétől eufóriában úszó, újdonsült édesanya támogatásában. A szülést követően számtalan tanácsot kapnak a friss szülők az orvosoktól, gyermekorvosoktól, szülésznőktől és ápolóktól. Ilyenkor különösen fontos, hogy az édesapa is figyelmesen végig hallgassa, akár le is jegyzetelje a tanácsokat: Milyen gyakran és mennyit kell ennie az újszülöttnek? Mire kell figyelni a legelső napokban? Miben kell segíteni az első órákban, napokban az édesanyának? Mik a posztpartum depresszió első tünetei?

Az apává válás lelki folyamatai

Az apaság felé vezető út komoly lelki munkával jár, ugyanúgy, mint az anyának. Ezt a folyamatot sokszor megnehezíti, ha a nő nem fordít kellő figyelmet az empatikus odafordulásra és biztatásra. A férfiak is küzdenek az érzelmeikkel, félelmeikkel, aggodalmaikkal (még ha nem is vallják be vagy mondják ki), ezt vizsgálatok is kimutatták, a gyermekvállalás a férfiak számára is igen komoly stresszt jelent.

A leendő édesapa egyre többet foglalkozik a szülői szereppel, elképzeli milyen apa lesz. Ehhez gyakran felidézi emlékeiből az édesapjához, nagyapjához fűződő viszonyát, értékeli a felmenőktől kapott mintát. Eldönti, hogy mit tart abból követendőnek, és mit fog csinálni esetleg másképp. Érezni kezdi felelősségének súlyát és felismeri, hogy ismeretlen terepen kell bizonyítania társának, önmagának, a külvilágnak.

Ezt a folyamatot gyakran kísérik lelki tünetek, például szorongás, rosszkedv vagy alvászavar, de akár magatartásváltozás is. Egyesek időnként indokolatlanul ingerültté, morcossá válnak. A feszültségek levezetésére különféle megoldásokat keresnek. Akadnak olyanok, akik noha örülnek a babának, mégis túl sokat járnak társaságba, barátokhoz, és emiatt a kismama elhanyagolva érzi magát. Mások épp ellenkezőleg, nagyon figyelmessé válnak: vásárolnak, kedvességgel, ajándékokkal halmozzák el várandós párjukat.

A gyermek születése után gyakran megjelennek pszichoszomatikus tünetek (pszichoszomatikus: a lelki problémák testi tünetekben jutnak kifejeződésre) is, ilyenek lehetnek például: a vérnyomásproblémák, a fejfájás, a mozgásszervi fájdalmak vagy a gyomor- és bélrendszeri tünetek. Az apáknál is előfordulhat szülés utáni depresszió, mely leggyakrabban a szorongásból és a megfelelési vágyból ered. Az apai depresszió jóval gyakoribb azoknál, akik az elismerés és a megbecsülés hiányát élik meg, anyagi gondokkal küzdenek, munkanélküliek, egzisztenciálisan bizonytalannak érzik a helyzetüket, vagy tartós munkahelyi stressznek vannak kitéve. Szintén súlyos rizikó tényezőt jelent a beteg gyermek, vagy akik maguk is küzdenek valamilyen krónikus betegséggel. Depressziós társ mellett is magasabb a depresszió kialakulásának a kockázata. Ugyanakkor az édesapák hangulata a kismama lelki világára is befolyással van.

A férfiak nehezebben kérnek külső segítséget

A férfiak a pszichés panaszaikat (pl.: szorongás, hangulatzavar) és tüneteiket gyakran saját maguk próbálják orvosolni. Ilyenkor sportba, munkába vagy rosszabb esetben önpusztító tevékenységekbe (alkohol, szerencsejáték, számítógépes játékok, pornó) menekülnek. Fokozottabban jellemző rájuk, hogy problémájukkal, panaszaikkal ritkábban fordulnak külső segítségért. Ez a tulajdonság hátrányt is jelent a számukra (de a család számára is!), hiszen sokszor csak a súlyos tünetek esetén vagy tarthatatlanná vált krízisállapotban (amikor már elfajultak a dolgok és a problémák) vesznek igénybe szakszerű segítséget. Ennek hátterében gyakran az áll, hogy szégyellik érzéseiket, gondolataikat és a gyengeség jeleként minősítik a segítségkérést.

A társadalomban elvárt és megtanult nemi szerep elvárja a férfiaktól, hogy ne vállalják fel és ne mutassák ki érzelmeiket. Erre számos vizsgálati eredmény rámutat: a férfiak általában rosszabbul teljesítenek a saját érzelmeik felismerését és verbalizálását célzó tesztekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem éreznek, vagy ne lennének mély érzéseik, sokkal inkább azt, hogy kevésbé tudják őket kifejezni, hiszen arra nevelték őket, hogy racionálisabban, cselekvő módon próbáljanak boldogulni az életben. Leginkább úgy tudjuk megelőzni a férfiaknál ezeket a lelki zavarokat, vagy felismerni, hogy szükségük van külső segítségre, ha kiegyensúlyozott, jól működő párkapcsolatunk van, törekszünk egymás igényeinek elfogadására, értéknek tekintjük a kölcsönös intim beszélgetéseket, érzéseink megosztását és feltárását.

Az apa típusok a szülőszobán

A szülés alatti segítség, támogatás jellege után most beszéljünk nagy vonalakban a főbb apa típusokról!

1. „Kint várlak” típus: Vannak olyan férfiak, akik egyáltalán nem akarnak jelen lenni a szülésnél - vagy a saját félelmeik, a neveltetésük vagy kulturális gyökereik miatt. Ne gondold azt, hogy az ilyen típusú apák érzéketlenek vagy hogy esetleg nem szeretnek eléggé vagy nem szeretik a kisbabájukat eléggé! Sokkal inkább arról van szó, hogy a partnered máshogy éli meg érzelmileg az apává válást vagy esetleg nem bízik a saját támogató képességeiben.
2. „Majd én ott leszek Veled, fogom a kezed és próbálok nem elájulni” típus: A legtöbb apa szeretne jelen lenni a szülésnél, de van bennük félelem és félszegség. Ha a partnered ebbe a kategóriába tartozik, akkor az érzelmi támogatást valószínűleg meg fogod kapni tőle, de alaphelyzetben ennél többre ne nagyon számíts. Ne felejtsd el, hogy apaként a partnerednek is komoly lelki igényei vannak, valószínűleg egy kicsit ő is stresszelni fog, ő is megerősítésre szorulna és emiatt valószínűleg nem fog proaktívan segíteni, illetve a segítségének a hatékonysága attól függ, hogy mennyire tud higgadt maradni. Ezek azok a helyzetek, amikor szuper lenne apával és dúlával szülni! A dúla már csak a jelenlétével is megerősíti és megnyugtatja a partnert is, aki így sokkal inkább bevonódik és sokkal aktívabb lesz, mint ha egyedül kellene viselnie a támogatás felelősségét!
3. „Majd én ott leszek és mindenben számíthatsz rám” típus: Vannak olyan édesapák is, akik tényleg szinte mindenben akarnak és tudnak is segíteni. Ha ezt hallod a partneredtől, akkor a lelki-érzelmi támogatást egészen biztosan meg fogod kapni tőle és lesni fogja a fizikai szükségleteidet is, hogy mi esne jól Neked a vajúdás alatt, úgyhogy a testi-fizikai támogatást is nagyjából kipipálhatod. Azonban az, hogy mennyire hatékonyan tud majd segíteni a fájdalom kezelésében és hogy mennyire hatékonyan tud majd segíteni az érdekképviseletben és a kommunikációban, az a habitusától és attól függ, hogy mennyire készült fel a szülésre.

Függetlenül attól, hogy szerinted melyik „alaptípusba” tartozik a férjed, a legfontosabb tanácsom az, hogy beszélgessetek a közelgő szülésről! Térképezd fel, hogy a kisbabád édesapja mit gondol a szülésről és ítélkezés nélkül beszéljetek arról, hogy milyen szerepet szeretne vállalni és mennyire tud és mennyire akar bevonódni a szülés folyamatába és hogy Neked milyen támogatási igényeid vannak.

Az apás szülés fogadtatása a szülészeten

Amikor a kilencvenes években megjelentek az apák a szülőszobában kísérőként, gyakran elég kínos jelenetek zajlottak: például nem volt szék az apának, amire leülhetett volna, az apa csak egyik lábáról a másikra álldogált, szerencsétlenül feszengett és nem igazán vették figyelembe, hogy az apa kísérőként, testi-lelki társként van jelen és nem az a legfontosabb, hogy mindent premier plánban lásson. Az apás szülések „hajnalán” még nem is nagyon tudták hogyan megszólítani a leendő apákat, sokszor valóban csak muszájból tűrték meg a jelenlétüket.

Szerencsére a legtöbb kórházban mára már változott a helyzet, de itt-ott még mindig találkozhattok szélsőségekkel. Az egyik ilyen szélsőség, amikor az orvos vagy a szülésznő szinte csak az apához beszél, mintha a szülő anya ott sem lenne vagy mintha csak egy húsdarab lenne… Ez rettentő kínos mindkét szülőnek és nagyon megalázó az édesanyának. Ha ilyen hozzáállással találkoztok, akkor nagyon fontos, hogy a férjed jelezze szóval és testbeszéddel, hogy itt bizony az anya a főszereplő! Egy hozzá intézett kérdést azonnal passzoljon át az anyának, kérdezze meg, hogy mi az ő véleménye, hogy érzi magát és ne az apa válaszoljon a feltett kérdésre!

Ennek az ellentettje az a szintén szomorú állapot, amikor az apát veszik semmibe, szóra sem méltatják és csak egy megtűrt bútordarabnak tekintik. Ebben az esetben szintén az apa tudja oldani a feszültséget, méghozzá azzal, ha felhívja magára a figyelmet valamiféle kérdéssel, kinyilatkoztatással.

A császármetszés egy orvosi beavatkozás, amely teljesen más dinamikát kíván. A legtöbb kórházban ilyenkor az apák nem lehetnek jelen a műtőben - vagy csak korlátozottan, a fejrésznél. A bőr-bőr kontaktus ebben az esetben is lényeges. Amíg az édesanya a műtét utáni ellátás alatt áll, a kisbaba sokszor az apa mellkasára kerül.

tags: #egyutt #szules #apaval #kerdoiv