A hőgörbe alakulása és a tüszőrepedés szerepe a családtervezésben

A családtervezés során sokan támaszkodnak a test jelzéseire, mint például az ébredési hőmérséklet mérésére, hogy meghatározzák az ovuláció időpontját. Azonban az ébredési hőmérséklet (más néven bazális testhőmérséklet) mérése, bár egy régi és egyszerű módszer, pontatlansága miatt ma már elavultnak számít a peteérés biztos megállapítására.

Egyenes hőgörbe esetén felmerülhet a kérdés, hogy van-e peteérés, vagy mi okozza a jelenséget. Fontos tudni, hogy a modern orvostudomány már sokkal pontosabb eszközöket kínál a peteérés és a termékenyíthetőség tényének megállapítására, mint például egyetlen vérvétel, melyet a ciklus 23-25. napja táján kell elvégezni. Ez a vérvétel a sárgatest-hormon (progeszteron) szintjét méri, amely a megrepedt tüszőből kialakuló sárgatest termel. Ha van sárgatest-hormon a vérben, az egyértelműen bizonyítja az ovulációt és a termékenyíthetőség tényét.

Emellett a korszerű ultrahangos vizsgálatok is képesek követni a domináns tüsző fejlődését és eltűnését, ami legalább 3 ismételt vizsgálatot igényel.

A női ciklus és a tüszőrepedés

A nő testében teljes gőzzel dolgoznak a hormonok azon, hogy előkészítsék a tüszőrepedést. Növekednek az úgynevezett tüszők, amelyek mindegyike egy petesejtet rejt. Mindeközben kialakul a következő méhnyálkahártya, hogy tökéletes környezetet biztosítson a megtermékenyített petesejt számára.

A hormonális folyamatok

Különböző agyterületek gondoskodnak arról, hogy a megfelelő időben kiszabaduljanak bizonyos hormonok, és így (többé-kevésbé) rendszeresen megtörténjen a tüszőrepedés. Ehhez az ösztrogén mellett szükség van tüszőérlelő hormonra (FSH) és sárgatesthormonra (LH) is. Ez a két anyag gondoskodik arról, hogy megérjen egy tüsző (follikulus). Bár egyszerre több tüsző is növekszik, a „versenyben” többnyire csak egy tüsző vesz részt. Egyes ciklusokban két petesejt is megérik. Ha ezek megtermékenyülnek, és sikeresen beágyazódnak, kétpetéjű ikrek fejlődnek belőlük.

A menstruációs ciklus elején, a 2-3. napon megemelkedik a tüszőserkentő hormon (FSH) szintje, amely beindítja ezt a folyamatot. A petefészekben lévő tüszők közül több elkezd nőni, majd egy bonyolult hormonális folyamat során egy kiválasztódik. Egy normál ciklusban egy domináns tüsző van, a többi nem nő tovább, hanem szépen elhalnak.

Az ovuláció - tehát amikor a petesejt leválik a domináns tüsző egy speciális részéről, lényegében megreped a tüsző és kijut belőle a petesejt - az LH-szint megemelkedése után 36-40 óra múlva következik be. A hasüregbe való kilökődés után magához vonzza a petevezető, és felszívódik. Ezt követően vagy találkozik hímivarsejttel, vagy sem.

A hőmérőzés és a tüszőrepedés

A ciklus első felében, amikor még nincs progeszterontermelés, az alapanyagcsere és hőmérséklet kissé alacsonyabb. A progeszteron, ami a peteéréskor kezd termelődni, gyorsan emeli az alaphőmérsékletet. A pete kiszabadulásakor, azaz amikor a tüsző megreped (ovulációkor), a hashártyára ömlő folyadék, hirtelen néhány tizedfokos "lehűlést" idéz elő. A normális alaphőmérsékleti görbe tehát úgy néz ki, hogy a menzesz első napjától az ovulációig van egy átlagos alap hő érték. Ez az ovuláció idején néhány óráig lecsökken, majd 1-2 nappal a pete kiszabadulása után emelkedni kezd és a következő menzesz előtti napokig az ovuláció előtti átlag felett van, majd a menstruáció előtt 2-3 nappal elkezd lejteni, újra a peteérés előtti átlaghoz megy vissza.

Az ovuláció gyakran a hajnali órákban történik, ezért az ébredéskor az esetek jelentős részében sikerül eltalálni a legközelebbi időpontot. Ha ez nincs mindig így, és a hirtelen, egy-három tizedes csökkenést nem látjuk, csak az egy-két nap múlva kezdődő emelkedést érzékeljük. A peteérés megítéléséhez csak a görbe alakjára van szükség. Ebből az is következik, hogy ha az ovuláció csökkenést nem mérjük, akkor csak 1-3 nappal az ovuláció után tudjuk megmondani, mikor volt az ovuláció. A vizsgálat tehát nem előre tájékoztat, hanem utólag, legjobb esetben még a "felhasználható" 24 órán belül. Ha a ciklus hossza stabil, akkor persze a következő ciklusra vonatkozóan van előrejelző értéke is. A mérésnek tehát nem az a célja, hogy megmondjuk, hogy ebben a ciklusban mikor kell összebújni, hanem az, hogy van-e peteérés.

A hőmérőzés lépései

1. Válasszunk hőmérőt: vegyünk egy hőmérőt, amit kizárólag erre a célra használunk, és készítsünk hőmérős naptárat.
2. Biztosítsuk a megfelelő állapotot! Legalább 6 órát aludjunk éjszaka. Reggel az első mozdulat a hőmérőzés, így érdemes az ágy közelébe helyeznünk a hőmérőt és a táblázatot. A hőmérőzés alatt a lehető legkevesebben mozogjunk, minden mást ez utánra időzítsünk.
3. Mindig egy helyen és egy időben mérjünk! Lényegében mindegy hol mérünk, a lényeg az, hogy mindig ugyanott és lehetőleg a nap ugyanabban az órájában mérjünk. Lehet hónaljban is, az úgynevezett bőrhőmérsékletet mérjük, de lehet szájban, hüvelyben, végbélben is mérni.
4. Rögzítsük a hőmérőzés értékét! A mért értéket azonnal írjuk fel, mert a sok mérés adatát könnyen elfelejtjük, hiszen csaknem azonos értékekről van szó. A mérési eredményeket ábrázolni kell, a görbe alakját, listából nem lehet megítélni.
5. Rögzítsük az extra adatokat! Helyes feljegyezni a görbére az együttlétek időpontját, azt, ha nem aludtunk 6 órát, alkoholt fogyasztottunk, kisebb megfázást, vagy mást, ami befolyásolhatja a hőmérsékletünket.

Fontos megjegyezni: Egy mérés, nem mérés! Legjobb, ha 3 menstruációs ciklust mérünk egymás után. Ha mindhárom görbén jelentkezik a menzesz előtt kb. 14 nappal az emelkedés, akkor csaknem biztosan van peteérés.

A tüszőrepedés és a termékenység jelei

A szervezetben zajló hormonális folyamatok nemcsak izgalmasak, de hasznos is ismerned ezeket, ha szeretnéd növelni a teherbeesés esélyét. Az aggodalmaskodásra hajlamosak például LH-teszt segítségével behatárolhatják a tüszőrepedés időpontját, és ezeken a napokon fokozhatják a szexuális tevékenységüket. Ugyanis az LH koncentrációja erősen megemelkedik a tüszőrepedés közeledtével, és kimutatható a vizeletből.

Fizikai jelek és tünetek

• Méhszáj tapintása és méhnyaknyák megfigyelése: A tüszőrepedés időpontjában a méhszáj kissé nyitva van, a hüvelyváladék (méhnyaknyák) pedig többnyire nagyon folyékony, a nyers tojásfehérjéhez hasonlóan nyúlós és/vagy átlátszó - nem tejfehér és ragacsos.
• Középidős fájdalom: Vannak nők, akik a tüszőrepedés előtt húzó fájdalmat, nyomást vagy szúrást éreznek, amely felváltva érintheti az alhas valamelyik oldalát, de jelentkezhet középen is. Ennek az úgynevezett középidős fájdalomnak az oka a mai napig nem tisztázott.
• Hüvelyváladék mennyiségének növekedése: A hüvelyváladék „felkészül” a spermiumok fogadására: ilyenkor a megszokottnál folyékonyabb, részben a nyers tojásfehérjéhez hasonlóan nyúlós és tápanyagokban gazdagabb. Emellett a hüvelyváladékban megnövekszik a feromonok (illatanyagok) mennyisége is.
• Pecsételő vérzés: A petesejt kilökődését változó intenzitású alhasi fájdalom, akár minimális barna váladék is kísérheti. Középidős, pecsételő vérzés jelentkezhet, ugyanis a nyálkahártya picikét leeshet.

Ha nem érzel középidős fájdalmat, az nem azt jelenti, hogy nincs tüszőrepedésed!

Problémák a peteéréssel és a hőgörbével

A "tankönyv szerinti" ciklus 28 napig tart, és a 21 és 35 nap közötti időintervallum még a normál ciklust foglalja magába. Azonban, ha valaki két hónapja méri az ébredési hőjét, és az szinte egyenes, a menstruáció alatt és előtt pedig csak picit ugrál fel-le, az felveti a peteérés hiányának, vagy rendellenességének gyanúját.

Amennyiben a sárgatest progeszteronképzése nem elégséges idejű vagy mennyiségű, akkor beszélünk sárgatest-elégtelenségről. Ilyenkor a nem megfelelő tüszőérés miatt a menstruáció előtti napokban több mint két napig pecsételő vérzést tapasztalunk. Ez azért gond, mert kellő mennyiségű progeszteron nélkül az embrió nem fog tudni beágyazódni, így a terhesség sem jöhet létre.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Ha 17-18-19 éves kor környékén és afelett valaki úgy gondolja, hogy nem ovulál, illetve egy év alatt csupán 2-3 alkalommal menstruált, akkor érdemes elindulni egy endokrinológiai kivizsgáláson, hogy feltérképezzük a probléma hormonális hátterét. A fel nem fedezett inzulinrezisztencia, a kontrollálatlan, túl magas vércukorszint, cukorbetegség és pajzsmirigy alulműködés is okozhat problémát a peteérésnél.

A sikeres beágyazódás

A teherbeesés egy rendkívül bonyolult és összetett folyamat, amelynek számos alapfeltétele van. Rengeteg kémiai, fizikai és hormonális mechanizmusnak kell megvalósulnia, méghozzá megfelelő időben és sorrendben, ahhoz, hogy a terhesség létre tudjon jönni. Megtermékenyülését követően a petesejtre még vár a beágyazódás (implantáció), amelynek döntő szerepe van, akár természetes úton történő fogantatásról, akár lombikbébi-kezelésről van szó.

Mi az a beágyazódás?

A hímivarsejt és a petesejt egyesülésével létrejön a zigóta, amely nagyon gyors osztódásnak indul, miközben elindul az egyik petevezetéken át a méh felé. 5-7 napon keresztül vándorol, és osztódása során az ötödik napra eljut a hólyagcsíra (blasztociszta) állapotba. Ekkor már 70-100 sejtből áll.

Miközben a megtermékenyített petesejt blasztocisztává alakul, a méh felkészül a beágyazódásra: a méhet bélelő nyálkahártya (endometrium) megvastagodik és megtelik tápanyagokkal. A megtermékenyülés utáni 5-7. napon a blasztociszta megérkezik a méhüregbe, majd körülbelül 2 napos várakozás után beágyazódik: ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a blasztociszta hozzátapad a méh falához és rácsatlakozik az anya vérkeringésére.

Mikor történik a beágyazódás?

A beágyazódás az ovuláció, illetve megtermékenyülés után 6-12 nappal bármikor megtörténhet, de leggyakrabban a 8. és 10. nap között szokott bekövetkezni. Ez azt jelenti, hogy egyes nőknél a ciklus 20. napja körül is bekövetkezhet, míg másoknál akár olyan későn is, mint a ciklus 26. napja. A beágyazódás egy körülbelül 5 napig tartó folyamat, amelynek végén a megtermékenyített petesejt - innentől fogva embrió - a méhfalba ágyazódva hCG (humán koriális gonadotropin) hormont kezd termelni és növekedésnek indul.

A hCG hormon jelenléte jellemzően a megtermékenyülés után 12-14 nappal kimutatható vizeletből, a terhességi tesztek is pontosan ezt a hormont jelzik. Beágyazódás után a progeszteronszint is emelkedni kezd, hogy táplálja a méhnyálkahártyát és megakadályozza a menstruáció létrejöttét. A beágyazódás folyamatának lezárásával megkezdődik az embrió, a köldökzsinór, a méhlepény és a magzatburok fejlődése.

Milyen jelek utalnak arra, hogy a beágyazódás megtörtént?

A beágyazódást követően szervezetedben hormonális változások mennek végbe, ezek okozzák a terhesség első, érezhető tüneteit is. A beágyazódásnak is lehetnek jelei, de ezek nem egyformák minden nőnél, és nem is mindenkinél jelentkeznek. Fontos tehát szem előtt tartani: az alábbi tünetek nem feltétlenül garantálják azt, hogy terhes vagy, és ha nincsenek tüneteid, az sem jelenti azt, hogy nem vagy terhes!

A beágyazódás lehetséges jelei:

• Pecsételő vérzés: A terhes nők 25%-a tapasztal vérzést, pecsételést az első trimeszterben - ennek egyik oka a beágyazódás lehet. Ez a vérzés megtévesztő is lehet, mert nagyjából akkor jelentkezik, amikor a menstruációd is érkezne.
• Görcsölés: A hirtelen érkező hormonális változások, illetve a méhben lezajló folyamatok könnyen görcsöket is okozhatnak.
• Méhnyaknyák változása: Miután megtörtént a beágyazódás, a méhnyaknyák sűrűbbé, gumiszerűbbé, illetve áttetszővé vagy fehéres színűvé válik.
• Puffadás: A progeszteronszint emelkedése lelassítja az emésztőrendszeredet, ettől pedig kellemetlen puffadást érezhetsz.
• Mellérzékenység: Beágyazódást követően a hCG, ösztrogén és progeszteron hormonok szintje hirtelen megemelkedik, ami jelentős mellérzékenységet okozhat.
• Rosszullét: A beágyazódás utáni progeszteronszint-emelkedés rosszullétet okozhat.
• Fejfájás: A hormonszintek emelkedése elengedhetetlen a sikeres terhességhez, ám sajnos ezek (különösképpen a progeszteron) a beágyazódás után fejfájást is előidézhetnek.
• Hangulatingadozás: A beágyazódás utáni hormonváltozások eredménye.
• Testhőmérséklet-változás: Jellemzően egy nő testhőmérséklete lecsökken az ovuláció előtt, majd megemelkedik és menstruáció előtt ismét lecsökken. A terhességet jelzi az, ha emelkedett marad. Ám úgy tűnik, a nők egy részénél a beágyazódás idején - egy napra - leesik a testhőmérséklet.

Mi okozhatja a beágyazódási problémákat?

A beágyazódás a peteérés után 6-12 nappal kell, hogy megtörténjen, ám sajnos több olyan állapot is létezik, amely miatt meghiúsulhat. Ilyenkor beágyazódási (implantációs) sikertelenségről vagy beágyazódási zavarról beszélünk. Természetes fogantatás és lombikbébi-kezelés esetében egyaránt ez az egyik leggyakoribb oka a sikertelen terhességnek.

A beágyazódási problémák hátterében állhat:

• a sperma vagy a petesejt nem megfelelő minősége
• a méh veleszületett vagy szerzett rendellenességei, pl. mióma, méhpolip
• a méh gyulladásos betegsége, pl. endometriózis, adenomyosis, petevezeték-elzáródás, méhnyálkahártya-gyulladás (endometritis)
• policisztás ovárium szindróma (PCOS)
• sárgatest-elégtelenség, vagyis alacsony progeszteronszint
• pajzsmirigy-alulműködés
• elhízottság
• dohányzás
• korai klimax (30-35 éves korban meginduló menopauza)

Hogyan támogatható a sikeres beágyazódás?

A beágyazódás, megtapadás elősegítése érdekében fontos, hogy egészséges életmódot élj. Káros szokásaidat hagyd el és alakíts ki jó szokásokat, úgymint: minden nap legalább fél óra edzés, több zöldség és gyümölcs fogyasztása, egészséges alvási rutin kialakítása.

Peteérés serkentése és a túlstimuláció

Amennyiben nem sikerül teherbe esnünk, előfordulhat, hogy szabályozni, stimulálni kell ovulációnkat az orvosunknak, amivel kiszámíthatóbbá, tervezhetőbbé válik a peteérés. Azonban, ha túl sok tüsző kezd el egyszerre megérni, létrejöhet a túlstimuláció.

Peteérés serkentésének módjai

A stimuláció a peteérés gyógyszeres vagy injekciós beállítására, szabályozására hivatott eljárás. A célja, hogy egyszerre több tüsző induljon érésnek, így nagyobb eséllyel következik be a terhesség. Emiatt ez az eljárás általában a lombikbébi-kezelési programok, az asszisztált reprodukciós kezelések első lépése is. Még a petefészek-stimuláció kezdete előtt kezelőorvosunk meghatározza kezelésünk módját és ütemtervét.

• Rövid (antagonista) protokoll: előkezelés nélkül, a menstruáció 2-3. napján megkezdődik a stimuláció, egy ultrahang ellenőrzés után. Az injekciós kezelés pedig csak az első, ideális méretű tüszők után folytatódik, nehogy idő előtt megrepedjenek.
• Hosszú protokoll: a menstruációs ciklus 20. napján kezdik meg az előkezelést injekciókkal. Közben megkezdődik egy új ciklus és 14 nappal az első injekció után indul a petefészkek stimulációja.

A stimuláció tabletta, injekció vagy kombinált formátumban egyaránt kivitelezhető. Attól is függ, melyiket alkalmazzák, hogy hány évesek vagyunk, milyenek a hormonvizsgálati eredményeink, és mekkora testsúllyal rendelkezünk. Az ultrahangos ellenőrzés - mivel erős hormonokkal történik a kezelés - elengedhetetlen.

Peteérés túlstimulációs szindróma (OHSS)

Akik gyógyszereket szednek a tüszőérés serkentésére, azoknál léphet fel az ovarian hyperstimulation syndrome, azaz a petefészek túlstimulációs szindróma. A hiperstimuláció egy igen ritka hozadéka a stimulációs eljárásnak: a nők kb. 3-5%-ánál jelenik meg. A tünetei nagyon kellemetlenek lehetnek: puffadás, émelygés, némi súlygyarapodás, a hasűri folyadék megjelenése, hányás és hasmenés. A súlyos formája (nehézlégzés, mellkasi folyadék, kóros anyagcsere folyamatok, stb.) pedig kórházi kezelésre szorul.

A túlstimuláció típusai:

Ha elhanyagoljuk, sajnos néhány napon belül kórházi kezelést igénylő, súlyos esetté válhat a hiperstimulációs szindróma. A hCG-kezelést követően kb. a 3-5., néha 7. napon jelentkezhetnek ezek a tünetek, melyeket minden egyes további hCG-injekció fokozhat. Ha az orvos arra gyanakszik, hogy felléphet túlstimuláció, a petesejt stimulációt 36 órával a leszívás előtt Decapeptyl injekcióval zárják le - a hagyományos tüszőrepesztő injekció helyett, ezzel 0%-ra csökkentve a túlstimuláció lehetőségét.

tags: #2 #tuszo #eseten #hogy #alakul #a