A kecske az egyik legrégebben háziasított állatunk, akárcsak a juh. A növekvő emberi népességgel összefüggésben és a fehérjeforrások hiánya miatt a kecske, mint egy igénytelen, de rendkívül produktív állat, egyre fontosabbá válik az emberek számára, akiket évezredek óta kísérnek. A gazdasági haszonállatok között egyedi a „mindent hasznosító képessége”. Az ember már az ősidőkben felismerte a kecsketej hasznosságát a táplálkozásban.
Kiválóan alkalmazkodik a változó körülményekhez, kis helyen is tartható, tejhozama és húsa is értékes. Magyarországon a kecsketartás egyre népszerűbb, akár háztáji gazdaságban, akár nagyobb léptékű állattartásban gondolkodik valaki. Cikkünkben átfogó képet adunk a kecsketartás minden fontos kérdéséről, különös tekintettel a vemhes alpesi kecske gondozására.
Az alpesi kecske mint fajta
Eredetileg Svájcból származik, de alpesi néven Franciaországból kiindulva vált világszerte elterjedt kecskefajtává. Finom testfelépítésű, testalakulása kifejezett tejelő jellegre utal. Élénk vérmérséklete miatt a zárt tartást kevésbé tűri. Fajtatisztán leginkább intenzív és félintenzív tejtermelés megvalósítására javasolható, de extenzív tartásban is megállja a helyét. A legeltetéses technológiához megfelelően alkalmazkodik.
Fizikai jellemzők
- Súly: A bakok átlagos testsúlya 80-100 kg, az anyáké 50-55 kg.
- Marmagasság: Bakoknál 80 cm feletti, anyáknál 65-70 cm.
- Törzshosszúság: Anyáknál 70-80 cm.
- Fej: Széles pofa és homlok, homorú orrvonal, kissé dülledt szemek, közepes nagyságú fülek oldalra vagy kissé felfelé állóak.
- Szarv: Lehet szarvalt vagy szarvatlan.
- Nyak: Ívelt, lehet függelékekkel vagy azok nélkül, szakállas vagy szakálltalan.
- Test: Egyenes hátvonal, mély mellkas, széles és enyhén csapott far.
- Végtagok: Szilárd végtagok, száraz ízületek és erős körmök jellemzik.
- Szőrzet: Rövid szőrű.
- Szín: Alapszínként a barna minden árnyalata, valamint a fekete szín is megengedett, tűzöttség minden színváltozatban előfordulhat a test bármely részén.
Termékenység és szaporulat
Korán érő fajta, a gödölyék megfelelő nevelés mellett 7-12 hónaposan tenyésztésbe vehetők. Átlagos ellésenkénti szaporulata 1,7. A tenyésztésben 6-8 éves korig, kifogástalan termelés esetén 10-12 éves korig maradhat.
A kecske vemhességének felismerése és gondozása
A kecskék ivarzási főidénye az ősz, amely élénkebb a juhokénál. Az üzekedés, ivarzás a legtöbb kecskénél ősszel, szeptemberben-novemberben zajlik, ritkábban tavasszal. Az üzekedés tartama 1,5-3 nap. Ivarzáskor a kecske nyugtalan, társait ugrálja, gyakran és hosszan mekeg, és a farkát csóválja, a nemi szerv is megváltozik, a péra duzzadt, vörös, nyálkás. A tejelő kecske tejtermelése ivarzáskor elapad. Legélénkebb az ivarzás a második napon, ekkor kell termékenyíteni. A kecskék kb. 150 napig vemhesek.
A vemhesség jelei
A vemhes anyakecske vemhessége szembetűnő. Falánkká válik, a természete nyugodtabb lesz, kimarad az ivarzása, a has szemmel láthatóan megnő, néha egészen formátlanná teszi az állatot, „kitőgyel”.
Javasolt figyelni 3-4 hétig napi minimum kétszer az állatot. Ha nem látja a tipikus ivarzási tüneteket ezalatt, akkor a kecske jó eséllyel vemhes. Természetesen pontos(abb) diagnózist ultrahangvizsgálat után, vagy vér-, esetleg tejminta vizsgálatával lehet felállítani. Ha van lehetőség, vegye ezt igénybe!
Elapasztás és szárazonállás
A vemhes anya tejtermelése az ellés előtt 2 hónappal megszűnik, a jól tejelőket el kell apasztani. A várható ellés előtt 60 nappal apassza el az anyát, így körülbelül két hónap úgynevezett "szárazonálló" időszak áll rendelkezésére, hogy regenerálódjon, felkészüljön a következő tejtermelő időszakra (röviden: laktációra), valamint a vehemépítés utolsó, legintenzívebb időszakára.
Az elapasztás lényege, hogy az állatot ritkábban fejjük, jó tejelőknek csak napi 1-2 kg szalmát és vizet adunk. Ilyenkor nagyon fontos a mozgás. Ha az anya magától nem apaszt el, ellés előtt 6-8 héttel szárazra kell állítani. A szárazon álló anyákat jól kell takarmányozni, 2 heti szárazon állás után megkezdhető a kitőgyelő etetés (legelő, jó minőségű széna, 0,3 kg abrak).
Szakmai berkekben egyre inkább elterjedt az a nézet, hogy a laktáció (azaz tejtermelési periódus) sikeressége nagyon nagymértékben függ az ellést megelőző szárazonálló időszaktól! Figyeljen arra, hogy ebben a periódusban az állatai minél inkább stresszmentesen élhessenek! Gondoskodjon jó minőségű takarmányról, pihenőhelyről, friss ivóvízről!
A kecske és a kecsketej (Gazdatúra 2021. május 18.)
Takarmányozás vemhesség alatt
A vemhes kecske jó minőségű és megfelelő mennyiségű takarmányt és nyalósót kapjon. A takarmányozásra különösen figyeljen ebben az időszakban: nem érdemes túl nagy adagban abrakolni - fókuszáljon a jó minőségű szálastakarmányra! A napi abrakmennyiséget próbálja a vemhes állat kondíciójához igazítani. Ha szükséges, fokozatosan emeljen, vagy csökkentsen a dózison.
Emlékeztető: sem a sovány, sem a kövér állat nem lesz képes problémamentes laktációt produkálni! Nagy eséllyel az ellés lefolyása, valamint az azt követő napok sem lesznek ilyen esetben zökkenőmentesek.
Kerüljük a rothadt gumós- és gyökértakarmányok, a penészes széna, a dohos abrak etetését és a túl hideg víz itatását, mert elvetélhet. Ellés előtt az abrak korpával etethető.
Ápolás és egészségvédelem
A szárazraállítás időpontja kiváló alkalom a lábvégek állapotának felmérésére. Ha szükséges, körmözz(tessen)! A kecskék körmei folyamatosan növekednek, ezért rendszeres gondozásra van szükség. Az ideális időköz 3-4 hónap, de problémák esetén (tályog, törékenység, sántítás) ennél gyakrabban is szükséges lehet. Ajánlott a körömápolás előtt fertőtlenítő lábfürdőt alkalmazni. A körömvágáshoz különböző ollók, csipeszek vagy kések használhatók.
Természetesen az állatorvossal kidolgozott vakcinázási program a döntő, de általában a várható ellés előtt kb. 1 hónappal szoktak vakcinázni. Érdemes ilyenkor alaposan szemügyre venni az anyát! Figyelje meg a kondícióját, kötőhártya színét.
Várhatóan az ellést megelőző két héttel nyírja meg az anyát (farokvégbél, péra, gát, hátsó végtagokon a combél) - nagyban javítja a higiéniés állapotát és a komfortérzetét - főleg az ellés és az azt követő napok alatt!
A kecske tiszta állatként kényes az ápolásra. Faji tulajdonsága az erős testszag, amit úgy tudunk csökkenteni, hogy gondosan ápoljuk és tisztán tartjuk. A szarvatlan, fehér, nemesített fajták kevésbé testszagúak. Naponta 10-15 percet szánjunk az ápolásukra. A tiszta bőr és szőrzet fokozza az anyagcserét, a termelést.
Ellés és utógondozás
A várható ellést jelzi a leereszkedett has, az üres horpaszok, a besüppedt far, a pérából kilógó nyálka, a telt tőgy és a nyugtalanság. Az ellés rendszerint problémák nélkül 1-3 óra alatt lezajlik. Gyakori az ikerellés, de előfordul a hármas ellés is. Az újszülöttek tömege 2,5-3 kg, ikerelléskor kisebb.
Ellőbox és környezet
Nagyjából ekkor szokás elkülöníteni az anyát az elletőboxba. Amikre figyeljen ezzel kapcsolatban:
- Lássa, hallja az anya a társait. Különösen jó megoldás lehet, ha legalább egy fala drótból készül - így tudnak kontaktálni egymással az állatok.
- Méretét tekintve kb. 1,5 x 1,5 méterest ajánlanak. Ez se nem túl nagy, se nem túl kicsi terület: az anya fel tud állni, meg tud fordulni, viszont a gidák folyton szem előtt vannak, nem tudja olyan könnyen ignorálni őket.
- Figyeljen a bőséges, száraz almozásra! Végezzen "térd-tesztet": térdeljen le az alomra - ha vizes lesz a térde, akkor nem elég jó az almozása, javítsa!
- Legyen jó szellőzése!
- Alapesetben nem szükséges a külön melegítés. Azonban, ha az anya nem fogadja el a gidáit, vagy a box mérete túl nagy, stb. azt eredményezve, hogy nem bújnak össze, akkor szükséges lehet a plusz melegítés.
Utógondozás
Az ellést követő 5-7 napon keresztül az anyakecske és a kiskecskék is fokozott ápolásra szorulnak. A kiskecskék keresik az anyjuk tőgyét, szaladgálnak, és az anyjukat mindenhová követik. Gyorsan nőnek, egyévesen elérik a teljes nagyságot.
A kiskecskék felnevelése sok tejbe kerül, ezért érdemes mérlegelni, hogy mennyi gidát vagy gödölyét neveljünk. Ha gödölyét nevelünk, akkor 8-10 hetes koráig hagyjuk szopni, kezdetben naponta 8-10 alkalommal. Kéthetes kortól kezdve csökkentsük a szoptatások számát, eleinte öt, majd négy, három alkalomra. Így rendszerességére szoktatjuk a gödölyét, és a tőgyet is kíméljük. A kettes-hármas ikreket pótitatni kell.
A gidákat 3 hetes kortól hozzá kell szoktatni a szilárd takarmányhoz: eleinte jó minőségű szénát, majd abrakot kapjanak. Ha jól esznek, fokozatosan el lehet őket választani; a 8-10 hetes korban elválasztott gidák tömege 12-16 kg.