A mondókák és versek voltak régen a „fejlesztések”, ami mára eléggé megkopott, nem annyira szokás a családokban ezt tanítani a gyerekeknek.
A nagymamák ösztönösen ezeket veszik elő és így foglalkoznak az unokájukkal.
A picúrok meg persze nagyon élvezik, hatalmas kacajok hangzanak és a mozdulatokat utánozva kérik az ismétlést.
A zenei nevelés hatása az érzelmi és szociális készségek fejlődésén túl a mozgás- és beszédkészség terén is megmutatkozik.
Az újszülöttek és csecsemők rendszerint élvezik, ha altatódalokkal ringatjuk el őket.
Bölcsődéskorú gyerekek esetében az ölbeli játékok kapnak szerepet.
A személyes kapcsolat nagyon fontos, a felnőttel, emellett a gyerekek biztonságérzetét növeli az az örömforrás, amit a mondókák ismételgetése okoz.
A zenei képességek fejlesztése a gyermek egyéb képességeinek terén is pozitív változást idéz elő.
Óvodáskorban a dalos táncos játékok támogatják a mozgásfejlődést - a mozgás rendezettebbé válik, fejlődik az egyensúlyérzék és ritmusérzék.
A ritmus- és dallamhangszerek megszólaltatásával erősödik a szem-kéz koordináció, de a zenei foglalkozások során a hallott információk feldolgozása, a vizuális memória és a figyelem is fejlődik.
Ha így érzünk, akkor érdemes felkeresnünk olyan csoportos foglalkozásokat, amiken gyermekünkkel részt vehetünk.
Itt a jókedv ragadós, a közös foglalkozásokon sok dalt, mondókát megtanulhatunk, amit otthon is gyakorolhatunk, megismerhetjük, hogy milyen korosztályának megfelelő hangszereket és hogyan tudunk használni, akár otthon is.
Lovagoltató mondókák
Lovagoltató (ütemesen mondjuk, miközben térdünkön lovagoltatjuk a velünk szemben ülő babát):
- Üljél baba, térdemre, lovagoljunk Szegedre, Ott árulják a rózsát, kapsz belőle bokrétát.
- Hóc-hóc katona, Ketten ülünk egy lóra Hárman meg a csikóra.
- Így lovagolnak a hölgyek, a hölgyek. (finoman mozgatjuk fel-le a lábunkkal)
- A parasztok a szekéren így döcögnek. (jobbra-balra döntögetjük a lábunkon)
- Így menetelnek a huszárok-huszárok! (erősen mozgatjuk fel-le a lábunkkal)
Kipp-kopp kalapács (finoman, ütemesen mozgatjuk a térdünket)
- Kicsi kovács mit csinálsz? (oldalra dülöngéltetjük)
- Sárga lovat patkolok, (előre-hátra dülöngéltetjük)
- Arany szeggel szegelek, (előre-hátra dülöngéltetjük)
- Uccu pajtás, kapj fel rája, (gyorsan emelgetjük a térdünket)
- Úgy is te vagy a gazdája! (gyorsan emelgetjük a térdünket)
Cini-cini muzsika, (föl-le mozgatjuk a térdünket)
- Táncol a kis Zsuzsika. (táncoltatjuk a térdünkön)
- Jobbra dűl, meg balra dűl, (jobbra-balra dülöngéltetjük)
- Tücsök koma hegedül. (jobbra-balra dülöngéltetjük)
Gyí paci, gyí te ló, (térdünkön lovagoltatjuk)
- Gyere ráró, hó ha hó! (hirtelen magasra emeljük
Hóc-hóc katona, (térdünkön lovagoltatjuk)
- Ketten ülünk a lóra, (oldalra dülöngéltetjük)
- Abrakot a csikónak (előre-hátra dülöngéltetjük)
- Nagyot ugrik! (hirtelen magasba emeljük)
Gyí paci, paripa, (térdünkön lovagoltatjuk)
- Nem messze van Kanizsa, (térdünkön lovagoltatjuk)
- Odaérünk délre, libapecsenyére!
Ujjszámolgató és kézre játszó mondókák
Ujjszámolgató (egyenként megfogjuk az ujjacskáit mondóka közben)
- Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte-megfőzte, ez az iciri-piciri mind megette!
Kerekecske gombocska, (tenyerében köröket rajzolunk)
- ide szalad a nyuszika (hónaljáig beszaladunk az ujjainkkal, megcsikizzük a babát)
Kerekecske-dombocska, (körbe simítjuk a tenyerét)
- Itt szalad a nyulacska, (ujjainkkal végigszaladunk a karján)
- Erre megyen, itt megáll, (körbe simítjuk, ahol az ujjunk van)
- Itt egy körutat csinál, (körbeszaladunk az ujjunkkal)
- Ide bújik, ide be, (bedugjuk az ujjunkat a hóna alá)
- Kicsi gyerek keblibe. (megcsikizzük)
Mit csinál a kis kezem? (ránézünk a tenyerünkre)
- Simogat kedvesen, (megsimogatjuk)
- Ütöget mérgesen, (finoman megütögetjük)
- Csiklandoz viccesen, (megcsikizzük)
- Csipeget hegyesen. (finoman megcsipkedjük)
- Mit csinál a kis kezem? (ránézünk a tenyerünkre)
- Te is tudod, mond velem! (megbökdössük)
Én is pisze, te is pisze, (rámutatunk a saját, majd a baba orrára)
- Gyere pisze, vesszünk össze. (összedörgöljük az orrunkat)
- Én is pisze, te is pisze, (rámutatunk a saját, majd a baba orrára)
- Mi a szösznek vesszünk össze. (összedörgöljük az orrunkat)
Kézjáték (öklöcskéit ütögetem egymáshoz):
- Töröm, töröm a mákot, sütök neked kalácsot.
Játékos mondókák - Játék az ujjacskákkal
- Megmásztam öt hegyet.
- Egy Dundit,
- Egy Keskenyet,
- Egy Magasat,
- Egy Ékeset,
- Egy egészen Kicsikét.
- Nekem ennyi épp elég (megcsikizzük a babát).
- Hüvelykujjam almafa,
- Mutatóujjam megrázta,
- Középső ujjam felszedte,
- Gyűrűs ujjam hazavitte.
- Ez az icike-picike mind megette,
- Megfájdult a hasa tőle (megcsikizzük a pocakját).
- Kicsi kövér Hüvelykapó,
- Mellette van a mutató,
- Langaléta hosszú bátyja,
- Meg a gyenge fiacskája,
- Pöttöm Jancsi itt a végén,
- Kicsi Pisti kezecskéjén (tenyerét megcsikizzük).
- Hüvelykujjam korán kelt, (zárt tenyeréből kinyitjuk a hüvelyujját)
- Ablakomon kopogott, (kopogtatunk a kezén)
- A négy szomszéd kiugrott, (kinyitjuk a 4 ujjat)
- S köszöntötték: Jó napot! (integetünk)
- Ez elment vadászni,
- Ez meglőtte,
- Ez hazavitte,
- Ez megsütötte,
- Ez az icike-picike mind megette.
Játékos mondókák
- Volt egyszer egy kisbaba,
- Földre tette Anyuka,
- Tipegett, topogott,
- Két kis cipőt koptatott.
- Dombon törik a diót, a diót,
- Aztán meg a mogyorót, Mogyorót.
- Tessék, kérem megbecsülni,
- És a fűbe lecsücsülni, Csüccs.
- Nézzétek csak emberek,
- Nagy csizmában kisgyerek,
- Hazafelé lépeget,
- Hátrafelé nézeget.
- Jár a baba jár,
- Mint egy kismadár,
- Édesanya karjaiba
- Odaszalad már.
- Aki nem lép egyszerre,
- nem kap rétest estére,
- Pedig a rétes nagyon jó,
- katonának az való
- Nem megyünk mi messzire,
- Csak a világ végére,
- Ott sem leszünk sokáig,
- Csak tizenkét óráig.
- Jön a kapitány,
- Fakó-szürke paripán.
- Gyere haza katona, készen van a vacsora.
- Gólya viszi a fiát,
- Hol felveszi, hol leteszi,
- Viszi, viszi, itt leteszi, Hopp!
- Erre kakas, erre tyúk,
- Erre van a gyalogút,
- Taréja, karéja,
- Ugorj a fazékba!
Mondókák mosakodáshoz, fürdéshez
Mondókák mosakodáshoz, fürdéshez
- Csukd be szemed, csukd be szád, Most mosom az arcocskád.
- Csukd be szemed, csukd be szád, Most mosom a hajacskád.
- Megmosdott már a cica,
- Mosdjál te is Marika (a név behelyettesíthető)
- Gyere (nevét mondjuk) megfürdetlek,
- Szép tisztára moslak,
- Langyos vízbe ültetlek,
- Jól beszappanozlak.
- Megmosom a fejedet,
- A lábadat a kezedet,
- A hátadat, a hasadat,
- Máris tiszta vagy!
- Egy, kettő ha’,
- Galagonyafa.
- Aki úszik, le nem bukik, az lesz a kutya!
- Kicsi orr, kicsi száj, (mutassunk az orra, szájra)
- Keretezi kicsi áll,
- Kupolája homlok. (mutassunk az állra, homlokra)
- Piros arc, piros nyár, (arcát simogatjuk)
- Áfonyakék szembogár, (becsukja a szemét)
- A pillái lombok. (megcsikizzük a szempilláit)
- Simogatom a hajam,
- Hogy ne álljon kócosan.
Kézmosáshoz, vagy fürdéshez vers
- Szabó T. Anna: Kézmosó-vers
- Cuk-ros, ra-ga-csos, ta-pa-dós, ma-sza-tos
- ez a kicsi tappancs,
- Hozd hát ide most, nos hát, gyere mosd,
- adom is a szappant.
- Hékás-békás! Fogd meg már!
- Csúszós kis hal megtréfál!
- Mosd meg gyorsan, egy-két-hár!
- Jujj, jujj, de csikis!
- Kicsúszik a szappan!
- Hopp, már esik, ide-oda pattan!
- Hékás-békás! Nem megmondtam?
- Nosza, gyerünk, csípd el, kapd el gyorsan!
Mondókák az öltöztetéshez
Mondókák az öltöztetéshez
- Öltözik a kisbaba,
- Öltözteti anyuka.
- Először az ingecskét,
- utána a szvetterkét,
- Bugyikát és nadrágot,
- Zoknit és a topogót,
- Fordulj erre, fordulj arra,
- Felöltözött a kisbaba.
- Add a kezed Pistike (név helyettesítve)
- Bújjunk be a kisingbe.
Altatódal
- Weöres Sándor
- SZUNNYADJ, KISBABA
- Szunnyadj, kisbaba,
- Őriz halk szoba,
- Zsongó éjszaka,
- Csillagfény.
- Hold jár egymaga,
- Rád hull fátyola,
- Álmodj, kisbaba,
- Tündérkém.
- Nagy a menny Ablaka,
- Süt a hold Éjszaka,
- Letekint Egymaga:
- „Aludjál Kisbaba!”