A bölcsődés korú gyermek jellemzői, viselkedése és fejlődése

A bölcsőde kiválasztása és a beszoktatás megkezdése jelentős mérföldkő mind a gyermek, mind a szülők életében. Cikkünk célja, hogy körbejárja a bölcsődével kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, a kiválasztástól a beszoktatáson át a bölcsődei nevelés hatásaiig, kiemelve a gyermek fejlődését és viselkedésbeli változásait.

A bölcsődei gondozás minősége, valamint a családi gondozás, az otthon élvezett szeretet és figyelem az, ami igazán meghatározza a gyermek értelmi, érzelmi fejlődését. Rendkívül fontos tehát, hogy gyermekünk jól érezze magát, és mi is biztonságban tudjuk őt. A bölcsőde kihat gyermekünk testi, szellemi, érzelmi fejlődésére és szocializációjára egyaránt.

Mikor érdemes elkezdeni a bölcsődét?

Nincs egyetemlegesen jó válasz arra, hogy mikor ideális egy gyermek számára közösségbe kerülni, hiszen ez sok mindenen múlik, többek között a gyermek személyiségén, illetve az édesanya hozzáállásán is. A "mikor" kérdésre röviden úgy lehet talán válaszolni, hogy amikor anyaként készen állunk erre a változásra, és úgy érezzük, hogy mi magunk és gyermekünk is megérett rá.

Az ingergazdag környezet támogatja a kisgyermekek fejlődését. Egyéves kortól egyre kevésbé kockázatos, ha a gyermek a napjának egy részét kortársakkal tölti. A szeparáció (anyától való elválás) akkor káros hatású, ha nincs rendszeres napi kapcsolat a szülővel.

Fontos, hogy a kisgyereknél ki tudjon alakulni a korai kötődés, amihez szükséges, hogy legyen egy valaki, anya, apa, nagymama, dadus, aki anyai (apai) szeretettel gondozza, óvja, védi, szereti őt. Erre a családi környezet a legalkalmasabb. Amennyiben a család a szülők élethelyzete, körülményei nem teszik lehetővé, hogy napközben otthon legyenek a kisgyerekkel, a bölcsődei gondozástól nem szenved feltétlenül lelki károsodást a gyermek.

A sikeres bölcsődei beilleszkedés tényezői

A bölcsődéhez való sikeres alkalmazkodás sok tényezőn múlik. Először is a kisgyermek természetén, személyiségén. Nem könnyű életkor ez a kisgyermekek - és környezetük - számára, hiszen a bölcsődés korosztályra jellemző az önállósodási vágy, az autonómia erősödése, valamint a leválási törekvések, ugyanakkor a dackorszak is ekkor tombol.

Sok mindent kell megszoknia a kisgyermeknek, úgy mint az önállóságot, a szociális helyzetek és konfliktusok kezelését, az idegrendszeri túlingerlést, valamint az új szabályokhoz való alkalmazkodást. A bölcsőde elkezdéséhez fontos szempont, hogy gyermekünk mennyire társaságkedvelő, mennyire szociábilis.

Ezt az első időszakban megsegíthetjük, ha sokat visszük gyermekek közé, sok időt töltünk a játszótéren - mely az alapvető szociális szabályok elsajátításának színtere is -, valamint ha különböző babás programokra járunk vele. Ez különösen elsőszülött gyermekek esetében jelentős, akik otthon csak felnőttek társaságában töltik a mindennapjaikat.

Fontos szempont továbbá, hogy mennyire kommunikatív, mennyire tudja kifejezni akaratát, igényeit, vágyait. Ezt nem kell feltétlen a szavak szintjén tennie - bár az megkönnyíti a helyzetet -, elegendő, ha metakommunikációval elég egyértelműen fejezi ki magát. A beszédfejlődésre amúgy is jótékony hatással van a bölcsődei légkör. Fontos lehet, hogy mennyire szófogadó, szabálykövető a kisgyermek, bár ez az időszak inkább a határok feszegetéséről szól. A bölcsődei szabályokat idővel minden kisgyermek megérti és elsajátítja.

Továbbá szempont lehet az agresszió és frusztráció kezelésének módja, melyet szintén ebben az időszakban tanulnak a kisgyermekek. Általánosságban elmondható, hogy a lányoknak, illetve a testvérrel rendelkező gyermekeknek könnyebben megy a beszoktatás, de a kivételek erősítik a szabályt.

A beszoktató szülő szerepe

A másik fontos tényező a beszoktató szülő hozzáállása. A beszoktatás kifejezés talán a szülőre legalább annyira érvényes, mint a kisgyermekre, hiszen mindkettőjük számára új ez a helyzet, mindkettőjüknek meg kell barátkoznia vele. Fontos, hogy a szülő biztonságban érezze gyermekét a bölcsődében, hiszen az ő érzéseit, attitűdjét gyermeke is megérzi, átveszi.

Kiemelt jelentőséggel bír, hogy minden elválásnál - legyen az rövid vagy hosszú - jelezzük ezt egyértelműen a gyermekünk felé, sose hagyjuk ott őt szó nélkül, ne tűnjünk el, és végig legyünk elérhetőek a beszoktatás ideje alatt, ha szüksége lenne ránk. A sikeres beszoktatás kulcsa az édesanya munkával kapcsolatos attitűdje, hogy szívesen megy-e vissza dolgozni, vágyik-e a szellemi kihívásra, vagy az anyagi kényszer motiválja.

A bölcsőde és a kisgyermeknevelők

A harmadik számottevő szereplője az egyenletnek maga a bölcsőde és a kisgyermeknevelők. Erre van a legkisebb kihatásunk, ezért fontos, hogy jól válasszuk meg az intézményt, ahol gyermekünk megkezdi oktatási pályafutását. Ha tehetjük, nézzük meg személyesen az intézményt, beszélgessünk el a szakmai vezetővel, és törekedjünk arra, hogy időben és gondosan válasszuk meg az intézményt!

A tárgyi feltételeken túl kiemelt jelentőséggel bír a bölcsőde szemlélete, valamint a nevelők személye. Ideális esetben valamelyik nevelőhöz kötődni fog gyermekünk, mely mindenképpen kedvező jel. Hagyjuk, hogy távollétünkben megpróbáljanak pótolni bennünket, örüljünk, ha gyermekünk megszereti a nevelőjét, és ne legyünk rá féltékenyek!

Szinte minden területen, de ebben az életkorban kiemelt fontossággal bír a fokozatosság elve, ideális, ha kisgyermekünk napról napra egyre több időt tölthet a bölcsődében, időt hagyva ezzel az új környezet és azok szereplőinek feltérképezésére. A fizikai környezetnél, a játékoknál, de még a társaknál is fontosabb ebben az életkorban a kisgyermeknevelővel való bizalomteli kapcsolat és kötődés kialakulása. Ez az, ami valódi biztonságérzetet tud nyújtani a kisgyermek számára, mely jótékony hatással van önbizalmára.

A bölcsődei nevelés hatásai a gyermek fejlődésére

A korai oktatási-nevelési intézménybe kerülésnek számos pozitív hatása lehet, mint amilyen a szocializáció, a szociális készségek fejlődés vagy éppen az önállóság támogatása. Jótékony hatást fejthet ki a kisgyermek értelmi fejlődésére is a logikai gondolkodás, a beszédfejlődés és a szókincs bővítése révén. A szabadjáték hozzájárul a testi fejlődéshez is, mind a nagymozgások, mind a finommotorika fejlődik általa.

Ugyanakkor - mint szinte mindennek - ennek is lehet árnyoldala. Egyik fő negatív hatás lehet a kezdeti szorongás, mely általában magatartászavar, agresszív viselkedés, éjszakai alvászavar, evéssel kapcsolatos problémák vagy vizelet- és székletvisszatartási zavar formájában tör utat magának.

A sírás normális reakció ebben a helyzetben, de mivel a bölcsődés korú gyermekek még nem tudják magukat megnyugtatni, ebben a nevelőn kívül segíthet egy átmeneti tárgy (rongyi, plüssállat), ami a biztonságos otthonra emlékezteti őket. Vannak gyermekek, akik könnyebben veszik az akadályokat, míg másokat jobban megvisel ez a nagy változás.

Viselkedésbeli változások és szorongás jelei

A bölcsőde, az óvoda elkezdése nagy változás a kisgyermeknek, természetes, hogy az első hetekben-hónapokban megváltozik a viselkedése és félelmet, szorongást él át. De milyen jelei lehetnek a szorongásnak? Mire számíthatunk a beszoktatás során, és miből tudhatjuk, hogy segítségre van szüksége?

Általában azoknál a gyerekeknél jelentkeznek evéssel kapcsolatos problémák, akik már otthon is küzdöttek hasonlókkal. Előfordulhat, hogy csak egyfajta ételt hajlandó megenni a bölcsődében. Ezek a problémák a közösségbe vetett bizalommal függenek össze: „Nem bízom az oviban, ezért ott nem eszem.”, illetve egyfajta figyelemfelhívásként is értelmezhetőek.

A beszoktatást követően előfordulhat, hogy a korábban már jól alvó kisgyerek is elkezd felriadni éjszaka. Ez a jelenség átmeneti, többnyire néhány hét alatt elmúlik. Esti lefektetési problémák is jelentkezhetnek: a kicsi nem akar elaludni, húzza az időt, újra meg újra kimászik az ágyból. Ennek az az oka, hogy napközben keveset voltatok együtt, és azt szeretné most pótolni.

A közösség minden gyerekből mást vált ki. Gyakori jelenség, hogy az óvodában tündéri kisgyerek hazatérve hiperaktív kisördöggé változik. De az is előfordulhat, hogy a bölcsiben sok panasz van a kisgyerekre (hangoskodással, verekedéssel védi meg magát a többiektől), míg otthon tökéletesen viselkedik. Ezek a jelenségek többnyire átmenetiek, idővel a kisgyerek rájön, hogyan védje meg magát, hogyan érvényesítse az akaratát a többiek között.

Sokan azt hiszik, ha a gyermekük már ottmarad az oviban/bölcsiben és nem sír reggelente, akkor már beszokott és minden rendben lesz, de sok esetben a viselkedészavarok csak később jelentkeznek. Például a széklet- vagy vizeletvisszatartás is a bizalom hiányára utalhat.

A közösséggel kapcsolatos szorongás okozhat például ún. részleges mutizmust, amikor a kicsi otthon szívesen beszél, azonban az óvodában nem hajlandó megszólalni. A másik gyakran előforduló jelenség a dadogás, ami szintén korlátozódhat csak az óvoda területére.

A közösségbe kerülés sok szülő szerint szükségszerűen azzal jár, hogy a kicsi állandóan beteg, hiszen a többiektől mindent elkap, sok kórokozóval most találkozik elsőként a szervezete. Ugyanakkor az állandó betegeskedéshez a beszoktatás okozta szorongás is hozzájárulhat.

A beszoktatás utáni első pár hétben teljesen normális, ha a kicsi szorong. Ha azonban 3 hónap folyamatos közösségbe járás után is megmaradnak a tünetek, érdemes elsőként az óvónénivel beszélgetni: ő hogyan látja a gyermeket? Mennyire találta meg a kicsi a helyét a csoportban? De az is lehet, hogy csak a csoportváltás hoz megoldást, vagy pedig érdemes kisebb csoportos, családiasabb intézményre váltani.

A másfél éves gyermek fejlődése és jellemzői

Természetes módon gyermeked súlygyarapodása az első évben tapasztaltakhoz képest meglehetősen lelassul. Míg egy éves korára a legtöbb kisbaba megháromszorozza születési súlyát, úgy a második évükben nagyjából összesen 2 kilót gyarapodnak. Húgyhólyagjuk velük együtt növekszik, így egyre kevesebb peluscserére lesz szükségetek.

Mozgásfejlődés

• A másfél éves gyermeked már egyre ügyesebben közlekedik a lépcsőn, gond nélkül fel tud lépkedni rajta (azért jó, ha védőhálóként a nyomában vagy ilyenkor is). Felfelé mindig könnyebb, de lefelé még kell a segítség!
• Szaladni még nem tud (gyakorolja, de térdeit még nem hajlítja be a futáshoz), de egyre gyorsabban szedegeti a lábait, és nagyon élvezi a játékos kergetőzést.
• 18 hónaposan néhány lépést hátrafelé is képes megtenni.
• Minden bútorra és megmászható dologra felmászik, ezért az instabilabb berendezési tárgyakat a biztonság kedvéért ajánlott rögzíteni!
• Labdázni egyre koordináltabban és ügyesebben tud, rúgja, dobja, gurítja, elkapja (legalábbis nagyon lelkesen gyakorol). Zenére táncol, pörög-forog.
• Másfél éves korában érdemes megismertetni a korának megfelelő rajzeszközökkel, nagy élvezettel veti majd bele magát a színes ceruzák, zsírkréták világába. Rajzaira ennyi idősen a körkörösség jellemző, szinte görcsösen, szögletesen firkál.
• Az egyszerűbb ruhadarabok (például a cipő, zokni) le- és felvételét is bőszen próbálgatja már.

Érzelmi és értelmi fejlődés

• Csemetédnek ebben a korban már mindenképp érdemes meséket olvasni, amennyit csak lehet, hiszen a könyvekben már nem csak a képek, hanem a versikék és mondókák is érdekelni fogják, igaz még csak nagyjából kettő-öt sor terjedelemig tud koncentrálni rájuk.
• Rengeteg jó fejlesztő könyv van a boltok polcain, amiből játékosan tanítgathatod a színek, az ellentétek, az állatok neveire, amire ebben a korban már nagyon fogékony lesz.
• Már egyre többször észreveszed, hogy segítőkész (szívesen végrehajt egyszerű kéréseket) és együttérző (pl. látja, ha valaki szomorú és vigasztalni próbálja). Szereti csoportokba rendezgetni a játékait, ringatja, etetni és fürdetni próbálja a babáját.
• Határozott jelei lehetnek a féltékenységnek is. Ha a testvéreivel vagy más babákkal foglalkozol a jelenlétében, odajön ő is, ilyenkor extrán igényli a simogatást, játékot, törődést. Ha nem sikerül magára vonnia a figyelmed, előfordulhat, hogy dühös sírásba kezd vagy más módon próbálja kikövetelni a törődésed (megüt, tiltott dolgokat csinál).
• Most van abban a korszakban, amikor mindent erőteljesen utánoz: a házimunkába besegít, sepreget, port töröl, „porszizik”. Számára ez játék, lesi, leutánozza a mozdulataid.

A korai kötődés jelentősége

A legfontosabb, hogy döntésünk előtt tisztában legyünk a kisgyermekek egy adott személyhez való kötődésének igényéről, és annak meghatározó szerepéről az egész későbbi életére nézve. A csecsemőkor egyik legfontosabb eseménye a ragaszkodás kialakulása: a gyerekek 7-9 hónapos koruktól sajátos kötődést mutatnak az őket gondozó felnőttek (elsősorban anyukájuk) iránt, mely a későbbi társas, morális és személyiségfejlődés fontos meghatározója.

Bowlby szerint a csecsemő egy belső modellt alakít ki magában a gondozójával való tapasztalata alapján az emberi kapcsolatokról általánosságban. Biztonságos viszony esetén a jövőbeli kapcsolatokba is nyitottan, bizalommal lép. Szerinte, az első életévekben tapasztalt érzelemszegénység és szeretethiány pszichikailag és biológiailag ugyanolyan végzetes, mint pl. az angolkór. A fent leírtakból egyértelműen látszik, hogy milyen alapvetően fontos szerepe van ezekben az években annak, hogy állandóan egy és ugyanaz a személy - ún. „anya-figura” - gondozza a gyermeket. Ez nem feltétlenül kell, hogy a biológiai anya legyen, de az biztos, hogy a gyermek fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges az anyai szeretet.

tags: #1 #gyermek #jellemzoi #a #bolcsodeben