Viselkedési zavarok csecsemő- és gyermekkorban: Tünetek, okok és kezelési lehetőségek

Bár felmérések szerint csaknem minden ötödik gyermeket érinti, mégis viszonylag kevés szó esik a szenzoros integrációs zavarról, amely gyakran alapjául szolgálhat viselkedési problémáknak. A pszichológusok szerint összetett problémáról beszélhetünk, hiszen gyakran vele született, akár örökölt nehézsége ez az idegrendszernek. Előfordul azonban, hogy valamilyen gyermekkori trauma, például a családtagok között munkáló erősebb feszültség váltja ki. Ám nemcsak az okok, a következmények is legalább ennyire fontosak! Ha a szenzorosság nem kap időben fejlesztést, az a gyermeknél tanulási zavarokat, diszlexiát, diszgráfiát okozhat.

A csecsemők és kisgyermekek egy bizonyos hányada olyan viselkedési problémákat mutat, amelyek intenzitásukban és tartósságukban eltérnek az átlagtól. A kutatók becslése szerint a csecsemők mintegy 5-10 százalékánál kialakul, vagy már születésétől fogva létezik regulációs- vagy viselkedésszabályozási zavar. A regulációs zavar nem más, mint érzelmi és viselkedésszabályozási rendellenesség csecsemő- és kisgyermekkorban, amely sokszor megnehezíti a harmonikus szülő-gyermek kapcsolatot; jelentkezhet már a korai csecsemő- vagy kisdedkorban, de a problémák akár a kisiskolás korig is elhúzódhatnak.

Viselkedési zavar: Mi ez?

A kicsik gyakran „rakátlanok” lehetnek, durván reagálhatnak a szüleik, tanáraik vagy akár a barátaik előtt. De mi történik, ha a durvaságuk szokássá válik, nem tudják kontrollálni, és tetteik nagyon erőszakossá válnak? A viselkedési zavar egy súlyos állapot, amelyet ellenséges és néha fizikailag erőszakos viselkedés, valamint mások figyelmen kívül hagyása jellemez. A viselkedési zavarban szenvedő gyermekek kegyetlen cselekedeteket mutatnak: a lökdösődéstől, ütéstől és harapástól kezdve, később állatok megsebesítéséig, verekedésig, lopásig, vandalizmusig vagy akár gyújtogatásig.

A gyermekkori viselkedészavarok mögött gyakran neurológiai vagy pszichés tényezők állnak. A viselkedészavar fogalmát gyakori félreértés övezi. Ilyen esetekben nem arról van szó, hogy a gyermek „rossz” lenne, hanem arról, hogy eltérő módon fejlődik az idegrendszere, így bizonyos dolgokra másképp reagál, más reakciói lesznek. A viselkedészavar egy gyűjtőfogalom, mely olyan állapotokat takar, melyekben a gyermek magatartása hosszabb időn keresztül jelentősen eltér a kortársai viselkedésétől olyan mértékben, hogy az nehezíti az iskolai beilleszkedést és a szociális életét. A viselkedészavar nem egy-egy alkalmi dühkitörés vagy hiszti, hanem ismétlődő viselkedési minták, melyek a gyermek életkorának megfelelő normákat túllépik. Ilyen intenzív viselkedési minta például, amikor a gyermek gyakran megszegi a szabályokat, engedetlenül, agresszívan viselkedik, impulzív, esetleg dühkitörései/dührohamai vannak.

A viselkedészavar gyerekeknél nem egyszerűen „rosszaság” vagy „engedetlenség”, hanem egy valódi állapot, amelynek több oka is lehet. Fontos megérteni, hogy ezek a gyerekek nem szándékosan viselkednek másként. A viselkedési zavarok hátterében idegrendszeri éretlenség, környezeti hatások vagy feldolgozatlan traumák is állhatnak.

Utolsó tanulmány a viselkedési zavarokról, a következőket állítja:

• A fiúk 6-16%-a, míg a lányok 2-9%-a felel meg a gyermekkori viselkedési zavar diagnosztizálására szolgáló klinikai kritériumoknak.
• A gyermekek és serdülők viselkedési zavara gyakran antiszociális személyiségzavarrá alakul felnőttkorban. Ezért a lehető leghamarabb kezelni és kezelni kell. Minél korábban kezdődik a kezelés, annál könnyebb a gyógyulás.

Gyermekkori viselkedési zavarok tünetei

A viselkedési zavar gyermekeknél leggyakrabban a 8 és 12 éves kor között alakulhat ki. De hogyan tudhatjuk meg, hogy gyermekünknek mikor van ilyen problémája? Fontos, hogy a tünetek hosszabb ideje, tartósan (kb. legalább 6 hónapja) fennálljanak. Ezek a tünetek tehát utalhatnak gyermekkori viselkedészavarra, azonban nem szabad megijedni, ha egy-egy alkalommal ezek előfordulnak.

Példák a viselkedési zavarokra gyermekeknél:

• gyakran dühös vagy elveszíti a türelmét;
• gyakran vitatkozik a felnőttekkel, vagy nem hajlandó betartani az általuk előírt szabályokat;
• szándékosan dühös másokra, vagy bosszantja a körülötte lévők viselkedése;
• másokat hibáztat a hibáiért vagy az agresszív viselkedéséért;
• súlyos szabályokat szeg (például megszökik otthonról vagy iskolába ugrik);
• kegyetlen az állatokkal;
• agresszív viselkedés másokkal szemben (pl. fizikai verekedés, késelés, harapás stb.);
• hazugság, lopás vagy mások tulajdonának szándékos megrongálása.

Regulációs zavarok csecsemő- és kisgyermekkorban

Leggyakoribb megjelenési formái a sírás, a krónikus nyugtalanság, az alvászavarok, a táplálási nehézségek, a székrekedés, az erős dac, a kontrollálhatatlan dührohamok, a heves szeparációs szorongás, esetleg testvérféltékenység. Később ehhez társulhat a társakhoz való kapcsolódás, a koncentrálás és az ingerfeldolgozás nehézsége.

Általában négyféle problémával találkozhatunk a csecsemőkori viselkedésszabályozással kapcsolatban: krónikus nyugtalanság, alvászavar, evészavar, affektív apnoe.

Krónikus nyugtalanság és sírás

A sírás, nyűgösködés minden csecsemő legfontosabb kommunikációs eszköze. A normáltól eltérő sírási mintázat kifejezésére az excesszív sírást használjuk, ami fokozott, túlzott mértékű sírást jelent. A probléma kezdete leggyakrabban az első két hónapra esik. A sírási problémában szenvedő csecsemőkre jellemző, hogy fogékonyak a látási ingerekre, motorikusan nyugtalanok, kedvelik a függőleges testhelyzetet, könnyen megijednek, irritabilisek.

Alvászavarok

A csecsemők nagyon kis százaléka képes születésétől fogva az éjszakát átaludni. Ez a képesség hat hónapos kor körül alakul ki. A csecsemők alvási igénye nagy egyéni eltéréseket mutat. Alvási problémáról a csecsemő hat hónapos kora után beszélünk, amikor nehezen, csak szülői segítséggel tud elaludni, gyakran felébred, és csak szülői segítséggel alszik vissza. Az alvási probléma háttereként gyakran nem megfelelő szoktatási rendet találunk, de lélektani, interperszonális gyökere is lehet az alvászavarnak, melynek feltárása több időt igényel. Kifejezetten gyakoriak az altatási problémák, alvászavarok, ami enyhíthető a rítus, az esti szeánsz kialakításával.

Evészavarok

Nagy eltérések mutatkoznak a csecsemők étkezési viselkedésében. Nemcsak az egyes csecsemők között, hanem egy-egy csecsemőnél is nagy ingadozásokat találunk az elfogyasztott táplálék mennyiségében. Minden csecsemő életében előfordul átmenetileg, hogy kevesebb táplálékot fogyaszt el, vagy hogy bizonyos ételeket visszautasít. Evészavar akkor áll fenn, ha a csecsemő életkorának megfelelő súlygyarapodása tartósan elmarad az elvárttól. Ilyenkor elsőként ki kell zárni az organikus hátteret, csak ezután gondolhatunk lélektani tényezők fennállására. Az alvászavar gyakran jár együtt az evészavarral.

Affektív apnoe (lélegzetvisszatartási rohamok)

Az evészavar mellett az organikus háttér nélküli légzéskimaradás a legijesztőbb regulációs zavar csecsemő- és kisgyermekkorban. A csecsemő vagy a kisgyermek bizonyos érzelmileg megterhelő helyzetekben egyszer csak nem vesz levegőt, leszürkül, esetenként elájul, majd egy mély belégzést követően magához tér. Legfontosabb első lépésként az organikus ok kizárása és csak azt követően térhetünk rá a pszichés tényezők feltárására.

Viselkedési zavar serdülőknél

A serdülők viselkedési zavarai hasonlóak a fiatalabb gyermekekéhez, de sokkal erőszakosabbak.

A viselkedési zavar jelei és tünetei:

• agresszió emberekkel vagy állatokkal szemben;
• fenyegetések;
• gyakran kezdeményez verekedéseket vagy másokkal való összetűzéseket;
• vagyon erőszakos úton történő megrongálása, például gyújtogatás;
• gyakran hazudik;
• lopás;
• a törvény be nem tartása;
• valakinek a beleegyezése nélküli szexuális aktusra kényszerítése;
• mások jogainak gyakori megsértése;
• agresszív viselkedés vagy mások bántalmazása miatti megbánás hiánya;
• nehézség az empátia érzésével vagy kimutatásával;
• gyakori kísérletek mások megfélemlítésére;
• a szabályok gyakori megsértése;
• iskolai problémák;
• elszökik otthonról;
• fizikai harcokban vesz részt:
• gyakori sérülések verekedések vagy balesetek következtében.

Kényszeres viselkedészavar (OCD)

A kényszeres zavarok tünetei sok esetben már kora gyermekkorban észrevehetők. Az egészséges fejlődés során is megjelenhetnek bizonyos ismétlődő cselekvések, rituális viselkedés, melyeknek célja a biztonságérzet és az alkalmazkodás elősegítése (pl.: lefekvési rítusok, túlzott ragaszkodás bizonyos tárgyakhoz), de ez nem kényszeres viselkedészavar. Betegségről akkor beszélhetünk, ha a kényszeres viselkedés olyan mértéket ölt, hogy akadályozzák a mindennapi életvitelt és szenvedést okoznak a gyermek és a család számára.

A kényszerbetegség a gyermek viselkedését jellegzetes módon megváltoztatja. Néhány esetben már egészen korán (akár 6-8 hónapos korban) előfordulhatnak olyan jelek, melyek mintegy előfutárai a későbbi kényszeres viselkedészavarnak. Ilyenek lehetnek például, hogy nagyon nehezen vált át a csecsemő a darabos ételre vagy komoly gondot okoz az új ízek kipróbálása és a fürdetés, amikor a kiskádból a nagykádba szeretné a szülő átszoktatni a gyermeket. Később az óvodában elhúzódik a beilleszkedés, nem barátkozik. Már 3-4 éves korban merev szabályokkal átszínezett, rugalmatlan, kényszeres viselkedések jelenhetnek meg.

Példák kényszeres viselkedésekre gyermekeknél:

• Ismétlési rituálék: Egy cselekvéssort (pl.: rajzolás) vagy mondatot mindig újra kezd, ha megzavarja valami.
• Rendrakással, rendezgetéssel kapcsolatos kényszercselekvések: Jellemző a szimmetriára való törekvés. Gyakori a ceruzák, könyvek sorba rendezése vagy a babák, autók rendezgetése, amiket csak meghatározott sorrendben lehet a szekrényre tenni.
• Étkezés: Ragaszkodik egy bizonyos színű vagy állagú ételhez, nem érhetnek egymás mellé az ételek és nem szívesen fogja meg a kezével az ételt.
• Játék: Feltűnő lehet, hogy a gyermek leginkább egyedül és furcsán játszik. Fantáziadús játék helyett sorba rak, gyűjtöget vagy egy adott játékkal mindig azonos módon játszik és a játékában gyakori az ismétlődés (pl.: az autó kerekének monoton pörgetése).
• Öltözködés: Nagyon nehezen megy az évszakok szerinti ruhaváltás, előfordulhat, hogy mindig csak ugyanazt a ruhát akarja viselni.
• Tisztálkodás: Túlérzékenység figyelhető meg. Nagyon zavarja, ha vizes, homokos, piszkos a keze vagy a ruhája. Gyakori a kézmosás és az átöltözés. Kerüli a maszatos játékokat (pl.: gyurmázás, festés, agyagozás). Előfordulhat, hogy ragaszkodik a rítushoz, hogy a szülő fürdesse meg, pedig már képes lenne önállóan is fürödni.
• Mentális rituálék: A gyermek belső késztetéstől vezényelve, akarattal viszi véghez. Ezek közé tartozik a számolás (pl.: ablakok, fák), a mondókák vagy bizonyos szavak vég nélküli ismétlése.

A kényszeres viselkedészavar (OCD) kényszergondolatokat (obszessziók) és kényszercselekvéseket (kompulziók) foglal magában. A kényszergondolatokat a nagyon kicsi 3-4 éves gyermekek nem tudják még megfogalmazni és nem is tartják zavarónak, idegennek önmaguktól. A kényszergondolatok a gyermek akarata ellenére betörő gondolatok, melyek szorongást okoznak. A kényszercselekvések túlzott mértékű ismétlődő cselekvések vagy mentális rituálék, melyek csökkentik a szorongást. Gyermekkorban gyakori, hogy a kényszercselekvések kényszergondolatok nélkül is jelentkeznek. Hosszabb távon a kényszergondolatok és cselekvések hullámzást mutatnak és a gyermek fejlődésével és korával együtt változnak.

Tik zavarok

A tik egy önkéntelen, automatikus, változékony, nehezen visszatartható, változó erősségű és mintázatú, hirtelen mozgás vagy hangadás. A mozgási jelenségek lehetnek enyhék, a fej-nyak területére koncentráltak pl.: grimaszolás, hunyorgás, pislogás, szájhúzogatás, vagy nagyobb volumenű, szándékos cselekvést imponálók is, mint rúgás, guggolás, érintgetések, csoszogás, ugrálás. A hangadás lehet hümmögés, krákogás, köhécselés, szipogás, utánzás, szóismétlés. Obszcén szavak vagy mozdulatok is megjelenhetnek vagy akár a hangszín megmagyarázhatatlan váltakozása valamint a csak időnként jelentkező dadogás is lehet egyfajta tik.

Előfordul, hogy egyféle tik van csak jelen, de lehet komplex is a betegség, ez figyelhető meg Tourette-szindrómában (legalább kétféle mozgási tik mellett hangadási tik is). Súlyos esetben viselkedésük lehet önsértő illetve másokra is veszélyes pl.: ütögetés, harapás, de ez rendkívül ritka. Magát a tik-et általában megelőzi egy érzet, amit a betegek viszketéshez, nyomás érzéshez hasonlítanak. A cselekvéseket énidegennek érzik, de sokszor megpróbálják megmagyarázni azokat pl.: azért dörzsölöm a szemem mindig, mert viszket. Maga a tik akaratlan jelenség, de valamilyen szintig akaratlagosan befolyásolható, elnyomható.

A leginkább érintett korcsoport a 7-11 éves korosztály, fiúknál valamivel gyakoribb, de lányoknál többször fordul elő súlyos forma. 80%-ban kinőhető, 20%-ban megy át súlyosabb formába. Kisgyermekkorban gyakran vannak jelen tik-szerű mozgásformák, ezek általában ártalmatlan jelenségek, viszonylag rövid ideig vannak jelen, nem változó mintázatúak és belőlük a gyermek könnyen kizökkenthető. Ha egy éven belül szűnnek a panaszok, akkor átmeneti tik-zavarról beszélünk, a tartós tik-zavar diagnózisa 1 éves túl fennálló tünetek esetén állítható fel. A tünetek sokszor hullámzóak, tünetmentes periódus is lehet állapotromlás előtt. Számuk, típusuk, gyakoriságuk és megjelenési helyük gyakran változik.

ADHD (Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar)

Az ADHD talán a leggyakoribb gyermekkori viselkedészavar. Jellemzője, hogy a gyermek nehezen figyel oda, rendkívül mozgékonyak, izegnek-mozognak, nem tudnak várni a sorukra. Az ADHD mögött az agy dopamin- és noradrenalin-rendszerének működési zavara áll.

A probléma nem is a túlmozgás, hanem maga a figyelemzavar, mely mellé impulzív viselkedés (hirtelenség, meggondolatlanság) társul, és maga a mozgási tünet inkább következmény. A figyelem veleszületett képességünk, de a koncentrált figyelem kialakulása komoly tanulási folyamat eredménye. AZ ADHD-s gyermekeknél általában a tartós, koncentrált figyelem képessége hiányzik. Ez egyrészt veleszületett szinten károsult, másrészt környezeti hatások függvénye is.

Az ADHD-s gyermekeknél hiányzik a késleltetés képessége, azaz nincs szünet a gondolat és a cselekvés között, mely elengedhetetlen lenne a cselekvések pontos megtervezéséhez és végrehajtásához. Emiatt általában nem képesek mozdulatlanok maradni, állandóan felpattannak, sétálás helyett futnak, nem képesek kivárni a sorukat, félbeszakítanak. A figyelemzavar lányoknál, a hyperaktivitás fiúknál gyakoribb. A betegség diagnózisa akkor állítható fel, ha a tünetek már legalább 6 hónapja fennállnak.

A fimóta tünetegyüttes egy biológiai probléma mely a viselkedésszabályozás zavarát a viselkedési kontroll kialakulásának nehézségét jelenti. Speciális probléma melynek sajátos jellemzői hosszú ideig megmutatkoznak a gyereknél. Ezek a gyerekek nagyon értelmesek, sok pozitív tulajdonsággal rendelkeznek. A fimóta tüneteknek négy alapvető fajtája van:

1. probléma a figyelem fenntartásával vagy koncentrálásával
2. hirtelenség, szertelenség - gondolkodás nélküli cselekvés (impulzivitás)
3. probléma a mozgás mennyiségével - a helyzethez és életkorához képest túl sokat mozog
4. a szabályokkal, utasításokkal szembeni ellenállás

A tanulászavar az alapprobléma következményeként jelenik meg.

Oppozíciós magatartászavar és magatartászavar

Az oppozíciós magatartászavarnál gyakori a dacosság, a felnőttek, idősebbek szándékos bosszantása, a szabályok rendszeres megszegése, illetve a gyakran megjelenő dühkitörések. Az oppozíciós magatartászavarral ellentétben a magatartászavar egy súlyosabb forma. A viselkedészavar jellemzője, hogy a gyermek mások testi -, és vagy lelki épségét veszélyeztetni. Gyakran agresszív, gyakran hazudik, rongál vagy lop. Ebbe a csoportba 10 éven aluli gyerekek tartoznak, akik garázda, agresszív vagy disszociális viselkedés extrémebb formáit nem követik el.

Autizmus spektrumzavar

Az autizmus spektrumzavar esetében arról van szó, hogy a gyermek nehezebben értelmezi a társas helyzeteket. Ide tartozhat az, hogy szokatlanul kommunikál vagy éppen nem reagál másokra. Gyakran végez ismétlődő mozgásokat, érdeklődési köre szűk. Jellemző továbbá a szenzoros érzékenység.

A viselkedési zavarok okai

A viselkedészavarok kialakulásának hátterében több tényező áll. Ezek között lehetnek biológiai, környezeti és pszichológiai okok, melyek egyaránt szerepet játszhatnak.

Genetikai és neurológiai tényezők

• Neurológiai szempontból gyakran meghatározhatók genetikai hajlamok, melyek az idegrendszer eltérő működését okozhatják. Például ADHD és autizmus esetében gyakran előfordul családi halmozódás.
• A gyermekkori viselkedészavar kialakulásának kockázatát növelhetik az agy fejlődési rendellenességei, koraszülés, oxigénhiányos állapotok. Az idegrendszer működésének zavara befolyásolja, hogy a gyermek mennyire képes szabályozni a viselkedését és értelmezését.
• Az újszülöttkori agykárosodást számtalan megnevezéssel illetik: szülési sérülés, oxigénhiányos a gyerek, cerebral palsy, régen Little-kór, újszülöttkori agyvérzés. Hajlamosít rá a koraszülés, az alacsony APGAR-érték, az újraélesztés, a tartós lélegeztetés, a fertőzés miatti tartós lázas állapot, az elhúzódó sárgaság.
• A viselkedésszabályozásért felelős agyi területek, különösen a prefrontális kéreg, a frontális lebenyekben található funkciók csak az iskoláskor végére fejlődnek ki teljesen. Ez azt jelenti, hogy a fiatalabb gyerekek érzelmi szabályozása még kezdetleges, ezért természetesen is lehet impulzívabb.

Környezeti és pszichológiai tényezők

• A viselkedési zavar kialakulását befolyásoló tényezők között szerepel, ha a gyermeknek szülője vagy testvére viselkedési zavarral küzd, vagy ha szülei mentális zavarokkal küzdenek (pl. ADHD, alkoholfüggőség, depresszió, bipoláris zavar vagy skizofrénia).
• Azok a gyerekek vannak a legnagyobb veszélyben, akik szüleik részéről bántalmazást, elutasítást vagy elhanyagolást szenvedtek el, szomszédsági erőszaknak voltak kitéve, vagy iskolai társaiktól elutasítást szenvedtek el.
• Okozhatja a családi szocializáció problémája, mint például: a nem megfelelő anya-gyerek, apa-gyerek kapcsolat, érzelmi elhanyagolás, családon belüli erőszak, hospitalizáció stb. Magatartászavarhoz vezethet, ha nem megfelelőek, a többségi társadalom számára nem elfogadhatóak a család által közvetített minták: például életvitelszerű bűnözés a családban.
• Problémát okozhat, főleg kamaszkorban a kortársak egymásra gyakorolt negatív hatása, amikor "rossz társaságba" keveredik a gyerek.
• A kényszerbetegségre való hajlam öröklődik, családi halmozódást mutat, de a betegség teljesen egészséges családokban is megjelenhet.

Karaktervonásokból adódó beilleszkedési nehézségek

A gyerekek meghatározott karaktervonásokkal születnek, melyek a környezet és tapasztalatok hatására némiképp módosulhatnak, de lényegileg lassan változnak. Bizonyos esetekben olyan kombináció jellemezhet egy embert, amely a környezethez való alkalmazkodást nehézzé teszi. Thomas és Chess alapos vizsgálataik eredményeképpen azt állítják, hogy a fiú gyerekek egy negyede ún. "nehéz gyerek". A "nehéz gyerekek" lassan alkalmazkodnak az új helyzethez, alacsony az ingerküszöbük, nagy intenzitású reakciókat adnak, magas az aktivitás szintjük és nehezen alakul ki a biológiai ritmusuk.

Szociális izoláció

Sok család nem tartja a kapcsolatot a rokonsággal, sok helyen a szülők elfoglaltsága miatt nem tartanak baráti kapcsolatokat. Ezek a gyerekek a legtöbb időt szüleik társaságában töltik. Ezek a gyerekek az iskolában kerülnek először olyan helyzetbe, amikor nem tudják kiharcolni az otthonmaradást és nincs ott a szülő, hogy a problémáját elrendezze helyette. Az ilyen gyereknek hiányoznak azok a szociális készségei, amelyekkel képes lenne életkorának megfelelő módon kapcsolatot kezdeményezni, a másik gyerek közeledésére adekvát módon reagálni, jogait érvényesíteni vagy konfliktusait kezelni. Az iskolában ezek a gyerekek infantilisen bohóckodnak, lökdösik vagy puszilgatják társaikat. Máskor ajándékokkal halmozzák el őket. Ha sérelem éri őket tehetetlenül sírnak, kiabálnak, esetleg eldobálják a másik dolgait vagy folyton árulkodnak és örökké a tanító nyakán lógnak.

Alulszocializált gyerek

Sok esetben a szülő törődik a gyerekkel a maga módján, de pl. nagyon nehéz életfeltételek között él a család és a megélhetés gondjai kötik le a szülő erejét, különösen ha sok gyerek is van. Más esetekben a szülő maga is alulszocializált, azaz nem ismeri, nem volt módja elsajátítani azokat az együttélési normákat, melyeket mi természetesnek veszünk és természetesként várunk el mindenkitől. Az is előfordul, hogy olyan értékrendet követ a család, mely a mi számunkra idegen. Ezek a gyerekek nem követik az udvariasság szabályait. Nem köszönnek, nem kérnek, gyakran impulzívak és önfejűek.

A traumán átesett és/vagy érzelemzavarban szenvedő gyerek

Az ilyen gyerek sokféle tünetet produkálhat.

Az észlelési zavarban vagy részképességzavarban szenvedő gyerek

A részképességzavarban szenvedő gyerekek többsége úgy kezdi az iskolát mint társaik. Problémáik az idő előrehaladtával fokozatosan alakulnak ki és válnak egyre súlyosabbá. Pl. lelkesen elkezdenek olvasni tanulni, és bár egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek az eredmények, a sikerek csak nem következnek be. Minél értelmesebb a gyerek, annál hamarabb észreveszi, hogy sokkal nagyobb energia befektetés mellett is egyre jobban lemarad társaitól, a szülők és a pedagógus is csak szidják és büntetik. Ekkor kezd a gyerek az iskolában bohóckodni és otthon egyre nagyobb ellenállást tanúsítani a tanulással szemben. Ilyenkor persze, azt mondják neki, hogy ez azért van, mert ő nem jól csinálta. Egy idő után elkeseredik, becsapva érzi magát, dühöng és minden módon meg fogja tagadni a munkát.

Diagnózis és kivizsgálás

Nagyon fontos, hogy a tünetek felismerése esetén mindig forduljunk szakemberhez, hiszen a mihamarabbi tünetészlelés és a probléma diagnosztizálása az előfeltétele annak, hogy megkezdődhessen a fejlesztő terápia. A viselkedési zavart egy szakértő diagnosztizálhatja: pszichoterápia gyermekek és serdülők számára vagy gyermekpszichiátria, szakorvosi konzultáció révén. Az orvos mindig megbeszéli a problémát mind a gyermekkel, mind a családdal. Elemzi a gyermek viselkedését, hogy meghatározza az okokat és a lehetséges kezelési lehetőségeket.

A gyermekkori viselkedészavar kivizsgálásának célja, hogy feltárja a gyermek viselkedésének hátterében álló tényezőket. A kivizsgálás során a pontos anamnézis felvétel elsődleges, mert sok mindenben segítheti a gyermekneurológust. Elsődleges információ a gyermek fejlődési és egészségügyi előzményei; ennek része lehet a terhesség alatti és születés közbeni történések, esetleges koraszülés, idegrendszeri sérülések vagy korábbi betegségek feltérképezése. A családtagok pszichés állapota, a nevelési szokások, a gyermek társas környezete is mind hatással lehetnek a viselkedés alakulására.

A neurológiai vizsgálat segít feltárni, hogy van-e a gyermekkori viselkedészavar mögött valamilyen organikus ok vagy egyéb neurológiai eltérés. Sok ADHD-s gyermeknél probléma van a szemmozgások koordinálásával, térlátással, mely szintén megnehezíti a környezethez igazodó komplex cselekvések létrejöttét. Fontos tehát, hogy amit lehet szemészetileg korrigálni, azt mihamarabb tegyük meg, mert ez nagyban javíthat az ADHD tünetein. Gyakran figyelhetők meg primitív mozgásformák, csecsemőkori reflexek fennmaradása, izomtónus eloszlási zavar ADHD-s gyermeknél, erre egy neurológiai vizsgálat deríthet fényt.

Kezelés és terápiák

A viselkedési zavarok kezelése nagyban függ az okoktól és a tünetek típusától.

Regulációs zavarok kezelése

A regulációs zavarok korai kezelése a gyermek későbbi egészségére, pszichoszociális fejlődésére is hatással van, ezért érdemes mielőbb szakemberhez fordulni. A Dr. Rose Magánkórházban integrált szülő-csecsemő/kisgyermek konzultációkon a problémák okainak feltárása az együttgondolkodáson, beszélgetésen alapul, és minden esetben a gyermek jelenlétében történik. A konzultációkat mindig orvosi kivizsgálás előzi meg, hogy a pszichés komponens feltárása előtt meggyőződjenek arról, nem organikus ok, elváltozás áll a tünetek hátterében. Ha kizártuk a szervi problémát, elkezdhetik a többnyire 3-5 alkalomból álló konzultációsorozatot. Rendkívül sokat számít, hogy ezen a szülők mellett a gyermekek is végig jelen vannak, játszanak, látszólag nem is figyelnek, de időnként mégis spontán reagálnak az elhangzottakra. A video feedback kiegészíti a konzultációkat: felveszik a gyermek és a szülő reakcióit, viselkedését bizonyos szituációkban, például etetés, vagy játék alatt, és később a találkozón a szakemberrel együtt nézik vissza a felvételt, mely sok mindenre rávilágít, rendkívül hatékony a konzultációk során.

A szenzoros integrációs zavar tünetei szinte teljes mértékben enyhíthetőek az idegrendszer érlelésével. A Csimborasszó Egészségügyi Központban is használt TSMT a szenzoros terápiák közé tartozik.

Viselkedésterápia és pszichoterápia

A leghatékonyabb módszer a kognitív viselkedésterápia. Ezt a mentális zavart pszichoterápia gyermekek és serdülők számára kezelik. A gyermekkorú kényszerbetegség felismerése gyermekpszichiáter feladata. A diagnózis a gyermek viselkedésének a megfigyelése, a tünetek megjelenésének és alakulásának pontos ismerete alapján állítható fel. Az OCD-t fontos elkülöníteni más rituális-sztereotip viselkedés mintázatot mutató problémáktól (pl.: tic, autizmus, hiperaktivitás). A sikeres kezelés előfeltétele a korai diagnózis és az időben megkezdett terápia. A betegség kezelése jelentős szenvedéstől kímélheti meg a gyermeket és a családot is. Elsősorban viselkedésterápiát alkalmaznak, melyben a játékosságnak, a bátorító, de határozott hozzáállásnak van szerepe. A javulás általában lassú és fokozatos. Kezelés nélkül a lefolyás krónikus és a tünetek súlyossága ingadozhat. A viselkedésterápiát néhány esetben családterápiával is kiegészítik, mert az OCD-ben szenvedő gyermekek sokszor bevonják a családot is a tüneteikbe. A terápia során az alapbetegségen kívül a felmerülő másodlagos problémákat is kezelni kell.

Mozgásterápia és neurológiai fejlesztés

Az újszülöttkori agykárosodás esetén a fejlődés menete mindig ugyanaz, bármely életkorban is kezdjük. Fel kell kelteni az újszülött érdeklődését (néha ez áttolódik már a két-hároméves korra a kezelt betegeinknél), lazítani a feszes izmokat, a mozgást beindítani a béna végtagokban és a törzsben. A fej emelése, a kitámasztási reflexek, a fordulás megtanítása az első teendők közé tartozik. Majd következik a kúszás és a négykézláb mászás megtanítása. Amíg gyenge a hátizom, nem szabad erőltetni az ülést és az állást. Az adductor spasmus (keresztezve behúzódnak az alsó végtagok) miatt a csípők luxaciója (ficama) előfordul. Az ízületi vápa nem fejlődik ki. Számtalan módszer van a spasticus, feszes izomzatú végtagok inainak nyújtására, a proprioceptív ingerlésre. Ilyen a Vojta-módszer, Dévény Anna-módszer és a Katona-módszer a mozgásra késztetéssel. A tanulást részesíti előnyben a konduktív pedagógia, a Pető-módszer. Mindegyik szép eredményeket tud felmutatni.

Lehetséges azonban a központi idegrendszer, az agy, a gerincvelő közvetlen ingerlése is fájdalmatlanul a koponyán keresztül, a repetitiv transcranialis mágnes stimulációval (rTMS). Ez az agy legfiziológiásabb ingerlése, mert a változó elektromágneses hullámok áramot indukálnak az idegrendszerben (ahol egyébként is áram folyik), és az akciós potenciál végigfut az ingerelt idegpályákon. Az ismételt ingerlés elősegíti a szinaptikus kapcsolatok kiépülését, és megváltoztatja az intrakortikális excitabilitást (agykérgen belüli kapcsolatok közötti ingerlékenység). A soproni rTMS-kezelés egy új lehetőséget jelent a központi idegrendszeri betegségek kezelésében, azáltal, hogy direkt ingerelhető az agykéreg és pályakapcsolatai. Nagy előnye az, hogy több tünetet lehet egyszerre kedvezően befolyásolni. Az rTMS nem váltja ki a mozgásterápiát, a kettőt együtt kell alkalmazni. Az rTMS-kezelés felgyorsítja a fejlődést.

Gyógyszeres kezelés

A sérült idegrendszer hajlamos fokozott kérgi ingerlékenységre, különböző típusú epilepsziás rohamokra. Ennek kezelésére többféle gyógyszer áll rendelkezésre. Bizonyos esetekben, különösen ADHD vagy súlyosabb magatartászavar esetén gyógyszeres kezelés is szükséges és indokolt lehet. A megfelelően beállított gyógyszerek (stimulánsok, figyelemjavító szerek) segítenek az agyi neurotranszmitterek működésének kiegyensúlyozásában.

Amit a szülők tehetnek

Ha gyanítja, hogy tinédzser vagy gyermeke viselkedési zavarban szenved, beszéljen vele. Fejezze ki aggodalmát a viselkedése miatt. Készüljön fel barátságtalan reakciókra, de ne hagyja magát manipulálni. Ütemezzen be egy pszichológiai értékelést, hogy megállapítsák, mennyire súlyos a helyzet, és mi a probléma oka.

A szülő értetlenül állhat a gyermek megrögzött szokásaival szemben és előfordulhat, hogy szemrehányás, kétségbeesés veszi körül a gyermeket. Pedig a tolerancia nagyon fontos ebben a helyzetben, mert ha a szülő stresszes, akkor a gyermek is az, és a kényszeres viselkedészavar tüneteit az új helyzetek és a stressz felerősíthetik. A kényszeres viselkedés külső megszakítása szorongásos rohamokhoz vezethet. A nehézségeket fokozhatja a kiterjesztett kényszer, mely során a gyermek a szülőt is bevonja a kényszercselekvésbe (pl.: ismételten feltett kérdéseire azonos hangsúllyal válaszoljanak, kiköveteli, hogy hogyan rendezzék el az ételt a tányérján). Az arany középút megtalálása az ideális, mely nem más, mint a tolerancia és az empatikus konfrontáció. Emellett a külső szabályozók alkalmazása (pl.: előretervezés, hetirend) és az egyértelmű visszajelzések a gyermek felé sokat segítenek a viselkedés szabályozásában. A szülők számára fontos, hogy megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek a jelenség természetéről, befolyásolásának lehetőségeiről.

Ma már ritka a többgenerációs család(modell), a fiatal szülők az interneten próbálnak meg tájékozódni, ami sokszor több kárt okoz, mint hasznot. Sok nő fél attól, hogy nem elég jó anya, nem felel meg a „tökéletes anyaszerepnek”. Az elcsúszásokat kell megtalálnunk közösen a konzultációkon, mindig az adott család egyéni helyzetére szabva.

A fent ismertetett tünetcsoportok mindegyike rendezhető. Erre annál több esély van, minél előbb kerül a gyerek szakemberhez. A pontos diagnózis határozza meg a beavatkozás, a segítségadás módját.

tags: #viselkedesi #zavarok #babaknal