A szülést követő hetek, azaz a postpartum időszak kezdete a szülővé válás öröme mellett egy teljesen új, érzelmileg és fizikailag is kihívásokkal teli életszakaszt jelentenek az édesanyák és családjaik számára. A szüléssel és az újszülöttek érkezésével kapcsolatos szokások mélyen gyökereznek a különböző kultúrákban. Ezek a hagyományok nemcsak az anyák és újszülöttek védelmét szolgálják, hanem a családi és közösségi kötelékeket is erősítik. A szülés és az új élet érkezése minden kultúrában ünnepi és különleges esemény, melyhez számos szokás és rituálé kapcsolódik.
A világ különböző részein az emberek eltérő hagyományokat követnek, amelyek nemcsak az anyára és az újszülöttre, hanem az egész közösségre is hatással vannak. Ezek a szokások gyakran a születés körüli időszakra, az anyai gondoskodásra és a babavárás spirituális jelentőségére épülnek.
Szülés utáni hagyományok a világ körül
Nézzünk meg néhány érdekes és egyedi szüléssel kapcsolatos hagyományt a világ különböző tájairól!
1. Kína - A „szuo-jüe” vagy a szülés utáni pihenés
Kína az egyik legnagyobb hatalmi ország a világon, számunkra érdekes, néha furcsa tradíciókkal, kultúrával, így pl. a szülési szokásaik is eltérőek a miénkhez képest. Kínában nagy hagyománya van a szülés utáni pihenésnek, amelyet „szuo-jüe”-nek (坐月子) hívnak, ami „ülő hónapot” jelent. Ennek a hagyománynak az a lényege, hogy az anyának az első hónapot teljes nyugalomban, pihenéssel kell töltenie, hogy teste teljesen felépüljön a szülésből. A hagyomány szerint a friss édesanyának tilos hideg ételeket fogyasztania, hideg vizet innia vagy haját mosnia, mert ezek mind károsak lehetnek a szervezetére. A családtagok és rokonok gondoskodnak az újdonsült anyáról és az újszülöttről, biztosítva számukra a megfelelő táplálékot és ellátást, hogy minél gyorsabban visszanyerjék az erejüket.
2. Mexikó - A „rebozo” használata
Mexikóban az asszonyok gyakran használnak egy tradicionális szövött kendőt, a „rebozó”-t, amelyet nemcsak szülés közben, hanem utána is alkalmaznak a nők jólétének támogatására. A rebozó segítségével az anyákat és a babát is bebugyolálják, hogy megnyugtassák őket. A szülés után a rebozót használják az „cerrada”-hoz, vagyis a „zárási” ceremóniához, ahol a nőket szimbolikusan „bezárják”, segítve őket a fizikai és lelki regenerálódásban. Ez a szertartás segít lezárni a szülés időszakát, és támogatást nyújt a nőnek az anyaság új szakaszába való átlépéshez. Mexikóban szokásos hagyománya az anya melegen tartásának - nem szabad még hideg vizet, fagyit sem enni, nyáron sem, sőt, ha az utcára kell menni valamiért, akkor is meleg ruhában.
3. Nigéria - A közösségi támogatás és az „omugwo”
Nigériában, különösen a déli régiókban, az „omugwo” hagyománya szerint az anya közvetlen családtagjai, főleg az idősebb nők - gyakran az édesanya vagy az anyós - azonnal az újszülött és az anya támogatására érkeznek a szülés után. Az omugwo rituálé során az idősebb nők főznek, takarítanak, és gondoskodnak a család napi életének megszervezéséről, így a friss édesanyának nem kell semmi mással foglalkoznia, csak az újszülöttjével. A szülés utáni időszakban az anyának javasolt helyi gyógynövényes fürdőt venni, hogy gyorsabban gyógyuljon. Az idősebb asszonyok a közösség áldását kérik az újszülött számára.
4. India - A „szutak” időszak
Indiában a szülés után az anya és a gyermek egy bizonyos időre - általában 40 napra - „szutak” állapotban van, ami azt jelenti, hogy az anya és a baba elkülönül a közösségtől, hogy elkerüljék a fertőzéseket és biztosítsák a nyugalmat. Ezen időszak alatt az anya és az újszülött sok törődést kap a családtól, hogy testileg és lelkileg is megerősödjenek. Az anya étrendjére különösen nagy figyelmet fordítanak, hiszen a hagyomány szerint bizonyos fűszerek és ételek segítenek a gyorsabb felépülésben és a tejtermelés serkentésében.
5. Japán - A „satogaeri bunben” szokása
Japánban a „satogaeri bunben” hagyomány szerint az anyák gyakran visszatérnek a saját szüleikhez, hogy ott hozzák világra gyermeküket és töltsék a szülés utáni időszakot. Ennek oka, hogy a szülők házában nyugalmat és támogatást kapnak, így nem kell egyedül megküzdeniük az új anyaság kihívásaival. Ebben az időszakban az anyákat és a babákat segítik a családtagok, különös figyelmet fordítva az anyai és csecsemő egészségére. Ez a hagyomány erősíti a családi kötelékeket, és biztosítja, hogy az új anya ne maradjon magára az anyaság első nehéz napjaiban.
6. Törökország - A „lohusa sekeri” és a „lohusalik” időszaka
Törökországban a „lohusa sekeri” egy hagyományos cukorka, amelyet az újszülött érkezésének ünneplésére kínálnak a látogatóknak. Az anyát az első 40 nap során különleges figyelem övezi, ezt az időszakot „lohusalik”-nak nevezik. Ilyenkor az anyának gyakran kell piros ruhát viselnie vagy piros szalagot kötnie, hogy elűzze a gonosz szellemeket, és a babát is védje a betegségektől.
Hasonlóságok és különbségek a szülés utáni gondozásban
Ha különböző kultúrák szokásait nézzük, sok olyan hagyományt, rítust találunk, amelyek a szüléshez kapcsolódnak. A gyermekágyas anya és újszülöttjének ápolása, a közösség többi tagjától való elkülönítése szinte mindenütt jellemző szerte a világon. Különleges figyelemmel ápolják, etetik, gondozzák az édesanyát és gyermekét. Abban viszont már nagy különbségek vannak, hogy a nőnek ezt az állapotát tisztátalannak, vagy éppen ellenkezőleg, áldottnak és különlegesnek vélik.
A gyermekágyas időszak jelentősége
A gyermekágyas visszavonultsága és a munkára vonatkozó tilalmak - mögöttes ideológiától függetlenül - az anya testi regenerálódását, a tejtermelő hormonműködés zavartalan beindulását, a kezdeti kötődés elmélyülését, és a külső fertőzéstől való védelmet szolgálják. A méh körülbelül egy hét alatt húzódik vissza nem várandós méretére, ezalatt különösen fontos a sok fekvés, az erőlködés kerülése. Az ázsiai kultúrában azért alapvetés, hogy az első 28 napot pihenéssel töltik az édesanyák, mert ebben az időszakban képes a leghatékonyabban regenerálódni a testük. Ráadásul amennyiben nem tudnak megfelelően megerősödni, az kihatással lehet az egész hátralévő életükre, és egészségi állapotukra. A gyermekágyi időszak tehát nem az édesanyák léhaságáról, hanem gyógyulásukról szól.
Postpartum depresszió és a társadalmi támogatás hiánya
A postpartum depresszió definíciója és tünetei
A szülővé válás és egy kisbaba születése számos intenzív érzelem kiváltója lehet az örömtől az elérzékenyülésig, a félelemtől a szorongásig. Bizonyos érzések olyan mélységben is jelentkezhetnek, amire nem számítottak a szülők. Néha peripartum depressziónak is nevezik, mert akár a várandósság alatt is indulhat, és a szülés után folytatódhat. Ez egy kezelést igénylő hangulatzavar, ami mély lehangoltsággal, az anyasággal kapcsolatos bűntudattal, üresség- és értéktelenség-érzéssel, a baba iránti pozitív érzések hiányával, fokozott szorongással, valamint alvás- és étvágyzavarokkal járhat. Az anyák ilyenkor leginkább a babával való kötődés miatt szenvednek, erős önváddal élnek (például: „Rossz anya vagyok”). Ez az állapot komolyan zavarja meg a mindennapokat, a feladatok végzését, a koncentrációt, a motiváltság érzését és az anyai szerep megélését. Gyakran a szülés utáni 4-6. héten jelentkezik.
A tabusítás és megbélyegzés
A postpartum depresszió tabusított téma lehet, mert ez a jelenség túl sok kényelmetlen igazságot hoz fel egyszerre egyéni, orvosi és társadalmi szinten. Megingatja azokat a kényelmes illúziókat, hogy a nők anyaságra születtek, hogy a gondoskodás, az öröm, az önfeladás természetes és végtelen erőforrás számukra, hogy az anyagi függés rendben van, hogy az anyai szív mindent elbír, vagy hogy a háztartás és a láthatatlan munka magától értetődő kötelesség. Ezek mentén az anyákat gyakran bántják és hibáztatják, ha nem felelnek meg az aktuális normának. Míg a kultúránk még mindig azt üzeni, hogy az anyaság egyszerű, a boldogsággal és a beteljesüléssel egyenlő, a postpartum depresszió ezzel szemben arra világít rá, hogy az anyává válás mélyen ambivalens folyamat: átalakít, áldozatokkal jár, időnként szenvedéssel, elidegenedéssel kísért.
A tabusítás mellett a megbélyegzés okoz még jelentős problémát idehaza. Elterjedt tévhitté vált például az is, hogy aki császármetszéssel hozza világra gyermekét, az valójában nem is szült. Lenézik a császáros édesanyákat, azzal bélyegzik meg őket, hogy a könnyebb utat választották. A női - és különösen az anyai - szenvedést történelmileg normalizálták: „ez ezzel jár”, „ezt ki kell bírni”, „örülj, hogy egészségesek vagytok”. Ezek a mondatok nem megértést, hanem elhallgattatást jelentenek.
A HOPE kezdeményezés
Márton Alexandra, aki a HOPE-kezdeményezés megálmodója, maga is átélte a gyermekágyi depressziót a második gyermeke születése után. Akkor érezte azt, hogy ennek az időszaknak kell hogy legyen egy támogatóbb módja, mint ahogy a hazai gyakorlatban ismerjük. Ezt követően jött vele szembe az ázsiai minta, ahol a friss édesanyák szülés utáni első néhány hetében szinte sérthetetlenek, az a legfontosabb, hogy felépüljenek, kapcsolódjanak a gyermekükkel és beleszokjanak az új élethelyzetbe. Ezt sokszor postpartum care központokban teszik meg, ahol szakértők, orvosok, tanácsadók támogatják őket ebben, hiszen a mai világban már nem feltétlenül tud mellettük lenni a nagycsalád ebben az időszakban.
A HOPE csapatának elsődleges célja, hogy az alapvető gondolkodást megváltoztassa az emberek fejében a gyermekágyi időszakról. Rengeteg szakirodalom szól a terhesgondozásról, a várandósságra való készülésről, és arról a bizonyos kilenc hónapról. Azonban ami a szülés után történik, már jóval kevesebb hangsúlyt kap idehaza. A HOPE azáltal, hogy valódi figyelmet fordít az anyára, képes megerősíteni őt a bizonytalanságai, kételyei, akár önbántó gondolatai idején is, és ezáltal tényleges megelőző szerepet tölt be. Segít időben felismerni és elcsípni olyan problémákat, mint a szoptatási nehézségek, az alvászavarok, az önbecsülési sérülések, még mielőtt ezek súlyosabb pszichés állapottá mélyülnének. A HOPE nem helyettesíti a postpartum depresszió klinikai kezelését, hanem éppen ellenkezőleg: célja, hogy szélesebb, könnyebben elérhető utat nyisson az ellátás felé, valamint megelőzze egy esetleges depressziós állapot kialakulását. Minél többen jutnak el időben támogatáshoz, annál hatékonyabbá válik maga a szakellátás is.