A védőnői hálózat működése régóta csak a szavak szintjén idilli, valójában közel húsz éve súlyos válságát éli. Ennek oka elsősorban az, hogy a rendszer a gyermekekre épül, és gyermekből a magyar vidéken, valamint a főváros egyes részein is olyan kevés van, hogy képtelen eltartani a védőnői szolgálatokat. Július elsejétől a megyei kórházakhoz kerültek a védőnők, azonban az átszervezés politikai, nem pedig szakmai okokra vezethető vissza, ami az önkormányzatiság kiüresítésének újabb állomása.
A védőnői szolgálat fontos nemzeti intézmény, amely mindenütt jelen van az országban, még a legeldugottabb településeken is, ahonnan számos más közszolgáltatás, mint az iskola, óvoda, gyermekorvos vagy háziorvos már eltűnt. A védőnők nem csak a városok elit kerületeiben segítenek, hanem ott is tanácsokat adnak, ahol a családok nehéz körülmények között élnek.
A védőnői hivatás története és jelene
A több mint 100 éves múltra visszatekintő védőnői hivatás gyakorlói olyan komplex, preventív, családvédelmi szolgáltatást biztosítanak hazánkban, amely egyedülálló Európában. Összehasonlítások alapján Európa más országaiban a magyarországihoz képest kevésbé összehangolt az édesanya és gyermek egészségügyi ellátása.
A Védőnői Szolgálat 1915. június 13-án született meg Budapesten, Stefánia belga királyi hercegnő védnökségével, az Országos Stefánia Szövetség részeként, „az anyák és csecsemők védelmére”. A gondozóképzést a Stefánia Szövetség indította el a Központi Védőnőképző Iskolában 1916-ban. 1975-től 3 éves képzésben részesültek a tanulni vágyók, majd 1989-től főiskolai diplomás képzéssé vált. A magyar védőnők képzettsége más országokhoz képest kiemelkedően magas fokú és feladata széles körű. Védőnői munkát csak védőnői szakon szerzett főiskolai oklevéllel rendelkező személy végezhet.
A védőnő szakmai tevékenységét elsősorban önállóan látja el, de rendszeresen kapcsolatot tart az egészségügyi, gyermekjóléti és szociális ellátórendszer szakembereivel. Szoros személyes kapcsolatot tart gondozottaival, melynek során az egyéni szükségleteknek megfelelően különböző problémáikban (egészségi, szociális, mentálhigiénés) tanácsot nyújt. Ezen kívül szűrővizsgálatokat szervez, védőoltásokat készít elő, egészségnevelő és más egészségvédő közösségi programokat biztosít a gondozottak számára. A körzeti védőnő városban, falun és kistérségen dolgozik, egy adott körzet tartozik hozzá. A kórházban dolgozó védőnő az újszülött-, illetve gyermekágyas osztályon lát el feladatokat.
Az átszervezés és annak hatásai
Az elmúlt hetekben számos példát hallottunk arról, hogy az önkormányzatoktól a megyei kórházak állományába átkerülő védőnők anyagilag rosszabbul járnak. Ugyanakkor nem kizárt, hogy olyanok is vannak, akik számára ez nem hoz változást, vagy éppen megnöveli a jövedelmüket. A védőnők egészségügyi szolgálati jogviszonyban állnak, és önkormányzati dolgozóként is az állam határozta meg a keretrendszert, ami alapján jövedelemhez juthattak. Azonban korábban is előfordult, hogy az államilag meghatározott béremelést vagy pótlékokat a védőnők egy része nem kapta meg, mert számos önkormányzat nem tudta, vagy nem akarta ezt megadni. A kormányközeli médiában inkább ezek az esetek kaptak hangsúlyt.
Az ellenkezőjéről több jelzés érkezett, főként a nagyvárosokban az önkormányzatok magasabb bérkategóriába sorolták a védőnőket, hogy jobban megfizethessék őket, vagy olyan egyetemi diplomát is elfogadtak a fizetési kategória alapjául, amit a védőnő nem feltétlenül használt a napi munkája során. Az önkormányzatok emellett cafetéria juttatással, ingyenes telefonhasználattal és még számos módon igyekeztek megbecsülni a védőnőket.
Az államosításnak nem lehetne indoka, hogy egyes önkormányzatok nem adtak meg törvényben garantált juttatásokat a dolgozóiknak. Az ellenőrzés és a jogszabályok betartatása ugyanis az állam feladata, erre való a főispán és a hivatala. Semmilyen valós szakmai indok nincs arra, hogy a védőnőket miért a megyei kórházak alá rendeljék. Az ispotályok a szakellátásért felelnek, a védőnők pedig az alapellátás részei, ahogy a háziorvosok is. Éppen a helyben elérhetőségük a lényeg.
Valóban több jelzés érkezett arról, hogy a központi régióban az új helyzet elleni tiltakozásként nagyobb számban mondanak fel védőnők. Hasonló jelzést kaptunk a 11. kerületből és Csömörről is. Utóbbi helyen három praktizáló védőnő közül kettő jelezte a távozását.
Gyermeklétszám és finanszírozás
Országosan a születések száma nagyjából egy évtizede stagnál, de az ország nagy részén olyan kevés gyerek él, hogy a védőnői pálya egész régiókban került válságközelbe. A gyerekes családok az ország bizonyos pontjain koncentrálódnak, másutt kritikusan alacsony a fiatalok aránya. A védőnő elsősorban kisgyerekekkel és várandósokkal dolgozik, a szolgálatokat is főként a gyerekszám alapján finanszírozzák.
Egy-egy területi védőnői körzet ellátásához optimális esetben 250 várandós nő vagy hat évnél fiatalabb gyermek kell. Ha ennél sokkal kisebb a létszám, akkor a körzet nem termeli ki a fenntartásához szükséges összeget (a védőnő bérét és a tanácsadó helyiség rezsijét), ha jelentősen több a gyerek, az után az egészségbiztosító nem fizet. A szolgálat finanszírozása nem teljesítményarányos. Mindegy, mekkora körzetet látnak el, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár maximum 750 pontot finanszíroz. Ha ezerpontnyi feladatot lát el, akkor 250-et ingyen termel.
A Válasz Online a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatait használva vizsgálta meg, hogy 2022-ben járásonként hány 14 évnél fiatalabb gyermek élt, és az egészségbiztosító adatbázisából megnézte minden magyar védőnő (tehát nem körzet, hanem konkrét személy) minden egyes ellátandó szolgáltatási helyét. Így megkaptuk, hogy az adott járásban egy védőnőre hány 14 év alatti gyermek jut.
Az adatok óriási szórást mutatnak az egy védőnőre jutó gyerekek számában. Az országnak rengeteg olyan pontja van, ahol még kétszáz 14 év alatti sem jut egy egészségügyi dolgozóra, ami elképesztően alacsony szám. Viszont bőven találtunk négyszáz, ötszáz feletti adatot is. Az adatokat térképre vitték, és az derült ki, hogy az ország jelentős részén olyan kevés a gyerek, hogy az utánuk járó finanszírozás vélhetően nem tudja eltartani a védőnői szolgálatokat. Kékkel jelölték a krónikus gyerekhiányos körzeteket, a kék tengerben dolgoznak a kényszerből „településhalmozó” védőnők.
Ez a jelenség nem új, évtizedek óta jelen van, de egyre súlyosbodik. Odor Andrea országos vezető védőnő korábbi tanulmányából tudjuk, hogy 2006-ban még a legaprófalvasabb régióban is egy, vagy legfeljebb két településen dolgozott a védőnők 70 százaléka, az ország legtöbb területén pedig messze 90 százalék felett volt ez az arány.
A főváros belső kerületei is kékek, itt is nagyon kevés a gyerek, ami gyakorlati hatásként a körzetek összevonását váltja ki hosszabb távon, ez pedig azt, hogy ritkulhatnak a védőnői látogatások. Emellett Budapesten ott a másik véglet is, sok a rózsaszínnel vagy pirossal jelölt terület, ahol sok gyerek jut egy szolgálatra - jellemzően a külső, kedvezőbb lakásárakat kínáló kerületekben. A spontán tömbösödés már évtizedek óta zajlik, és egy megyei központ elvileg segíthetne abban, hogy a gyerekhiányos körzetekből átcsoportosítsák a munkaerőt oda, ahol sok a kisbaba. Ám a hivatásuk olyan jelentős helyismeretet igényel, hogy a kirendelgetéssel pont a munkájuk lényege veszne el.
A védőnők egy-egy problémás körzetbe évek hosszú sorával „dolgozzák be” magukat, és nemcsak a gyerekeket és a szülőket, de például a helyi orvost és családsegítőt is ismerniük kell. Az ország legnehezebb helyzetű területein foglalkoztatják a legkevesebb védőnőt, pedig éppen ott találjuk a legtöbb gyereket. A betöltetlen állások tényleg ott halmozódnak, ahol a védőnő és a „védendők” eltérő szociokulturális háttérrel rendelkeznek, magyarán a gondok leggyakrabban ott keletkeznek, ahol a védőnőknek nehéz, telepi körülmények között kell dolgozniuk.
| Járás | Betöltetlen telephelyek száma |
|---|---|
| Sellyei járás | 21 |
| Salgótarjáni járás | 20 |
| Balassagyarmati járás | 18 |
| Vásárosnaményi járás | 12 |
| Tatai járás | 12 |
A magyarázatot a járások demográfiailag érdekes mintázata adhatja: elöregedő, szinte gyerektelen települések és komoly gyerekszámmal rendelkező roma falvak váltják egymást, és ezek járási szinten kiegyenlítik egymást. Így hiába a sok betöltetlen, helyettesítéssel látott körzet sok helyen mégsem kiugróan magas az egy védőnőre jutó gyerekek száma.
A kórházi irányítás és a jövő
Július első napjaiban 690 szolgáltatói hely volt betöltetlen, ami arra utal, hogy felbomlani látszik az a korábbi bizalmi viszony, amit a védőnő évtizedek alatt épített ki azzal, hogy egy-egy település vagy körzet minden lakójával kapcsolata volt. Fontos tudni, ha egy hely betöltetlennek minősül, attól még dolgozik ott védőnő. Hiány van tehát védőnőből, de azért ez sok helyen látszathiány, az állások egy részét nem is akarják betölteni, mert a körzetek nem tartják el magukat.
Az állam valószínűleg nem mérte fel, hogy az önkormányzatok milyen jelentős összeggel egészítették ki a védőnői szolgálatok finanszírozását, egyes helyeken ez a 30 százalékot is elérhette. Nem állítható az sem, hogy egy stabil hálózat kapná meg a védőnői szolgálatokat. A megyei kórházak több évtizede finanszírozási válsággal küzdenek, országosan több tízmilliárdos kifizetetlen számlaállományt görgetnek maguk előtt. A kórházi költségvetésben nincs benne egy több tíz- vagy százmilliós tartalék, amivel kiegészíthetnék a védőnői finanszírozást.
Kétségtelen, hogy a védőnői szolgálat nagy része súlyos gyerektelenségi válsággal küzd, és a következő években a hálózat a mai formában már nem működtethető, amikor a népességcsökkenés a vidéki Magyarország nagy részén a mainál még sokkal drasztikusabb méreteket ölt. A szolgálatokat erre kellene felkészíteni, professzionálisabban szervezett, gépkocsikkal, informatikai eszközökkel segíteni a munkájukat, jutalmazva a helyi összefogásokat.
Valószínűleg éppen ezt nem lehet, mert a célkitűzés az, hogy politikai okokból újabb feladatokat szedjenek el az önkormányzatoktól, és ezzel kiüresítsék a működésüket. Az oktatás, a szociális ügyek után most az alapellátás került sorra. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálata rámutatott, az egyes régiók között, de még azokon belül is igen nagyok a területi eltérések a védőnői ellátáshoz való hozzáférésben. Az egyenlőtlenségek legtöbbször az ellátottak, illetve a fokozott ellátást igénylők magas létszámából erednek, de egyes védőnői körzetek több települést foglalnak magukba, vagy a védőnő iskolai védőnői feladatokat is ellát. Csaknem 350 településen egyáltalán nincs szervezett védőnői ellátás. Mindez sérti a gyermekek egészséghez való jogát.
Kompetencia és feladatok
A szakpolitikusok által sokat emlegetett preventív tevékenységek a védőnői kompetenciák növelésével kiszélesíthetőek lennének. A védőnő kompetens lehetne a várandósok számára kötelező rutinvizsgálatokra szóló beutalók megírására, az eredmények dokumentálására. Ha mindez a védőnők kezében lenne, fele annyit sem kellene utaztatni a kismamákat, mint a jelenleg, s egységesen tudnák kezelni, irányítani a várandósokat a rendelések között. Nincs útiköltség, nem esik ki a várandós napokra a munkából. Az egészséges csecsemő táplálásához miért ne írhatná fel a védőnő a tápszert? Ebben sokkal inkább otthon vannak, mint az orvos, akinek a felvilágosításra, tájékoztatásra nincsen 20-30 perce.
További költségeket takaríthatna meg az egészségügyi ellátórendszer azzal is, ha a 36. héttől kötelező heti egyszeri CTG vizsgálatra a körzeti védőnőhöz járhatnának a kismamák, hiszen van, akinek kétnaponta kell beutazni a kórházba emiatt. Csupán a kistérségi rendelőkbe kellene biztosítani egy-egy ilyen készüléket, ahol a védőnő elvégezheti a vizsgálatot, a nőgyógyász szakorvos pedig értékelheti a leletet. Ezzel szemben most a várandósok fél napot utaznak, majd hosszú órákat ücsörögnek a kórházi folyosókon a CTG-re várva.
A megelőzésben is nagyobb szerepet lehetne szánni a védőnőknek. Három évvel ezelőtt indult egy méhnyakrák szűrő program, amelyet uniós forrásból finanszíroztak. Számtalan védőnő szerzett képesítést a vizsgálat elvégzésére, s az eszközeik is megvannak a szűréshez, ráadásul szívesebben járnak el a nők helyben a szűrésre. Ám ciklusonként és kampányonként változik az erre szánt idő. Itt vannak a szűrésre váró asszonyok, itt a felszerelés, de a sejtdiagnosztikai labornak megszabták, mikor és mennyi ideig fogadhatja a védőnőktől beérkező keneteket. Ráadásul helyben, a személyes kapcsolat miatt sokkal inkább számon tartható, hogy egy éven belül ki volt szűrésen és ki nem.
A méhnyakrákszűrés említett gyakorlatának mellőzése, a védőnői szűrőprogram szűkítése azért is érthetetlen, mert Szócska Miklós egészségügyért felelős szakállamtitkár több ízben hangsúlyozta, hogy tapasztalatai szerint nagyon rossz a vizsgálatokon a nők részvételi aránya, amit mindenképpen orvosolni szeretnének. A mai orvosképzés első sorban a betegségek gyógyítására koncentrál, a háziorvos túlterhelt, időben sem tudja megoldani a preventív feladatokat, sokszor még az éves szűréseket sem tudja számon tartani. A védőnői dokumentációs munka csökkentésével lehetne tartalékokat felszabadítani, mert jelenleg nem az elvégzett munka minősége, hanem a papírmunka mennyisége alapján ítélik meg a védőnőt. Az extra jól végzett munkáért ugyanannyi jár, mint a tessék-lássék feladatellátásért.