A vetélés, vagy orvosi nevén spontán abortusz, a terhesség akaratlan megszakadása a 24. hét előtt, vagy ha a magzat súlya nem éri el az 500 grammot. A legtöbb vetélés a terhesség első trimeszterében történik, gyakran anélkül, hogy a nő tudná, hogy terhes. Annak ellenére, hogy a vetélés gyakran elkerülhetetlen, léteznek módszerek, amelyek segíthetnek a folyamat kezelésében és a gyógyulásban.
A vetélés nem mindig egységes folyamat. Lehet fenyegető vetélés, amikor vérzés és görcsök tapasztalhatók, de a méhnyak még zárt. Kezdődő vetélés esetén a méhnyak már nyitott. Teljes vetélésről beszélünk, ha a magzat, a burok és a lepény együtt távozik. Tökéletlen vetélés esetén a méh nem ürül ki teljesen. Elmaradt vetélés (missed abortion) akkor fordul elő, ha a magzat elhal, de nem indul meg a kilökődése. Ismétlődő vetélésről akkor beszélünk, ha egy nő egymást követően legalább háromszor esik teherbe, de a terhesség a 24. hét előtt megszakad.
A spontán vetélés tünetei és okai
A spontán vetélés leggyakoribb tünetei közé tartozik a hátfájás, a súlycsökkenés, a fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás, az erős, 5-20 percenként ismétlődő méhösszehúzódások okozta fájdalom, valamint a barnás vagy élénkvörös hüvelyi vérzés, görcsökkel vagy anélkül. Előfordulhatnak vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása a hüvelyből, és a terhesség jeleinek hirtelen megszűnése is.
A spontán vetélés okai sokrétűek lehetnek, és gyakran ismeretlenek maradnak. Azonban bizonyos tényezők növelhetik a kockázatot:
- 40 év feletti anyai életkor
- Dohányzás, drog- és alkoholfogyasztás
- Túlzott koffeinfogyasztás
- Véralvadási zavarok
- Cukorbetegség
- Extrém túlsúly
- Lisztérzékenység
- Pajzsmirigy működési zavarai
- Policisztás ovárium szindróma (PCOS)
- Kromoszóma-rendellenességek
- Sárgatest-elégtelenség
- Hüvelyi fertőzések
- Nőgyógyászati rendellenességek (pl. méh fejlődési rendellenessége, méhnyálkahártya pusztulása, méhfalak összenövése, mióma)
- Méhnyak-elégtelenség
- Immunológiai összeférhetetlenség
Fontos megjegyezni, hogy a szexuális aktivitás, a testmozgás, a feszültség vagy a fogamzásgátló tabletták hosszan tartó használata nem okoz vetélést.
Vetélés otthoni kezelése és a folyamat megkönnyítése
Természetes vetélés esetén a méh kiürülése pár órán belül megtörténik, de a teljes folyamat akár napokig is eltarthat. Fontos, hogy felkészüljünk az eseményekre, hogy urai maradhassunk a helyzetnek.
Felkészülés és higiénia
A vetélés megindulásakor pánik helyett mélyeket kell lélegezni, szükség esetén imádkozni. Készítsünk elő egészségügyi betétet és tartalék fehérneműt. A vérzés eltávolítására a hideg vagy langyos víz alkalmasabb, mint a meleg.
A WC-n ülő póz sokak számára a legkényelmesebb. Az alvadékokat, kivéve, ha egészen aprók, nem célszerű lehúzni a WC-n, hogy elkerüljük a dugulást. A fürdőszoba padlójára feküdni nem ajánlott, nehogy leessünk és megüssük magunkat.
Ha a magzatburok egyben lökődött ki, óvatosan felnyitható. A könnyebb érintkezés érdekében nedves kézzel lehet a babához érni. A kis testet a bekészített tárolóedénybe helyezve befejezhető a kitolás. Amennyiben a köldökzsinór még ép és a magzatburokhoz kapcsolódik, az is ürül.
A vérzés és a méhlepény távozása
A vérzés mértéke egyénenként változó, és nem kell megijedni, ha erősebb a szokásosnál. A méhlepény kilökődése általában egy órán belül bekövetkezik a baba távozása után, és a méhlepényt a méhfalhoz szorosan illeszkedő részek segítik.
Fontos: A KÖLDÖKZSINÓRT NEM SZABAD MEGHÚZNI! Ez komoly károkat okozhat.
A méhlepény eltávolítását masszírozással is segíteni lehet. A felső rész masszírozása, amíg erős görcsölést nem érzünk, segíthet a méhlepény kilökődésében. A masszírozás-görcsölés után próbáljunk lehajolni. Ezt a mozdulatsort néhányszor megismételhetjük. Ha a görcsölés enyhülne, folytassuk a masszírozást. Ha a vérzés mindig heves, érdemes orvoshoz fordulni.
A méhlepényt egy alátétre (mosdókagyló vagy kád széle is praktikus lehet) helyezve alaposan meg kell vizsgálni. Ha nem vagyunk biztosak a méhlepény sértetlenségében, tegyük egy vízzel töltött tárolóba, és mutassuk meg orvosnak.
Fájdalomcsillapítás és anti-D profilaxis
A fájdalom enyhítésére acetaminofen (paracetamol)-tartalmú készítmények használhatók. Rh negatív vércsoport esetén, ha az apa Rh pozitív, az Rh-összeférhetetlenség megelőzésére anti-D adására lehet szükség. Az anti-D adás protokollja országonként eltérő lehet. Amennyiben a terhesség 12. hét előtt következett be, egyes tanulmányok nem javasolják az automatikus anti-D adást, tekintettel az immunizálódás elhanyagolható valószínűségére.
A gyógyulási folyamat és lelki támogatás
A vetélés után a fájdalom nagymértékben alábbhagy. Fontos, hogy pótoljuk az elvesztett folyadékot, bőségesen igyunk. A nagytakarításra csak később kerüljön sor.
Sok nő érez késztetést arra, hogy fényképet készítsen a babáról, ami később értékes emlékként szolgálhat. Ezen kívül a részletekre is érdemes odafigyelni, például a baba mellé helyezni egy tárgyat a méretek érzékeltetésére.
A vetélés után a nők gyakran átélnek egyfajta "jogfosztott gyászt", mivel fájdalmuk nem mindig kap megfelelő társadalmi elfogadást és támogatást. Fontos, hogy ne vonakodjunk segítséget kérni, akár pszichológustól, akár támogató csoportoktól. A gyász feldolgozása kulcsfontosságú a lelki gyógyulás szempontjából.
A vetélésnek nem szabad szégyenteljesnek lennie. A testünk csodálatos módon működik, és a természet néha nehezen kiszámítható módon dönt. A legfontosabb, hogy vigyázzunk magunkra, és adjunk időt a testünknek és lelkünknek a gyógyulásra.
A korai vetélés pszichológiai hatása (rövid változat)
A vetélés utáni kontroll vizsgálat általában a következő menstruáció utánra esedékes, amennyiben nincsenek panaszok. Műszeres befejezés esetén a párok hamarabb próbálkozhatnak újra a következő normál menstruáció után, ha lelkileg is készen állnak rá. Természetes vetélés után is hasonlóan, a következő menstruáció után lehet újra próbálkozni.
A vetélés utáni időszakban fontos a táplálkozásra, a vitaminok pótlására is odafigyelni. A várandós vitaminok szedése is javasolt, különösen, ha a terhesség korábban vetéléssel végződött. Az egészséges életmód, a megfelelő táplálkozás, a testmozgás és a stressz kerülése, valamint a rizikót növelő alapbetegségek kezelése is hozzájárulhat a sikeres jövőbeli terhességekhez.
