Egy vetélésről nagyon nehezen beszél az ember, de néha pont ez segít a történtek elfogadásában és a talpra állásban. Akkor beszélünk vetélésről, amikor az embrió vagy magzat nem marad meg a méhben a várandósság első 23 hetében. Ez a jelenség sokkal gyakoribb, mint gondolnád: minden 4 terhességből 1 vetéléssel végződik. Tehát csak azért, mert nem beszélünk róla, nem mondhatjuk, hogy ritkaságszámba megy. Egyes vizsgálatok szerint a klinikailag igazolt terhességek 10-15%-a vetéléssel végződik. Becslések szerint a fogamzásoknak több mint a fele vetéléssel végződik. A legtöbbször ki sem derül, hogy erről van szó, a nők csupán annyit vesznek észre, hogy a menstruációs ciklusuk néhány napot késik. A felismert terhességek körülbelül tizenöt-húsz százaléka spontán vetéléssel fejeződik be.
A vetélés tünetei és a testi felépülés
A vetélés egy folyamat. A tested hatalmas fizikai és érzelmi stressznek van kitéve vetélés közben és utána is. A vetélés leggyakoribb tünete a terhesség alatt bekövetkező hüvelyi vérzés. A vérzés erőssége egyénileg változó lehet. Előfordulhat erős vérzés, amelyet vérrögök kísérnek, máskor csupán néhány pecsét vagy barnás folyás jelentkezik. Ez a vérzés akár két hétig is tarthat. A vetélés másik tünete az alhasi fájdalom. Ezt a méh izmainak összehúzódása okozza, amelyek célja az, hogy a terhességi szövetek vérrögök formájában kilökődjenek a hüvelyen keresztül. Ha várandósság közben vérezni kezdesz odalent, a vér mennyiségétől függetlenül mindenképpen keresd fel az orvosodat! Vetélés után felmerülhet benned a kérdés, hogyan fog reagálni a tested, és kell-e tartós következményekkel számolnod. Egy vetélés ritkán jár tartós testi változással, de mindenképpen időre lesz szükséged ahhoz, hogy életed visszazökkenjen a megszokott kerékvágásba. Vetélés után körülbelül 4-6 hét múlva áll vissza a ciklusod. Ez persze nagy egyéni változatosságot mutat, és az sincs kizárva, hogy a regenerálódási folyamat hónapokon át fog tartani.
A vetélés típusai
Vetéléről akkor beszélünk, amikor a kisbaba a várandósság elején, az első trimeszterben búcsúzik, bár a definíció nem egységes. A legtöbb kutató a 20. hétig vetélésnek, azután pedig magzati elhalálozásnak tekinti a baba elvesztését. Vetélés kapcsán a legtöbb kismama erős görcsöket és erős - általában szakaszos - vérzést tapasztal, ami alapján már a legtöbb nő azonnal a baba elvesztésére gondol. A vetélés azonban történhet külső jelek nélkül is: a baba fejlődése megáll, a szívhang megszűnik és ez csak a várandósgondozás során derül ki, amikor nem találják a szívhangot. A vetélés tényét ilyenkor egy ultrahangos vizsgálat igazolja. Ezt a jelenséget angol kifejezéssel "missed abortion"-nek, vagy rövidítve "missed ab"-nek hívják, magyarul erre a csendes vetélés kifejezést használjuk.
Van azonban egy harmadik típusú vetélés is, amikor a várandósság elvesztése olyan korán történik, hogy ez semmiféle tünettel nem jár, mert az embrió egyszerűen felszívódik a petezsákból, és a várandósság tényét megállapító vizsgálatot követően nem jelenik meg a szívhang. Ilyenkor nincs semmiféle teendő és semmiféle vetélési tünet sem. Amikor viszont a klasszikus vetélésről beszélünk, akkor nagyon fontos, hogy a méh teljesen kiürüljön és ne maradjon a méhben semmiféle szövetdarab a várandósságból, mert ezek fertőzést, fokozott vérzést és további problémákat okozhatnak.
A vetélés befejezésének módjai
A szülőknek általában ilyen esetekben két lehetőségük van: az egyik a várandósság műtéti befejezése, kürettel vagy leszívással. Ezek a beavatkozások általában teljes altatásban történnek (nagyon ritkán helyi érzéstelenítéssel). A másik lehetőség pedig általában a várakozás, hogy a vetélés folyamat magától befejeződjön. A műtéti befejezés kapcsán - bár eléggé szubjektív - előny lehet, hogy a folyamat gyorsan lezajlik, kevesebb és rövidebb vérzéssel jár, de természetesen mint minden műtétnek, a küretnek is vannak kockázatai. Műtéti befejezésnél az esetek négy százalékában van szükség arra, hogy a műtétet megismételjék, mert valamilyen szövetdarab mégiscsak a méhben maradt. Ha vetélés magától, külső beavatkozás nélkül zajlik le, akkor egy lassabb folyamatra kell számítani, ami több vérzéssel jár és extrém esetben vérátömlesztést is szükségessé tehet. A "természetes" vetélés kapcsán az esetek 28%-ában fordul elő, hogy látszólag lezajlott a vetélés, de mégis szükségessé válik a műtéti befejezés, mert szövetdarabkák maradtak a méhben.
A fokozott vérveszteség kockázata miatt nagyon fontos, hogy ha ezt az utat választod, akkor tisztában legyél a túlzott vérveszteség tüneteivel, hogy szükség esetén haladéktalanul orvosi segítséget tudj kérni. Természetes vetélésnél valószínűleg betegszabadságot kapsz, az orvosod ágynyugalmat és antibiotikum kúrát ír fel az esetleges fertőzések megelőzése céljából. A vetélés legnagyobb egészségügyi kockázata, hogy a vetélés során fertőzési kapu keletkezik. A fertőzések előfordulása szempontjából azonban a kutatók nem találtak számottevő különbséget a művi befejezés és a "természetes" vetélés között. Ugyanez igaz volt a fájdalommal kapcsolatban is: vannak olyan nők, akiknél a műtét és az azt megelőző részleges vetélés is komoly fájdalommal jár, de nagyon fájdalmas lehet a természetes vetélés kapcsán is a napokig tartó erős méhgörcs. Mivel a művi befejezés és vetélés természetes befejezése között a végeredmény szempontjából nincs lényeges különbség, nagyon fontos, hogy a döntés során azt gondold végig, hogy melyik megoldás segítheti jobban a gyász feldolgozását a Te konkrét esetedben és melyik megoldás növelné a Te biztonságérzetedet.
Miért fontos a pihenőhónap és a lelki felépülés?
A vetélést követően a nők sokféle érzelmet élhetnek át, például intenzív veszteségérzetet, szomorúságot, szorongást vagy bűntudatot. A vetélés egy pár életében olyan hatással van, mint egy közeli családtag halála. Fontos, hogy adjanak időt maguknak a gyászra, és hogy felépüljenek érzelmileg. Ahogy minden lelki traumát, ezt is mindannyian különbözőképpen és különböző idő alatt dolgozzuk fel. Véleményem szerint a lelki egyensúly ugyanolyan fontos, mint a testi egészség (ezen kettő fogalom nem is választható külön), ezért ha egy pár úgy érzi, hogy időre van szükségük a vetélés után a következő terhességig, nyugodtan várjanak.
Mindent bele! a veszteség utáni gyerekvállalásról
A gyászfolyamat szakaszai
A vetélés veszteség, így a vetélést gyászfolyamat követi. Amikor először szembesülünk avval, hogy a baba elköszönt, általában az első érzés a döbbenet. A világ hirtelen összeomlik és megszűnik körülöttünk. Az első sokk után azonban elkezdünk átmenni tagadásba. "Biztos rossz ez a gép. Biztos nem is látták jól. Nézzék meg egy másik géppel..." Vagyis megkérdőjelezzük a veszteség valódiságát. A gyászfolyamat következő lépcsője általában a düh: "Miért velem kellett ennek megtörténnie? Miért a mi családunkban?" A miérteket általában az okok keresése követi: bújjuk az internetet, elemezzük az életmódunkat és leginkább vádoljuk magunkat... Az okok keresése után a gyászfolyamat gyakori következő lépcsője, hogy szinte mániákus módon próbáljuk megváltoztatni a szokásainkat és az életünket. Sok édesanya a vetélés után áttér bio élelmiszerekre és "mentes" táplálékokra, kidobja a háztartási vegyszerek nagyrészét és szinte új életet kezd. Akár megvolt ez az életmód változtatós stáció, akár nem, a következő - és leghosszabb ideig tartó - lépcső a szomorúság és a depresszió időszaka. Már nincsenek látványos akciók, már nem keressük az okokat, már nem tagadjuk a tényeket, csak a bénító, csendes szomorúság marad... A legfontosabb azonban nem megállni ezen a lépcsőn a gyász folyamatában! El kell jutnunk - szükség esetén segítséggel - a következő lépcsőre, ami az elfogadás. Amikor megbékélünk a veszteség tényével, amikor elfogadjuk, hogy a veszteség az életünk részévé válik de már nem irányítja azt. Éppen emiatt a környezet, a család és az ismerősök hozzáállása szempontjából a legfontosabb (lenne), hogy erre az utolsó lépcsőre segítse át a veszteségen átesett szülőket! Sajnos az nem segítség a gyász feldolgozásában, amikor egészségügyi szakemberek - nyilván jóindulatból - azzal vígasztalják a vetélésen átesett nőket, hogy hát "az még nem is volt baba, csak egy embrió". A vetélést mindannyian másképp éljük meg, de a veszteség minimalizálása, szőnyeg alá söprése egyáltalán nem segít!
A kommunikáció és a támogatás fontossága
Egy vetélésről nagyon nehéz beszélni, hiszen szomorúság és gyász társul hozzá. Ám egyre több nő csatlakozik olyan csoportokhoz, ahol hasonló helyzetben levő sorstársakkal beszélhetnek arról, min mentek keresztül. Ez sokat segít, mert a nők vigaszt meríthetnek abból, hogy nincsenek egyedül. A vetélésről beszélni roppant nehéz, de ha hallgatunk róla, azzal csak tovább erősítjük tabu mivoltát, és megvonjuk egymástól a segítségkérés lehetőségét. Ne feledd: nem vagy egyedül. Számos olyan jótékonysági szervezet és egyesület létezik, amelyek kifejezetten a vetélésen átesett nőknek segítenek. Ha jólesne néhány vigasztaló szó vagy tanács, jó tudni, hogy a barátaidon és a családodon kívül másokra is számíthatsz.
A vetélésről valószínűleg nehéz beszélni még a családtagokkal, sőt talán még a férjeddel is. Természetesen a férjed is gyászol, csak valószínűleg ő más ritmusban megy át a gyászfolyamaton. Emiatt még az is lehet, hogy ideig-óráig magányosnak érzed magad, az érzed, hogy a vetélés csak a te problémád és csak a te szomorúságod. Mivel mindenki egy kicsit más, máshogy kell ezen az úton végigmennünk: van akinek az elcsendesedés, az egyedüllét segít és van, akinek ki kell beszélnie magából az érzelmeket.
Habituális vetélés és kivizsgálása
Definíció szerint azt jelenti a habituális vetélés, hogy a terhesség 20. hete előtt három vagy több egymást követő alkalommal bekövetkezik a veszteség. A habituális vetélés gyakoriabb állapot, mint azt elsőre gondolnánk, a teherbeeséssel próbálkozó párok kb. 1%-át érinti. Sajnos a vetélés és a meddőség témaköre sok közösségben még mindig tabu témának számít, így nem vagyunk tisztában a probléma aktualitásával és sokan önmagukban küzdenek ezzel az állapottal. Holott hatalmas támogatásra lenne szükségük, mert a terhességek ismétlődő elvesztése nagyon gyötrelmes. Gyakran szinte elviselhetetlen a nőkre nehezedő pszichés és fizikai teher, és azt is ki lehet mondani, hogy ez a teher minden egyes veszteséggel súlyosbodik.
A habituális vetélés lehetséges okai és kezelése
A habituális vetélés hátterében számos kiváltó ok lehet. Előfordulhat méh eredetű, fertőző, genetikai, trombofil, endokrin, metabolikus, immunológiai és környezeti okokból. A kivizsgálás során ezeket mind fel kell deríteni és amennyiben körvonalazódik valamilyen eltérés, annak kezelésével elősegíthető az egészséges terhesség. Az esetek közel felében azonban nem derül fény a habituális vetélés okára, ilyenkor a pszichológiai segítségnyújtásra, a stressz csökkentésére és a lelki támogatásra helyeződik a hangsúly. A korai vetélések hátterében a legtöbb esetben valamilyen kromoszóma rendellenesség, hormonális eltérés vagy véralvadási zavar áll fent. Amennyiben a kromoszóma rendellenesség olyan súlyos, hogy nem maradhatna életben a magzat, már korán bekövetkezhet a vetélés. A vetélés tehát evolúciós szempontból egy természetes folyamat, a szelekció része. És valóban természetesen, amennyiben elvétve fordul elő. Hogyha viszont valakinél visszatérő, spontán vetélések (habituális vetélés) áll fent, azt mindenképpen ki kell vizsgálni! Ez ugyanis már nem egy természetes folyamat, hanem jelen van valamilyen tényező, ami miatt nem tudnak életben maradni a magzatok. A habituális vetélés egy válaszreakció a szervezettől. Amennyiben nem állnak fent a terhesség kihordásának a feltételei, a szervezet nem fogja támogatni a terhességet és újra meg újra vetélés következhet be.
A terhesség kihordásához ugyanis a szervezetnek egyrészt optimális állapotban kell lennie, hogy befogadja a magzatot, másrészt nagyon sok mindenben módosulnia, alkalmazkodnia kell, hogy képes legyen biztosítani a magzat fejlődését. Ebbe a folyamatba számtalan helyen hiba csúszhat, amik mind a magzat elvesztéséhez vezethetnek súlyos esetben. Annyira bonyolult folyamatról van szó, annyi mindennek kell jól alakulnia, hogy összességében az a csoda, hogy egészségesen születhetünk meg! A habituális vetélés kezelése a fenti alapproblémák kezelését jelenti. Habár a kivizsgálás során sokszor nem erre helyeződik a hangsúly, de véralvadási zavarok és immunológiai problémák is állhatnak a habituális vetélés hátterében.
Véralvadási zavarok és immunológiai problémák
A várandósság során a szervezet olyan változásokon megy keresztül, melynek során fiziológiásan a véralvadás fokozódása jön létre. A szervezet ezzel készül fel a szülés körüli nagy vérvesztésre. Az alvadási faktorok aktivitásának növekedése, és az alvadást megakadályozó fehérjék csökkenése tapasztalható. Ez a folyamat azonban magában foglalja a veszélyt, hogy a terhesség alatt és a gyermekágy idején vérrögök alakuljanak ki az arra hajlamosaknál. Akiknél tehát fokozott a vérrögképződési hajlam, ott nem csak a mélyvénás trombózis esélye nagyobb, hanem a habituális vetélés és a koraszülés esélye is. A Leiden mutáció egy olyan genetikai eltérés, amely növelheti a vérrögképződés kockázatát. A mutáció következtében a véralvadási rendszer egyik faktora - az V faktor - rendellenesen működik, és fokozza a véralvadási hajlamot. Mivel önmagában a Leiden mutáció és a terhesség is fokozza a trombózis kockázatát, így együttesen a rizikó még nagyobbá válik. Az antifoszfolipid szindróma (APS) egy olyan autoimmun rendellenesség, amely szintén fokozott vérrögképződési hajlammal jár, ezáltal pedig magában hordozza a vetélés kockázatát is. Ennek során a szervezet olyan antitesteket termel, amelyek a foszfolipidek egyes alkotóelemeit támadják. Ezek az antitestek károsítják a véredények belső falát, ezáltal pedig fokozzák a vérrögök képződését, és a vetélés, vagy akár a koraszülés kockázatát.
A várandósság egészségéhez az is szükséges, hogy az immunrendszer elől rejtve maradjon a magzat. A magzat ugyanis 50%-ban idegen az anya szervezete számára, és az idegen anyagok ellen az immunrendszer reakciót indít, kilöki őket. Ha tehát a terhességi hormonok nem szorítják vissza kellően az anya immunrendszerét, a magzat kilökődhet az édesanya méhéből és habituális vetélés jöhet létre. Sajnos hazánkban egyelőre sem a meddőségi kivizsgálás alkalmával, sem a lombik program megkezdése előtt nem általános protokoll a véralvadási zavar, vagyis a fokozott trombóziskészség - trombofília - vizsgálata. Éppen ezért sokaknál nem is oldódik meg a habituális vetélés és a sikertelen próbálkozások problémája.
Kivizsgálások habituális vetélés esetén
Emiatt érdemes részletes kivizsgálásokon részt venni habituális vetélés esetén. Ehhez több terület szakorvosát is fel kell keresni, kezdve az általános laborvizsgálatoktól a nőgyógyászati és az endokrinológiai kivizsgáláson át esetlegesen a genetikai vizsgálatokig. Sokan nem gondolnak rá, de érdemes hematológiai és immunológiai vizsgálatokon is részt venni. Ha ugyanis trombofília okozta eddigiekben a sorozatos katasztrófákat, úgy az egyetlen megoldás a véralvadásgátló kezelésben rejlik. Ilyen esetben ráadásul nagy eséllyel elkerülhető az IVF is és természetes úton történt fogantatás. Ha kettő vagy több, egymás követő vetélésed volt, mindenképp konzultálj orvosoddal arról, hogy szükséges-e további kivizsgálás, mielőtt ismét megpróbálnál teherbe esni. A vetélés hátterében álló esetleges okok azonosításában segíthet például:
- Vérvizsgálat
- Kromoszóma vizsgálat
A méh problémák kimutatásában segítenek az alábbi vizsgálatok:
- Ultrahang
- Méhtükrözés (hiszteroszkópia)
- Petevezeték átjárhatósági vizsgálat (hiszteroszalpingográfia)
- Ultrahangos méhvizsgálat (szonohiszterográfia)
Mennyi időt kell várni a következő terhességgel egy vetélés után?
Sokan felmerül a kérdés, hogy mennyit kell várni a próbálkozással egy vetélés után. A spontán vetélés a koraterhesség leggyakoribb szövődménye. Előfordulása igen gyakori, az ultrahanggal detektálható terhességek 8-20%-a végződik így. Arra a kérdésre, hogy kell-e várni az ismételt próbálkozással a vetélés után, nagyon sokáig tartotta magát az az elmélet, mely szerint egy vetélés után időt kell hagyni a méhnyálkahártyának, hogy regenerálódjon, emiatt mindenképpen javasolt pár hónap védekezés a következő terhesség előtt. Ez is, mint számos más, igen logikusan hangzó, tetszetős elmélet az évek során előbb megkérdőjeleződött, majd többszörösen kiderült róla, hogy bár első pillantásra logikusnak látszik, a valósághoz semmi köze nincs. Pároddal újra próbálkozhattok, ha fizikailag és lelkileg is készen állsz rá. Előbbi kérdésben az orvosod fog dönteni, utóbbi csakis rajtad áll. Ami fontos, hogy ne akarj azonnal és mindenáron gyorsan újra teherbe esni, hagyj időt a történtek feldolgozására, és csak akkor induljon újra a „babaprojekt”, amikor nem csak testileg, de lelkileg is meggyógyultál!
Kutatási eredmények és ajánlások
Jelen kutatás figyelemre méltó eredménye, hogy nem csak az derül ki belőle, hogy nem szükséges várni, hanem arra is rámutat, hogy a következő terhesség során a vetélés kockázata akkor a legalacsonyabb, ha az a terhesség a vetélés utáni 3 hónapon belül megfogan! A kutatás során 514, előzőleg vetélésen átesett várandós terhességének a kimenetelét vizsgálták. A The National Institute of Health tanulmánya szerint ráadásul az ezen a bűvös három hónapos határidőn belül teherbe esett nőknél magasabb volt az élveszülések száma is, összehasonlítva azokkal a párokkal, akik vártak a vetélés után. Dr. Trolice szerint az lehet a magyarázat, hogy ebben az időszakban még tartják a párok az életmódbeli változtatásokat, melyeket a baba kedvéért kezdtek el.
A skóciai Aberdeen Maternity Hospitalben dolgozó Sohinee Bhattacharya irányításával a szakemberek 30 ezer olyan Skóciában élő nő kórtörténetét vizsgálták meg, akik az első terhességük alatt elvetéltek, majd 1981 és 2000 között újra teherbe estek. "Kutatásunk szerint azoknak a nőknek vannak a legjobb reprodukciós esélyeik, akik a vetélésüktől számított hat hónapon belül újra teherbe esnek. Náluk a legkisebb a kockázata annak, hogy a következő terhességük alatt komplikációk lépjenek fel. Az eredmények annak ellenére is helytállóak, hogy a tanulmányban vizsgált nők közül azok, akik a vetélés után hat hónappal ismét teherbe estek, átlagosan két évvel voltak idősebbek azoknál, akik csak minimum 24 hónappal később próbálkoztak az újabb babával. A tanulmány kimutatta ugyanis, hogy a késői terhesség feltehetőleg a jóléti társadalmak egyik sajátos következménye, ahol a nők gyakran úgy döntenek, hogy csak idősebb korukban szülnek gyereket. Egy korábbi tanulmány, amely több mint 250 ezer latin-amerikai nő adatainak feldolgozásával készült, azt mutatta, hogy ha a vetélés és az újabb terhesség között csak hat, vagy annál kevesebb hónap telik el, az a következő terhesség során komoly kockázatokat jelenthet az anya, és a magzat, illetve az újszülött számára is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt ajánlja a nőknek, hogy a vetélés után minimum hat hónapot várjanak a következő terhességig.
Hogy mennyi időbe fog telni az újbóli teherbeesés? Erre sajnos nem lehet pontos választ adni, egyes pároknak az első próbálkozásra sikerül, míg másoknak kicsit hosszabb időbe telik. Akkor sincs okod aggódni, ha az újrakezdés során „döcögősebben” megy a dolog, több időbe telik, mint korábban - lehet, hogy a szervezeted, hormonrendszered kicsit lassabban áll helyre, ez teljesen érthető.
Az alábbi táblázat összefoglalja a különböző ajánlásokat és kutatási eredményeket a vetélés utáni várakozási időre vonatkozóan:
| Forrás/Ajánlás | Javasolt várakozási idő | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Régebbi elmélet | Pár hónap | Méhnyálkahártya regenerálódására |
| Jelenlegi kutatások | 3 hónapon belül | Legalacsonyabb vetélési kockázat, magasabb élveszülések száma |
| Dr. Trolice (magyarázat) | 3 hónapon belül | Életmódbeli változtatások fenntartása |
| Sohinee Bhattacharya kutatása | 6 hónapon belül | Legjobb reprodukciós esélyek, legkisebb komplikációs kockázat |
| WHO ajánlás | Minimum 6 hónap | Csökkentheti a következő terhesség kockázatait |
A lelki felkészülés jelentősége
Természetesen minden terhesség és vetélés más, mindenki máshogy reagál, más tempóban gyógyul fel belőle. Ezért azt javasolja a szakértő, hogy az új kutatási eredményeket csak azután vegyük figyelembe, miután egyeztettünk a saját orvosunkkal. Egyesek úgy érzik, hogy szükségük van egy kis időre ahhoz, hogy érzelmileg és fizikailag is feldolgozhassák a veszteséget, és felkészüljenek egy újabb terhességre, míg másokat a próbálkozás lendíti át a nehezén. A nőknek orvoshoz kell fordulniuk, ha ismétlődő terhességi veszteséget tapasztalnak. Míg az ismétlődő vetélések akár 75 százaléka ismeretlen okra vezethető vissza, bizonyos egészségügyi állapotok nagyobb kockázatot jelenthetnek a nőknél a terhesség elvesztésére. A vetélés okának megállapítása után a kiváltó ok kezelése segíthet a nőknek abban, hogy teherbe eshessenek és maradjanak teherbe.
Ha vetélés után most ismét babát vársz, teljesen normális, hogy aggódsz. Valószínűleg sokkal jobban aggódsz, mint egy olyan édesanya, aki akinek nem volt vetélés előzménye és valószínűleg máshogy állsz hozzá a várandósságodhoz. Az is valószínű, hogy kavarognak benned az érzelmek is! Teljesen természetes, hogy az örömödbe üröm vegyül a szivárványbabáddal kapcsolatban! Valószínűleg vagy az aggódás miatt nem tudsz most önfeledten örülni a várandóságnak, vagy pedig éppen azért érzel lelkiismeret furdalást, mert örülsz a terhességnek és szinte vádolod magad, hogy elfelejted az "előző babát". Hidd el, teljesen normális, hogy így kavarognak az érzelmeid, de a legfontosabb, hogy minél kevésbé aggódj! Fogadd el az érzelmeidet, de próbálj kikapcsolódni és próbáld pozitív gondolatokkal táplálni az elmédet.
Az egészséges terhesség esélyeinek növelése
A vetélést sok esetben nem tudod megelőzni, hiszen ahogy korábban írtuk, előfordulhatnak teljesen véletlenszerű elváltozások, melyeket nem lehet kontrollálni. Tény ugyanakkor, hogy számodra és kisbabád számára is nagyon fontos, hogy egészséges életmódot kövess, már a fogamzás előtt, illetve a terhesség alatt is. A legalapvetőbb lépések, melyeket megtehetsz: terhesvitamin és/vagy folát szedése (ideális esetben néhány hónappal a fogamzás előtt kezdve), egészséges testsúly fenntartása, koffeinbevitel csökkentése, alkohol, dohányzás, gyógyszerek és illegális drogok kerülése, stressz csökkentése. A nők azonban csökkenthetik a vetélés és teherbe esés kockázatát. Maradjon aktív, ha hetente legalább 150 percig mérsékelten edz. Az orvos olyan gyakorlatokat javasolt, mint a gyaloglás, kocogás, úszás, jóga, és pilates. Kerülniük kell bizonyos tevékenységeket, például a kontaktsportokat, az olyan tevékenységeket, ahol eleshetnek, és a hot jógát, ahol túlmelegedhetnek. Az életmódváltás során a nőknek is oda kell figyelniük saját magukra mentális egészség mert normális, hogy a vetélés után terhes érzelmeket éreznek.
Ne felejtsd el: ha testileg és lelkileg is egészségesnek, felkészültnek érzed magad, bármikor ismét próbálkozhatsz, amikor csak késztetést érzel rá! Nap mint nap aggódva várod, hogy végre megjöjjön? Igyekezz ne folyton ezen agyalni. Inkább lazíts, és pihenj minél többet, hogy minél hamarabb rendbe jöjj!