A vetélés okai, tünetei és a megelőzés lehetőségei

A vetélés minden kismama legrosszabb rémálma. A félelem nem alaptalan, hiszen sajnos nem ritka jelenség: minden 4-5. terhesség vetéléssel végződik. Az első trimesztert tekintik általában vízválasztónak: ha a kritikus 12 hetet sikerül megugrani, akkor jelentősen csökken a baba elvesztésének valószínűsége. Az első három hónapban azonban bármi megtörténhet, ezért nem árt, ha ismerjük a vetélés tüneteit, hogy tudjuk, ha baj van - és persze ne izguljunk, ha nincs.

A vetélés a terhesség 20. hete előtt bekövetkező terhességmegszakadás, amely gyakran magától, orvosi beavatkozás nélkül történik. A vetélések több mint 80%-a az első trimeszterben (azaz a terhesség első 12 hétében) fordul elő. A vetélések gyakorisága az összes terhesség 10-20%-a között mozog, de sok esetben előfordulhat, hogy a nő még nem is tudott terhességről, amikor a vetélés bekövetkezett. A világon minden negyedik várandósság vetéléssel végződik.

A vetélés típusai és lefolyása

A vetélés többféleképpen is megtörténhet. Bár a szóról mindenkinek az jut eszébe, amikor a kismama vérezni kezd, és az embrió spontán kilökődik, nem minden esetben történik így. Előfordulhat az is, hogy minden látható jel nélkül, méhen belül elhal a terhesség, a kilökődés azonban nem indul meg egy jó ideig. Ilyenkor sokszor művi befejezése van szükség, hogy megtisztítsák a méhet, mivel magától nem ürül ki, de egy megindult vetélés is végződhet műtőben.

A vetélésnek több típusa van:

• Fenyegető vetélés: Hüvelyi vérzés és alhasi görcsök jelentkeznek, de a méhszáj nem nyílt ki, és a terhesség tovább fejlődik. Az esetek 85 százalékában a terhesség nem szakad meg.
• Kezdődő vetélés: A tünetek hasonlóak a fenyegető vetéléshez, de a méhszáj már nyitott.
• Inkomplett vetélés: A hüvelyi vérzés és az alhasi görcsök mellett a méhszáj kinyílik. Ilyenkor a terhesség kiürülése megkezdődik, a folyamatot nem lehet megállítani.
• Komplett vetélés: A hüvelyi vérzés és alhasi görcsök mellett a nyitott méhszájon át a terhesség eltávozott, a méh ürege üres.
• Elmaradt vetélés („missed abortion”): A terhesség fejlődése megszakad, az embrió vagy a magzat életjelenséget nem mutat, de a vetélés folyamata nem indult be spontán. Ilyenkor a kismamák akár teljesen tünetmentesek is lehetnek.

Éppen ezért nincs konkrét válasz arra a kérdésre, hogy honnan lehet tudni, ha elvetélünk, ugyanis szinte minden esetben mást tapasztalhatunk. Ahogy már említettük, előfordulhat, hogy valaki egyáltalán nem érzékel semmit, csak ultrahangon derül ki, hogy már nincs élő embrió. Más esetben vannak jelek és tünetek, az azonban, hogy ezek pontosan milyenek, változhat, és nagymértékben függ például attól, hogy milyen idős a terhesség. Nem mindegy, hogy egy 5-6 hetes vetélésről van szó, vagy egy 10-11 hetesről.

A vetélés általános és specifikus jelei

Természetesen vannak olyan általános jelek, amik a legtöbb vetélésnél tapasztalhatók - már ahol megtörténik a spontán kilökődés. Ezek közül azonban nem biztos, hogy mindegyik jelentkezik egy vetélés során, emellett előfordulhat, hogy olyasmit is tapasztal a kismama, ami nem a tankönyvi tünetek közé tartozik.

Vérzés a terhesség alatt

A kismamák rémálma, hogy vérezni kezdenek, pisiléskor vérfoltot találnak az alsóneműben. Szerencsére azonban ez nem minden esetben jelenti a legrosszabbat. Azt viszont nem árt, ha tisztázzuk, hogy egy terhesség alatt a vérzés egészen biztosan semmi jót nem jelent. Szerencsére lehet, hogy nagyon rosszat sem, de ha vért látunk, akkor fontos minél előbb orvoshoz fordulni.

A vérzés lehet egyebek mellett hormonprobléma, egy elpattant hajszálér, lehet egy hematóma, és igen, jelentheti azt is, hogy elkezdődött a kilökődés.

A legártalmatlanabb forgatókönyv, hogy csak elpattant egy ér valamilyen erőlködés hatására. A hormonproblémákat még lehet hormonpótlással orvosolni, így a terhesség is folytatódhat. A hematóma már egy fokkal bonyolultabb dolog, mert elhelyezkedésétől függően veszélyeztetheti az embriót is, ezért gyakran ágynyugalmat írnak elő, és eltiltják a kismamát a nemi élettől is. Hematóma esetén egyébként ürülhet élénkpiros, nagy mennyiségű vér, ezért írtuk korábban, hogy még ez sem jelent feltétlenül vetélést, habár mindenképpen aggodalomra ad okot.

A barnás pecsételés még nem a legrosszabb forgatókönyv (de utalhat annak kezdetére), a bő mennyiségű, élénk színű vér azonban már komolyabb okot ad az aggodalomra. Fontos ugyanakkor, hogy ne otthon próbáljuk eldönteni, hogy veszélyes-e a vérzés, minden esetben kérjünk ehhez orvosi segítséget!

A terhességi tünetek megszűnése

Rosszat jelent, ha már nem érzek terhességi tüneteket? Az első trimeszterben a terhességnek gyakran elég jól érzékelhető tünetei vannak: álomkór, hányinger, hányás, émelygés, ételundor, szagundor stb. Sok kismamát tölt el aggodalommal, ha ezek a tünetek egyszer csak megszűnnek, főleg, ha még bőven a bűvös 12. hét előtt járnak.

Nos, ez nem feltétlenül jelent rosszat: a tünetek jönnek-mennek, minden gond nélkül is előfordulhat, hogy elmúlnak - és igen, olykor azt jelenti, hogy nem fejlődik tovább a terhesség. Az sem ritka azonban, hogy egy elhalt terhesség esetén valaki még a műtét előtt is rosszul van a HCG hormon miatt, holott élő terhessége már nincs. A tünetek tehát irányadónak semmiképp sem tekinthetők.

A teljesen panaszmentes eseteken túl jelentkeznek kisebb, nem jellegzetes tünetek is, melyek utalhatnak komoly gondra is, de néha még sincs jelentőségük. Ilyen lehet a terhesség alatt jelentkező normális tünetek, például a hányinger, emlőfeszülés, rossz közérzet hirtelen, vagy fokozatosan történő eltűnése. Fontos tudnunk, hogy az első trimeszterből a második trimeszterbe való átlépés során ez teljesen normális folyamat, és ráadásul van olyan terhes, akinek ez nem a 12., hanem éppen korábban, akár már 9-10 hetes terhesség során is bekövetkezik, és mégis teljesen egészségesen fejlődik a terhessége. Panasz, vagy kétely esetén érdemes inkább tanácsot kérni a kezelőorvostól, és nem otthon pánikolni egyedül.

Szintén egyéb tünetek lehetnek még a hányinger, rossz közérzet (holott ez korábban már megszűnt), hasmenés, erős deréktáji fájdalom. Természetesen egy gyomorrontás is okozhat ilyen tüneteket, tehát szintén nem szabad pánikba esni azok jelentkezésénél.

Nagyobb terhesség esetén a magzatmozgás lassulása, majd megszűnése is lehet figyelmeztető jel. Amikor egy kismama a magzatmozgás hiányát vagy feltűnő csökkenését észleli, mindenképpen orvosi vizsgálat javasolt.

Korai terhesség esetén a korábban pozitív terhességi teszt negatívvá válása is kontrollvizsgálatot igényel. Sokszor hibás tesztek, akár hibásan pozitív, vagy hibásan negatív tesztek okozhatnak félreértést, ijedtséget, amit egy orvosi vizsgálat könnyen tisztázhat.

A vetélés okai

A spontán vetélés hátterében számos ok állhat, amelyek lehetnek genetikai, anatómiai, hormonális vagy külső környezeti tényezők. Az alábbiakban a leggyakoribb okokat mutatjuk be:

• Genetikai rendellenességek: Az esetek közel felében kromoszóma-rendellenességek állnak a háttérben, amelyek akadályozzák az embrió megfelelő fejlődését. A legtöbb vetélés a terhesség 12. A terhesség első trimeszterében az összes vetélés közel 50%-a kromoszóma-rendellenességek miatt következik be. Alatt termékenyítés, amikor a petesejt és a spermium összeér, két kromoszómakészlet is egyesül. Ha azonban egy petesejtnek vagy spermiumnak több vagy kevesebb kromoszómája van a normálisnál, a magzatnak páratlan számú kromoszómája lehet. Ahogy a megtermékenyített petesejt magzattá fejlődik, sejtjei többször osztódnak és szaporodnak, és előfordulhatnak rendellenességek. A legtöbb kromoszómaprobléma véletlenül alakul ki.
• Hormonális problémák: A progeszteron alacsony szintje vagy egyéb hormonális zavarok, mint például a policisztás petefészek szindróma (PCOS), befolyásolhatják a terhesség megtartását. Sárgatest-elégtelenség: ha a sárgatest a menstruációs ciklus során nem termel elég progeszteront (sárgatesthormont), akkor a méhnyálkahártya nem tud kellően felépülni vagy fennmaradni a megtermékenyített petesejt befogadására.
• Anyai betegségek: Különböző krónikus betegségek, mint például cukorbetegség, pajzsmirigy-rendellenességek vagy magas vérnyomás, növelhetik a vetélés kockázatát.
• Fertőzések: Bizonyos fertőzések, mint a toxoplazmózis, rubeola, listeriosis vagy a szexuálisan terjedő betegségek, negatívan hatnak a magzatra. Hüvelyi fertőzés: bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét; az így kialakuló gyulladás következtében a burok megrepedhet, ami a magzat kilökődését okozhatja.
• Anatómiai rendellenességek: A méh rendellenes formája, méhfibrómok vagy gyenge méhnyak szintén szerepet játszhat a vetélés bekövetkezésében. Nőgyógyászati rendellenességek: vetélést okozhat például a méh fejlődési rendellenessége, a méhnyálkahártya pusztulása, a méhfalak összenövése, esetleg nagy, sok vagy rossz helyen lévő mióma jelenléte is. Méhnyak-elégtelenség: lehet elsődleges a méh fejletlensége vagy fejlődési rendellenessége miatt, illetve másodlagos korábbi szülés vagy terhességmegszakítás során elszenvedett sérülés miatt is kialakulhat.
• Külső tényezők: Dohányzás, alkohol- vagy drogfogyasztás, valamint bizonyos gyógyszerek alkalmazása kockázatot jelenthet. Stressz, túlzott fizikai megterhelés vagy trauma szintén növelheti a veszélyt. A dohányzást és az alkoholfogyasztást kell kiemelni, de emeli a kockázatot a kábítószer-fogyasztás, különösen a kokain használata is. A nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazása a fogantatáskor szintén emeli a rizikót, ahogyan a túlzásba vitt kávéfogyasztás is (1000 mg fölötti koffeinmennyiségnél).

A korábbi spontán vetélés szintén növeli a kockázatot, ahogy az is, ha az ovuláció és a beágyazódás között több mint 10 nap telik el. A lisztérzékenység (cöliákia) és az extrém túlsúly szintén növeli a kockázatot, de ilyen hatása lehet az alacsony folátszintnek is.

A rizikótényezők mellett vannak kromoszómarendellenességek is, amelyek vetélést okoznak - a vetélést az esetek 50 százalékában ezek váltják ki. A Turner-szindróma (amely kizárólag lányokat érintő genetikai rendellenesség) például a terhességek zömében - a becslések szerint mintegy 98 százalékában - a terhesség korai szakaszában vetéléssel végződik.

A terhesség ideje alatti dohányzás, jelentősen megnövelheti a vetélés kockázatát. A bakteriális agyhártyagyulladást okozó Listeria monocytogenes szintén okozhat vetélést, de ez az egyik legsúlyosabb következménye a brucellózisnak is (amely baktérium okozta betegség). A Cytomegalovírus-fertőzés a terheseket különösen veszélyezteti: ez esetben a kórokozó a magzat károsodását okozhatja, de kiválthat vetélést is. Jelentkezhet vetélés antifoszfolipid szindróma (APS) miatt is. Ennél a méhlepény megfelelő keringését akadályozó vérrögök, illetve az antitesteknek méhlepényre közvetlenül kifejtett, de részleteiben még kevéssé ismert károsító hatásai okozzák a vetélést. Bekövetkezhet vetélés mindezeken túl alloimmun eredetű újszülöttkori trombocitopénia (NAIT) miatt is.

Van-e segítség, ha megindult a vetélés?

Jelenlegi tudásunk szerint egy megindult vetélésen csak akkor tudunk segíteni, ha azt progeszteronhiány okozza. Ebben az esetben hormonpótlással támogatjuk a terhességet, így van rá esély, hogy mégis megmarad. Minden egyéb esetben sajnos az a helyzet, hogy nem sokat tehetünk.

A korai vetélések nagy része nem ok nélkül történik. Bár akik átélték ezt a szörnyűséget, azok talán nem szívesen hallják ezt, de ilyenkor legtöbbször az a helyzet, hogy természetes szelekció történik: a baba valószínűleg nem tudott megfelelően fejlődni, megtapadni, ezért szakadt meg a várandósság még az elején.

Fontos, hogy bár egy vetélés lelkileg fájdalmas, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy valami nincs rendben velünk. Sajnos bárkivel megtörténhet, és nem is ritka, éppen ezért 1 alkalom után még nem keresünk okokat - ha az orvos zöld utat ad, és lelkiekben is minden rendben (már amennyire lehet), nyugodtan próbálkozhatunk újra.

A vetélés megelőzése

A vetélésre hajlamosító alapbetegségek jelentős része kezelhető. Jól gyógyítható a sárgatest-elégtelenség, az ivarcsatorna-gyulladások, a nyakcsatorna-elégtelenség.

Előzetes műtétre lehet szükség méhnyak-elégtelenség, egyes daganatok (pl. mióma), súlyosabb méhfejlődési rendellenességek, illetve Asherman-szindróma esetén.

Az egészséges várandósság érdekében a továbbiak betartása is ajánlott:

• Egészséges életmód és táplálkozás.
• Fertőzések megelőzése, megfelelő kezelése.
• Rendszeres testmozgás.
• Stressz kerülése.
• Alkoholfogyasztás, dohányzás mellőzése.

A perikoncepcionális gondozás ma már nem csupán egy opcionális lehetőség, hanem a családtervezés egyik alapja. Ennek során célzott vizsgálatok történnek, amelyek feltárják azokat a - sokszor tünetmentes - állapotokat, amelyek akadályozhatják a sikeres teherbeesést és terhesség-kiviselést.

Sokakban felmerül a kérdés, hogy mennyit kell várni a próbálkozással egy vetélés után. A spontán vetélés a koraterhesség leggyakoribb szövődménye. Előfordulása igen gyakori, az ultrahanggal detektálható terhességek 8-20%-a végződik így. Arra a kérdésre, hogy kell-e várni az ismételt próbálkozással a vetélés után, nagyon sokáig tartotta magát az az elmélet, mely szerint egy vetélés után időt kell hagyni a méhnyálkahártyának, hogy regenerálódjon, emiatt mindenképpen javasolt pár hónap védekezés a következő terhesség előtt. Ez is, mint számos más, igen logikusan hangzó, tetszetős elmélet az évek során előbb megkérdőjeleződött, majd többszörösen kiderült róla, hogy bár első pillantásra logikusnak látszik, a valósághoz semmi köze nincs. Jelen kutatás figyelemre méltó eredménye, hogy nem csak az derül ki belőle, hogy nem szükséges várni, hanem arra is rámutat, hogy a következő terhesség során a vetélés kockázata akkor a legalacsonyabb, ha az a terhesség a vetélés utáni 3 hónapon belül megfogan!

Természetesen egy vetélés egy pár (különösen a nő) életében igen komoly trauma. Ahogy minden lelki traumát, ezt is mindannyian különbözőképpen és különböző idő alatt dolgozzuk fel. Véleményem szerint a lelki egyensúly ugyanolyan fontos, mint a testi egészség (ezen kettő fogalom nem is választható külön), ezért ha egy pár úgy érzi, hogy időre van szükségük a vetélés után a következő terhességig, nyugodtan várjanak.

A téma kapcsán nagyon fontos megemlítenünk egy lényeges vizsgálati szempontot. Minden nőtől egy nőgyógyászati vizsgálat során megkérdezzük, mikor volt az utolsó menstruáció első napja. Ugyanis az esetek jelentős részében ebből tudjuk kiszámolni, hogy hány hetes is lehet egy terhesség. Amikor a vizsgálat során mégis ettől eltérő leletet kapunk, a másik fontos szempont, hogy milyen hosszú idő telik el két menstruáció első napjai között. Nem minden nőnek vannak ugyanis szabályos, 28 napos ciklusai, vannak, akiknek ettől hosszabb, vannak, akiknek rövidebben a ciklusaik. Ebből az is következik, hogy a petesejtérés minden nőnél másik napra eshet, ami egy szabálytalan vérzés esetén több hetes különbséget is jelezhet. Ezért semmiképpen sem lehet az első vizsgálattal elhalt terhességet, vagy nem fejlődő terhességet diagnosztizálni, hiszen egyszerűen lehetséges, hogy még túl kicsi a terhesség, és a fogantatás időpontja jóval később volt, mint ahogyan azt az utolsó menstruációból kiszámolhatnánk. Egy kivétel van ilyenkor, ha a magzat, vagy az embrió mérete alapján már egyértelműen látni kellene a szívműködést is.

Ami nagyon fontos tanács, hogy amennyiben nem értik azt, hogy pontosan mi, miért történik, vagy nem értik azt, hogy mi alapján mond ki az orvosuk egy diagnózist, mindenképpen kérdezzenek, hiszen az egyik legfontosabb dolog, hogy megértsék, mi történik a testükben, mi történik, vagy mi történt a terhességükkel.

tags: #veteles #maj #szinu #darab