Vastag méhnyálkahártya: okok, tünetek és kezelési lehetőségek

A méhnyálkahártya, orvosi nevén endometrium, a női szervezetben minden hónapban jelentős változásokon megy keresztül. Ez a szövet a menstruációs ciklus során megvastagszik, hogy ideális környezetet teremtsen az embrió beágyazódásához. Azonban, ha a méhnyálkahártya kórosan megvastagodik, vagy éppen ellenkezőleg, túl vékony marad, az számos problémát okozhat, a termékenységi zavaroktól egészen súlyos nőgyógyászati betegségekig. Cikkünkben részletesen tárgyaljuk a méhnyálkahártya megvastagodásának és vékonyodásának okait, tüneteit, diagnosztikáját és kezelési lehetőségeit.

A méhnyálkahártya működése és ideális vastagsága

A méhnyálkahártya vastagodásáért felelős, hogy terhesség esetén be tudja fogadni az embriót. Az optimálisan működő menstruációs ciklus során a méhnyálkahártya vastagság növelése elsősorban a szervezetben megnövekedő ösztrogén hormon feladata. Mellette természetesen jelen van a progeszteron, azaz sárgatest-hormon is, ám a közhiedelemmel ellentétben a feladata nem elsősorban a méhnyálkahártya erősítése, hanem a táplálása, hogy az embrió megtapadását követően kialakulhasson a placenta.

Ahhoz, hogy a méhnyálkahártya elérje a beágyazódásra alkalmas állapotot, a hormonháztartás tökéletes összhangjára van szükség. A méhnyálkahártya vastagság növelése a 28 napos ciklus fázisaitól függ:

1. Proliferációs, vagyis felépítési szakasz: A ciklus 6-13. napja között az agyalapi mirigy elkezdi termelni a tüszőérlelő (FSH) és a tüszőrepesztő, luteinizáló (LH) hormonokat, ezzel egy időben pedig megnövekszik az ösztrogén hormon is, aminek egyik jelentős feladata a méhnyálkahártya erősítése.
2. Szekréciós szakasz: A ciklus 14-28. napja között következik be. A tüszőrepedést követően megnövekszik a progeszteron szint, ennek a hormonnak köszönhetően a méhnyálkahártya tovább vastagodik és megtelik tápanyagokkal. Amennyiben eljut a méhbe egy megtermékenyített petesejt, megtörténik a beágyazódás, vagyis létrejön a teherbeesés. Ennek hiányában a méhnyálkahártya degenerálódni kezd.
3. Menstruációs szakasz: A ciklus 28. napján az elsorvadó méhnyálkahártya elkezd leválni a méh faláról, és menstruációs vérzés formájában távozik a szervezetből.

A szakirodalom szerint a beültetéshez ideális méhnyálkahártya vastagság általában 7-14 mm között van. A sikeres beágyazódáshoz 8-12 mm-es méhnyálkahártyára van szükség. Az ennél vékonyabb endometrium nem lesz alkalmas az embrió befogadására.

A vastag méhnyálkahártya (endometriális hiperplázia)

A méhnyálkahártya megvastagodása, orvosi nevén endometriális hiperplázia, komoly betegségre utalhat, és a méhrák előfutára is lehet. Az állapot gyakrabban fordul elő menopauza után, illetve PCOS-ben (policisztás ovárium szindróma) szenvedő nőknél.

Típusai

A méhnyálkahártya vastagodásának több típusa van:

• Egyszerű hiperplázia: Akkor beszélhetünk róla, ha a méhnyálkahártya sejtjei túlzott növekedésnek indulnak, de nincs szerkezeti változás.
• Komplex hiperplázia: Az egyszerű hiperpláziához mérten ebben az esetben sokkal zsúfoltabb és szabálytalanabb mirigyszerkezet alakul ki az endometriumban.
• Komplex atipikus hiperplázia: A legsúlyosabb típus, amely akkor alakul ki, ha a szabálytalan mirigyszerkezet mellé atípusos sejtek társulnak. Ez az állapot jelentős, mivel az endometriumrák előfutára lehet, így a korai felismerés és kezelés kulcsfontosságú a nők egészsége szempontjából.

Tünetei

A súlyos betegségre utaló tünetek közé tartozik a menopauza utáni vérzés, vizelési zavarok, alhasi fájdalom. A vastag méhnyálkahártya gyakran rendkívül erős és elhúzódó vérzésben, illetve a ciklusok lerövidülésében nyilvánul meg, közben pedig pecsételő vérzés is jelentkezhet.

Okai és kockázati tényezői

A vastag méhnyálkahártya kialakulásának hátterében számos tényező állhat:

• Hormonális egyensúlyhiány: A lerakódott zsírsejtek képesek fokozni az ösztrogén termelését, ami negatív hatással van a hormonháztartásra. Ez az ösztrogén dominancia vezethet a méhnyálkahártya túlzott növekedéséhez.
• Polip vagy daganat: Jóindulatú polipok és rosszindulatú daganatok is állhatnak a méhnyálkahártya vastagodása mögött.
• Életmódbeli tényezők: Az életmódbeli döntések és az étkezési szokások jelentősen befolyásolhatják az atipikus endometriális hiperplázia kialakulásának kockázatát.
• Genetikai hajlam: Azok a nők, akiknek a családi kórtörténetében endometriumrák vagy más reproduktív szervi rákos megbetegedések szerepelnek, nagyobb kockázatnak vannak kitéve.

Diagnózis

A vastag méhnyálkahártya diagnózisa alapos klinikai vizsgálattal kezdődik, amely magában foglalja a beteg részletes kórtörténetének felkutatását és fizikális vizsgálatát.

• Kismedencei ultrahang: Az esetek jelentős többségében ezt alkalmazzák először a vizsgálaton a méhnyálkahártya vastagságának ellenőrzésére.
• Transzvaginális ultrahang: Ha közelebbi vizsgálatokra van szükség, a transzvaginális ultrahang következik.
• Méhnyálkahártya biopszia: Rendkívül fontos az elváltozás jellegének és típusának pontos azonosításához. Az ultrahang csak az eltérést tudja feltárni, hogy a nyálkahártya megvastagodott, de a sejtszintű eltérések kimutatására nem alkalmas.
• Hiszteroszkópia: Szintén fontos lehet a méhnyálkahártya vizsgálatakor.

Kezelés

A vastag méhnyálkahártya hatékonyan kezelhető úgynevezett progesztin terápiával. Ha valakinél az életmódváltás mellett a gyógyszeres kezeléssel visszaállt a hormonális egyensúly, akár 6-12 hónap után befejezhető a kezelés, és a páciens egészségesen élhet. Műtéti beavatkozásra, például méhkaparásra (abrasio) vagy méheltávolításra (hiszterektómia) csak indokolt esetben alkalmazzák, amikor például nagyon magas a rák kialakulásának a kockázata, vagy a vérzés nem szűnik meg más kezelésekre.

A nőgyógyászati küretnél (abrasio) csupán a méhnyálkahártya felső rétegét távolítják el, ami bizonyos idő elteltével újra keletkezik, általában 2-3 hónap múlva a vérzés újra „beindul”. A méhnyálkahártya-eltávolítás (endometrium abláció) célja a méh izomzat szintjéig történő méhnyálkahártya eltávolítás. Hőhatás, elektromos áram vagy rádiófrekvencia segítségével pusztítják el végleg a méhnyálkahártyát, így az nem tud ismét kialakulni, vérzészavart okozni. Abláció után megszűnik a fogamzóképesség, többé nincs lehetőség teherbeesésre.

A vékony méhnyálkahártya

A vékony méhnyálkahártya terhesség szempontjából sajnos hátrányos. A 3 mm méhnyálkahártya vagy egy endometrium 3 mm vastagság már komoly akadályt jelenthet az embrió megtapadásában. Több tanulmány is kimutatta, hogy azoknál a nőknél, akiknek a méhnyálkahártyája 6 mm-nél vékonyabb, jelentősen alacsonyabb a sikeres beágyazódás esélye, akár természetes úton, akár IVF (mesterséges megtermékenyítés) során. Épp ezért rendkívül fontos a tervezett terhesség előtt a méhnyálkahártya vastagság növelése.

Tünetei

A vékony méhnyálkahártya általában nem egyetlen ok következménye, bár gyakran rejtetten marad, számos női ciklusprobléma hátterében húzódhat meg. A legtöbb esetben nincs különösen érezhető, jól elkülöníthető testi jele a vékony méhnyálkahártyának, bizonyos tünetek mégis árulkodók lehetnek. Ezek elsősorban a nem megfelelően működő hormonháztartás következményei, netán valamilyen kóros elváltozás vagy veleszületett állapot ismertetőjelei.

• A menstruációs ciklus szabálytalansága - az átlagosnál rövidebb vagy hosszabb ciklus, a havi menstruáció kimaradása.
• Fájdalmas menstruáció.
• Kevésbé fejlett nemi jellegek - például 16 éves kor feletti első menstruáció, keskeny medence, alulfejlett mellek, túl rövid hüvely.
• Az orgazmus hiánya, fájdalmas együttlétek.
• A korai klimaxhoz hasonló tünetek, melyek az ösztrogénhiányt jelzik - túlzott izzadás, hőhullámok, alvászavar, izomgörcsök, cikluszavarok, túlzott szőrnövekedés, migrén.
• Sorozatos vetélések, meddőség.

Okai

A beágyazódásra alkalmatlan, vékony méhnyálkahártyának számos oka lehet, de jó hír, hogy az esetek nagy részében a felismerést követően kezelhető, így a vékony méhnyálkahártya terhesség gátló hatása megszüntethető.

A túl vékony méhnyálkahártya okai:

• Ösztrogénhiány: A csökkent ösztrogénszint adódhat pajzsmirigy túlműködésből, a tüszőérlelő hormon (FSH) hiányállapotából, progeszteron tartalmú gyógyszer túladagolásából, de okozhatja a dohányzás, a depresszió, a hosszú ideje tartó alultápláltság, vagy épp a hirtelen fogyás is.
• Felborult hormonháztartás.
• A méh, petefészkek alulteljesítése.
• A kismedence elégtelen vérellátása, gyulladása.
• Nemi úton terjedő betegségek.
• Korábbi műtétet vagy méhfertőzést követően kialakult hegszövet az endometrium felületén (Asherman-szindróma).
• A méhtest fejletlensége, rendellenesen fejlődött reproduktív szervek, genetikai hajlam.
• Műtéti méhtisztítás, abortusz (sérült méhnyálkahártya).
• Hosszú ideig szedett fogamzásgátló tabletta.
• C-vitamin túlzott bevitele: Egyes kutatások arra világítottak rá, hogy kapcsolat van a vékony méhnyálkahártya és a napi több ezer mg mennyiségben bevitt C-vitamin között. Épp ezért érdemes magas C-vitamin tartalmú zöldségekből, gyümölcsökből fedezni a napi szükségletünket.

Diagnózis

A vékony méhnyálkahártya vastagsága hüvelyi ultrahang során ellenőrizhető. Amennyiben meddőség gyanúja áll fenn, és egy ilyen jellegű - ovuláció környéként elvégzett - vizsgálat során az endometrium nem éri el a 8 mm-t, úgy arra lehet következtetni, hogy a sikertelen terhességek mögött a vékony méhnyálkahártya áll. Ekkor elkezdődhet az okok feltárása. Az endometrium biopszia és a méhnyálkahártya mintavétel segítenek feltérképezni a nyálkahártya szerkezetét, esetleges gyulladásos vagy hormonális eltéréseit.

Az első lépés mindig a részletes nőgyógyászati vizsgálat és a jól időzített hüvelyi ultrahang, amely pontos képet ad az endometrium vastagságáról és szerkezetéről. A ciklus közepén, ovuláció után mért értékek alapján dől el, hogy a nyálkahártya valóban vékonyabb-e a kívánatosnál. Bizonyos esetekben (pl. többször sikertelen beágyazódás, korábbi műtétek, fertőzés gyanúja) szükség lehet méhüregi biopsziára vagy további képalkotó vizsgálatokra (pl. MRI).

Kezelés és természetes méhnyálkahártya vastagítás

Miután kiderült, mi okozza a meddőség hátterében álló vékony méhnyálkahártya terhesség blokkoló hatását, érdemes komoly hangsúlyt fektetni a kezelésére. Ez bizonyos esetekben akár műtétet is jelenthet - például hegszövet esetén -, de gyakran elegendő, a méhnyálkahártya erősítése érdekében, a természetes módszerek közül választani.

Orvosi kezelési lehetőségek

• Hormonpótló terápiák: A leggyakoribb orvosi kezelés a hormonális egyensúly helyreállítására törekszik, leggyakrabban ösztrogéntartalmú készítményekkel (pl. tapasz, tabletta vagy injekció formájában).
• Érpályát támogató szerek: Egyes esetekben alkalmaznak a méhnyálkahártya vérellátását javító gyógyszereket.
• Méhüregi problémák korrekciója: Szükség esetén sebészeti beavatkozással (pl. hiszteroszkópiás úton) távolíthatók el a hegesedések vagy polipok.

A hormonális készítmények gyors, célzott hatásukkal jelentős javulást eredményezhetnek. Azonban sok nő esetén mellékhatások (pl. fejfájás, mellérzékenység, hangulatingadozás) jelentkezhetnek. A nyugati medicina pontos, gyors diagnosztikát és indokolt esetben hatékony beavatkozást is kínál.

Természetes módszerek és gyógynövények

A testünk egyensúlya - főként a hormonrendszer finom hangolása - nem kizárólag orvosi beavatkozás vagy hormonkezelés útján állítható helyre. Az emberiség évszázadok óta alkalmazza a gyógynövényeket a női egészség megőrzése és helyreállítása céljából. A modern kutatások pedig ma már pontosan igazolják: számos gyógynövény olyan fitohormonokat, flavonoidokat, antioxidánsokat, gyulladáscsökkentő hatóanyagokat tartalmaz, amelyek képesek támogatni a menstruációs ciklus, különösen a méhnyálkahártya regenerációs folyamatait.

Étrend-kiegészítők

• E-vitamin: A méhnyálkahártya erősítésére hatékony megoldást jelent az E-vitamin, melyből naponta 400 NE mennyiséget ajánlott szedni.
• Omega-3 zsírsavak: A jótékony élettani hatásuk mellett, a tüszőérlelő hormon (FSH) termelődésére is hatással vannak, mely elengedhetetlen a méhnyálkahártya vastagság növelése szempontjából fontos megemelkedett ösztrogén szinthez.
• Ligetszépe olaj: A méhnyálkahártya erősítése szempontjából, már napi 1-2 kapszula nagy segítséget jelenthet.

Gyógyteák

Kiemelten fontos a vékony endometrium esetén, ahol a megfelelő növényi hatóanyagok tudományos szemléletű, precíz alkalmazása kulcsfontosságú a harmonikus női működés visszaállításában.

• Fehér fagyöngy tea: Az áztatással elkészített tea, napi egy csészével fogyasztva nagyban hozzájárul a méhnyálkahártya erősítéséhez.
• Palástfű tea: A hagyományos, forrázással elkészített palástfű teából, a ciklus második felében elegendő napi egy csészényit meginni ahhoz, hogy erősítse a méhet, javítsa a kismedencei vérkeringést és hozzájáruljon a méhnyálkahártya vastagításához.
• Zsálya: A zsályalevélből készült forrázott tea segít növelni az ösztrogén szintet. Napi két-három csészényit javallott fogyasztani belőle a ciklus első napjától az ovuláció napjáig.
• Málnalevél tea: A ciklus első felében javasolt a fogyasztása, mivel rengeteg E-vitamint tartalmaz. Forrázással kell elkészíteni, és napi 2-3 csészével is meg lehet inni a belőle készült teát.

Méhpempő

A szupertápláléknak is nevezett méhpempő a méhek állítják elő, ezzel táplálkozik ugyanis a méhkirálynő, ami akár 5 évig is élhet, miközben naponta 1000 petét rak le. A tiszta méhpempő bizonyítottan a termékenység egyik igen hasznos segítője. Rengeteg hasznos tápanyagot tartalmaz: fehérjét, nyomelemeket, ásványi anyagokat, szénhidrátokat, aminosavakat, enzimeket, előhormonokat, gyulladáscsökkentő hatóanyagokat, vitaminokat és több mint 150 féle biológiai aktív anyagot. A méhpempőben található előhormonok és B-vitaminok az emberi szervezeten belül képesek serkenteni az olyan hormonok termelődését, melyeknek szintje lecsökkent. Így képes természetes megoldást nyújtani például a tüszőérlelő (FSH) és az ösztrogén hormonok hiányára is.

Táplálkozás

Az étkezi szokások megváltoztatásával is sokat tehetünk a méhnyálkahártya erősítése érdekében. Nem kell riasztó diétákra gondolni, csupán bizonyos ételek előnyben részesítéséről van szó.

• Gránátalma: Napi fogyasztása hozzásegít a felborult hormonháztartás helyreállításához, továbbá kiváló gyulladáscsökkentő hatásáról is ismert. Nem szabad azonban három hónapnál tovább gránátalma-kúrát tartani, mert hosszú távon alvászavarhoz, ingerlékenységhez vezethet.
• Friss ananász: Érdemes naponta pár szeletet megenni, mivel a benne lévő bromelain enzim jótékonyan hat a méhnyálkahártya optimális működésére.
• Béta-karotinban gazdag ételek: A sárgarépában, édesburgonyában, paradicsomban és kajszibarackban lévő nagy mennyiségű béta-karotin a szervezetben lévő összes nyálkahártya, így az endometrium egészségét is védi.
• Diófélék: Az Omega-3 zsírsavak befolyással vannak a méhnyálkahártya vastagság növelése szempontjából, így érdemes naponta egy kis marékkal fogyasztani.
• Zöldségek és gyümölcsök: Amennyiben a cél a méhnyálkahártya erősítése, próbáljunk a heti étrendünkbe minél több zellert, édesgyökeret, lestyánt és komlót beilleszteni, valamint fogyasszunk bátran minél több aszalt és friss gyümölcsöt, valamint zöldséget.

Vannak olyan ételek, melyek kifejezetten negatívan hathatnak a méhnyálkahártyára. Ilyenek a túl sós, túl csípős és a zsíros, bő olajban készült ételek. Ezeket a tervezett terhesség időszakában javallott elkerülni vagy fogyasztásukat minimálisra csökkenteni.

Testmozgás

Amennyiben ülő munkát végzünk, keveset mozgunk, a reproduktív szervek vérellátása romolhat. A kismedencei vérkeringés, valamint a méhnyálkahártya erősítése érdekében épp ezért ajánlott a napi rendszeres mozgás beiktatása.

Endometriosis és adenomyosis

Az adenomyosis és az endometriosis két gyakori nőgyógyászati állapot, amelyek a méhnyálkahártya sejtjeinek rendellenes elhelyezkedésével járnak. Bár a nevük hasonló, és mindkettő komoly panaszokat okozhat, fontos különbséget tenni közöttük, mind a kialakulás helye, mind a kezelési megközelítés szempontjából.

Endometriosis

Az endometriosis egy olyan kórkép, ahol a méhüregi szerkezettel teljesen megegyező méhnyálkahártya a méhüregen kívül, a női kismedencében vagy egyéb hasűri szerveken megtapadva helyezkedik el és a női ciklusnak megfelelő változásokat mutatva (új nyálkahártya-képződés, menstruáció alkalmával bevérzés) az érintett szerven és annak szöveteiben komoly elváltozásokhoz vezethet és komoly panaszokat, szövődményeket okozhat. Az endometriosis inkább a korai reproduktív kor megbetegedése.

Tünetei: Fő jellemzője a ciklikusan megjelenő fájdalom, melynek erőssége menstruáció idején éri el a tetőfokát és annak megszüntével mérséklődhet a fájdalom intenzitása, de nem szűnik meg és az állandó alhasi diszkomfortérzés a mindennapokban közérzeti, partnerkapcsolati zavarokhoz vezethet, valamint fogantatási zavarokat (meddőség, korai vetélés) okozhat. Amennyiben a bélrendszerben tapad meg a nyálkahártya, akár ciklusosan jelentkező emésztési zavarok is felléphetnek. A húgyhólyag érintettségét a ciklusos vizelési panaszok jelezhetik. Főleg ezek a panaszok hívhatják fel a vizsgáló figyelmét az esetleges rendellenes helyen tapadó méhnyálkahártya (endometriosis) okozta kórkép fennállására.

Adenomyosis

Az adenomyosis jóindulatú kórkép, melyről akkor beszélünk, ha a méhnyálkahártya (endometrium) alsó rétegének mirigyei és a mirigyek közötti szöveti állomány (stroma) a méhizomzat rostjai közé terjednek. Jellemzően a késői reproduktív kor betegsége. Feltehetően adenomyosis esetén a méhnyálkahártya alsó rétegének szöveti állománya és mirigyei közel sem mutatnak akkora ciklusos aktivitást, mint a teljes méhnyálkahártya, és a késői reproduktív korban a petefészkek működésében is gyakrabban fordulhat elő a peteérés elmaradása (anovulációs ciklus), így a nyálkahártya ciklusos megvastagodása is elmaradhat. A részleges méhnyálkahártya-szigetek tehát adenomyosis esetében a méhizomzatba kerülnek és elhelyezkedésük szerint lehetnek a méhfalban vagy annak méhüregi, belső vagy hashártya által borított külső, méhfelszínközeli részén is. Ennek megfelelően a tünetek is változatosak lehetnek. Az adenomyosis másik neve joggal lehet endometriosis interna is.

Tünetei

Az adenomyosis tünetei a gócok elhelyezkedésétől függően változatosak lehetnek:

• A méhnyálkahártya alatt, a méhfal üregi részéhez közel eső részen helyet foglaló adenomyosisos gócok akadályozhatják a pete beágyazódását a méhnyálkahártyába, így terméketlenség, vetélés, rendetlen vérzés okai lehetnek, vagy akadályozva a méhnyálkahártya zavartalan leválását fájdalmas menstruációs tüneteket (dysmenorrhoea) is okozhatnak.
• A döntően méhfalban levő adenomyosisos elváltozások a méhizomzat zavartalan összehúzódását akadályozva a méhnyálkahártya és a méhizomzat ereiből bőséges és hosszantartó vérzéses tüneteket okozhatnak (metrorrhagia), melyek ha konzervatív kezelésre - vérzéscsillapító, méhizomzat-összehúzó gyógyszerekre - nem reagálnak, végső soron curettage-ra (méhkaparás) lehet szükség.
• A hashártyaborítékhoz közel eső, tehát a méhfelszínhez közeli adenomyosisos gócok a hashártyát nyomva olyan fájdalmat okozhatnak, mely a ciklustól függetlenül is fennállhat.

Diagnózisa

Az adenomyosis diagnosztikájában a képalkotó eljárások, így az ultrahang, MRI alkalmazása jelentett nagy előrelépést. UH-vizsgálat alkalmával a méhizomzatot megvastagodottnak találjuk és szerkezete lyukacsos -“svájci sajt”-ra emlékeztető képet mutat a méhizomzat és benne az adenomyosisos szigetek váltakozása miatt, ahol a “lyukak” jelzik a rendellenes helyre került méhnyálkahártyát és a számuk pedig a méhizomzat érintettségét. Az UH, MRI megjelenése előtt a diagnózis felállításában a klinikai tünetek: vérzés, alhasi fájdalom, meddőség és a vizsgálat során talált megnagyobbodott, esetleg egyenetlen felszínű méh észlelése segíthette a szakembert, hogy adenomyosisos elváltozásra gyanakodjon és végezzen szükség szerint curettage-t vagy végső esetben méheltávolítást. Ha a tünetek olyan súlyosak és befolyásolhatatlanok voltak, hogy méheltávolítást kellet végezni, akkor a curettage során nyert anyag vagy a műtét során eltávolított méh szövettani vizsgálata igazolhatta biztosan az adenomyosis tényét. Meg kell említeni, hogy még napjainkban is csak a szövettani vizsgálat adhat biztos választ, biztos diagnózist ebben a kérdésben.

Kialakulásának okai

Az adenomyosis létrejöttében a genetikai adottságok (veleszületett kötőszöveti gyengeség), hormonális változások (terhesség, vetélések, maga a reproduktív kort irányító ciklus) mellett kérdésként felmerülhet, hogy a méhen vagy méhüregben végzett műtétek, műszeres beavatkozások vagy a szülés folyamán fellépő veszélyhelyzetek pl. szívósan tapadó lepény leválasztása a méhfalról mennyiben járulhatnak hozzá ahhoz, hogy ez a kórkép általában a késői reproduktív korra kialakulhasson.

Kezelése

Az adenomyosis kezelése a fellépő tünetek enyhítésére fókuszál. Konzervatív, gyógyszeres megoldás jöhet szóba, tekintettel arra, hogy az elváltozás jóindulatú - tehát: vérzéscsillapítás, fájdalomcsökkentés a fő irányvonal kezdetben, illetve a ciklus hormonális felfüggesztése is szóba jöhet, figyelembe véve a 40-50 éves korban végzett hormonterápia tromboembóliás szövődményeinek veszélyeit is, és amennyiben a beteg kórtörténetében bármi erre utaló adat felmerül, akkor lehet indokolt a méhtest műtéti úton való eltávolítása. A műtéti, radikális út választásának megfontolása azért is indokolt lehet, mert a késői reproduktív kor időszakában már remény lehet a ciklus spontán megszűnésére és a változókorral együtt járó ahormonális állapotra, melyben az adenomyosisos panaszok megszűnhetnek ugyan, de a hormonhiánnyal együtt járó változókori tünetek új, szintén nehéz kérdéseket vethetnek fel a szakember számára.

tags: #vastag #mehnyalkahartya #levallasa