A Leiden-mutáció a veleszületett, öröklődő trombózishajlamok közé tartozik, a leggyakoribb trombózishajlamot okozó genetikai eltérés. Enyhe formája a népesség 6-10 százalékában fordul elő. Nőknél különösen fontos, hogy kiderüljön ez a genetikai probléma, mert befolyásolja a terhességet, sőt ha valaki fogamzásgátló tablettát szed, és csupán heterozigóta formában van jelen nála a mutáció, a trombózisra való esély 8-szoros kockázata 40-szeresre nő. A terhesség ugyanígy sokszorozza a trombózis kockázatát, heterozigótáknál kisebb, míg homozigótáknál nagyobb mértékben.
Mi az a Leiden-mutáció?
A Leiden-mutáció (FVL) egy olyan genetikai eltérés, ami aktivált protein C rezisztenciát (APC-rezisztencia, APC-R) okoz, ezáltal a vér alvadékonysága fokozódik. A mechanizmust 1994-ben térképezték fel. Az V-ös véralvadási faktor génjében alakul ki egy mutáció, mely révén egy aminosavcsere történik, az 506-os helyzetű arginin helyett glutamin kerül a fehérjébe. A kialakult eltérés miatt az V-ös faktor érzéketlenné válik a természetes vérrögoldódásban résztvevő aktivált protein C hatásával szemben (aktivált protein C rezisztencia), így nem jön létre a véralvadás természetes gátlása vagy feloldása, fokozódik a vérrögképződés.
Mivel a szervezet természetes véralvadásgátló folyamataiban több tényező vesz részt, a Leiden-mutáción kívül több lehetséges öröklött eltérés is növelheti a trombózishajlamot. Az MTHFR génhibái az előző két mutációnál ritkábbak, a vér homociszteinszintjének megemelésén keresztül azonban ezek is képesek fokozni a méhlepény, illetve a magzat fejlődő ereinek vérrögképződési kockázatát.
A génmutáció öröklődése
A génmutáció autoszómális domináns módon öröklődik. Ez azt jelenti, hogy az eltérés kialakulásához elég, ha az egyik szülő hordozza a mutációt (akár az apa, akár az anya), a Leiden-mutációval élő szülő pedig 50 százalékos eséllyel adja tovább gyermekeinek a hibás gént. A mutációt nem hordozó gyermek utódainál nem alakulhat ki Leiden-mutáció, az öröklődésben nincs kihagyott generáció.
A Leiden-mutáció kb. 15 ezer évvel ezelőtt alakult ki a Közel-Keleten, ezért csak az ezzel a népességgel genetikai kapcsolatban álló csoportokban található meg napjainkban. Nem fordul elő a baszkokban, az ainukban és az ausztrál bennszülöttekben, minden más népben hasonló nagyságrendben azonosítható.
A Leiden-mutáció két formája
Ha az érintett egyén mindkét szülőtől örökli a mutációt, akkor homozigóta állapot alakul ki, amennyiben csak az egyik szülőtől, akkor heterozigóta állapot. A Leiden-homozigóta és -heterozigóta forma teljesen más klinikai következménnyel járhat, eltérő mértékben növeli a trombózishajlamot.
Leiden-homozigóta állapot
A homozigóta Leiden-mutáció ritka és kifejezetten súlyos öröklődő trombózishajlamok közé tartozik. A vérrög kialakulásának kockázatát akár 80-szorosára is fokozhatja, jelentősen megnő a mélyvénás trombózis és az ennek nyomán kialakuló tüdőembólia rizikója. Abban az esetben, ha a kialakult trombózis hátterében homozigóta Leiden-mutáció áll, élethosszig tartó vérhígítás szükséges.
Leiden-heterozigóta állapot
A gyakori és enyhe formában jelentkező heterozigóta Leiden-mutáció 6-szoros rizikót jelent trombózis kialakulására az átlagpopulációhoz képest. Ebben a formában más rizikótényezőkkel együtt kell értékelni a trombózisveszélyt, szükség esetén véralvadásgátló kezelést kell alkalmazni.
V. faktor Leiden: Ez az öröklött véralvadási probléma már azelőtt megölhet, hogy észrevennéd.
Tünetek és diagnózis
Fiatalkorban kialakuló, ismételten jelentkező, súlyos állapotot okozó, vagy szokatlan lokalizációban kialakuló trombózis esetén mindig gondolni kell öröklött trombózishajlamra is. Trombózishajlamra utalhat a sorozatos vetélés, vagy bizonyos terhességi komplikációk (HELLP-szindróma) is. Családi halmozódás esetén tünetek nélkül is kivizsgálás szükséges, lehetőleg már fiatalkorban, a trombotikus esemény bekövetkezése előtti felismerés hozzájárul a sikeres megelőzéshez.
A Leiden-mutáció igazolása
Vérvétellel történik a mutáció igazolása. Aktivált protein C rezisztencia esetén a Leiden-mutációt okozó géneltérést kell kizárni, vagy igazolni. A molekuláris genetikai vizsgálat az V-ös véralvadási faktor génmutációjának - ami az 506. aminosavban egy cserét jelent - kimutatására szolgál. A mutáció miatt az aktivált V. véralvadási faktor fehérjeláncát az aktivált protein C (APC) nevű enzim nem képes bontani, melynek eredményeként a páciens fokozottan hajlamossá válik trombózisra.
Mikor forduljunk orvoshoz?
A fokozott véralvadékonyság alapos kivizsgálása rendkívül fontos, mert a Leiden-mutáción kívül más okok (autoimmun betegség, daganat, egyéb véralvadási zavar) is állhatnak a hátterében, ezért betegség gyanúja, illetve a tünetek jelentkezése esetén sürgősséggel keresse fel háziorvosát, aki a tünetek alapján dönt a szükséges kivizsgálásról, kezelésről. Ajánlott a mutáció kivizsgálása családi halmozódás, fogamzásgátló szedésének elkezdése előtt, valamint ismételt spontán vetélés esetén is.
Ha a lábai valamelyike, esetleg a karja duzzadt, a végtag elszíneződött vagy meleg, fájdalmas - mielőbbi orvosi segítségre van szükség. Ha általános állapota lehetővé teszi, keresse fel a területileg illetékes sürgősségi ügyeletet.
Ha hirtelen jelentkező fulladást tapasztal, vagy mellkasi fájdalom lép fel, mely belégzésre vagy köhögésre fokozódik, amit gyors pulzus és szapora légzés kísérhet, szédül, elájul vagy ájulásközeli állapot tapasztalható, azonnal hívja a 112-t és kérjen mentőt!
Leiden-mutáció és terhesség
A terhesség fokozott rizikót jelent trombózisra egészséges várandósság esetén is, de Leiden-mutációban ez a kockázat megsokszorozódik. Fontos, hogy még a várandósság előtt tudjon az illető az esetleges hajlamáról, ugyanis mind a baba, mind a kismama életét veszélyeztetheti az állapot. Az anyukánál ugyanis így lényegesen könnyebben alakul ki mélyvénás trombózis, illetve tüdőembólia, míg ha a méhlepényt tápláló erekben alakul ki vérrög, úgy a magzat élete kerül veszélybe.
Terhességi komplikációk
A terhesség kapcsán egyre gyakrabban kerül szóba a preeclampsia, illetve a HELLP szindróma, melyre a vörösvértestek szétesése, az emelkedett májenzimek és alacsony vérlemezkeszám jellemző. Hátterében gyakran kezeletlen magasvérnyomás áll, ám egyre több bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy a trombofília, azon belül is a Leiden mutáció megnöveli a kockázatot.
Egy vizsgálatban 71 HELLP szindrómás nőt és 79 komplikációmentes terhességet vizsgáltak, mely során kiderült, hogy lényegesen nagyobb eséllyel fordult elő a szindróma heterozigóta Leiden-mutációnál (ellenben a többi trombofíliánál ez nem figyelhető meg). A tudósok ezt a trombofília okozta placenta infarktussal hozzák összefüggésbe, mivel ekkor a magzatot tápláló méhlepény károsodik, fejlődése megáll. Más szerzők a HELLP szindrómát a terhességi toxémia speciális, súlyos esetének tekintik.
A HELLP szindróma jelentkezését minél korábban észre kell venni, mert életveszélyes állapotot eredményezhet, amin csak a magzatok gyors, császármetszéssel történő eltávolítása segíthet. Késedelmesség esetén intenzív osztályos kezelés, plazmacsere válhat szükségessé.
Vetélés és meddőség
A beágyazódás - azaz a megtermékenyült petesejt méhnyálkahártyába történő beleolvadása - egy meglehetősen bonyolult folyamat, amelynek részeként a magzat lepényi keringésének is ki kell alakulnia. Ha egy kismamánál fokozott trombózishajlam van jelen, akkor ez a folyamat zavart szenvedhet, ami az esetek egy részében vetéléshez vezet - akár úgy is, hogy még ki sem derült a terhesség. A vetélésekre vonatkozó szakirodalmi adatok alapján elmondható, hogy a trombózishajlamot fokozó mutációk tíz vetélésből nagyjából egy esetben állnak a háttérben.
Ha a meddőség vagy a korábbi vetélés(ek) oka ismeretlen, akkor a trombózishajlamot fokozó mutációk vizsgálata is ajánlott: ha igazolódik egy-egy mutáció jelenléte, akkor ennek típusától függően folsavval vagy vérhígító gyógyszerekkel érhető el, hogy létrejöjjön a kívánt várandósság.
Teendők és kezelés Leiden-mutáció esetén
Szerencsére kellő odafigyeléssel a trombózis, és az annak hatására fellépő HELLP szindróma kialakulásának esélye csökkenthető, amennyiben a leendőbeli kismama még a terhesség előtt megbizonyosodik arról, nincs-e genetikai hajlama a vérrögképződésre. Erre leginkább akkor érdemes gyanakodni, ha volt már trombózisa/tüdőembóliája, illetve ha a családban előfordult már hasonló eset.
Terhesség előtti kivizsgálás
Amennyiben teljeskörű labor vizsgálat a trombózis hajlamot illetően nem történt, annak elvégzése a terhességet megelőzően szükséges. Kiegészítő laborok: INR, aPTI, trombin idő, fibrinogén, Lupus anticoagulans, antifoszfolipid antitestek (ACA, B2GPI), Antithrombin, Protein C, Protein S.
Kezelés
A Leiden-mutáció jelenleg nem gyógyítható. A homozigóta (súlyos) forma akár élethosszig tartó véralvadásgátló kezelést igényelhet, ami történhet alacsony molekulasúlyú heparinnal, a K-vitamin hatását közömbösítő acenokumarollal vagy warfarinnal, illetve új típusú orális alvadásgátló szerrel (NOAC). Megfelelő kezelés esetén a betegek életkilátásai és életminősége nem rosszabbak, mint az átlag népességben.
Ha heterozigóta (enyhe) betegben fordult elő trombózis, hónapokig tartó véralvadásgátló kezelésre van szükség, de nincs szükség a véralvadásgátló élethosszig tartó szedésére.
Amennyiben kiderül a trombofília megléte, úgy elképzelhető, hogy LMWH injekcióra lesz szükség a terhesség alatt, és pár hétig utána is, mely megakadályozza a vérrögök kialakulását.
Megelőzés
A Leiden-mutációt nem lehet megelőzni, mert a genetikai hiba nem befolyásolható rizikófaktor. Azonban törekedjünk arra, hogy az egyéb, trombózishajlamot fokozó állapotokat/tényezőket kiiktassuk életünkből!
A tromboembóliás szövődmények kockázatát az alábbi módon lehet csökkenteni:
- Aktív, egészséges életmód
- Egészséges táplálkozás az ideális testsúly elérése és megtartása érdekében
- Megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása
- Dohányzás, hormonpótló kezelés és fogamzásgátló tabletták mellőzése
- Kompressziós harisnya viselése
A műtéti beavatkozások során, illetve várandósság és szülés esetén véralvadásgátló védelemre van szükség.
tags: #varandossag #leiden #mutacioban