A szoptatás a természetes anyaság egyik alapköve, amely hatalmas hormonális változásokkal jár az anya szervezetében. Bár sok örömteli pillanatot hoz, kihívásokat is tartogathat, és jelentősen befolyásolja az anya fizikai és lelki állapotát. Fontos megérteni, hogy a szülés utáni időszakban az anya hormonháztartása drámai változásokon megy keresztül, melyek a szoptatás során tovább alakulnak.
A szoptatás és a hormonok dinamikája
A szülés utáni két legfontosabb hormon az oxitocin és a prolaktin. Az oxitocin segíti a tej lefolyását és a kötődést, míg a prolaktin serkenti a tejtermelést. Amikor a baba szopik, az kiváltja a prolaktin felszabadulását az agyalapi mirigyből. A prolaktin nélkülözhetetlen a szoptatáshoz, de a prolaktin és a dopamin, egy fontos neurotranszmitter között szoros kapcsolat van. A dopamin normális esetben visszafogja a prolaktin termelést; a szoptatás alatt a prolaktin megugrik és hatékonyan csökkenti a dopamin aktivitást egy visszacsatolási hurok részeként.
A várandósság ideje alatt a mell felkészül a szoptatásra, a tejtermelő sejtek elkezdenek burjánzani és átveszik a zsírpárnák helyét. A mell megnagyobbodik. Az anyatej a szülést követően termelődik, eltekintve a kis előtejtől, amely a terhesség végén már előfordulhat. A szülés után drámai módon lecsökken az ösztrogén és progeszteron hormon szintje, ez a csökkenés váltja ki az agyalapi mirigyben a prolaktin kiválasztódását.
A prolaktin nevű hormon hatására a tejtermelő sejtek tejet választanak ki az emlőben. A prolaktin termelődését viszont a csecsemő szopása serkenti azáltal, hogy stimulálja a mellbimbóban levő idegvégződéseket és ezek üzenetet küldenek az édesanya agyába. Az agy veszi ezeket az üzeneteket és prolaktint választ ki. A tejleadási reflex a „let-down” továbbítja az anyatejet a tejcsatornákban oly módon, hogy az oxitocin nevű hormon hatására összehúzódnak a mellben a sima izmok és ez a tejet a tejöblökbe juttatja. Az oxitocin felszabadulását is maga a szoptatás idézi elő.
Az oxitocin, a „szeretet hormonja”
Az oxitocin elsődlegesen a hipotalamusz magjaiban szintetizálódó polipeptid szerkezetű hormon, amely idegrostokon keresztül jut el a hipofízis hátsó lebenyébe (a neurohipofízisbe), ahonnan aktív hormonként szabadul fel és kerül a szervezet keringésébe. Kisebb mennyiségben a központi idegrendszeren kívül is termelődik. A hormonnak két fő fiziológiás hatása ismert: elősegíti a terhes méh izomrostjainak összehúzódását, továbbá kiváltja a tejelő emlőmirigyben a tejürítést.
Az oxitocin szintézisének elsődleges helye a hipotalamuszban van, ahonnan a hormont termelő idegsejtek nyúlványai szállítják az oxitocint az agyalapi mirigy hátsó lebenyébe, ahol rövidebb ideig raktározódik, majd szükség szerint a véráramba kerül. A hormon a nem terhes méhizomzat összehúzódását is képes kiváltani, amelynek szintén van fiziológiás jelentősége. Szexuális aktus során a külső nemi szervek mechanoreceptorainak ingerlése kiváltja az agyalapi mirigy oxitocinszekrécióját, ami hatással van a méh simaizomzatára. Az ovuláció időszakában a vérplazma emelkedett oxitocinszintje szerepet játszhat az aktus során létrejövő ritmikus méhösszehúzódásokban. Közösülés során az oxitocin méhmozgást serkentő hatásának szerepe van a megtermékenyülést segítő spermium-transzportban.
Az oxitocin fontos szerepet játszik a szoptatás során a tejürítés folyamatában is. Embernél, szopás alatt az újszülött elfogadva az anya emlőbimbóját, szájával szopási mozgásokat végez, közben nyelvével ingerli az emlőt. A szopás és ingerlés folyamata erős inger a tejtermeléshez - ami így megvalósul - de nem elegendő a tej kiürítéséhez. A kiürítéshez már oxitocinra is szükség van. A hormon termelődését és vérszint emelkedését az emlőbimbó mechanoreceptorainak az újszülött szopása általi ingerlése váltja ki reflexesen. Az így felszabadult oxitocin a tej kilövellésében kap szerepet.
Az oxitocin a szervezet két, egymástól jól elválasztott területén fordul elő és más-más funkciót lát el. A két nagy területet (tehát a perifériát és a központi idegrendszert) határozottan két külön élettani egységként kell kezelni az oxitocin hatásának vizsgálatakor. E két területen az oxitocinnak eltérő a szintézise, koncentrációja, szabályozása, szekréciója, feladata, hatása és a molekula érvényesülése is. A két rész külön egységként működik, melyeket a vér-agy gát választ el egymástól. Ez azt jelenti, hogy az oxitocin a két terület között nem közlekedik, nem diffundál, oxitocin transzport nem létezik. A perifériás terület oxitocinszint változásai az agy területeire közvetlenül nem tudnak hatást gyakorolni. Ebből az az élettani megállapítás következik, hogy az oxitocinvérszint változásai nem képesek befolyásolni az agy (emocionális, hangulati, magatartásra vonatkozó, szerelmi állapothoz köthető stb.) változásait, mert ezt a vér-agy gát nem teszi lehetővé.
A szoptatás jótékony hatásai az anya szervezetére
A szoptatás számos kedvező hatással jár az anya egészségére:
- Visszahúzza a méhet az eredeti méretére.
- Csökkenti a szülés utáni vérzést.
- Segíti visszanyerni a szülés előtti testsúlyt.
- Csökkenti a mellrák esélyét.
- Fokozza a zsírok lebontását.
- Kedvezően befolyásolja a szív- és érrendszer működését.
- Csökkenti a daganatos megbetegedések kockázatát.
Anya a családban – Pszichotrillák
Hormonális változások és mellékhatások
Szoptatás alatt az ösztrogén- és a tesztoszteronszint drasztikusan lecsökken, a prolaktinszint pedig az egekbe szökik. A prolaktin - azon a fő funkcióján kívül, hogy serkenti a tejtermelést - egy zsírraktározó hormon. Ez evolúciósan csodálatos, hiszen így biztosítja be az anya testét, hogy legyen elég tartalék az anyatej előállítására a továbbiakban is, ha esetleg ínségesebb idők következnének. Vagyis az energiaraktározás az utód (kisbaba) életben tartása miatt fontos. Hiába a kb. 330 kcal-os energiaégetés, amit a szoptatás okoz, cserébe ott van a kialvatlanság és a stressz miatti sóvárgás és kívánósság. A várandósság és a szoptatás alatt mindenki veszít izmot. Kevesebb izom, pedig kevesebb kalóriaégetéssel jár a nap folyamán.
A szoptatás alatti hajhullást is szinte minden kismama megtapasztalja, és ennek a hátterében is hormonális változások állnak. A babavárás hónapjaiban rendkívül magas volt az ösztrogénszint az anyai szervezetben, és ennek köszönhetően dús lett a hajkorona. Kevesebb hajszál hullott ki. Szülés után viszont nem termelődik a petefészekben sem ösztrogén, sem progeszteron. Ellenben a mellékvesekéreg termel férfi nemi hormonokat és kortikoszteroidokat, amelyek miatt átmenetileg férfi nemi hormon túlsúly keletkezik az anyai szervezetben, és ezt - egyelőre - nem tudják kompenzálni a női nemi hormonok, ezért léphet fel a szülés utáni időszakban látványos hajveszteség.
Dystonia és szoptatás
A dystonia (neurológiai mozgászavar) egy mozgászavar, amelyet akaratlan izom-összehúzódások jellemeznek, amelyek csavaró mozgások vagy rendellenes testtartás. A kutatók úgy vélik, hogy a hormon prolaktin, amely a szoptatás alatt megemelkedik, megzavarhatja az egyensúlyt a dopamin (egy, a mozgáshoz nélkülözhetetlen agyi kémiai anyag), ami a tünetek fellángolásához vezet. A dopamin nem csak a hangulatról és a jutalomról szól; a dopamin egy kritikus szerepet játszik a motoros kontrollban. A bazális ganglionok dopamint használnak az izommozgás szabályozására. A dopamin jelátvitel zavara számos mozgásszervi rendellenességhez kapcsolódik. Bár a disztónia okai változóak, a dopaminszint vagy a receptorok rendellenes működése szerepet játszik a dystonikus tünetek kialakulásában.
Nem minden dystoniás nőnél fordul elő visszaesés a szoptatás alatt, de vannak dokumentált esetek. Az egyik esetleírás egy nyaki dystoniában szenvedő nőt írt le, akinek a tünetei teljesen megszűnt három nappal a szülés után, hogy aztán újra előbukkanjon, amikor megérett a tej, és elkezdett szoptatni. Amikor öt napig szüneteltette a szoptatást, a tünetei jelentősen javult. Ez az idővonal erősen arra utal, hogy a szoptatás volt a kiváltó ok - a prolaktin a szülés után 2-5 nappal emelkedik, ami egybeesik a dystonia fellángolásával.
A jó hír az, hogy ezek a visszaesések általában ideiglenesek. Ha egyszer elválasztja és a prolaktinszint normalizálódik, a dopamin jelátvitel stabilizálódik és a dystonia tünetei jellemzően remisszióba lépni. Klinikai megfigyelések és esetleírások azt mutatják, hogy a szoptatás abbahagyása után néhány nappal vagy héttel az anyák gyakran visszatérnek a terhesség előtti alapszintre.
Szoptatás és menstruációs ciklus
A szoptató nők esetében gyakran előfordul, hogy a szülést követően akár több hónapig is kimarad a menstruációs vérzés. Ennek oka az agyalapi mirigy által termelt prolaktin hormon szintjének emelkedése. A terhesség ideje alatt, majd a szülést követően a prolaktin koncentrációja megemelkedik a vérben. Hatására elindul a tejelválasztás, megduzzadnak az emlők, valamint a menstruáció szabálytalanná válik vagy elmarad. Szoptató nők esetében a prolaktin említett magas szintje miatt a petefészek érzéketlenné válik a tüszőérést stimuláló hormonra (FSH). Ennek hatására úgynevezett laktációs vérzéskimaradás (laktációs amenorrhoea) alakul ki.
Szoptató nők esetében az első menzesz a szoptatás befejeztével vagy annak vége felé jelentkezik, ami a prolaktinszint csökkenésével magyarázható. A szoptatás során visszatérő menzesz lényegesen nem befolyásolja a tejelválasztást. Átmenetileg, közvetlenül a menstruáció előtt az anyatej mennyisége némileg csökkenhet, de a ciklus végére visszatér a normál szintre.
Normális körülmények között a szoptatás alatt nincsen menstruáció, éppen azért, mert a prolaktin az FSH (tüszőérés-serkentő hormon) és az LH (sárgatestserkentő hormon) termelődését gátolja, emiatt nem érik tüsző a petefészekben, így nincsen tüszőrepedés sem, és a méhnyálkahártya sem válik le. Ez azonban nem egy mindenkire érvényes szabály. Nagyon sok szoptató anya tapasztalja, hogy bizony jelentkezik hosszabb-rövidebb vérzés a szoptatás alatt is. Ez azért lehetséges, mert náluk a prolaktin nem tudja teljesen meggátolni az agyalapi mirigyben a ciklust szabályozó hormonok termelődését. Így egy-egy petesejt megérhet, kiszabadulhat, és aztán a menstruációval távozhat. Sőt, a szoptatás alatt a menstruációs ciklus teljes hiánya esetén is teherbe lehet esni (az esély 6-8 százalék).
Szoptatás és fogamzásgátlás
A szülést követő 6 hét elteltével a szoptatás már nem nyújt teljes védelmet a teherbeeséssel szemben. Ezért a hatodik hét után nőgyógyásztól kell segítséget kérni a megfelelő fogamzásgátló módszer kiválasztása. Szoptatás alatt a fogamzásgátló gyógyszerek (orális antikoncipiens, OAC) közül csak a gesztagént tartalmazó szerek alkalmazhatók, mivel ezek nem befolyásolják a prolaktinszintet és a tejelválasztást. Szoptatás alatt a fogamzásgátlás megoldható méhen belüli fogamzásgátló (Intrauterine Device, IUD) eszközzel is.
A szoptatási időszak alatt az FSH és az LH szintje a tejtermelést serkentő (prolaktin) hormon szintjével fordítottan arányos. Több tej, kevesebb peteérést serkentő hormon (FSH). A másik fontos tudnivaló, hogy ilyenkor a méhnyakban olyan vastag, zselészerű nyákdugó alakul ki, amely a várandósság hónapjai alatt is megvédte a babát a felszálló fertőzésektől. Amíg ez a nyákdugó elzárja a méhnyakat, addig a hímivarsejteknek esélyük sincsen bejutni a belső nemi szervekbe, tehát a foganás lehetősége duplán kizárt.
A tejtermelés csökkenésével emelkedik az agyban termelődő FSH szintje, és ez beindítja a peteérés több napig tartó mechanizmusát. Az érlelődő petesejtet körülvevő burok ösztrogén hormont kezd el termelni, aminek hatására a méhnyakat elzáró nyákdugó elkezd feloldódni. A méhnyaknyák a hüvelyen lecsorogva napról napra más-más formában válik érzékelhetővé a szeméremtestnél. Amikor az FSH hormon eléri a kritikus szintet, akkor már nincsen visszaút. A petesejt érése befejeződik, és az LH hormon segítségével kiszabadul. A szeméremtestnél a termékeny nyák hirtelen változása ezt jól érezhetően jelzi számodra. A petesejt érési folyamata megtorpanhat, ha a baba visszatér a szopizáshoz és a terméketlen állapot tovább folytatódik.
Szoptatás és mentális egészség
A szülés után az anyai szervezetben termelődő hormonok nem csak fizikális változásokat idéznek elő, hanem láthatatlanul kihatnak a közérzetre, a lelkiállapotra is. Ilyesféle hormonális eredetre vezethető vissza például a gyermekágyi pszichózis, amely egy rendkívül súlyos tudatzavar. Bizarr viselkedéssel, szélsőséges hangulatingadozásokkal járhat együtt. De szerencsére meglehetősen ritka. Ellenben a szülés utáni depresszió már sokkal gyakoribb. Nem tévesztendő össze a baby blues-zal, vagy más néven “szülés utáni szomorúsággal”, amely a kisbaba világra jötte után hirtelen megváltozott új élethelyzet szinte természetes velejárója.
A szoptató anyák átlagosan többet alszanak a nem szoptató anyáknál. Ez azért is különös, mert az ember többnyire maga szoptat, míg tápszerrel etetni felkelhet anya helyett apa vagy a nagymama is. Összességében mégis azt mutatják az adatok, hogy a szoptató anyák átlagosan háromnegyed órával alszanak többet naponta nem szoptató társaiknál. A szoptatás, és a vele járó bőrkontaktus javítja az anya-gyerek kötődést - ebben mindkét fenti tényezőnek szerepe van, ezért javasolják a tápszeres anyukáknak is a minél több és hosszabb idejű bőrkontaktust.