A vadkárok kezelése és megelőzése összetett feladat, amely a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban egyaránt kiemelt fontosságú. A vadállomány és az emberi tevékenység közötti egyensúly fenntartása érdekében elengedhetetlen a károk típusainak, okozóinak és a hatékony védekezési stratégiák mélyreható ismerete.
Vadkár típusok és okozóik
A vadkárok többféle formában jelentkezhetnek, és különböző vadfajokhoz köthetők. Fontos megkülönböztetni a korai, az érési és a teljes vadkárt.
- Korai vadkár: A vetéstől a növény zöldbimbós állapotáig bekövetkező károsítás. A legérzékenyebb növénypusztítás ebben a szakaszban észlelhető.
- Érési vadkár: Akkor beszélünk róla, amikor a termésben jól látható legelési, taposási és termést csonkító, roncsoló károk jelentkeznek. Legtöbb gazdaság ilyenkor jelenti be vadkárát, mivel ilyenkor a leglátványosabb a termés pusztítása.
- Teljes vadkár: A termény 100%-os pusztulását jelenti.
Kártevő vadfajok és a jellegzetes károk
Számos vadfaj okozhat jelentős károkat a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási területeken. Ismerjük meg a leggyakoribbakat:
Mezei nyúl (Lepus europaeus)
Legsúlyosabb a kártétele a faiskolákban és fiatal gyümölcsfa-telepítésekben, valamint havas és hófúvásos időben, amikor megrágja az idősebb fák hajtásait, rügyeit és kérgét. Legelésével számos szántóföldi és zöldségkertészeti növényt is károsíthat. Igen jelentős károkat okoz nyáron a dinnyeföldeken a kabakos termések megrágásával. A termesztett növényekkel főleg télen táplálkozik, megrágja a káposztát, répát, petrezselymet, gabonaféléket és a gyümölcsfák kérgét, de jelezték kártételét még napraforgón és szőlőn is. Külön említést érdemel, hogy nyáron a szegfűkultúrákban okozhat igen nagy kárt.
Üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus)
Vadászat okán betelepített faj, de kártétele mára már sokszorosan meghaladja a hasznát. A különböző fák kérgének megrágásával okozza a legnagyobb kárt, kotorékásáskor meglazítja a fák gyökereit, így azok vihar esetén könnyen kidőlnek. Télen a fák törzsét és járata szomszédságában futó gyökereit megrágja, hántolja, ami által gyümölcsösökben is jelentős kárt tehet.
Vaddisznó (Sus scrofa)
Az utóbbi évtizedekben a nagytáblás növénytermesztés következtében számuk igen megnőtt. Mivel a mezőgazdaságban súlyos károkat okoz, vadászata és gyérítése minden időben engedélyezett. Ilyenkor megdézsmálja a termesztett répát, burgonyát, kukoricát, érésben lévő kalászosokat. Ősszel az érő szőlőt, télen a répa- és burgonyavermeket is kibonthatja (ezáltal fagykár is keletkezhet). Sokszor közvetett kártétele is jelentős, amit a „csörtetéssel” (tördelés, taposás), valamint turkálással okoz.
Őz (Capreolus capreolus)
Erdészeti szempontból jelentős, azonban kártétele mezőgazdasági kultúrákban nem számottevő. Esetenként csekély károkat okozhat a lucernában, borsóban, répában a levelek csipkedésével, elfogyasztásával. Fiatal rügyeket rág meg, agancsváltáskor fiatal fák kérgének lehántásával okozza a legnagyobb kárt. Jelentős kárt okoz zsenge növények és növényrészek lelegelésével. Kiváltképp kedveli a leveleknél gazdagabb tápanyag-tartalmú generatív részeket. Megrágja még a fiatal napraforgót, kukoricát, gabonát, és taposásával is jelentős kárt okozhat.
Gímszarvas (Cervus elaphus)
A növényevés náluk csaknem kizárólagos. Táplálékban kevésbé válogatósak, számos növény vegetatív és generatív részeit fogyasztják, vegetációs időszakban főként zöld részeket, télen azonban rügyeket, hajtásokat, vesszőket és vékonyabb ágakat (gallyakat), sőt fakérget is. Igen nagy károkat okoznak a csemeték vezérhajtásainak lerágásával. Előfordul, hogy patáikkal földalatti növényrészeket is kikaparnak. A fejlődő gabonafélék közül a szarvas a búzát és a zabot legeli, rozsot csak nedves időjárás esetén. A zabbugát a teljes éréstől az aratásig legelik. A búza- és a rozskalászt egészen lekopasztják. A rágáskárnál azonban lényegesen súlyosabb a fekvés és a taposás miatti káruk. Ez ugyanis megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi a gabona gépi betakarítását. A szarvas a burgonyát már érés előtt kikaparja és elfogyasztja. A téli táplálékhiány során a lédús bükk-kérget a szarvas a törzs hosszanti irányában lehántja. A kártétel következtében a fa részlegesen vagy teljesen elpusztul.
Dámvad (Dama dama)
A fiatal csemeték vezérhajtását, csúcsrügyét rágja le, de testméretei miatt erdei kultúrákban a taposási kár is jelentős lehet. A dámvad lényegében ugyanúgy károsít, mint a szarvas, fő időszaka májustól októberig tart. A burgonyát szívesen fogyasztja, a répát azonban csak ritkán. Komoly fekvés- és taposáskárokat okoz a nagy kiterjedésű gabona- és kukoricatáblákon, ha megfelelő fedezéket talál és beállóhelyet.
Muflon (Ovis musimon)
Nagy vadsűrűség esetén a muflon is okozhat a mezőgazdaságban kárt, de nem minden populáció egyformán. Azonban előfordulhat, hogy az idősebb fák kérgét szórványosan lehántja, fiatalabb csemetéket, suhángokat letöri, rügyeit és hajtásait fogyasztja.
Madárfajok
A madárfajok közül elsősorban a fácán és a galamb okoz kárt a mezőgazdasági kultúrákban. A fácán különösen a búza-, kukorica-, bab- és borsóvetéseket rontja a vetés után kb. 3 hétig. A dúmadarak (szarka, szürke varjú és esetenként szajkó) fészekrabló életmódot folytatnak, természetes ellenségük nincs, és jelentős károkat képesek okozni a földön fészkelő madárfajok védelmében, valamint az apróvad (fácán, fogoly) állományában.
Vadkár-elhárítás és védekezés
A vadkár-elhárításon a vadlétszám apasztását, a fizikai, kémiai módszerekkel végzett riasztást, őrzést értjük. A vadkár elhárításának leghatásosabb módszere a prevenció, amelynek feltétele az erdő vadeltartó és vadtűrő képességének megfelelő vadlétszám. A vadkárok elkerülésében, megakadályozásában a vadásztársaságon kívül a mezőgazdasági földhasználó is köteles közreműködni.
Védekezési stratégiák
- Passzív védekezés: A vad számára olyan körülményeket teremtünk, hogy a károsítása a minimálisra csökkenjen. Az állatnak olyan mennyiségű és minőségű táplálékot kell biztosítani az erdőben, hogy ne kényszerüljön a mezőgazdasági területekre.
- Aktív védekezés: A megvédendő területről vagy teljesen, vagy részlegesen távol tartjuk a vadat. Ennek eszközei lehetnek a kerítések, villanypásztorok, zörgő vagy durranó hangot kibocsátó szerkezetek, riasztólámpák és kellemetlen szagú kémiai szerek. Dinnyeföldek körülkerítéséhez igen jól bevált ellene a fólia, melynek közel 1 méter magasnak kell lennie. Gyümölcsös védelmére a téli kéregrágás megakadályozása végett legmegfelelőbb az olyan magas drótkerítés, hogy azon ne ugorhasson át.
- Kémiai védekezés: Kémiai vegyszerek alkalmazását jelenti a vadkárok elkerülése érdekében, például rágcsálóirtók.
Csapdázás, mint védekezési és gyérítési módszer
A csapdázás a vad elfogására irányuló tevékenység, melynek célja lehet vadgazdálkodási és természetvédelmi is. Magyarországon a vadászható ragadozók közül a róka, az aranysakál, a borz, a nyestkutya, a mosómedve, a nyest és a közönséges görény csapdázható. A nem vadászható fajok közül a vándorpatkány, valamint a kóbor kutyák és macskák ellen is hatékony védekezési forma lehet.
Vadvédelmi tippek | Elmagyarázva 3 percben #04
Csapdatípusok
Két fő csoportra osztják a csapdákat: az úgynevezett ölőcsapdákra és az élve fogó csapdákra (visszatartó csapdák). Fontos tiltás van a lábfogó csapóvasak használatára vonatkozóan, melyek használatát a közösségi rendelet tiltja.
- Szelektív ölőcsapdák: Ezek a csapdák a földbe ásva, csak a csalifalat erőteljes húzására sülnek el, és végeznek az áldozattal. Ha véletlenül belelép egy szarvas, őz, vaddisznó vagy egy kutya, a csapda nem zárul össze. Ilyen csapdát csak hivatásos vadász vásárolhat és telepíthet.
- Élve fogó csapdák:
- Larsen-csapda: Egy tavaszi időszakban akár nullára is redukálható vele a szarkaállomány.
- Létrás csapda (Ladder csapda): Kisméretű, az ember számára ajtóval ellátott röpde, aminek a teteje V-betűszerűen van kialakítva. Nagyon jó hatásfokkal fogja a szarkák mellett a dolmányos varjakat is. Fontos a megfelelő telepítési hely (például mezők közepén álló nagyobb „beszálló fák” töve) és a jó csali (akár csalimadár használata).
- Kozárdi műkotorék-csapda: Hosszú fejlesztés eredménye, különösen Közép-Európában van hagyománya a kotorékra szerelt csapdának. Ellenőrzésük automatizálható.
- Dorongcsapdák: Vastag dorongokból készülnek, idegzésük általában csak egy villa formájú fapecek. Tojást, mókusfejet tesznek csalatékul.
- Súlycsapdák: Több variánsuk ismert, elsősorban egér és patkány fogására szolgálnak. Hasonló elven alapszik a vaddisznócsapda és a deszkacsapda.
- Ládacsapdák: Patkányt, nyestet, görényt fognak vele élve.
- Íjas csapdák: Napjainkban ürgét fognak vele, korábban azonban értékes prémes állatok elejtésére szolgált.
- Lépőcsapdák: Két ajtóval működő csapdák, melyeket vaddisznó fogására használtak.
A csapdázás szabályozása és ellenőrzése
A csapdázás, mivel a vad elfogására irányuló tevékenység, vadászatnak számít. Kizárólag az használhat csapdát, aki rendelkezik vadászjeggyel vagy vadászati engedéllyel, és ezt a tevékenységet a vadászatra jogosult hozzájárulásával végzi. A nemzetközi megállapodások előírják, hogy a csapdázásnak kíméletes módon kell történnie, és az eszközöknek, módszereknek is kíméletesnek kell lenniük. Hazánkban is léteznek jogszabályok, melyek a csapdázásra vonatkoznak, de a hatályos rendeletek hiányosak lehetnek, és a szabályok betartásának ellenőrzése is kihívásokba ütközik.
A csapdázás előnyei:
- Jól időzíthető.
- Hatékony beavatkozást tesz lehetővé a zsákmányfajok állományának védelmekor.
- Szelektív eszközökkel a nem célfajok elengedhetők.
Vadkár bejelentése és kártérítés
A mezőgazdasági vadkárt a vadkárbecslési szabályok szerint meghatározott időszakokban lehet bejelenteni és igényelni. A kár megtérítését a kár bekövetkezésétől - folyamatos kártétel esetén az utolsó kártételtől - számított harminc napon belül lehet igényelni.
Vadkárnak minősül:
- A gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban okozott kár.
- Az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár tíz százalékot meghaladó része.
Természetes önfenntartási érték
A vad által okozott kár 10 százalékát, alapesetben, a termelő köteles saját maga viselni. Ezt hívják természetes önfenntartási értéknek. Ha a kár meghaladja ezt (tehát a 10%-ot), abban az esetben jogosultak vagyunk a kártérítésre.
Vadkárbecsléshez szükséges eszközök és rögzítendő adatok
A kárbecsléshez mérőszalag, 1 m2 kijelölésére alkalmas eszköz, 15 méter hosszú kitűzésre alkalmas szalag, digitális mérleg, számológép, mérőedény, gabonanedvesség-mérő műszer, jegyzettömb, íróeszközök és jegyzőkönyvek szükségesek.
A vadkárbecslés során rögzítendő adatok:
- A növény fejlődési állapota, a kárt okozó vadfaj, a károkozás mértéke és területi lehatárolása.
- A károsítás mértéke, az egységnyi terméshozam, a megállapított értékesítési ár, illetve a levonandó egyéb költségek.
- A tulajdonos személye, táblaméretek, művelési ág.
- Vadászatra jogosult alapadatai.
- Térképi beazonosítás, tábla befogadó méretei.
- Termesztési technológia alapadatai (vetésidő, fajta, sortáv, tőtáv, agrotechnika).
- Kárelhárítás eddigi adatai (vadkárátalány, védekezés mindkét fél részéről stb.).
- Terület és vadállomány összefüggései, ivóhely, dagonya, erdő közelsége, vad mozgása, migrációs útvonalak.
Szakértői segítségre abban az esetben van szükség, ha nem tudjuk pontosan felmérni a kár nagyságát, vagy ha nem sikerült megegyezni a vadászatra jogosulttal.
Vadászetika és hagyományok
A vadászat a természettel való együttélés egy speciális formája, aktív természetvédelem, kapcsolat természet és ember között, melynek lényege a természet megismerése, szeretete és védelme, vadállományunk megőrzése a jövő generációk számára, önmérséklet tanúsítása és a vadnak kijáró tisztelet megadása.
A vadászok viselkedésében és jelbeszédében az etikus magatartásra és vadászhagyományok ápolására törekvés és a vad, valamint a természet iránti tisztelet és alázat helyet kell, hogy kapjon.
A töret és alkalmazása
A töret és annak alkalmazása a vadászok egyfajta jelbeszéde, a vadászati kultúra szerves részét képezik az ehhez kapcsolódó szokások. Mindig törni kell, sohasem vágni. A leginkább alkalmazott fafajok: Fenyő, Tölgy, Éger, Bükk.
- Zsákmánytöret: A birtokbavételt és a jogszerű elejtést jelző, alkarnyi töret. A jobb oldalára fektetett vad bal lapockáján kell elhelyezni.
- Utolsó falat: Kézfejnyi töret a vad szájába helyezve. Az utolsó falat a természettel szembeni alázatot, az élőlény felé mutatott tiszteletet, köszönetet és az elejtés utáni kiengesztelést, megbocsátást hivatott érzékeltetni, a vadat elkíséri utolsó útjára az örök vadászmezőkre.
- Vadásztöret: Arasznyi töret, mely az elejtőnek kerül átnyújtásra miután az elejtett vad sebén azt vérrel benedvesítettük. Az elejtés napján illik csak viselni.
- Gyásztöret: Arasznyi ág a kalap bal oldalára tűzve úgy, hogy az ág leveles része a kalap felé befordítva álljon, vagyis a levél fonákja néz kifelé.