A női reproduktív rendszer egyik alapvető egysége a tüsző, más néven follikulus, amely az éretlen petesejtet és a körülötte lévő támogató sejteket tartalmazza. Feladata, hogy a petesejt érését hormonális és sejtszintű folyamatokon keresztül előkészítse, majd ovulációkor lehetővé tegye annak felszabadulását. A petefészek működésének zavarai, mint a korai petefészek-kimerülés (POI) vagy a policisztás ovárium szindróma (PCOS), jelentősen befolyásolhatják a termékenységet és a hormonális egyensúlyt.
A tüsző fejlődése és az ovuláció
Minden női ciklus elején az agyalapi mirigy (hipofízis) follikulusstimuláló hormont (FSH) juttat a keringésbe, amelynek hatására a tüszők egy része elkezd érni. Érés közben a tüszők ösztrogént termelnek, melynek szintjének emelkedése jelzi a hipofízisnek, hogy a továbbiakban már nincs szükség a follikulusstimuláló hormonra. A hipofízis egy másik hormont is termel az ösztrogén hatására, az ún. luteinizáló hormont (LH). Ez a hormon felelős az érett tüsző megrepedéséért, és ezáltal a petesejt kijutásáért a petefészekből (ovuláció), ami szükséges a terhesség bekövetkezéséhez.
A tüszőrepedéskor petesejt szabadul ki a petefészekből a menstruációs ciklus tizennegyedik napja körül, és ez a folyamat bármelyik petefészekben végbemehet. A petevezetéknek a petefészekhez illeszkedő nyitott vége szippantja be a szabaddá vált petesejtet, és a petesejt a petevezetékben termékenyül meg a legtöbbször. Ha ez elmarad, a petesejt néhány nap alatt elfajul.
A tüszők száma az élet során
A legtöbb tüsző még magzati korban van jelen, kb. 6-7 millió. Születéskor már csak körülbelül 1 millió, pubertáskorra pedig 300-400 ezer marad. A női élet folyamán mindössze 400-500 tüsző jut el az ovulációig. A készlet folyamatosan fogy, és nincs olyan módszer vagy étrend-kiegészítő, amely képes lenne ezt megállítani. Téves az a gondolat, hogy fogamzásgátló tabletta szedése alatt - mivel gátolt az ovuláció - megáll a tüszőállomány csökkenése. A tüszők száma meghatározott, véges, és a tabletta szedése alatt is tovább csökken.
Petefészek-kimerülés és ovulációs zavarok
A petefészek-kimerülés két fő okból alakulhat ki: egyrészt akkor, ha a petefészkekben nem maradt elég egészséges tüsző (follikulushiány), másrészt akkor, ha az egyébként megfelelő számban jelen lévő tüszők kevéssé reagálnak a peteéréshez szükséges stimuláló hormonra (follikulusdiszfunkció).
Korai petefészek-kimerülés (POI)
Korai petefészek-kimerülésről (Premature Ovarian Insufficiency, POI) beszélünk, ha a petefészek 40 éves kor előtt elveszti normális működését. Ez a menstruáció elmaradását, hormonális problémákat és gyakran terméketlenséget eredményez. A POI gyakran aluldiagnosztizált, mivel a menstruációs zavarok és a hormonális egyensúly problémák sok esetben normalizáltak a társadalomban.
A POI okai sokrétűek lehetnek:
- Genetikai okok: A Turner-szindróma vagy a Fragilis X-szindróma.
- Autoimmun betegségek: A szervezet saját immunrendszere megtámadja a petefészkek szöveteit.
- Műtéti beavatkozások: Hiszterektómia, amely csökkentheti a petefészkek vérellátását.
- Környezeti tényezők: Szennyezett levegő, vegyszerek, sugárzás.
- Rákkezelések: Kemoterápia és sugárkezelés.
- Lelki okok: Krónikus stressz.
- Ismeretlen okok: A legtöbb esetben sajnos nem található konkrét ok.
A POI jelei közé tartozik a menstruáció elmaradása vagy rendszertelenné válása. Diagnózisához két egymástól független vérvizsgálat szükséges, amelyek a follikulus stimuláló hormon (FSH) magas szintjét mutatják. Emellett az ösztradiol (ösztrogén) alacsony szintje és egyéb hormonvizsgálatok, valamint ultrahangvizsgálat is segíthetnek. A POI kezelésének egyik fő módja a hormonpótló terápia (HRT), amely segít pótolni a hiányzó ösztrogént és progeszteront, megelőzve ezzel olyan komoly egészségügyi problémákat, mint a csontritkulás vagy a szív- és érrendszeri betegségek.
Policisztás ovárium szindróma (PCOS)
A policisztás ovárium szindróma (PCOS) a reproduktív korban lévő nőknél a leggyakoribb hormonális zavar. A PCOS a petefészkek rendellenes működéséből fakadó meddőség egyik fő oka. Tüszőérés lassabban következik be, vagy elmarad az ovuláció, mivel a tüszők nagy mennyiségű tesztoszteron hormont választanak ki, és az androgén hormonok túlzott termelődése miatt a tüszőrepedés később, vagy egyáltalán nem történik meg.
A PCOS tünetei közé tartozik a túlsúly, a rendszertelen menstruáció, a meddőség, az aknés bőr, a fokozott szőrnövekedés az arcon (hirsutismus), és a hajhullás. Az inzulinrezisztencia a PCOS egyik fő súlyosbító faktora, azonban megfelelő diétával és életmódváltással növelhető a teherbeesés esélye.
Policisztás ovárium szindróma | PCOS | Nucleus Health
Az ovárium hiperstimulációs szindróma (OHSS)
Az ovárium hiperstimulációs szindróma (OHSS) a mesterséges megtermékenyítés (IVF) egyik lehetséges szövődménye, melynek során a petefészkek megduzzadnak, és folyadék kerül a hasüregbe. Az OHSS gyakrabban fordul elő az IVF-en áteső, valamint a policisztás ovárium szindrómával (PCOS) élő nőknél, különösen magas ösztrogénszint vagy nagydózisú HCG-kezelés esetén.
Tünetei az állapot súlyosságától függenek:
- Enyhe-közepesen súlyos: Hasi fájdalom, puffadás, enyhe testtömeg-gyarapodás, hányinger.
- Súlyos: Fokozott súlygyarapodás (több mint 1 kg/nap), súlyos hányinger és hányás, nagyfokú hasduzzadás, nehézlégzés, vérrögök képződése, csökkent vizeletelválasztás, súlyos hasi fájdalom.
Az OHSS kezelése a tünetek enyhítését és a szövődmények megelőzését célozza, mely magában foglalhatja a fizikális kíméletet, folyadékpótlást, gyógyszeres kezelést és súlyos esetben kórházi ellátást. A megelőzés érdekében az orvosok csökkenthetik a gyógyszeres terápia dózisát, módosíthatják a kezelési protokollt, vagy lefagyaszthatják az embriókat a későbbi beültetésre.
A petefészek rezerv felmérése és vizsgálatok
Az ovariális rezerv annak a felmérése, hogy a petefészek várhatóan milyen mértékben képes megtermékenyítésre alkalmas petesejteket létrehozni. Fontos megjegyezni, hogy az alábbi tesztekkel a petesejtek minőségét azonban nem tudjuk vizsgálni, és azt sem tudjuk megmondani, hogy mennyi petesejt van még a petefészekben, amely alkalmas lesz a megtermékenyítésre. A petesejt minőségének egyelőre a legjobb fokmérője az életkor.
A petefészekekben található tüszők mennyiségével kapcsolatban az AMH (anti-müllerian hormon) vizsgálatával juthatunk több információhoz. Az AMH, a petefészekben a tüszők által termelt hormon, és általánosságban elmondható, hogy minél magasabb a szintje, annál több tüsző van a petefészekben, és minél alacsonyabb a szintje, annál kevesebb. Az AMH ciklustól függetlenül, vérvétellel vizsgálható.
A petesejtek minőségének és mennyiségének vizsgálata
Bár a petesejtek minőségét genetikai tesztekkel (PGS) lehetne vizsgálni, ez egyelőre Magyarországon nem engedélyezett. Azonban az AMH szint, az antrális tüszők száma (AFC) ultrahanggal és a páciens életkora együttesen adnak információt a petefészek tartalékáról. Fontos megérteni: nem minden tüsző tartalmaz petesejtet, és nem minden petesejt tud megtermékenyülni. Az érett, megtermékenyíthető petesejtek aránya számos tényezőtől függ: a választott stimulációs protokolltól, a gyógyszerdózisoktól, a trigger időzítésétől, valamint a páciens életkorától és petefészek-tartalékától.
A follikulometria, azaz a tüszőméret változását követő sorozatos ultrahang vizsgálat, segíti a tüszők nyomon követését, különösen az antrális és a domináns tüszők esetében.
| Tüszőfejlődési szakasz | Méret |
|---|---|
| Primordiális tüszők | < 0,03 mm |
| Primer tüszők | 0,05-0,1 mm |
| Szekunder tüszők | 0,2-0,4 mm |
| Antrális tüszők | 2-10 mm |
| Domináns tüsző | 16-25 mm (ovuláció előtt) |
Diagnosztikai vizsgálatok a petefészek működésének zavarai esetén
Számos vizsgálat segíthet a diagnózis felállításában a problémára utaló tünetek (menstruációs zavar, hőhullámok) mellett:
- Nőgyógyászati vizsgálat: A szokásosnál kevesebb női hormon nyomot hagy a nemi szerveken, továbbá a rutin nőgyógyászati vizsgálattal gyanúba hozhatók vagy kizárhatók más betegségek is.
- Terhességi teszt: Terhességi tesztet általában a fogamzó képes korú nőknél végeznek a terhesség kizárására, hiszen ez is állhat a menstruáció elmaradásának hátterében.
- Follikulus stimuláló hormon (FSH) labor: Korai petefészek-kimerülésben szenvedő nőknél rendellenesen magas a follikulus stimuláló hormon szintje. A kétszeri alkalommal mért 40 mIU/l feletti FSH-érték szinte biztosan a korai petefészek-kimerülésre utal.
- Luteinizáló hormon (LH) labor: Korai petefészek-kimerülésben a luteinizáló hormon szintje alacsonyabb, mint a follikulus stimuláló hormoné.
- Szérum ösztrogén laborvizsgálat: Az ösztrogének szintje alacsony elégtelen petefészek működés esetén.
- Anti-Müllerian hormon (AMH) szint: Az AMH alacsony értéke támogatja a petefészek-kimerülés diagnózisát.
- Kromoszómavizsgálat (a kariotípus meghatározása): Meghatározzák, hogy megvan-e mind a 46 kromoszóma.