Az újszülött- és csecsemőhalandóság globális problémaként tartja fenn magát, amelyre az ENSZ és a WHO is kiemelt figyelmet fordít. Emellett a történelemben Semmelweis Ignác munkássága is rávilágított a megelőzhető halálozások tragédiájára, melynek tanulságai máig érvényesek. Élete és halálának 150. évfordulója intés és egyben példa is, hogy küzdjünk minden emberi életért, függetlenül a származásától és társadalmi hovatartozásától.
Az újszülött- és csecsemőhalandóság globális adatai és tendenciái
A csecsemőhalandóság egy demográfiai mutató, az 1000 élve születésre jutó 1 éves kor alatti halálozások éves száma. Az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) Elkötelezetten a gyermekek életben maradásáért: egy megújított ígéret című friss, 2014-es jelentésében olvasható, hogy évente egymillió csecsemő hal meg a születését követő 24 órában, többnyire megelőzhető okok miatt. A szülés előtt, alatt és közvetlenül utána végzett egyszerű, költséghatékony beavatkozásokkal sok halálozás elkerülhető lenne.
Az anya szerepe és az ellátás minősége
Az adatokból világosan kiderül: látványosan nőnek a csecsemő életkilátásai, ha az édesanya a várandósság és a szülés idején magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz jut. Az ötéves kor alatt meghalt gyermekek száma 1990 óta felére, 12,7 millióról 6,3 millióra csökkent. A jelentés szerint azonban maradt még tennivaló: az újszülött élete első 28 napjában a legesendőbb, és ebben az időszakban majdnem 2,8 millió gyermek hal meg évente.
A baba esélyeit az anya iskolázottsága és életkora is erősen befolyásolja. Az iskolázatlan anyák gyermekeinek halandósága majdnem kétszer olyan magas, mint a középiskolai vagy annál magasabb fokozattal rendelkező nők gyermekeié. A kismamák körülbelül fele nem jut hozzá a terhesgondozás idejére ajánlott, minimum négy vizsgálathoz. A szülés alatti szövődmények számlájára írható világszerte az újszülött-halálok mintegy negyede.
Bizonyítékok támasztják alá, hogy a születés utáni egy órán belül kapott anyatej 44 százalékkal csökkenti a halálozás kockázatát, ennek ellenére az újszülöttek kevesebb mint fele részesül az azonnali szoptatás előnyeiben.
Globális egyenlőtlenségek és a "Megújított ígéret"
A Megújított ígéret elnevezésű mozgalmat Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár indította el, hogy javítsa a nők és a gyermekek egészségi állapotát, és csökkentse a megelőzhető anyai és gyermekhalálozások számát. 2019. szeptember 19-én az UNICEF és a WHO által készített gyermekhalandóságról és gyermekágyi halálozásról szóló legújabb ENSZ-jelentés szerint több nő és gyerek marad életben, mint valaha. 2000 óta közel felére csökkent a gyermekek, és mintegy harmadára a terhes anyák halálának száma, mert egyre többen férnek hozzá megfizethető és minőségi egészségügyi ellátáshoz.
Dr. Tedros Adhanom Ghebreyesus, a WHO igazgatója szerint „Azokban az országokban, amelyek mindenki számára biztosítják a biztonságos, megfizethető, magas színvonalú egészségügyi szolgáltatásokat, a nőknek és a csecsemőknek sokkal nagyobb az esélyük a túlélésre és a teljes életre.” A legújabb becslések mégis azt mutatják, hogy 6,2 millió tizenöt év alatti gyermek halt meg 2018-ban, és több mint 290 ezer nő halt bele a terhesség vagy a szülés során fellépő komplikációkba 2017 folyamán. A gyermekek közül 5,3 millióan nem élhették meg ötödik születésnapjukat, közel ötven százalékuk pedig még életük első hónapját sem.
Évente körülbelül 2,8 millió terhes nő és csecsemő veszti életét, többnyire megelőzhető okok miatt. Ez azt jelenti, hogy minden 11. másodpercben családi tragédiát jelent a születés - mondta Henrietta Fore, az UNICEF ügyvezető igazgatója.
A koraszülötteknél, illetve az alacsony testsúllyal világra jött babáknál különösen nagy a kockázata annak, hogy életük első hónapjában meghalnak. Veszélyt jelent a szülés során fellépő komplikáció, a veleszületett rendellenességek vagy a szerzett fertőzések is. „Egy pár szakképzett, segítő kéz, tiszta víz, alapvető gyógyszerek és oltóanyagok, megfelelő táplálék élet-halál kérdése lehet az anyák és gyermekeik számára.”
Éhínség Afrikában | UNICEF Magyarország
Regionális különbségek és sikertörténetek
Világszinten hatalmas egyenlőtlenségek mutatkoznak a halálozások számában. A jelentés szerint a Szubszaharai Afrikában élő nőknél és gyerekeknél sokkal magasabb a halál kockázata, mint bármely más régióban. A gyermekágyi halálozások száma ötvenszer magasabb az itt élő nőknél, gyermekeik pedig tízszer nagyobb valószínűséggel halnak meg életük első hónapjában, mint a magasabb jövedelmű országokban. Míg Európában 1 a 6500-hoz, addig a Szubszaharai Afrikában 1 a 37-hez a kockázata annak, hogy egy nő belehal a terhesség vagy a szülés alatt fellépő komplikációkba. A konfliktus sújtotta vagy humanitárius válsághelyzetben lévő országok egészségügyi rendszere gyakran nem megfelelő, a nők és a gyerekek nem juthatnak hozzá még az alapvető életmentő ellátáshoz sem.
A világ jelentős előrelépést tett a gyermekek és gyermekágyi halálozás csökkentésében. 1990 óta 56 százalékkal csökkent a 15 év alatti gyerekek halálának száma, 14,2 millióról 6,2 millióra. A Kelet- és Délkelet-ázsiai országokban mutatható ki a legnagyobb fejlődés, az öt év alatti gyerekeknél 80 százalékos csökkenést értek el. 2000-től 2017-ig az anyák halálozásának aránya 38%-kal csökkent. Fehéroroszország, Banglades, Kambodzsa, Kazahsztán, Malawi, Marokkó, Mongólia, Ruanda, Kelet-Timor és Zambia néhány azon országok közül, amelyek jelentős fejlődést mutattak a gyermek vagy a gyermekágyi halálozások számának csökkentésében. A siker többek között a minőségi egészségügyi rendszer kiépítéséről szóló politikai döntéseknek, az egészségügyi dolgozókba invesztálásnak, a terhes nők és a gyerekek számára bevezetett ingyenes ellátásnak és a családtervezés támogatásáról szóló rendelkezéseknek köszönhető.
Statisztikai kihívások
Mint minden világméretű összehasonlító statisztikának, ez esetben is lehetnek problémák a pontosság területén az egyes országok sajátosságai miatt. A hiányos adatgyűjtés és az elmaradott állami infrastruktúrával rendelkező országokban pontatlan lehet az adatgyűjtés. Adott esetben rosszabb, mint a hivatalos statisztika. Eltérő statisztikai módszerből eredő eltérés és területi minta nagyságából adódó pontatlanságok is felléphetnek. Egy kisebb népességű ország esetén az általánosító mintavétel eredménye torzulhat, például Monaco statisztikája a különböző években nagy eltéréseket mutatott (2009-ben 5., 2011-ben pedig „világelső” 1,79-dal).
Semmelweis Ignác és a gyermekágyi láz elleni küzdelem
Semmelweis Ignác munkássága máig kiemelkedő példája annak, hogyan lehet tudományos megfigyeléssel és kitartással a halálozási arányokat drámaian csökkenteni. Az I-es és II-es osztályokon tapasztalt eltérő halálozási ráták, különösen a klórmeszes kézmosás bevezetése előtti időszakban, rávilágítottak a higiénia fontosságára.
A halálozási arányok különbségei
A szülő nők számára két osztály állt rendelkezésre: az I-es és a II-es. Az I-es osztályon az orvostanhallgatókat oktatták, míg a II-esen a bábákat képezték. Semmelweis felismerése előtt az I-es osztályon a gyermekágyi láz miatti halálozás 9,92%-ra emelkedett, amíg a bábaképzés területén 3,38%-ra csökkent. Sokkal rosszabbul jártak a klinikán szülők, mint az otthonmaradtak. Az orvosok hihetetlennek tartották a magyarázatot, hogy sem a szegénység, sem a zsúfoltság nem okozhatja a statisztikai eltéréseket.
A kóroktan felismerése és a klórmeszes kézmosás
Semmelweis megfigyelte, hogy az orvosok gyakran közvetlenül boncolásról mentek a szülő nőkhöz, anélkül, hogy kezet mostak volna. Egy barátjának halála, aki egy sebfertőzés következtében hunyt el, megerősítette gyanúját. Felfedezte, hogy a hullaméreggel fertőzött seb okozta a halált, és a kézhez tapadt hullarészeket szétroncsolja a klórmész. 1847 május második felében az olcsóbb klórmészre tértek át. Az eredmény magáért beszélt: a következő hónapban a halálozási arány az I-es osztályon drámaian csökkent, 3,04%-ra.
A klinikai bizonyítékok és az utókor elismerése
Semmelweis nemcsak megfigyelésekkel, hanem klinikai kísérletekkel is alátámasztotta elméletét. Az egyik kísérlet során egy állatba hashártya-izzadmányával megnedvesített ecsetet vezettek be, ami a halálához vezetett. Ezzel szemben, amikor egy másik állatot hashártya-izzadmányával folytatták a kezelést, az egészséges maradt és újra kölykezett. Bár Semmelweis elméletét sokan támadták, az utókor megadta és megadja a méltó tiszteletet.
A szülészeti ellátás körülményei Semmelweis idejében
A szülészeti klinikák körülményei Semmelweis idejében messze elmaradtak a mai normáktól. A Rókus Kórház szülészetének vezetőjeként is tapasztalhatta, hogy a helyiségek mily nagymértékben egészségtelenek. A 100 négyzetölet határoztak meg, ami nem volt elegendő a nagyszámú hallgató és bábanövendék elhelyezésére.
A környezet leírása is sokatmondó: egy udvarra nézett, amelynek magasságát a szomszédos épület tűzfala ölelte körül. Egy bűzt terjesztő szemétlerakó, ahová a patológiai részlegek minden folyadékát kiöntik, és a kémia helyiségei uralják. Egy vakudvar érintkezett a klinikák hullakamrájával. A telek elhúzódott, és nem volt megfelelő a tisztaság terén sem. Nem volt elegendő alkalom nőgyógyászati tanulmányok folytatására, ami más szülészeti klinikákon is gyakran tapasztalható volt. Fontos lenne, hogy a szülészeti klinikákon belül külön nőgyógyászati osztályokat létesítsenek, és nagyobb figyelmet fordítsanak a fennálló fekélyesedésre, ezzel segítve a betegségek felismerését és oki gyógyítási, illetve megelőzési lehetőségeit.
tags: #unesco #ujszulott #halandosag