Az ultrahangvizsgálatok és a magzati fekvés: mindent, amit tudnia kell

A kismamák számára a terhesség egyik legizgalmasabb és legkülönlegesebb része az ultrahangvizsgálatok, hiszen ilyenkor kaphatnak első betekintést születendő kisbabájuk életébe. Az orvosok eközben fontos méréseket végeznek, hogy megállapítsák, a magzat megfelelően fejlődik-e. Ez a cikk részletesen bemutatja az ultrahang leleten szereplő rövidítéseket, a magzati fekvési típusokat és azok jelentőségét, valamint a farfekvés kezelési lehetőségeit.

Az ultrahang leleten szereplő rövidítések és jelentésük

Az ultrahangvizsgálatok során számos adatot rögzítenek, amelyek a magzat fejlődéséről és egészségi állapotáról nyújtanak információt. Ezeket az adatokat gyakran rövidítésekkel jelölik a leleten:

• GS (gesztációs zsák): Az a képződmény, amely körbeveszi az embriót, és még azelőtt megfigyelhető, hogy az ultrahangon látszódna maga az embrió.
• CRL (ülőmagasság): A koponya és a fenék közötti távolság, amelyet az első trimeszterben (7-13. hét között) mérnek. Célja a magzat korának pontos meghatározása és ezzel a szülés várható időpontjának pontosítása. Ha az utolsó vérzésből (LMP) számolt időponttól több mint egy hét eltérés tapasztalható, a szülés várható időpontja (EDD) felülíródik.
• BDP (koponya harántátmérője): A koponya két oldala (a két halánték) közötti átmérő. Ezt a fontos adatot a 13. héttől mérik. A második trimeszter elején nagyjából 2,4 cm, míg a 40. héten 9,5 cm. A BDP mellett időnként a koponya hosszanti átmérőjét (OFD) és kerületét (HC) is mérik, amelyek szintén segítenek a magzat korának pontosításában.
• FL (combcsont hossza): A test leghosszabb csontjának mérete, amelyből a magzat magasságára, hosszanti növekedésére lehet következtetni, és becsülni lehet az újszülött várható méretét. A combcsont hosszát a 11. héttől mérik, ekkor nagyjából 7-10 mm, míg a születés előtt kb. 7 cm.
• AC (haskörfogat): A has körfogatának méretéből arra lehet következtetni, hogy mekkora a magzat, mekkora a súlya, és hogyan fejlődik. Ezek az adatok fontos fogódzókat jelentenek az orvosnak arra vonatkozóan, hogy a magzattal minden rendben van-e. Bizonyos esetekben kiegészítheti a has hosszirányú, illetve keresztirányú átmérője (APAD, illetve TAD).
• EFW (becsült magzati súly): A haskörfogatból, a combcsont hosszából és a koponya harántátmérőjéből számítják. Ez az adat segíthet a szülés előkészületeiben és körülményeinek meghatározásában.
• Gr.s/Grav.s (gesztációs hét): A terhesség korát jelzi.
• NB (orrcsont): A 13. héten vizsgált paraméter, genetikai szűrések része.

A magzati fekvés típusai és jelentőségük

A kisbaba az anyaméhben sokféleképpen érezheti jól magát, különösen az első két trimeszterben, amikor még sok hely áll rendelkezésére. Ezekben az időszakokban még nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a baba fekvésének, mivel bármikor változtathatja a pozícióját. A harmadik trimeszterben azonban, amikor a baba már nagy, és nincs ennyi helye fordulni, a fekvése befolyásolhatja a szülés módját.

Az ideális pozíció: fejvégű fekvés

Ideális esetben a kisbaba fejjel lefelé helyezkedik el a szülés idejéhez közeledve, ugyanis fejjel előre bújik ki a szülőcsatornán. Ezt nevezzük fejvégű fekvésnek. Ekkor a kismama érezheti, ahogy a baba feje beékelődik, nyomhatja a medencéjét, ami kellemetlenségeket okozhat a terhesség végén. Az sem mindegy, hogyan tartja a kicsi a fejét: legjobb, ha a feje búbja van a szülőcsatorna felé, az arca pedig az anya háta felé fordul, az állát behúzva. Ez a leggyakoribb és a természetes szülés szempontjából is a legjobb fekvés.

Kevésbé ideális, ha a baba arccal indul neki a szülőcsatornának, kiegyenesedett nyakkal, vagy ha a homlok van elöl, és a nyak csak kicsit hajlik hátra. Általában ezekből a pozíciókból még el tud mozdulni a baba, de ha nem teszi, az szintén akadálya lehet a hüvelyi szülésnek. A fejvégű fekvés sem jelenti tehát automatikusan azt, hogy a hüvelyi szülésnek nem lesz akadálya - a fej beilleszkedése fontos tényező.

Medencevégű fekvés (farfekvés)

A medencevégű fekvés vagy farfekvés azt jelenti, hogy a baba feneke van a szülőcsatorna felé, azaz gyakorlatilag csücsül az anyaméhben. Ennek legnagyobb veszélye, hogy a baba feneke keskenyebb, mint a feje, ezért előfordulhat, hogy a test már kint van, de a fej elakad, ami magzati és anyai sérülésekhez vezethet. Emellett fennáll a veszélye annak is, hogy a fej mellett a köldökzsinór elakad, ami oxigénhiányos állapotot okozhat a babánál.

A terhességek közel 4%-ában fordul elő farfekvés. A legtöbb orvos farfekvés esetén császármetszést javasol, különösen először szülő nőknél, akiknek a szövetei még feszesebbek. Vannak azonban orvosok, akik támogatják a természetes szülés megpróbálását medencevégű babáknál, de ők is inkább többedszer szülő nőknél teszik ezt. A többség általában a császármetszésre voksol, mert mind az anya, mind a baba szempontjából ez a legbiztonságosabb út.

A farfekvés típusai:

• Teljes farfekvés: A leggyakoribb, amikor a baba V alakban ül, lábacskáit a teste előtt kinyújtva.
• Részleges (vagy valódi) farfekvés: Amikor a baba behajtja maga előtt a lábait és szinte guggoló testhelyzetben van.
• Lábtartás: Viszonylag ritka, amikor a baba szinte áll az anyaméhben.

Fontos, hogy a farfekvéses baba hogyan tartja a fejét. Ha a mellkasára hajtja, akkor a fej legkisebb átmérőjének kell a medencén átférnie. Ha viszont hátraszegi, akkor nagyon nehéz - sőt lehetetlen - lesz átférnie a medencén.

Harántfekvés: az abszolút császárindikáció

A harmadik fő fekvéstípus az úgynevezett harántfekvés, amikor a baba szó szerint keresztben helyezkedik el a pocakban. Ebben az esetben nyilvánvalóan esély sincs rá, hogy a szülőcsatornán keresztül távozzon, ezért ez a fekvés abszolút császárindikáció. Egyetlen kivétel lehet: ha ikerszülésnél csak a másodikként világra jövő gyermek (B baba) harántfekvéses, ő ugyanis befordulhat vagy befordítható, miután a testvére megszületett.

Miért fekszik rendellenesen egy magzat?

A medencevégű és a harántfekvés, tehát amikor a baba nem fordul be, rendellenes fekvésnek minősül. Ennek nem mindig van oka, van, amikor semmilyen indokot nem találunk rá. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor jó oka van a rendellenes fekvésnek:

• Normálisnál rövidebb köldökzsinór, ami nem engedi a babát befordulni.
• Amnionszalagok vagy amnionkötegek képezhetnek akadályt.
• A pici anyához képest nagy baba szintén lehet ok, de ez nem törvényszerű.
• Túl sok magzatvíz vagy túl tág méhűr, ami faros pozícióba mozdíthatja a babát.
• Osztott méh, ahol a méh üregét megosztó sövény lehet az akadálya a befordulásnak.

Megoldások a rendellenes fekvésre

Mivel a rendellenes fekvés az esetek többségében kizárja, vagy nagymértékben veszélyezteti a természetes szülést, gyakran merül fel a kérdés, hogy van-e erre valamilyen megoldás.

Mikor fordul be a baba?

Sok anyuka kétségbeesik, amikor a 18. hetes ultrahangon farfekvésben látja a babát, pedig ekkor még nem kell kétségbeesni. Valójában a 30-32. hétig a legtöbb baba farfekvésben helyezkedik el, nagyjából ekkor fordulnak át. A baba gyakorlatilag a fájások beindulásáig bármikor megfordulhat, azonban minél nagyobb a baba, annál kisebb ennek az esélye. Ha a 32. hétig nem fordul meg, az orvosok komolyan veszik az esetet, és általában a 36. héten megpróbálják orvosi felügyelettel megfordítani a babát (az esetek 70%-ában ez sikerül is).

Alternatív módszerek a baba megfordítására

Szerencsére léteznek olyan célzott mozdulatok és lazító gyakorlatok, amelyekkel helyet lehet csinálni a babának a forduláshoz. Ebben segíthet például a Spinning Babies módszer. Ezenkívül a moxázás is hatékony lehet, ami a hagyományos kínai orvoslás része. A moxaterápia során egy fekete ürömből készült tekercset égetnek a láb kisujjától egy-két centiméternyi távolságra, ami a lábon lévő akupresszúrás pontot ingerli a füsttel és a meleggel. Ez fokozza a vérbőséget a méhben, ami miatt a baba intenzíven mozgolódni kezd. A Cochrane adatbázis is megemlíti a moxaterápiát, mint lehetőséget, ami csökkenti a farfekvés előfordulását, ismert kockázatok nélkül. A baba fordulásában segíthet még egy kiropraktor is, aki a keresztcsont és a méhszalagok manipulálásával növeli a baba rendelkezésre álló helyét.

Vannak azonban kevésbé hatékony módszerek, mint például a hideg tárgyak pocakra helyezése, vagy a zenével történő csalogatás, amelyek nem igazoltan segítik a baba befordulását, különösen, ha helyhiány az ok.

Külső fordítás

Ha az alternatív módszerek nem segítenek, képzett szakember, ellenőrzött körülmények között megkísérelheti a baba külső megfordítását. Sajnos ezt elég kevés orvos csinálja és még kevesebb ajánlja, mivel nem feltétlenül része a szülész orvosi tanulmányoknak, és kevés orvosnak van benne gyakorlata. A külső fordítás komplikációmentes várandósság esetén 34-37. hét környékén lehetséges. Kizáró ok a preeklampszia, a méhlepény-leválás előzménye, vagy ha valami gyanú merül fel a baba hogylétével kapcsolatban (magzati stressz). Korábbi császármetszés a szakirodalom szerint nem kizáró ok, de az orvos az adott eset ismeretében dönt arról, hogy javasoltja-e a külső fordítást.

A külső fordítás maga rövid művelet, de fájdalmas lehet. A sikert nagyban befolyásolja, hogy mennyire sikerül ellazítani a hasizmokat. A művelet előtt és után is ellenőrzik a baba pulzusát és pozícióját ultrahanggal. A külső fordítás kockázata, hogy előfordulhat hüvelyi vérzés, burokrepedés, vagy nagyon ritkán méhlepény-leválás is, ezért fontos, hogy a műveletet olyan helyszínen végezzék, ahol lehetőség van azonnali sürgősségi császármetszésre. Holland kutatások szerint 286 külső fordításra jut egy sürgősségi császármetszés, ami azt jelenti, hogy a kockázat bőven a fél százalék alatt van. A külső fordítás az esetek nagyjából felében eredményes, és sikeres fordítás esetén a szülések 75%-ánál elkerülhető a császármetszés.

Csecsemők ultrahang szűrővizsgálata

A csecsemők ultrahangos szűrővizsgálata részben a terhesség alatt feltárt, de sürgős ellátást nem igénylő elváltozások (például enyhe fokú vesemedence tágulat), másrészt a terhesség alatt nem diagnosztizált elváltozások felismerésére szolgál. A vizsgálatot a babák 6 hetes és 6 hónapos kora között végzik, és alapvetően három vizsgálatból áll:

1. Koponya ultrahang vizsgálat: A nagykutacs bezáródása előtt végezhető, áttekinthető a normál agyállomány.
2. Csípő ultrahang vizsgálat: A csípőficam szűrésére alkalmazható. Objektívebb, méréseken alapuló eljárás, mint a fizikális vizsgálat.
3. Hasi ultrahangos szűrővizsgálat: A hasüregi szervek meglétét, hiányát vagy azok fejlődési rendellenességeit vizsgálja. Vizsgálható a máj, epe, vesék, hasnyálmirigy, belek, nyirokcsomók, nagyerek, a húgy-ivarszervek állapota. Különösen fontos egy kezdődő bélszűkület, vesetágulat felismerése, a húgyhólyag, herék, méh, petefészkek állapotának vizsgálata. Az időben felfedezett és kezelt fejlődési rendellenességek (pl. rejtett heréjűség, vesetágulat) megakadályozhatják a későbbi szövődmények (meddőség, veseelégtelenség) kialakulását.

A csecsemők ultrahang szűrővizsgálata különösen fontos olyan esetben, amikor már a terhesség alatt is kóros állapot igazolódott (pl. koraszülés, elhúzódó vajúdás, nagy magzat, ikerterhesség, kevesebb magzatvíz okozta kényszertartás, terhesség alatti fertőzés).

A vizsgálat speciális előkészületet nem igényel. Fontos, hogy a babát könnyen levehető ruhában hozzák, vizsgálat előtt etessék meg és nyugtassák meg. A kedvenc játéka is legyen vele.

tags: #ultrahangon #a #magzat #fekvese #2k