Minden anyuka rémálma, hogy kisbabája tüdejével probléma adódik, vagy - a legnagyobb félelmünk - hogy leáll a kicsi légzése. Ezért figyeljük már-már mániákusan, hogy apróságunk vesz-e levegőt, s ha igen, hogyan teszi. Vannak nagyon zajos légzők is, no meg olyanok, akik csak alig hallhatóan pihegnek. Rövid levegővétel, szapora szuszogás, hosszú szünetek két légvétel között... Az újszülöttek nagyon szaporán veszik a levegőt. Mivel kisebb a tüdejük, mint a miénk, emiatt gyorsabb légcserére szorulnak. A kicsiny baba légzése nem mindig egyenletes. Néha mélyeket, hatalmasakat szuszognak, mintha zihálnának, máskor szinte kapkodják a levegőt, megint máskor eltérő hosszúságú szüneteket tartanak két légvétel között, akár másodperceket is. A légzésük olykor egész felszínes.
Az éjjeli hangoskodásnak is megvannak a maga okai. A csecsemők légutai szűkek, rövidek, orrocskájuk apró, orrnyílásuk szűk, nem tudnak annyi levegőt egyszerre beszívni, mint a felnőttek. Emiatt gyorsabb és zajosabb a légzésük. Az orrban felgyűlő váladék, illetve a torokban, a garatnál felgyülemlő nyál meglehetősen hangos és kissé ijesztő, szortyogó hangot eredményez. Néhány kisbaba úgy morog-nyög álmában, mintha rettentő sok dolgot szeretne egyszerre elpanaszolni. Mindez krákogásokkal, horkolással, csuklással tarkított, és mint ilyen, szórakoztató műsorszám lehet az alvó kisdedet árgus szemekkel figyelő felnőttnek. Nyugalom, nem rossz anya, aki ettől nem esik kétségbe, nyugodtan lehet kuncogva figyelni a zajos durmolást.
Ha a légzés sípolva hörgőnek hallatszik belégzéskor, annak az oka, hogy a gége körüli szövetek még nem elég erősek. Evés és sírás közben még inkább megfigyelhető jelenség, mely az élet első néhány hetében jelenik meg. Máskor úgy hallatszik, mintha tele lenne az orra váladékkal, mintha náthás lenne. Arra a kérdésre, hogy mikor lesz halkabb a légzés, nincs pontos válasz, de 6 hónapos kor körül már számíthatsz némi javulásra. Ekkortájt kezdik ugyanis megtanulni az orr mellett az akaratlagos szájon át történő légzést is, a felnőttekhez hasonlóan. Ha figyeled babád álmát, tapasztalni fogod, hogy féléves korára már kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb és csendesebb a szuszogása, és a kísérő zajok csökkennek. Ilyenkorra a légutak is megnőnek, a légzőszervek erősödnek egy kicsit, a hangoskodás tehát fokozatosan mérséklődik.
Az újszülöttkori oxigénhiány: okok, tünetek és következmények
Az újszülöttkori oxigénhiány egy olyan állapot, amelyben a csecsemő nem kap elég oxigént a születést megelőzően, annak során vagy közvetlenül azt követően. Az újszülöttkori oxigénhiány egyéb elnevezései a perinatális vagy újszülöttkori asphyxia. A szervezet elégtelen oxigénellátása következtében a baba véroxigénszintje alacsony lehet (hypoxia), vagy túl sok sav halmozódhat fel (acidózis) a baba vérében. Ez az állapot súlyos szövődményeket okozhat, és akár életveszélyes is lehet, ezért azonnali kezelést igényel.
Többféle tényező is okozhat újszülöttkori oxigénhiányt, melyek kapcsolódhatnak az édesanyához és a magzathoz: gyógyszerhatás; köldökzsinór-előesés; köldökzsinór összenyomódása; túlhordás (következtében felléphet pl. meconium-aspirációs szindróma: a magzat magzatvíz és meconium (magzatszurok, azaz az első széklet) keverékét lélegzi be); a méhlepény leválik a méhfalról; fejlődési rendellenességek; koraszülés: ha a csecsemő a 37. hét előtt születik; magzatvíz-embólia: ugyan ritkának számít, de ez a szövődmény - amelyben a magzatvíz bejut a várandós nő vérkeringésébe és allergiás reakciót okoz - nagyon súlyos; méhrepedés: szignifikáns összefüggés van a méh izmos falának repedései és az újszülöttkori oxigénhiány között; fertőzés a szülés során; hosszan tartó vagy nehéz szülés; az édesanya magas vagy alacsony vérnyomása a terhesség alatt; vérszegénység: a vérszegénységben szenvedő édesanya és/vagy csecsemő esetében a vérsejtek nem szállítanak elegendő oxigént.
Az újszülöttkori oxigénhiány rizikófaktorai: a várandós személy életkora 20-25 év között van; ikerszülés; a várandós személy nem vesz részt a terhesgondozásokon; alacsony születési súly; a magzat rendellenes helyzete a szülés során; preeclampsia (terhességi toxémia), vagy eclampsia (eszméletvesztéssel járó rángógörcs); kórelőzményben szereplő (korábbi szülés alkalmával előforduló) újszülöttkori oxigénhiány.
A születés során előforduló tünetek a következők lehetnek: szokatlan bőrszín; a baba erőtlenül sír fel vagy nem sír fel; alacsony pulzusszám; gyenge izomtónus; renyhe reflexek; légzés hiánya vagy légzési nehezítettség; magzatszurokkal szennyezett magzatvíz; rohamok; elégtelen keringés; a baba erőtlen vagy letargikus; alacsony vérnyomás; vizeletürítés hiánya; véralvadási zavar.
A születést követő oxigénhiány súlyosságának megítélésére az APGAR-pontozást (0-10 pont) használják az egészségügyi szakemberek. Vagyis, minden megszületett csecsemőt a lenti öt funkció alapján 0-2 pont között értékelnek, az első, az ötödik és a tizedik percben. Ez a mozaikszó az alábbiakból áll össze: Appearance: arc- és testszín; Pulse: pulzus; Grimace: grimasz (pl. légutak leszívására adott válasz); Activity: aktivitás, izomtónus; Respiration: légzés. Amennyiben ez a pontérték 0-3 közötti, akkor súlyos, ha 4-7 közötti az érték, akkor közepes-enyhe fokú hypoxiás állapotról beszélünk.
Az újszülöttkori oxigénhiány azonnali kezelése segíthet csökkenteni a hosszú távú szövődmények megjelenésének kockázatát. Az élettani légzés visszatérése előtt eltelt idő és az oxigénhiány súlyossága befolyásolhatja a rövid- és hosszú távú hatásokat. Az újszülöttkori oxigénhiány rövid távú hatásai: acidózis - a szervezet sav-bázis egyensúlyának veszélyes felborulása; légzési elégtelenség; magas vérnyomás; véralvadási zavarok; veseproblémák.
Az újszülöttkori oxigénhiány hosszú távú hatásai vagy szövődményei az oxigénhiány súlyosságától függően eltérőek lehetnek. Ha a baba körülbelül 5 percig nem lélegzik, fennáll az agykárosodás kockázata. Az enyhe vagy közepesen súlyos oxigénhiány hosszú távú hatásai: Egy 2011-es kutatás szerint az enyhe vagy közepesen súlyos oxigénhiány kognitív és viselkedésbeli változásokat okozhat gyermekkorban, kamaszkorban és felnőttkorban is. A hosszú távú hatások a következőket foglalhatják magukba: hiperaktivitás; autizmus spektrumzavar; figyelemzavar; alacsony intelligenciahányados; skizofrénia; pszichotikus zavarok felnőttkorban. A súlyos fokú oxigénhiány hosszú távú hatásai lehetnek: értelmi fogyatékosság; cerebrális parézis (agyi bénulás); epilepszia; látás- vagy halláskárosodás.
Az újszülöttkori oxigénhiány megelőzése nem egyszerű feladat, mivel az állapot hirtelen és minden előjel nélkül beállhat. A megfelelő terhesgondozás és rendszeres ellenőrzés a szülés előtt és azt követően létfontosságú. Hatékony újraélesztés, testhőmérséklet-szabályozás; megfelelő felszerelés biztosítása; megfelelő képzettséggel és kompetenciákkal rendelkező egészségügyi szakemberek jelenléte minden szülés alkalmával; bizonyos gyógyszerekkel, például barbiturátokkal történő előzetes kezelés, az agysérülés kockázatának csökkentése érdekében; speciális kezelések, pl. a test hűtése a toxinokat kibocsátó károsodott sejtek miatt fellépő oxigénhiány okozta másodlagos szövődmények megakadályozása érdekében.
A légzésfigyelő szerepe és a téves riasztások
A légzésfigyelő hasznos eszköz - időben leadott jelzésével azonnal cselekedhetnek a szülők, hogy megmentsék babájuk életét. De vajon azt is tudjuk, hogy mit kell tennünk, amikor meghalljuk a készülék csipogását? Amikor csipogni kezd a légzésfigyelő, az azt jelzi, hogy nem érzékeli a baba légzését - ez pedig nagy riadalmat vált ki a szülőkből. Nem volt ez másként annál a párnál sem, amely az Országos Mentőszolgálat segítségét kérte a napokban. „A tapasztalt mentésirányító négy mentőegységet, köztük a koraszülött rohamkocsit is riasztotta, akik pillanatokon belül a helyszínre értek. Kiderült, hogy az akkor már izgatottan nézelődő kisbabánál nem történt légzésleállás, csupán a műszer adott hibás jelzést” - olvasható a történet a mentőszolgálat közösségi oldalán.
A készülék jelzése nem minden esetben utal egyértelműen arra, hogy leállt a baba légzése. A poszt alatt számos kommentelő megjegyezte, hogy egyáltalán nem mindegy, hova és hogyan helyezzük el a légzésfigyelőt, hiszen több követelménynek is meg kell felelni ahhoz, hogy biztosan csak akkor jelezzen, amikor baj van - megelőzve a felesleges pánikolást.
„A jól beállított légzésfigyelő monitor nagy segítséget nyújt a légzésleállás azonnali észleléséhez, ezért a veszélyeztetett csecsemők esetén használata egyértelműen javasolt, de egészséges babáknál is indokolt lehet” - olvasható a Babamentő Program oldalán megjelent összefoglalóban. Mint írták, a készülék a baba mozgását - ezzel együtt a légzését is - monitorozza folyamatosan, és akkor jelez, ha 20 másodpercen át mozdulatlanságot érzékel. Csakhogy a riasztás - ahogy a fenti történet is mutatta - akár téves is lehet. Okozhatja technikai probléma, például az, hogy rosszul állítottuk be az eszköz érzékenységét, esetleg az elemes műszer már merülőben van.
Azt, hogy a riasztás téves-e, könnyen kideríthetjük gyermekünk megfigyelésével. Ha a babaszobába berohanva ébren találjuk a kicsit, akkor nincs is kétség: a készülék tévedett. Ám ha a baba fekvő helyzetben van, bizonyosodjunk meg róla, hogy lélegzik-e - ellenőrizzük például, hogy álmában tesz-e apró mozdulatokat, ütemesen emelkedik és süllyed-e a mellkasa, illetve érezzük-e a kiáramló levegőt, ha orra/szája elé tartjuk a kézfejünket.
Mi a teendő légzéskimaradás esetén?
Ha a légutakat idegen test - például egy falat étel - zárja el, akkor természetes reflexként köhögni kezdünk. Ez azonban nem mindig elég ahhoz, hogy a légutak ismét szabaddá váljanak.
Ingerlés (dörzsölés, csipkedés) - Próbálkozzunk erősebb bőringerek alkalmazásával. A test vagy a talpak simítása, dörzsölése már önmagában elegendő lehet ahhoz, hogy a légzőközpont „észhez térjen”, tehát a légzés újból beinduljon.
Segítségkérés - Amennyiben az ingerlés nem volt elegendő, mielőbb hívjunk segítséget. Ha rajtunk kívül más is van a helyszínen - például egy másik családtag -, akkor őt kérjük meg, hogy azonnal hívja a mentőket, hogy a szakszerű segítség minél előbb megérkezzen.
Azonnali cselekvés - A csecsemőt vegyük ki a kiságyból, és fektessük egy vízszintes, kemény felületre, például a padlóra vagy a pelenkázóasztalra.
Légutak szabaddá tétele - Nézzünk bele a baba szájába. Elképzelhető ugyanis, hogy hányadék vagy idegen test akadályozza a légzést.
Légzésvizsgálat - Ha már szabad a légút, hajoljunk a baba arca fölé, és figyeljük, látjuk-e, érezzük-e a légzés jeleit.
Lélegeztetés - Saját légzés híján mesterséges lélegeztetéssel kell oxigént juttatni a csecsemő tüdejébe. Ezt otthon úgy tudjuk megtenni, hogy veszünk egy nagy levegőt, majd a szánkkal körbefogjuk a baba orrát és száját (egyszerre!), és befújjuk a levegőt - 1 másodperc hosszan, nem túl erősen. Fontos, hogy lássuk, hogy a kicsi mellkasa a befújás alatt megemelkedik. Mindeközben tartsuk stabilan a fejet, továbbra is enyhén megemelve az állat.
Életjelek keresése - Mivel az 5 befújásos lélegeztetéssel átmenetileg enyhítettük a csecsemő oxigénhiányát, ismét jut időnk egy gyors - maximum 10 másodperces - ellenőrzésre, életjel keresésére.
Mellkaskompresszió - Ha nem tapasztalunk életjelet, és a baba továbbra is mozdulatlanul fekszik, akkor a szívműködés valószínűleg leállt, annak pótlását tehát meg kell kezdenünk mellkaskompresszió - vagy ismertebb nevén szívmasszázs - formájában. A ritmusos - 100-120/perc gyorsaságú - nyomásokat a szegycsontnál, egyik kezünk két ujjával (mutató- és középső ujjunkkal) kell végezni, a csecsemő mellkasát nagyjából 3-4 centiméter mélységben kell benyomni.
Két befújás, majd a mellkasnyomás folytatása - A 30 mellkaskompresszió után ismét befújásra van szükség, ezúttal viszont csak kétszer kell az elvégezni.
1 perc után segélyhívás - A fenti lépéseket egy percig kell végeznünk, majd - ha ez nem hozza meg a kívánt eredményt - tárcsázzuk a 112-őt.
„A mentőszolgálat szakembereinek a nagyobb rutin mellett számos eszköz áll rendelkezésre, amivel az újraélesztés hatékonyságát, végkimenetelét nagy eséllyel javítani tudják. Minél előbb megérkezik a szaksegítség, annál nagyobb az esély arra, hogy a szülők, laikusok által megkezdett újraélesztés sikeres lesz” - hangsúlyozzák a Babamentő Program útmutatójában.
Fontos továbbá, hogy ha a baba az újraélesztés során életjeleket mutat, akkor ugyan megnyugodhatunk - hiszen sikerül elhárítanunk az életveszélyt -, de a szakszerű kivizsgálásra ebben az esetben is szükség van.
Semmelweis oktatóvideók - Csecsemő újraélesztése
A koraszülöttség a hirtelen csecsemőhalál (SIDS) rizikó faktora, ezért náluk (különösen az 1.500 gramm alatti születési súlyúaknál) a légzésfigyelő monitor otthoni használata és a szülők részére újszülött újraélesztő tanfolyam elvégzése javasolt.
Fontos, hogy a kórházból hazaérkezés után jelezzük a védőnőnek, illetve a gyermekorvosnak, ha a babánk oxigénhiányos volt és mindenképpen javasolt további vizsgálatra vinni a babát. Több intézmény és alapítvány foglalkozik oxigénhiányos babák terápiájával. Nagyon jó eredmények érhetőek el például vízben történő mozgatással, mozgással, hiszen ilyenkor a baba teljes testét ingerek érik. A sűrűbb közeg, ami körülveszi a testet, bőséges ingert biztosít, ami hatékonyan stimulálja az agyat, ezáltal fejleszti az idegrendszert és javítja a baba mozgásfejlődését.