Az újszülött-, csecsemő- és kisgyermekkor fejlődési szakaszai

A gyermek fejlődése során életkori szakaszokat különböztetünk meg, amelyek között az ugrásszerű változások törvényszerűek. A gyermek növekedésének és fejlődésének legintenzívebb és biológiailag legsokoldalúbb periódusa az a kilenc hónap, amelyet édesanyja méhében tölt. Az újszülöttkortól a kisgyermekkorig tartó időszak kiemelt jelentőségű a gyermek életében, hiszen ekkor zajlanak a leggyorsabb és legmeghatározóbb fejlődési folyamatok, amelyek alapvetően befolyásolják későbbi testi és lelki egészségét.

A méhen belüli fejlődés

A méhen belüli fejlődés biológiailag meghatározott, jól elválasztható három szakaszra bontható:

• Csíraszakasz: A fogamzás pillanatától kezdődő és a méhfalhoz való tapadással lezáruló szakasz, mely 8-10 napig tart. Ezalatt a megtermékenyített petesejt végighalad az anya petevezetékén, és a méhbe jutva annak falába ágyazódik be.
• Embrionális szakasz: A méhfalhoz rögzüléstől a nyolcadik hét végéig tart, ekkor jelennek meg a létfontosságú szervek kezdetleges formái.
• Magzati szakasz: A kilencedik héttől kezdődik, és a születésig tart. A fejlődés ezt követő része során a már meglévő kezdetleges szervrendszerek fejlettségi szintje lassanként el fogja érni azt az állapotot, amikor a kisbaba az anyaméhen kívül is életképessé válik.

Újszülöttkor (0-2,5 hónap)

Az újszülöttek a méhen belüli fejlődésnek köszönhetően világrajövetelük pillanatában birtokában vannak azon képességek kezdetleges formáinak, amelyek képessé teszik őket arra, hogy érzékeljék környezetüket és tapasztalatokat szerezzenek belőle. Ezek a képességek azonban önmagukban nem elegendőek még az olyan alapvető létfenntartási folyamathoz sem, mint a táplálkozás. Ezért az újszülöttek életben maradása és fejlődése éveken keresztül teljességgel a gondozóiktól függ. Továbbá ahhoz, hogy később önállóan legyenek képesek ellátni egyszerűbb szükségleteiket, rengeteg ismeretet kell elsajátítaniuk. Ehhez azonban további biológiai fejlődésre is szükség van.

Az újszülöttek élettani funkciói (légzés, keringés, táplálkozás) általában gyorsan alkalmazkodnak a külvilághoz. Jó esetben ilyenkor még szimbiózisban (kölcsönösen szoros együttélésben) élnek az anyjukkal, teljes ellátást, gondoskodást igényelnek. Mozgásuk teljesen akaratlan, reflexszerű. Alvásigényük nagy, 18-20 óra. Az első heteket jóformán teljesen kitölti a táplálkozás és az alvás váltakozása.

Ebben az időben igyekezzünk nyugalmat biztosítani mind az anyának, mind az újszülöttnek. Egyrészt a szülés, illetve a születés nagy fizikai és lelki igénybevétel mindkettőjüknek, másrészt időre van szükségük, hogy megfelelően egymásra hangolódhassanak.

Táplálás újszülöttkorban

Az újszülöttek születésük után elveszítik a testsúlyuk 5-10%-át, de a 10-14. napra visszanyerik azt. Táplálkozásukban legnagyobb szerepe a szopásnak van. A szoptatások/étkezések száma függ az újszülött súlyától, étvágyától, a tej minőségétől, mennyiségétől. Általában kb. 3 óránként, azaz hat-hét alkalommal kérnek enni az újszülöttek. A napirend ritmusának megfelelő kialakításával (közel azonos időben történő sétáltatás, fürdetés) segíthetjük az étkezések rendszerességének kialakulását. Ez mind a gyermek, mind az anya számára fontos. A kicsi gyomrának így lehetősége van kiürülni, ami a táplálkozás élettani funkciójának jobban megfelel.

A szülés utáni néhány napban sűrű, aranysárgás színű előtej (kolosztrum) termelődik az édesanya melleiben. Ez koncentráltan tartalmaz fehérjéket és ásványi anyagokat, amelyek az újszülött immunvédelmét erősítik. Napi 100 ml termelődik, ami nem túl nagy mennyiség, mégis kiemelt jelentőséggel bír a csecsemő új környezethez való alkalmazkodásában. Az első napokban tanácsos lehet kiegészítésként cukoroldat vagy tápszer adására is, attól függően, hogy az anyatej termelése hogyan alakul, és a csecsemőnek milyen táplálékigénye van, azonban ehhez mindenképpen kérjen tanácsot védőnőjétől vagy orvosától.

Fejlődés újszülöttkorban

• Látás: Látásélességük még nem tökéletes, de ahhoz megfelelő, hogy föléjük hajló anyjukkal kontaktusba kerüljenek. Egy hónaposan látótere szűk, a középvonalban 20 cm-re lévő arcot lát, fényt követ, nyugalomban levő tárgyat fixál.
• Hallás: Hallásuk jól fejlett már a születés pillanatában is, de bizonyos hangtartományokban még nem kifinomult. Később ez gyorsan javul a csecsemőkorban, majd lassabban fejlődik, amíg végül tíz éves kor körül éri el a felnőtt szintet. A magas és a mély hangok között különbséget tesz, magasabbat kedveli jobban; a mély, ritmikusabb hangok megnyugtatják, elaltatják. A hangokhoz, zajokhoz hozzá tud szokni. Erős, váratlan zajra összerezzen, sír. Anya hangjára képes megnyugodni.
• Mozgás: Végtagok véletlenszerű, holokinetikus mozgása jellemző. Egy hónaposan az újszülött hason fekve állát pillanatokra elemeli az ágyról, ölben fejét néhány másodpercig képes megtartani. Kezeit az arca közelében ökölben tartja, fogóreflex miatt a tenyérbe helyezett tárgyra ujjai rámarkolnak.
• Kommunikáció: A magzati életben sok érzéki tapasztalathoz jut. Hallása előnyben részesíti az emberi hangokat. A legfontosabb kommunikációs forma az anya és a gyermek között a testi kontaktus, az érintés, a sírás, a tartva levés biztonsága és a dajkanyelv.

Csecsemőkor (2,5 hónap - 1 év)

A csecsemőkor a 8 hetes kortól az 1 éves korig tartó életszakasz, amely során rendkívül nagy fejlődésnek és pszichomotoros érésnek lehetünk szemtanúi a gyermek életében, éppen ezért kiemelt jelentőségű a csecsemő szoros figyelemmel kísért gondozása. A gyermek fejlődése során az első évben, a csecsemőkor során a legnagyobb mértékű a növekedés, melynek üteme egyénileg eltérő lehet. Függhet a szervezetbe kerülő táplálék mennyiségétől és minőségétől, a genetikai örökségtől, esetleges betegségektől. A biológiai változások közül a legszembeötlőbb a súly és a magasság gyarapodása, valamint az ezekkel együtt járó testarány változása.

Az újszülöttkori reflexmozgások egy része fokozatosan eltűnik, helyükre újabb, kevésbé automatizált mozgások lépnek. A 3. hónaptól kezdve szembeötlik, hogy ezeknek a mozdulatoknak a kialakulása mennyire foglalkoztatja a csecsemőt. A csecsemő már kifejezőbben jelzi szükségleteit: másképp sír, ha éhes, ha fáj a hasa, ha álmos. Odafigyelő anya, gondozó megfelelően reagál ezekre a jelzésekre, s ezzel megerősíti a csecsemőt abban, hogy érdemes üzeneteket küldeni a külvilág felé.

Margaret Mahler magyar származású pszichoanalitikus felosztásában az első három évet a gyermek pszichológiai születésének nevezte. Ez az időszak több alszakaszra bontható, és minden szakasznak megvan a maga kritikus fejlődési kihívása.

Fejlődési szakaszok Mahler szerint

Szimbiotikus szakasz (2-6 hónapos kor)

Ebben a korban a csecsemő szimbiotikus egységet képez anyjával. Idegrendszeri fejlődése lehetővé teszi, hogy egyes élményeire emlékezzen, hogy különbséget tegyen a saját teste és a külvilág között, felismerje szüleit, szűkebb környezetét, akikre mosoly-válasszal reagál. Ebben az életszakaszban az elhanyagoló szülői magatartás, a távolságtartás, a túl merev etetési, altatási rend erőltetése rendkívül ártalmas lehet a csecsemő pszichés és testi fejlődésére egyaránt.

Szeparáció és individuáció folyamatának kezdete (6-10 hónapos kor)

Ebben az időszakban a csecsemő bizonyos értelemben kezd leválni az édesanyjáról, megkezdődik tehát a szeparáció és az individuáció folyamata, amelyet Margaret Mahler a „fészekalja” jelzővel illett. A csecsemő szemléli, vizsgálgatja, tapogatja az anyja arcát, haját, játszik a ruhájával. Idővel lesz kedvenc játéka, szereti a pihe-puha takarókat, párnákat, kedvenc „alvókát” választanak. Különbséget tesznek az ismerős személyek és idegenek között. Ekkor már örömöt, félelmet, akaratot, haragot is ki tudnak fejezni. Mozgásfejlődése szintén látványos ezekben a hónapokban, hiszen ekkor már kúszni, mászni és akár lépegetni is tanul.

Fontos, hogy a szülők figyeljenek a 7-9. hónap körül megjelenő szorongásos reakcióra, az úgynevezett szeparációs szorongásra. A szülők és a gyermek közötti érzelmi és fizikai közelség-távolság alakulása a kisgyermek személyiségfejlődésének kereteit is jelentős mértékben befolyásolja.

Csecsemő táplálása

Féléves korukra megduplázzák a súlyukat, 1 éves korukra pedig születési súlyuk háromszorosát érik el. Ebben a csecsemő megfelelő táplálása játssza a főszerepet, ami történhet anyatejes táplálással (szoptatással) vagy tápszerrel.

Anyatej

Idővel az anyatej összetétele és termelődött mennyisége változik, igazodva a csecsemő igényeihez. Az első hónapokban napi 7-9 alkalommal kell mellre tenni a csecsemőt, de ez a szám csak egy megközelítő érték, fontos, hogy minden esetben a csecsemő igényeihez igazítsuk a szoptatások számát. Az anyatej mennyisége ekkorra már elérheti a napi 700-850 ml-t. A szoptatási idő optimálisan 5-20 perc. Fontos, hogy a táplálás idejének növelésével nem növelhető a bevitt anyatej mennyisége, mivel a csecsemő a szoptatás első pár percében veszi magához az anyatej 80%-át.

Lehetőség szerint törekedni kell az anyatejes táplálásra, mert számos előnyt hordoz magában:

• a csecsemő fejlődéséhez és életszakaszaihoz legjobban illeszkedő tápanyagbevitelt biztosítja, és könnyen emészthető a csecsemő számára;
• védelmet biztosít számos kórokozóval szemben (anyai ellenanyagokat tartalmaz);
• a legkönnyebb és leghigiénikusabb táplálási mód;
• változatos íze van, ami az anya táplálkozásától függ;
• hosszú távon bizonyítottan segít megelőzni számos betegséget (pl. allergia, diabétesz, elhízás, magas vérnyomás).

Emellett fontos, hogy a szoptatási időszak alatt K-vitamin- és D-vitamin-pótlásban részesüljön a gyermek. Az első hónapokban érdemes etetés előtt és után megmérni a kisgyermek testsúlyát, annak eldöntéséhez, hogy megfelelő mennyiségű anyatejet képes-e magához venni, és megfelelően gyarapszik-e. A mért adatokat érdemes rendszeresen feljegyezni.

Tápszerek

Vannak olyan körülmények (pl. az anya fertőzéses megbetegedése, az anyának nincs elég teje, sikertelen szoptatás stb.), amelyek mellett hamarabb szükséges bevezetni a tápszert a csecsemő életébe. Az anyatejpótló tápszerek készítésekor a gyártók az anyatejhez minél jobban hasonlító összetételű tápszerek létrehozására törekednek. Speciális igény esetén (pl. tejfehérje-allergia) lehetőség nyílik a csecsemőt hidrolizáltfehérje- vagy szójaalapú, telítetlen zsírsavakkal kiegészített vagy akár hipoallergén tápszerekkel etetni. A megfelelő tápszer kiválasztásához érdemes a gyermekorvos vagy a védőnő tanácsát is kikérni.

Hozzátáplálás

Az esetek többségében a csecsemő tápanyagigénye 4-6 hónapos koráig 100%-ban kielégíthető az anyatejes táplálással. A hozzátáplálást a gyermek féléves kora után szükséges elkezdeni, ami az anyatej mellé történő egyéb ételek adását jelenti, ugyanis ekkorra az anyatej összetétele megváltozik, és már nem biztosít elegendő energiabevitelt a csecsemő számára.

A hozzátáplálást célszerű úgy megtervezni, hogy havonta 1 szoptatást váltson ki az újonnan behozott élelmiszer. Ezt a beosztást követve a gyermek nagyjából 1 éves korára teljesen elhagyható az anyatejes táplálás. Az új ételek bevezetése mindig egyesével történjen, így egy-egy újfajta étel esetén könnyebben fény derülhet allergiára vagy más emésztőrendszeri betegségre, enzimhiányra. A hozzátáplálás során először idénygyümölcsöket (pl. alma) és zöldségeket (pl. burgonya, sárgarépa, sütőtök) javasolt kipróbálni, majd még az anyatejes táplálás mellett érdemes bevezetni 7 hónapos kor körül a gabonaféléket, aztán a húsokat. A tojássárgáját 8 hónapos kortól, a tojásfehérjét, a mézet és a tejet csak 1 éves kor után érdemes beiktatni a gyermek étrendjébe.

Csecsemő súly- és hosszfejlődése

A csecsemők súlyát féléves korukig kéthetente, majd havonta mérik a súlyfejlődésük nyomon követése érdekében. Féléves és egyéves koruk között kéthavonta. A súlyfejlődés ütemének megállapítására percentilis görbéket alkalmaznak. Ennek segítségével pontos kép kapható arról, hogy gyermek súlya hogyan viszonyul azonos nemű kortársai súlyához képest, illetve hogy a rendszeres mérések értékei milyen tendenciát mutatnak.

A csecsemők testsúlyára több tényező is hatással van:

• genetika - a szülők testi adottságai (testsúly, magasság);
• a gyermek születési súlya;
• az anya táplálkozása és életmódbeli szokásai - a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a kábítószer-használat is hatással van a csecsemő súlyára;
• a gyermek neme - a fiúk általában nagyobb súlyúak;
• a csecsemő egészsége - veleszületett betegségek is befolyásolhatják a csecsemő súlyát.

Csecsemőkorban a gyermek hosszáról szokás beszélni, és nem a testmagasságáról. A hossznövekedés megítélésére szintén percentilis görbéket alkalmaznak, amellyel figyelemmel követhető, hogy miként alakul a gyermek hossza a vele azonos korban lévő, azonos nemű társaihoz képest, valamint a rendszeres vizsgálatokból kapott tendencia alapján nyomon követhetjük növekedésének ütemét is. 3-6 havonta érdemes fekve megmérni a gyermek hosszát. Csecsemőkorban tapasztalhatjuk a legnagyobb mértékű növekedést, ami akár 25 cm is lehet. A gyermek hosszát befolyásolhatják öröklött tényezők (az anya és az apa testmagassága), illetve a táplálkozás és számos hormonális tényező (pl. a növekedési hormon szintje) is.

Csecsemő motoros fejlődése

A csecsemő mozgásának, mozdulatainak fejlődési ütemére (motoros fejlődés) számos tényező befolyással lehet. Az azonos korú gyermekek eltérő ritmusban fejlődhetnek, így az egyes mozgások kivitelezéséhez fűzött életkor csak tájékoztató jellegű.

• 2 hónaposan: A fejét már mozgatja, főleg mozgó tárgyak, emberek irányába, amit a végtagjainak helyzete is követ: amelyik irányba fordul a feje, azon az oldalon a karját és a lábát is kinyújtja, míg az ellentétes oldalon behajlítva maradnak a végtagjai („vívóállás”). Egyre kevésbé hajlítja végtagjait, hanyatt fejét szabadon forgatja, hason fekve fejét, mellkasát rövid ideig felemeli, válla, karja előrébb kerül.
• 3 hónaposan: Hason fekve a fejét képes megtartani, ujjaival játszik. A nyaki izmokban egyre erősödő feszítő dominancia következtében fejét nagymértékben emeli, alkarjára támaszkodik, mellkasa kissé elemelkedik. Háton fekve örömében kezével, lábával szimmetrikusan rugdos, ölben fejét stabilan megtartja.
• 4-6 hónaposan: Képes hasra fordulni, tárgyak után nyúlni. Az aszimmetrikus nyaki reflex eltűnik, ezért megtanul és elkezd hasról hátra fordulni, hason fekve nyújtott könyökkel tenyerén támaszkodik, ülésbe húzáskor fejét tartja, a végtagok segítségével ül. Karjával szélmalom mozgásokat, lábával pedálozást végez. Kezét középvonalba hozza, ujjait figyeli, kezét szájához emeli, játszik a kezével, egyikkel a másikat megfogja.
• 7-10 hónaposan: Kezd el kúszni. Az ujjait egyre ügyesebben használja fogásra. Önállóan leül, ülve játszik. Ülésből mászóhelyzetbe billen. Egy kézzel fogódzkodva áll, két kezénél fogva jár. Kapaszkodva feláll, álló helyzetét önállóan megtartja. Mutatóujj-hüvelykujj szembeállításával (oppozíció) emel fel egyre kisebb tárgyakat. Tárgyakat egymásba tesz.
• 1 éves korára: Támaszkodva fel tud állni. Megteszik önálló első lépéseiket.

Csecsemő nyelvi fejlődése

A csecsemő nyelvi fejlődésének elengedhetetlen eleme a megfelelő hallás. A látásfejlődés megítélésére figyelemmel kell kísérni, hogy követi-e tekintetével a mozgó tárgyakat, 5 hónapos korára pontosan nyúl-e a tárgyakért. A csecsemő látása 1 éves korára már teljes, élesen lát, és a látóterében lévő tárgyakat, embereket felismeri.

A hallás és kommunikáció fejlődése a csecsemőkorban:

Szűrővizsgálatok csecsemőkorban

A kisgyermek egészségével kapcsolatos adatokat, információkat a „Gyermek egészségügyi kiskönyvébe” jegyzi fel a védőnő és a gyermekorvos. Ezt születéskor kapja a család, és minden orvosi és védőnői találkozáskor magukkal kell vinniük.

Egy hónapos, majd két, három, négy, hat, kilenc és tizenkét hónapos korban történnek a szűrővizsgálatok, amelyeket státuszvizsgálatoknak is neveznek. Ezek során a gyermekorvosi rendelőben felmérik a kisgyermek általános állapotát, különös tekintettel az alábbiakra:

• Mérések: Megmérik a csecsemő súlyát, hosszát, fejkörfogatát (ezek elsősorban védőnői szűrővizsgálatok).
• Fej: Az orvos áttapintja a csecsemő koponyáját, megvizsgálja a kutacsok záródását. A kutacsok kidomborodása, besüllyedése, illetve záródásuk elmaradása különböző kórfolyamatok jelzői lehetnek. A kiskutacs általában a második és harmadik hónap között záródik, a nagykutacs akár 18 hónapos korig nyitva maradhat.
• Fülek: Az orvos fültükörrel megnézi, hogy van-e folyadék vagy bármilyen gyulladás a csecsemő hallójárataiban, illetve megvizsgálja a baba reakciót különböző hangokra - többek között az édesanyja hangjára.
• Szemek: Az orvos szemtükörrel ellenőrzi a csecsemő szemeit, szemmozgását.
• Száj: Szájpadhasadékok felderítésére alaposan áttekinti a szájüreget, megvizsgálja, nem található-e szájpenész a baba szájában. Későbbi státuszvizsgálaton rákérdezhet, hogy a baba nem nyáladzik-e, vagy nem rág-e többet, mint korábban. Ezek a fogzás jelei is lehetnek.
• Bőr: Az orvos ellenőrzi az esetleges anyajegyeket és kiütéseket.
• Szív és tüdő: Fonendoszkóppal meghallgatja a baba mellkasát és hátát. Légzési nehézség, kóros légzési hangok és szívzörej esetén további vizsgálatokat javasol.
• Csípő: 4 naposan, 4 hetesen és 4 hónaposan is történik csípőficamszűrés.
• Has: A baba hasának óvatos betapintásával a különböző szervek kóros megnagyobbodása, egyes daganatok és hasi érzékenység vizsgálható.
• Nemi szervek: A gyermekorvos kiszűrheti a csomókat, gyulladást, a nemi szervek különböző fejlődési rendellenességét, illetve fiúknál a rejtettheréjűség vizsgálata is megtörténik.

Kötelező védőoltások csecsemőkorban

• A tuberkulózis (tbc) elleni védőoltást már újszülöttkorában, a szülészeti intézményben megkapja.
• A diftéria (torokgyík), a pertusszisz (szamárköhögés), a tetanusz (merevgörcs), a polio (gyermekbénulás) és a légúti rendszert támadó kórokozó (Haemophilus influenzae) elleni védőoltást 2, 3 és 4 hónaposan kapja meg.

Kisgyermekkor (1-3 év)

Az átlagosan 2,5 évtől 6 éves korig tartó kisgyermekkor talán legszembeötlőbb változása, hogy a gyerekek végtagjaik nyúlásának köszönhetően sokkal magabiztosabban mozognak a világban, mint azt korábban tették. A mozgásukon kívül kommunikációjuk is jelentős fejlődésen megy keresztül, aminek eredményeként kifejezőbbé és ezzel együtt beszédesebbé válnak. A gondolataik és ezek közlése azonban még meglehetősen csapongó és rendezetlen, így a szülők türelmét gyakran próbára teszik az efféle monológok. Önállóságuk napról napra fejlődik, de sok mindenben vannak még szüleikre, gondozóikra utalva.

A kisgyermekek életében különösen fontos és meghatározó időszak az első 3 év, hiszen ekkor még testileg és lelkileg is kiemelten sérülékenyek. Még nincsenek „jól bejáratott” megküzdési stratégiáik, elhárító mechanizmusaik, amelyek az esetlegesen elszenvedett traumák feldolgozását, elviselését hatékonyan segítenék. A szülők, illetve az elsődleges gondozók szerepe ezért felbecsülhetetlen, hiszen ők képesek a leginkább védelmet nyújtani, biztonságot teremteni gyermekük részére.

Fejlődési szakaszok Mahler szerint

Gyakorló fázis (10-16 hónapos kor)

Ebben az időszakban a világ kitárul a gyermek számára, hiszen új perspektívából, felegyenesedett, álló testhelyzetből szemlélheti a környezetét, majd pedig lépegetve, ide-oda felmászva, felkapaszkodva egyre bátrabban birtokba is veheti azt. Új képességeitől szinte „megmámorosodva”, boldogan fedezi fel és hódítja meg a körülötte lévő dolgokat, mindenféle veszélyérzet nélkül. Nagyszerűnek és omnipotensnek érzi magát, „szerelmes a világba”. Az anya ekkor egyfajta „töltőállomásként” van jelen, akihez mindig vissza lehet térni, és akit biztonságos bázisként használhat a gyermek felfedezőútjai során. Ebben az életszakaszban az eltávolodás-visszatérés játékos megjelenési formája a bújócska.

A szülők szempontjából ez az időszak sem mentes az aggodalmaktól, hiszen a félelemérzet nélküli, örökmozgó gyermeket számtalan veszély fenyegeti: eleshet, leeshet, rendszeresen beveri a fejét ide-oda, éles tárgyakkal megsértheti magát, konnektorba nyúlhat stb. Így hát a folyamatos készenlétre és felügyeletre továbbra is nagy szükség van. A gyermek önállósodása, a kompetenciaélmény, az autonómia kialakulásának támogatása érdekében - még ha olykor nehezünkre is esik - kerülni kell a túlféltést, a túlzott korlátozást.

Újraközeledés (16-24 hónapos kor)

Ebben az időszakban a kognitív fejlődés felzárkózik a mozgásfejlődéshez. A gyermek kezdi felfogni a sérülékenységét, a függő helyzetét, hiányozhat neki a korábban, anyjával való szimbiózisban megélt biztonság. A közelség-távolság egyre bonyolultabb lesz, hiszen a gyermekben egyidejűleg van jelen az intenzív függetlenségi törekvés és az együttlét iránti igény. Megjelenik az ellenkezés, a dac, következetesen használni kezdi a „nem” szócskát. Felfogja, hogy édesanyja nem mindig ugyanazt szeretné, mint ő, nem áll mindig a rendelkezésre, változó lehet a hangulata. A gyermek nem érzi már omnipotensnek magát, megtapasztalja, hogy nem tud mindent az akarata szerint befolyásolni. Emiatt frusztrációt, tehetetlenséget, dühöt és elhagyatottságot érezhet.

Felértékelődnek az alvókák, a kedvenc macik, takarók, párnák. Kialakulnak az esti alvást megelőző rituálék: meseolvasás, összebújás, altatódalok éneklése. Mindezek csökkentik az elválás, leválás (szeparáció) okozta szorongást, és segítik a biztonságérzet stabilizálódását. A beszéd fejlődésével a gyermek újra átélheti, hogy képes hatni a környezetére, hiszen könnyebben ki tudja fejezni magát, el tudja mondani, hogy pontosan mit szeretne. Lassan csillapodnak a dühkitörései, oldódik az önállósodás iránti vágya és az anyához való közelség iránti igény együttes jelenlétéből adódó konfliktusa.

Tárgyállandóság időszaka (24-36 hónapos kor)

Ebben az időszakban a kisgyermeknek már szilárd képzete van az édesanyjáról, a tárgyakról és saját magáról is. Ezt a szakaszt ezért a tárgyállandóság időszakának is nevezzük. A gyermek képes lesz a személyek, tárgyak jó és rossz oldalának együttes kezelésére, értelmi és érzelmi téren egyaránt. A szülők valóban nincsenek könnyű helyzetben a kisgyermek nevelése, gondozása során, hiszen rengeteg a kétely, az aggodalom. A folyamatos készenlét, kialvatlanság, kimerültség állapotában sokszor kimondottan nehéz egy kisbaba ellátása.

Fejlődés kisgyermekkorban

Motoros fejlődés

• 13-18 hónaposan: Biztos járású, lépcsőn felmászik. Önállóan kapaszkodás nélkül feláll és jár. Járás közben már képes valamit vinni a kezeiben. Jó egyensúllyal ül, ülve játszik. A Montessori-tornyot felépíti (méret és színek figyelembe vétele nélkül). 3 kockából tornyot épít. A csukló kifelé csavaró mozgásának ügyesedésével már szabályosan eszik kanállal, pohárból tisztán iszik.
• 19-24 hónaposan: Kézen fogva le-, majd felmegy a lépcsőn. Támaszkodás és kapaszkodás nélkül leguggol és feláll. Állásból lehajolva felvesz tárgyakat a földről. Guggolva játszik. Álló helyzetből el tud dobni egy labdát. Járás közben tárgyat visz. Hátrafelés és oldalazva is meg tud tenni néhány lépést. Lépései egyre hosszabbak és gyorsabbak lesznek. Cipőjét kifűzi, labdát dob.
• 25-30 hónaposan: Önállóan fel- és lemegy a lépcsőn, ügyesen szalad. Könyvben lapoz, tisztán eszik, kezet mos. 5-6 kockából tornyot épít.
• 31-36 hónaposan: Lábujjhegyen jár, rajzolt vonalon pontosan végigsétál. Lépcsőn váltott lábbal közlekedik, egy lábon ugrál, szökdécsel. Háromkerekű biciklit hajt. Gombokat kioldja. Ki- és begombol, cipőjét befűzi (még nem szabályosan). 9-10 kockából épít tornyot. Rajzát megnevezi, de még nem felismerhető. Emberrajza fej-láb alak. Ollóval vág, gyöngyöt fűz. Önállóan levetkőzik.

Kommunikációs és nyelvi fejlődés

Mikor forduljon orvoshoz?

Beszéljen a védőnővel, illetve a háziorvosával, ha aggodalmak gyötrik a szoptatás miatt, vagy ha úgy érzi, hogy gyermeke nem kap elég anyatejet. A mellbimbók eleinte érzékenyek lehetnek, de a legtöbb nőnél nem jelentkeznek komoly panaszok. Az anyák egy részénél emlőgyulladás (masztitisz) alakulhat ki, ami a mellek fájdalmával, esetleg lázzal jár. Ilyen esetben fontos, hogy az anya megpróbáljon minél gyakrabban szoptatni, illetve szükség esetén fejni az emlőket, de ha a tünetek nem múlnak el, vagy rosszabbodnak, akkor mindenképp kérjen segítséget háziorvosától vagy kezelőorvosától.

Feltétlenül forduljon a házi gyermekorvoshoz, amennyiben gyermeke nem tud elegendő táplálékot magához venni (pl. kifárad evés közben) vagy ha étkezés után gyermekénél nagy mennyiségű hányás vagy kifejezett puffadás, hasfájás, hasmenés jelentkezik, illetve ha a korának megfelelő mennyiségű táplálék bevétele mellett testsúlycsökkenést vagy fejlődésben való visszamaradást tapasztal. Minden csecsemő más és más ütemben fejlődik, de ha az alábbiak a csecsemő 3 hónapos korában is fennállnak, mindenképp forduljon házi gyermekorvosához:

• a babának nem javul a fejtartása;
• nem reagál a hangos zajokra;
• nem mosolyog, ha az édesanyja hangját hallja, és másokra sem;
• nem követi a szemével a mozgó tárgyakat;
• nem játszik a saját kezeivel, nem markol meg semmit, nem tartja meg a tárgyakat.

tags: #ujszulottkor #csecsemokor #kisgyermekkor