Újszülött nem élénk: Megértés és gondoskodás a csecsemő első hónapjaiban

Az újszülött érkezése minden család életében hatalmas öröm és egyben kihívás. Az első hetek és hónapok tele vannak újdonságokkal, alkalmazkodással és tanulással, mind a baba, mind a szülők számára. Fontos megérteni, hogy minden gyermek más ütemben fejlődik, és egyedi személyiséggel rendelkezik, ezért a "nem élénk" jelenség mögött számos tényező állhat. Ebben a cikkben részletesen tárgyaljuk az újszülött fejlődését, a lehetséges okokat, ha a baba kevésbé tűnik aktívnak, és hogyan támogathatjuk a legmegfelelőbben ebben az időszakban.

Az újszülött fizikai fejlődése és jellemzői

Amikor az újszülött a világra jön, azonnal elkezd alkalmazkodni a méhen kívüli élethez, de még rengeteget kell fejlődnie. Egész szervezete fejletlen még, így természetes, hogy sok szerv működése akadozik egy ideig. Ezek közé tartozik többek között a bőr, a látás, és a mozgás is koordinálatlan.

Bőr és végtagok

Amikor megfogod a baba miniatűr kezecskéjét és lábacskáját, alighanem hidegnek fogod érezni. Sok kisbabának az első napokban kékes színűek és hidegek a végtagjai. A babák bőrének színe és megjelenése nagyon változatos lehet. Az orron és a test egyéb részein néha pirosas foltokat találhatsz, amelyek majdnem úgy néznek ki, mintha kiütéses lenne a gyerek. Sok újszülöttnek nagyon száraz a bőre, és erős hámlást is tapasztalhatsz. Ez a jelenség teljesen természetes, nincs szükség semmiféle extra bőrápoló készítményre. Mivel a kisbaba bőrének olajtermelése még nem stabilizálódott, a túl korán alkalmazott kenőcsökkel, krémekkel ezt a folyamatot csak könnyen összezavarnád.

A hormonok által okozott foltok kiütéshez hasonlóak és rendszerint a baba életének első hónapjában jelennek meg. A furcsa jelenségnek az anyatej az oka, amely tartalmazza az anya hormonjait. Az anyatejes kiütés piros udvarú, fehér közepű, pattanászszerű pöttyök formájában jelenhet meg az újszülött bőrén gyakorlatilag bárhol, melynek oka az anyai hormonok jelenléte.

Bizony, előfordul! Az újszülöttek emlőmirigyei ugyanis - mind kislányok, mind kisfiúk esetében - tartalmazhatnak és termelhetnek ún. boszorkánytejet.

Súlyvesztés és súlygyarapodás

A legtöbb baba a születést követő első három-négy napban veszít a súlyából. A tejfakadás ugyanis esetenként nem zökkenőmentes. Aggodalomra azonban semmi ok: a kicsik rendszerint már életük első két hetében visszanyerik születési súlyukat.

Látás és hallás

Biztos te is eltűnődtél már, hogy vajon mit lát az újszülött. Ilyenkor még nincs precíz fókusz, a baba látása homályos. Ennek részben az az oka, hogy a két szem még nincs összehangolva, mozgásuk is koordinálatlan kicsit. Így nagyjából 30 cm távolságig tiszta a kép - ám ez éppen elegendő, hogy a pici az anyukája arcát lássa. Megfigyelheted azt is, hogy a figyelmét inkább az éles kontrasztok kötik le, de az emberi arcok is érdekesek a számára.

Bár bizonyos frekvenciatartományt kevésbé jól hall, az újszülött hallása már a kezdetektől viszonylag fejlett. Azonnal reagál a hangos, hirtelen zajokra, amit akár sírással is jelez. Az emberi hangra szintén érdeklődéssel reagál, főként a magas, eltúlzott hanghatásokra - pont arra, ahogyan gügyögsz a babának. Pár nappal a születés után pedig érdekesebb számára az anyanyelve, mint más nyelvek. Már születés után viszonylag fejlettek ezek a képességek.

Mozgás és reflexek

Az újszülött mozgása még nagyon fejletlen, szinte teljesen koordinálatlan. Ilyenkor még az úgynevezett reflexes mozgások jellemzőek, amelyek azt jelentik, hogy a baba bizonyos ingerekre csak rájuk jellemző automatikus, speciális választ ad. Ezek a reflexek nagyrészt az életben maradáshoz szükségesek.

Ébrenlét alatt előfordulhat, hogy a baba szétlöki a karjait, kezét és az ujjait kimerevíti, és felsír, mintha megrémült volna és próbálna belekapaszkodni valamibe. Ez a Moro-reflex, az újszülöttkori nem tudatos reakciók egyike, amit a fej helyzetváltozása vagy erős zaj vált ki.

Légzés

Az újszülöttek gyors, időnként szabálytalannak tűnő légzése gyakran megijeszti az újdonsült szülőket. Az újszülöttek sokkal gyorsabban lélegeznek, mint az idősebb gyermekek és felnőttek. Míg a felnőttek esetében 14-18/perc a normális légzésszám, addig egy egészséges, fejlett újszülötté 40-60/perc közötti (ez alvás közben lelassulhat a percenkénti 30-40 légzésre).

Légzésszám korcsoportonként

Ennek az az oka, hogy az újszülöttek mellkasa és tüdeje jóval kisebb, légútjaik szűkebbek és légzőizmaik is fejletlenebbek a felnőttekéhez képest.

Sokszor aggodalmat vált ki a hozzátartozókból, amikor azt tapasztalják, hogy az újszülött rendszertelenül veszi a levegőt. A békésen szunyókáló babáknál feltűnhet, hogy időnként gyorsabban és mélyebben, majd lassabban és felszínesebben veszik a levegőt. Az pedig különösen nagy riadalmat okoz, amikor a szülők azt észlelik, hogy a picik időnként rövidebb (akár 10 másodpercnyi) szünetet is tartanak a légvételek között, majd külső stimuláció nélkül folytatják a légzést egyre mélyebb lélegzetvételekkel. Nem kell megijedni, ez kezdetben teljesen normális jelenség is lehet, amit periodikus légzésnek nevezünk, és a légzésellenőrző központ éretlenségével magyarázható.

Ha azonban stressz éri vagy sír, a légzésszáma is megemelkedik (akár 60 légzés/percet is elérhet). Fontos, hogy amint megnyugszik a baba, a légzésszámnak is normalizálódnia kell. Két hónapos kor alatt a percenként 60 alatti, 2-12 hónapos kor között pedig a percenként 50 alatti légzésszámot tekintjük normálisnak. Ha a csecsemő nyugodt, és továbbra is azt tapasztaljuk, hogy folyamatosan gyorsan lélegzik, ez problémát jelezhet. Lényeges, hogy a szülő észrevegye a baba légzésében megfigyelhető egyéb szokatlan jeleket is. Ilyen például az orrszárnyi légzés, a belégzéssel egyidőben megfigyelhető mellkasi behúzódás, a hasi légzés fokozódása vagy a be- és kilégzést kísérő szokatlan hangok (hangos belégzés, préselő, sípoló hangok vagy nyögések kilégzéskor).

Amennyiben a baba ajkai és bőre szederjessé válik, vagy egyéb riasztó tünetek (bágyadtság, eszméletvesztés, hányás, láz, mellkasi fájdalom) is társulnak a nehezített légzéshez, azonnali orvosi segítséget, mentőt kell hívni a gyermekhez.

Újszülöttkori ápolás és rutinok

A baba születése utáni időszak általában kihívást jelent az anyukáknak - főleg, ha az első babájukról van szó. Az első 6 hétig nevezzük a csecsemőt újszülöttnek. Ezalatt már rengeteget fejlődik, és a napi rutin is kialakul, rendezettebbé válik. A napi rutin kialakítása türelmet igényel.

Köldökápolás

Régebben a baba köldökét 70%-os alkohollal, illetve kifejezetten erre a célra kevert gyógyszertári hintőporral és steril vattával kezelték. Ma már új irányzat terjedt el, és a legtöbb orvos egyetért azzal, hogy a hintőpor inkább árt, mint segít. Az új irányzat szerint elegendő a baba köldökét tisztán és szárazon tartani, szükség esetén lehet valamilyen fertőtlenítőszert alkalmazni. Arra is kell figyelni, hogy vizelet vagy széklet ne kerüljön a köldökcsonk területére és a pelenka széle se súrolja. A köldökcsonkban nincsenek idegek, ezért nem fog fájni a babának, amikor épp a köldökét tisztogatod. A csonk maga a születést követő 8-12 napon belül esik le, rendszerint vérzik egy kicsit és enyhe szagot áraszt.

Táplálás

Az újszülött számára a legideálisabb táplálék az anyatej, akár 6 hónapos koráig önállóan is elegendő számára. Az etetés történhet emlőből, de szükség esetén a lefejt anyatej adható üvegből is. A szoptatásban ma már többféle irányzat létezik - sokan hisznek az igény szerinti szoptatásban, amikor a baba azonnal enni kap, ha éhes. Mások valamilyen rendszer szerint szoptatnak. Az igény szerinti szoptatás annyit jelent, hogy a babát sem időben, sem mennyiségben nem korlátozzuk. Ebben fontos a család igényeinek figyelembe vétele.

Ha az anyatej nem elegendő, vagy egyáltalán nincs lehetőség anyatejes táplálásra, akkor a tápszer lehet a megoldás. A tápszerek között találsz 1-2-3-mas jelölésűt, ezek közül az újszülött az 1-es számút kaphatja, amit az orvos felírhat receptre is.

Újszülöttnél, fiatal csecsemőnél korai jel az éhségre a tátogás, a száj nyitogatása, a cuppogás, nyelv öltögetése, ajkak nyalogatása, ujjak és kezek szájba vétele és szopása, fej forgatása, kereső mozdulatok, melyeket szaporább légvételek kísérnek. Ezek az ún. korai éhségjelek. Ha ezekre a baba nem kerül mellre, egyre éberebb és nyugtalanabb lehet, nyöszörögni, végül sírni kezd (késői éhségjel).

A kisbabák gyakran az étvágy változásával fejezik ki magukat. Amennyiben a csecsemő jó kedélyű, egyéb tünete nincs, súlya gyarapszik, általános elvként szoptathatjuk igény szerint. A legtöbb kisbaba bukik néha. A csecsemőkori reflux élettani jelenség, születés után a nyelőcső záróizma még nincs kellő mértékben megerősödve. Büfiztetés közben, vagy akár attól függetlenül is, tapasztalhatjuk. Elősegíti a létrejöttét, ha a kisbaba mohón szopizik és sok levegőt nyel, illetve ha túl sokat eszik. Ha néhány hónapos korban is fennmarad, illetve panaszt okoz (a súlyfejlődés stagnálása, állandósult légúti tünetek, ismétlődő középfülgyulladások), konzultálni kell a gyerekorvossal.

Pelenkázás

Ma már igen széles a pelenkák piaca. Nagyon kedveltek, praktikusak az eldobható, egyszer használatos nadrágpelenkák, de áruk magasabb és a környezetet is terhelik. A pelenkázásnál figyelni kell arra, hogy a pelus ne legyen túl laza - ilyenkor leeshet a piciről, illetve a feladatát sem látja el. Ha a pelus túl szoros, akkor pedig fájdalmat okozhat. A pelenkázást érdemes egy sima, mosható, keményebb felületen végezni, ahonnan a baba nem tud leesni mozgás közben.

Fürdetés és higiénia

Gyakori kérdés, hogy az újszülöttet minden nap kell-e fürdetni. Alapvetően nincs rá szükség, de sokan mégis ragaszkodnak hozzá a napi rutin részeként. A fürdetéshez használt víz ne legyen testhőmérsékletű, és pár centi elegendő belőle. A babát még formázott kád esetén is stabilan tartsd a feje-nyaka alatt átnyúlva a karját fogva C fogással. A helyiségben is legyen viszonylag meleg, 24-25 fok az ideális.

Néha előfordul, hogy a baba szeme váladékozik, csipásodik születés után, és gyakran a könnycsatorna sem nyílik meg azonnal. Ilyen esetben a baba szemét érdemes forralt, lehűtött vízzel törölni kívülről befelé, a szemzúg felé. Az orrocskából a beszáradt váladékot benedvesített textilpelenka sarkával lehet kitörölni. Kizárólag a fül külső részét, a fülkagylót szabad tisztítani. Az újszülött körme gyakran hosszú, amivel megkarmolhatja magát. A köröm hosszából kizárólag lekerekített végű ollóval szabad vágni, amelyet minden használat előtt fertőtleníteni kell.

Az újszülött alvása és alvászavarok

Általánosságban elmondható, hogy a két hónapos csecsemők alvási ideje 30 perctől 4 óráig terjedhet, és a csecsemők napközben többször is alszanak. Két hónapos korukban az éjszakai alvásuk kezd stabilizálódni, így számíthat arra, hogy a baba hosszabb ideig, 4-6 órát alszik majd egyhuzamban éjszaka. Az alvásritmus is fokozatosan alakul ki, ahogy a baba növekszik. A legfontosabb dolog, amit figyelni kell, hogy a baba éber és boldog-e, amikor ébren van, és hogy eleget alszik-e, mivel az alvás fontos a fejlődése szempontjából.

A két hónapos csecsemő alvásigénye magas, így akár napi 14 vagy 17 órát is aludhat. Ez az idő magában foglalja a nappali és az éjszakai alvást is, és az alvás hossza változó lehet: előfordulhat, hogy a baba csak fél órát vagy akár öt órát is alszik egyhuzamban. Teljesen normális, hogy egyes azonos korú csecsemők éberebbek, mint mások. Fontos azonban, hogy figyelemmel kísérje a baba alvásigényét, és igyekezzen támogatni azt.

A baba alvási ritmusa két-három hónapos korában kezd stabilizálódni. A nappal és az éjszaka közötti különbség segít gyermekének megérteni a rendszeres napi ritmust és rutint. Ezért etesse rendszeresen a babát nappal, és lehetőleg csökkentse az éjszakai etetések számát. Győződjön meg róla, hogy a környezet megnyugtató és alkalmas a baba alvására. A sötét, csendes és viszonylag hűvös szoba elősegíti a jó minőségű alvást. Az olyan nyugtató szokások, mint az esti fürdetés vagy az esti mese segíthetnek a babának felkészülni az alvásra.

Az éjszakai ébredés normális a csecsemőknél, ha azonban elhúzódik, el kell gondolkodnia a lehetséges okokon. Az alvási apnoe ritkább, és tünetei közé tartozik az alvás közbeni szakaszos légzés. Ha azt gyanítja, hogy gyermeke ebben szenved, mindenképpen forduljon orvoshoz. Ne feledje, hogy minden baba egyedi, és hogy az alvászavarok sokféleképpen kezelhetők.

Az etetés és az alvás szorosan összefügg. A gyermek ebben a korban gyakran eszik, akár 2-4 óránként is. Ezenkívül gyakran elalszik evés után, ami közvetlenül befolyásolja az alvásritmust. Éjszaka a baba éhesen ébredhet, ezért fontos, hogy elalvás előtt eleget egyen. Általánosságban elmondható, hogy minél jobban eszik a baba napközben, annál jobban alszik éjszaka.

Az éjszakai ébredések kihívást jelenthetnek a szülők számára, ezért tudniuk kell, hogy ez a baba fejlődésének normális része. Ha a baba éjszaka felébred, lehet, hogy éhes vagy nedves a pelenkája. Az éjszakai ébredés különböző eszközökkel kezelhető. A különböző lefekvési rutinok hozzájárulnak a baba megnyugtatásához, a fürdetés egy jó megoldás. Az, hogy a baba hogyan érzi magát napközben, szintén hatással van az éjszakai alvására. Ezért napközben vegyen részt játékokban és élvezetes tevékenységekben, amelyek aztán elősegítik az éjszakai alvását.

Az alvó kisbabát figyelve sokan kórosnak gondolják, amikor nyöszörög, szemhéja remeg, arcizmai grimaszolnak, rendszertelenül lélegzik, izmai megfeszülnek. Ez valójában a REM- (rapid eye movement) alvás fázisa, ami felnőtteknél is jelen van.

Bölcsőhalál (SIDS) megelőzése

Többen kérnek segítséget a bölcsőhaláltól (sudden infant death syndrome, SIDS) való félelmükben. Magyarországon a SIDS gyakorisága az összes csecsemőhalál 1-2 ezreléke, azaz 6-12 csecsemő évente. 1 hónapos és 1 éves kor között következhet be, 2-4 hónaposan tetőzik az előfordulása. A halál közvetlen oka nem deríthető fel sem az előzmények, sem a kórbonctani leletek alapján. A megelőzéshez az alábbi tanácsok betartása javasolt:

• Éjszaka mindig háton fektessük a csecsemőt! Lényegesen több bölcsőhalált regisztráltak hason altatott piciknél.
• Etetés után büfiztessük a kisbabát!
• A csecsemő matraca legyen kemény! Feje alá összehajtogatott pelenkát tegyünk!
• Felső légúti hurutos megbetegedések esetén a csecsemő fokozott figyelmet igényel.

A légzésfigyelő berendezések igen elterjedtek, nagy segítséget nyújtanak a csecsemők észlelésében. Fontos, hogy a laikus számára semmit sem ér a légzésfigyelő a csecsemő-újraélesztés ismerete nélkül; hamis biztonságérzetet kölcsönöz! Sok hasznos írás, videó található az interneten, ami a laikusoknak elmagyarázza a csecsemő-újraélesztést, de ezek inkább a szakemberek segítségével elsajátított ismeretek felfrissítésére, szinten tartására valók. Nem mellőzhető a gyakorlati oktatás.

Kommunikáció és kötődés: Amikor a baba nem tűnik élénknek

Vannak babák, akik már 2-3 hónapos koruktól kezdve kerek szemekkel vizslatják édesanyjuk arcát, és várják, hogy mit mesél nekik az anyuka. Mások az intenzívebb mozgásfejlődési szakaszokban látszólag „nem érnek rá” mással foglalkozni, viszont a különböző mozgásformákat (forgás, kúszás, mászás, felállás, stb.) szinte éjjel-nappal gyakorolják. Fontos tudni, hogy a beszédfejlődés, a kommunikáció, a testbeszéd, mimika fejlődése szorosan összefügg a mozgásfejlődéssel. A nagymozgások gyakorlása és a finommotorika megfelelő fejlettsége is alapfeltétele annak, hogy később a gyermek megfelelően képes legyen használni a beszédképző szerveit. Ez tehát hasznos.

Ne feledjük, minden baba más ütemben fejlődik, és más személyiséget rejteget magában. (Vannak akik felnőttként is nyugodtabb típusok, mások egész nap tevékenykednek, van, aki szereti az aktív sportokat, van, aki jógázik, stb.) Azok az anyukák szerencsésnek érezhetik magukat, akiknek a kisbabája fogékony és magától is jól képes figyelni a beszédre, énekre, mondókára.

Mit tegyünk, ha a baba aktívabb?

Ha a gyermek egy percre sem áll meg, és nehéz lekötni a beszédre, énekre, mondókákra való figyeléssel, fontos tudni, hogy a sok mozgásforma gyakorlása nagyon is hasznos a későbbiekre nézve. Vannak azonban egyszerű tippek, szituációk, amikor az aktívabb csöppségeket is le lehet kötni hosszabb - rövidebb időre:

• Babajelek: Az első kérdésre válasz, hogy minden baba megtanul babajeleket, még akkor is, ha nem is jelelünk vele tudatosan. A beszéd előtti időszakban a gyerekek sokkal fogékonyabbak a nonverbális jelekre, a testünkkel, kezünkkel, és mimikánkkal történő jelzésekre. Ezért - amikor már kezük tudatos irányítására képesek - örömmel tanulják meg az integetést, tapsolást, vagy felnyújtják a karjukat, hogy vegyük fel őket, szájukkal tátognak, a halacskát utánozva, vagy felemelik a mutatóujjukat, ha hallanak valami érdekest. Meg kell találnod azokat a dolgokat, amiket nagyon kedvel a gyermeked, és tudod hogy figyel rá, ezeket a jeleket kell rendszeresen jelelni neki. Fokozatosan próbáld növelni azt az időt, amikor foglalkozol vele.
• Rendszeresség: Igyekezz a napotok során 4-5 dolgot találni, amit mindig megnéztek, elmondod neki, mi ez, jeleled is. Használd ki a statikus tevékenységeket ahhoz, hogy mesélj, beszélj, mondókázz, énekelj, mutass babajeleket neki (pl. pelenkázás, etetés közben).

A kötődés és érzelmi biztonság fontossága

A korábbi fejlődéspszichológiában megalkotott csecsemőkép, miszerint a „csecsemő passzív, differenciálatlan és ösztöneinek kiszolgáltatott lény” mára jelentősen módosult: „a csecsemő aktív, differenciált és kapcsolatteremtésre képes lény”. Saját, egyéni jelzései vannak, amit meg kell tanulni felismerni, értékelni és megfelelően reagálni rájuk.

Az érintés a megszületés pillanatától kezdve fontos kommunikációs csatorna, valamint a kötődés kialakulásának is az egyik feltétele, illetve megalapozója. A fizikai kontaktus erősíti az érzelmi kötődést, növeli a biztonságérzetet, és a stressz kezelésében is segít. Nagyon fontos, hogy a szülő vagy a gondozó érzékenyen reagáljon a gyermek a szükségleteire, tehát felismerje a gyermek jelzéseit, és megfelelően válaszoljon is ezekre. Ha valaki a kicsi rendelkezésére áll, az egy folyamatos biztonságot, érzelmi támogatást jelent, és ebből a válaszkészségből tapasztalja meg a baba, hogy az ő szükségletei fontosak, ő is számít családban, vele is foglalkozik valaki, reagálnak arra, amit ő közvetíteni szeretne.

Életük elején többnyire sírással tudják jelezni a kisbabák, hogy szükségük van valamire, és ezért is fontos az, hogy a környezet válaszkész legyen. „Ennek következménye pedig az, hogy megtanulják, hogy az ő jelzéseikre nem érkezik válasz, ők nem fontosak, és ez egyfajta tehetetlenségállapotot okoz náluk, amely érzelmi elzárkózást is kiválthat. Ezért lehet az, hogy hosszabb távon már nem is próbálkoznak a kötődéssel, a kapcsolatfelvétellel és a kommunikációval.

A sírás funkciói

A sírásnak számos funkciója, hatása lehet. Egy beszélni még nem tudó baba igényeinek kifejezése mellett számos egyéb funkciója is lehet a sírásnak. A pityergés egyebek mellett segít az érzelemszabályozásban, a megnyugvásban és a szorongás csökkentésében is, mégpedig azáltal, hogy aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert (PNS), mindez pedig segít ellazulni. Az is bizonyított tény, hogy a könnyek hullatása oxitocint és endorfinokat szabadít fel a szervezetben, ez pedig hozzájárulhat például mind a lelki, mind a testi fájdalom mérséklődéséhez, valamint stresszoldó hatása miatt javíthatja a hangulatot is. A könnyek egyébként a szem egészségének fenntartásában is fontos szerepet játszanak, így ugyanis kimosódnak a baktériumok, illetve kisebb eséllyel száradnak ki a szem nyálkahártyái. Ismert továbbá, hogy a sírás - szintén a stressz- és szorongásoldó hatás miatt - elősegítheti a jobb alvásminőséget. Ettől még természetesen nem arról van szó, hogy hagyjunk egyedül, magára hagyottan sírni egy babát. A vigasznyújtásnak ugyanis nem a sírás megszüntetése az elsődleges célja, hanem az érzelmi támasz és támogatás adása.

Az anyák az újszülöttjük sírását már 48 órás korban fel tudják ismerni. Később a sírás jellegéből is következtetni tudnak a kiváltó tényezőkre. Az alapsírás, amivel a kisbabák az éhséget is jelzik, szabályos ritmusú, rövid szünetekkel megszakítva, gyors váltásokkal ismétlődve. Az unalmi sírás ennek a változata, több levegő nehezedik a hangszalagokra. A fájdalmas sírás rendszerint hirtelen tör elő.

A hospitalizáció jelensége

A jogszabály szerint nevelőszülőknél kellene elhelyezni minden tizenkét év alatti, gyermekvédelmi gondoskodásra szoruló gyereket. Csakhogy nem mindenkit tudnak hova kihelyezni, hiszen túl kevés az olyan felnőtt, aki vállalná ezeknek a babáknak az átmeneti gondozását. Emiatt van az, hogy egyes gyerekek akár egy évig is kórházban vannak. Ám érzelmi biztonságot ott sem feltétlen kapnak. A Mindwell szakértője szerint az érintett babák szociális helyzetét nézve már az is előrelépés lehet, ha valaki - vagy akár többen felváltva - a lehetőségeihez mérten gondoskodik róluk.

Azt a jelenséget, amikor egy baba életében nincs olyan személy, akihez érzelmileg kötődni tudna, és emiatt a viselkedésében is változások mutatkoznak, szakszóval hospitalizációnak nevezik. A kórházban egyedül lévő gyerekek látogatását vállaló Nevetnikék Alapítvány azonban arra hívta fel a figyelmet a közelmúltban, hogy ez a probléma nem csupán a magukra hagyott babáknál, hanem a betegségük miatt hosszú kezelésre szoruló és kórházban fekvő, a szüleiktől távol lévő gyerekeknél is kialakulhat. Nem mindenki engedheti meg magának ugyanis, hogy gyermeke teljes kezelése és gyógyulása idejére ő is a kórházba „költözzön” - illetve az intézmények sem feltétlenül tudják befogadni a szülőket.

Fontos megemlíteni továbbá, hogy egy szerető és összetartó családban is bármikor alakulhat úgy az élet, hogy a kiskorúnak ideiglenesen le kell mondania a közvetlen fizikai kontaktusról az anyjával, apjával vagy más gondozójával - például valamilyen súlyos betegség, egy műtét utáni lábadozás, átmeneti vagy tartós bénulás, esetleg a nevelő karjainak amputációja miatt. „A legfontosabb az elérhetőség, az érzelmi támogatás. Tehát az, hogy kommunikálok a babával, tartom vele a szemkontaktust, illetve egyéb nonverbális kommunikációs formákkal is nagyon jól lehet érzelmeket közvetíteni.”

tags: #ujszulott #nem #elenk