A magyar tarka szarvasmarha, vagy régebbi elnevezésével magyar pirostarka kettős hasznosítású (tej- és hústermelő), Magyarországon kialakult marhafajta.
A szarvasmarha (Bos taurus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó faj. Húsáért kezdték tenyészteni, később tejét is hasznosították, sőt, az ember munkáját is segítette igavonóként. Azóta számos fajtáját tenyésztették ki, részben visszakeresztezve a vad rokonokkal. A bika és a tehén szavak számos más emlős felnőtt hímjét, illetve nőstényét is jelentik.
A magyar tarka története és kialakulása
Az első nyugati fajták (például a szimmentáli marha) már a 18. században, a bajor telepesekkel együtt megérkeztek Magyarországra. A 19. század első felében a kimondottan hústermelő marhának számító magyar szürke szarvasmarha helyett igény jelentkezett egy elsősorban tejtermelő szarvasmarhafajta iránt. A döntő fordulatot a dualizmus kora hozta, amikor fokozódott a kereslet a tej és a tejtermékek, és ezzel a korszerű, jobb termelőképességű, igényesebb fajták iránt.
Egy 1894. évi törvénycikk alapján elkészült az állattenyésztési szabályozás és a tenyészkerületi beosztás. Ez kedvezett a különböző tájfajták kialakulásának. Az Alföldön szürkemarhabikát, a Dunántúlon szimmentálit, a Felvidéken pinzgauit, a Kárpátokban a borzderes bikákat lehetett használni a köztenyésztésben. Így alakultak ki a tájfajták, amelyek közül a legrégibb, és leghíresebb a bonyhádi pirostarka, amely kiváló tejtermelő volt, elsősorban nyugati fajták keresztezésével nyerték. Több marhafajta hatással volt a kialakulására, de főként a Tolna vármegyei földbirtokosok által Svájcból importált berni fajta.
Később tervszerűen beavatkozva a tenyésztésbe két szimmentáli bikával javítottak az állományon. A szimmentáli bikák sötétebb piros színt eredményeztek, innen a pirostarka elnevezés. 1890-ben mutatták be Bécsben, majd a fajta a millenniumi kiállításon I. díjat nyert. Azóta is a nemesítésben pirostarka szimmentáli bikákat használnak.
A 20. század első éveiben megváltozott a tenyésztés iránya, a küllem helyett a termelékenység került előtérbe. Kiválogatták a jó termelőképességű egyedeket, majd a továbbtenyésztésük után már küllemre szelektáltak. Az új fajta kialakításába bevonták a tájfajtákat, amelyek a bonyhádi kivételével az 1940-es évekre beleolvadtak az újonnan kialakult magyar tarka fajtába.
A magyar tarka szarvasmarha sokféle ősre visszavezethető nagy fokú változékonyságából adódóan a két világháború közötti időben világrekorder tejtermelő egyedek is kerültek ki a fajtából. A két világháború között az állomány homogenitását a szimmentáli fajta tenyésztésbe vonásával érték el. Ezzel a keresztezéssel javítani lehetett a magyar tarka tej- és hústermelését és igázhatóságát. Wellmann Oszkár határozta meg először a fajta bírálati szempontjait és törzskönyvezését, elősegítette az egységes tenyésztési célok kialakítását. A második világháborúban az állomány fele veszett oda.
A magyar tarka jellegzetességei és hasznosítása
Egy 1950-ben hozott rendelet szerint a magyar tarkát kettős hasznosítású fajtaként kell tenyészteni. A nemesítésre irányuló keresztezések nem vezettek kielégítő eredményre, bár kialakult egy fajtaváltozat, a negyedrészt Jersey tejelő magyar tarka. Bebizonyosodott az is, hogy a magyar tarka húsmarhaként is jó eredményeket érhet el. Ám az 1972-ben kihirdetett kormányprogram hatására a populáció létszáma erősen lecsökkent. Ma a szarvasmarha-állomány 18-20%-a a magyar tarka. A fajtát ma Romániában „bălţata românească” néven tartják számon, őshonos román fajtaként.
Színe sárga-piros-tarka. Élénk, jóindulatú állat. Átlagosan 607 kg élőtömegű, a tehén 600-700 kg, a bika 800 kg. 271 tejelési nap alatt 3208 kg tejet ad. Az alapfajta a tőgy és a tőgybimbó alakulása miatt gépi fejésre nem igazán alkalmas, viszont hústermelő képessége jó. A tejelő magyar tarka génösszetétele 25% Jersey, 75% magyar tarka.
A szarvasmarha tenyésztés globális perspektívái
A szarvasmarha tartása világszerte rendkívül elterjedt, és a világ legtöbb országában találhatók szarvasmarha-állományok. A világ legnagyobb szarvasmarha tartói közé tartozik Brazília, India, az Egyesült Államok, Etiópia és Kína. Ezek az országok a 2021-es állományuk alapján az első öt helyen álltak.
Ugyan a szarvasmarhát leginkább tej- és hústermelésre használják, a gépesítés előtt jelentős volt az aránya az igavonásban is; az igába - amely szekérhez vagy ekéhez van kötve - főleg az ökröket (kiherélt bikák) használták, illetve egyes térségekben még használják fel, de ha nem túl nagy a teher, akkor tehenet is igába lehet fogni. Ezenkívül felhasználják a tülkét, valamint a bőrét is. Trágyája felhasználható trágyázás céljára, de lehet belőle tüzelő vagy építőanyag is.
Jövedelmező a szarvasmarha hizlalás
A szarvasmarha típusai és jellemzői
Hasznosítás szerint vannak tejtermelő, hústermelő és vegyes hasznosítású fajták. A közöttük levő különbségek genetikailag meghatározottak. A specializáció a 18. században kezdődött. A magas tejtermelésű képességű fajták szervezetében a növekedési hormon magasabb szintjét mérték. A húsmarhákat arra tenyésztették, hogy húsuk szerkezete kedvezőbb legyen. Régebben a vágóba szánt hímnemű állatokat kasztrálták, ugyanebből a célból. Vágnak mind hím-, mind nőnemű egyedeket.
Hús- és tejtermelő fajták összehasonlítása
| Fajta neve | Hasznosítás | Élőtömeg (tehén) | Élőtömeg (bika) | Tejtermelés (liter/év) |
|---|---|---|---|---|
| Magyar Tarka | Kettős (tej- és hústermelő) | 600-700 kg | 800 kg | 3208 kg (271 nap alatt) |
| Magyar Szürke | Hústermelő | N/A | N/A | N/A |
| Szimmentáli | Kettős (tej- és hústermelő) | 650-750 kg | 1100-1300 kg | 4500-5000 liter |
A tömeges állattartás és a technikai fejlődés miatt számos fajta kihalt, vagy került veszélybe. Németországban a GEH minden évben választ egy veszélyeztetett haszonállatfajtát, hogy felhívja a figyelmet helyzetére.
A szarvasmarhák viselkedése és egészsége
A béketűrés alól kivétel, ha az anyatehén veszélyben érzi borját; különösen, ha rideg tartású, és ritkán lát embert. Még nagyobb a veszély, ha az emberrel kutyák is vannak, és nem egy tehén, hanem egy egész csorda érzi veszélyben a borjakat. Az egyik eset 2014-ben történt, amikor egy német szabadságoló nőt kutyájával együtt 20 tehén taposott agyon. 2017-ben a nő hozzátartozói 360 000 eurós fájdalomdíjat követeltek. A per 2017 május 9-én kezdődött, és azt a megjegyzést tették, hogy, ha elítélik a tehenek gazdáját, akkor a tehenészek le fogják zárni azt a legelőt, ahol a marhákkal vannak, így leszűkül az a terep, ahova kirándulni lehet menni. 2017 május 8-án Kirchberg an der Raabnál egy 80 éves egykori mezőgazdászt megtámadt egy vemhes tehén, és az idős férfi meghalt. A tehén még aznap megszülte borját. 2017 június 7-én Erlnél (Tirol) a Kranzhornalmon két 70 éves nő kutyákkal kirándult, amikor egy sövénnyel elkerített területen borjas tehenek támadtak rájuk. 2018 május 16-án Tirol információs kampányt indított „Die Alm ist kein Streichelzoo“ címmel.
A szarvasmarhák növényevők. Kérődzéssel azonban jobban tudják hasznosítani a táplálék energiatartalmát. Felnőttkorban a szarvasmarhának 32 foga van. Az alsó állkapocsban mindkét oldalon három metszőfog, egy szemfog és hat rágófog foglal helyet. A felső állkapocsban nincsenek metsző- és szemfogak; porcszalag helyettesíti őket. A füvet a marha a metszőfogak és a porcszalag közé fogja, majd egy fejmozdulattal leszakítja. A kérődzőknek, így a marhának is négy gyomra van: bendő, hálós gyomor, leveles gyomor, oltógyomor. A szarvasmarha naponta kérődzéssel együtt 30 ezer rágómozdulatot tesz, és napi 150 liter nyálat termel. Nem csoda, hogy forró napokon napi 180 liter vizet vesz magához, és perceként 25 liter vizet is képes lenyelni. Emésztés közben más kérődzőkhöz hasonlóan erjesztési gázok keletkeznek, melyeket az állat felböfög.
A szarvasmarha egyik legújabb és legismertebb betegsége a BSE (Bovine Spongiform Encephalopathia, vagyis szivacsos agyvelőelfajulás), más néven kergemarha-kór. Valószínűsíthetően kapcsolatban áll a kiskérődzők surlókórjával (scrapie) és az embereknél előforduló Kreuzfeld-Jakob kórral.
A szarvasmarha kulturális jelentősége
A hinduizmus szent állata. Sok nomád kultúrában a marhák száma a vagyon fokmérője és státuszszimbólum, emiatt ritkán vágnak belőlük. István törvényeinek egyszeri átolvasása világossá teszi számunkra, hogy a Kárpát-medencei népesség legfőbb értékmérője még nem a pénz volt, hanem a tinó, vagyis a fiatal (még igába nem fogott) ökör. Ez arra mutat, hogy nagyon jelentős lehetett az állattartás, hiszen az állattartók rendelkeztek tinókkal. Ezekkel kellett a kirótt büntetéseket fizetni. Az is kiderül, hogy a tinókkal való rendelkezés mértéke a gazdagság fokmérője volt.
Spanyolországban, Portugáliában, Dél-Franciaországban, az egykori spanyol gyarmatokon és más területeken, ahol erős a spanyol hatás, bikaviadalokat szoktak tartani, ahol a bika ellen emberek harcolnak, és amik többnyire a bika, és néha egy vagy több ember halálával végződnek.
tags: #ujszulott #magyartarka #kis #bikak