Amikor egy újszülött megérkezik a családba, a szülők figyelme ösztönösen a legapróbb rezdüléseire irányul, és szinte minden pillanatot a baba megfigyelésével töltenek. Az egyik leggyakoribb aggodalomforrás a kicsi légzése, amely gyakran tűnik szabálytalannak, gyorsnak vagy éppen ijesztően halknak a felnőttek megszokott ritmusához képest. Ez a bizonytalanság teljesen természetes, hiszen a csecsemők szervezete még intenzív fejlődésben van, és légzési mechanizmusuk jelentősen eltér az érett szervezettől.
A méhen kívüli élet az első lélegzetvételekkel kezdődik, a légzés pedig az egyik legalapvetőbb élettani funkciónk. Az újszülöttek sokkal gyorsabban lélegeznek, mint az idősebb gyermekek és felnőttek. Míg a felnőttek esetében 14-18/perc a normális légzésszám, addig egy egészséges, fejlett újszülötté 40-60/perc közötti (ez alvás közben lelassulhat a percenkénti 30-40 légzésre), egy csecsemőé 30-50, a kisdedeké pedig 25-32 percenként. Ennek az az oka, hogy az újszülöttek mellkasa és tüdeje jóval kisebb, légútjaik szűkebbek és légzőizmaik is fejletlenebbek a felnőttekéhez képest.
Az újszülöttek légzése az első hetekben kifejezetten kaotikusnak tűnhet egy külső szemlélő számára. A babák nem olyan egyenletesen és mélyen lélegeznek, mint mi, felnőttek, hanem gyakran váltogatják a tempót és a mélységet. A csecsemők percenkénti légzésszáma jóval magasabb, mint a nagyobb gyermekeké vagy a felnőtteké. Gyakran előfordul az úgynevezett periodikus légzés, amikor a baba gyorsan lélegzik néhányszor, majd egy rövid, pár másodperces szünetet tart. Ez a megállás általában nem tart tovább 5-10 másodpercnél, és utána a ritmus magától helyreáll. Ez kezdetben teljesen normális jelenség is lehet, amit periodikus légzésnek nevezünk, és a légzésellenőrző központ éretlenségével magyarázható.
A csecsemők anatómiai felépítése nagyban befolyásolja azt, hogyan áramlik a levegő a szervezetükben. Az orrjárataik rendkívül szűkek, ami azt jelenti, hogy már egy minimális váladékmennyiség is szörcsögő hangot eredményezhet. Érdekes megfigyelni, hogy a babák az első hónapokban szinte kizárólag az orrukon keresztül lélegeznek. Ez a reflexszerű viselkedés lehetővé teszi számukra, hogy szoptatás vagy cumisüvegből való táplálás közben is folyamatosan jusson oxigénhez a szervezetük. A mellkasfaluk is sokkal rugalmasabb és lágyabb, mint a felnőtteké, mivel a bordák még inkább porcos szerkezetűek. Emiatt a légzés során a mellkas és a has mozgása sokkal látványosabb és hangsúlyosabb.
Sokszor aggodalmat vált ki a hozzátartozókból, amikor azt tapasztalják, hogy az újszülött rendszertelenül veszi a levegőt. A békésen szunyókáló babáknál feltűnhet, hogy időnkén gyorsabban és mélyebben, majd lassabban és felszínesebben veszik a levegőt. Az pedig különösen nagy riadalmat okoz, amikor a szülők azt észlelik, hogy a picik időnként rövidebb (akár 10 másodpercnyi) szünetet is tartanak a légvételek között, majd külső stimuláció nélkül folytatják a légzést egyre mélyebb lélegzetvételekkel.
A légzést számtalan tényező befolyásolja a baba esetében is. Újszülötteknél megfigyelhető, hogy a korai, az élet első órájában biztosított bőrkontaktus esetén a baba kisebb stresszt él át, a légzése és szívverése is stabilabb. Ha azonban stressz éri vagy sír, a légzésszáma is megemelkedik (akár 60 légzés/percet is elérhet). Fontos, hogy amint megnyugszik a baba, a légzésszámnak is normalizálódnia kell. Két hónapos kor alatt a percenként 60 alatti, 2-12 hónapos kor között pedig a percenként 50 alatti légzésszámot tekintjük normálisnak. Ha a csecsemő nyugodt, és továbbra is azt tapasztaljuk, hogy folyamatosan gyorsan lélegzik, ez problémát jelezhet.
A babaszoba csendjében minden apró nesz felnagyítódik, és a szülők gyakran hallanak furcsa hangokat a bölcső felől. A legtöbb ilyen hang, mint a halk horkolás, a szörcsögés vagy a füttyögő hang, általában teljesen ártalmatlan. A tüsszentés szintén egy gyakori jelenség, amely nem feltétlenül jelent megfázást az újszülötteknél. Ez a baba ösztönös módja arra, hogy megtisztítsa az orrát a levegőben lévő irritáló anyagoktól. Néha mély sóhajokat is hallhatunk alvás közben, ami szintén a normális légzési mintázat része. Ez segít a tüdő legkisebb léghólyagocskáinak a megnyitásában és az oxigénfelvétel optimalizálásában.
Bár a legtöbb furcsaság természetes, vannak bizonyos vizuális és hallható jelek, amelyek légzési nehezítettségre utalhatnak. Az egyik legfontosabb ilyen jel az orrszárnyi légzés, amikor a baba minden egyes levegővételnél láthatóan kitágítja az orrlyukait. A behúzódások szintén komoly figyelmet igényelnek a szülők részéről. Ha azt látjuk, hogy a bordák között, a kulcscsont felett vagy a szegycsont alatti lágy rész mélyen besüpped a légvételkor, az a légzőizmok túlzott erőfeszítését jelzi. A nyögdécselő hang kilégzéskor egy másik klasszikus tünet, amely aggodalomra adhat okot. Ez egyfajta védekező mechanizmus, amellyel a szervezet próbálja bent tartani a levegőt a tüdőben, hogy javítsa az oxigénellátást.
A keringés és a légzés szoros összefüggése miatt a bőr színe sokat elárul az oxigénellátottságról. Normál esetben a csecsemő bőre rózsás, még ha a kezei és lábai néha hűvösek és enyhén kékes árnyalatúak is lehetnek. Valódi aggodalomra a centrális cyanosis ad okot, amikor az arc, az ajkak vagy a nyelv környéke válik szürkévé vagy kékké. Ez annak a jele, hogy a vér oxigénszintje nem megfelelő, és azonnali orvosi beavatkozást igényel. A sápadtság vagy a szürkés bőrszín szintén intő jel lehet, különösen, ha bágyadtsággal vagy etetési nehézséggel társul. Ha a baba nem akar szopizni, mert túl fáradt a légzéshez, az minden esetben alapos kivizsgálást tesz szükségessé.
Koraszülöttek és légzési problémák
A koraszülöttség a hirtelen csecsemőhalál (SIDS) rizikó faktora, ezért náluk (különösen az 1.500 gramm alatti születési súlyúaknál) a légzésfigyelő monitor otthoni használata és a szülők részére újszülött újraélesztő tanfolyam elvégzése javasolt.
Az apnoe gyakorisága és súlyossága növekszik az extrém koraszülöttek között, például egy 24. terhességi hétre született babánál gyakoribb és súlyosabb lehet, mint egy 35. A koraszülött babák állapotát monitorok figyelik, amik hangjelzéssel riasztanak, ha a baba 15-20 másodpercnél hosszabb ideig nem vesz levegőt és/vagy a pulzusszáma csökken. Attól függően, hogy a légzés milyen hosszú időre áll le, a vér oxigéntartalma csökken, ez kékes bőrszínt (cyanosis), és alacsony pulzusszámot eredményez.
Az újszülöttkori respirációs distressz-szindróma (NRDS) egy súlyos tüdőbetegség, amely az újszülötteket érinti. Az incidencia magasabb az extrém koraszülötteknél, és csökken, ahogy a terhességi kor a teljes időtartamhoz közeledik. Ennek oka a felületaktív anyag hiánya, egy olyan anyag, amely segíti a tüdő megfelelő kitágulását és összehúzódását. Az NRDS tünetei általában az élet első néhány órájában jelentkeznek. A bőr kékes színe a vér rossz oxigénellátása miatt.
A légzőszervek és a légzést szabályozó agyi területek fejletlensége gyakori probléma a koraszülött csecsemőknél, ami az alacsony születési súlyú koraszülötteknél még súlyosabb. Ez az állapot 20 másodpercnél tovább tartó légzésszünetként definiálható, spontán apnoés epizódokkal jár. Klinikailag a légzéskihagyást a szívfrekvencia lelassulása és/vagy a vér oxigénszaturációjának csökkenése kísérheti. Továbbá az apnoés epizód során a csecsemő bőre sápadttá vagy cianotikussá válhat, és csökkenhet az izomtónus. Minél alacsonyabb a gesztációs kor, annál nagyobb az apnoés epizódok kockázata, amelyek általában a születést követő 2. héten jelentkeznek.
Amennyiben az újszülött jó állapotú, késői köldökellátást alkalmazunk (kb. 1-2 perc a szülés után). Az érett egészséges újszülött a 37. - 42. hét között született. A 37. hét előtt született újszülött koraszülött, 42. hét után túlhordottnak tekinthető.
A koraszülött babák állapotát monitorok figyelik, amik hangjelzéssel riasztanak, ha a baba 15-20 másodpercnél hosszabb ideig nem vesz levegőt és/vagy a pulzusszáma csökken. Mi szülők gyakran aggódunk, hogy vajon ezek az oxigén- és vagy - pulzusszám csökkenések károsak-e? Abban az esetben, ha a baba nem tudja spontán rendezni a légzését, az újszülöttet kezünkkel gyengéden megérintjük, vagy „megdörzsöljük” és ez az inger stimulálja a légzést. Ez gyakran elegendő is. Ha a légút elzáródása az oka a légzés kimaradásnak, akkor a babát a hátára vagy az oldalára fektetjük a fejét középre fordítva. Ebben az esetben az orvos megkezdi a gyógyszeres kezelést és koffeint kap a baba, mely a légzőközpontot stimulálja.
Az alvási apnoe veszélyei és felismerése az okosórák segítségével
Újszülött paraméterek és fejlődés
A terhesgondozás kapcsán számos adat alapján tippelik meg a születendő gyermek paramétereit, ugyanakkor a fejlett ultrahang technika és szakmai hozzáértés ellenére, valós képet a születést követően kapunk a gyermekről, mely gyakran érdekes meglepetéseket tartogat.
Az érett, átlagos, „tankönyv szerinti” újszülött születési paraméterei: súlya 3300 g, hossza 50 cm, fejkörfogata 35 cm. Természetesen a legtöbb gyermek nem ismeri a tankönyvet. Az a szabály is egyre kevéssé állja meg a helyét, hogy fél éves korra a gyermek megkétszerezi, egy éves korra megháromszorozza a testsúlyát, ugyanakkor viszonyításnak még mindig használhatjuk.
A születést követően normál jelenség az újszülött súlyának 5-(10) %-kal való csökkenése, amely a 3-4. napon a legkifejezettebb, 10 % felett kórosnak tekinthető. A gyakori mellre tétel a legtöbb esetben megoldja a helyzetet, szükség esetén azonban folyadékpótlás is szükséges lehet. Az újszülött a születési súlyát a 7-10. napra nyeri vissza. Általában az újszülött súlya 150-200 grammal növekszik hetente, ennek megfelelően az első 4 hétben körülbelül 400 gramm (az első hetes súlyvesztés miatt), majd a 2-4. A második négy hónapban csökken a hízási ütem, hetente már csak 100-125 g az elvárt. Ezt követően a nagymozgások több kalória igénye miatt a gyarapodási ütem már csak 60-75 g egy éves korig.
Fontos megjegyezni, hogy a csecsemők súlyát nem érdemes naponta mérni, mert nem egyenletes a hízási ütemük - elegendő heti rendszerességgel követni, később, 2-3 hónapos kortól pedig havi mérlegelés javasolt.
A születési hossz nem tükrözi a gyermek későbbi testmagasságát, inkább az anyai tápláltsági állapottal mutat szorosabb összefüggést. Az első életévben a növekedés kb. 25 cm/év, majd 15 cm/év a második életévben.
A fejkörfogat meghatározása az első két évben az általános csecsemővizsgálat része, a gyermek fejlődésének fontos paramétere. Az újszülött fejkörfogata kb. 2 cm-rel nagyobb a mellkörfogatnál (a szülőcsatornán való akadálymentes áthaladás érdekében), ami egy éves korra kiegyenlítődik (kb. 46 cm).
Az újszülöttek súly szerinti csoportosítása:
- Alacsony születési súlyú, azaz 2500 g alatti
- Igen kis születési súlyú, azaz 1500 g alatti
- Extrém kis születési súlyú, azaz 1000 g alatti
A kisebb (az irodalomban IUGR =intraurein növekedési retardál - de ez az elnevezés kezd kikopni, helyette a SGA=gesztációs korhoz képest kisebb súlyú elnevezést használjuk) újszülöttek születési súlya az azonos korú magzatok súlyának 10 percentilis értéke alatt van, melynek oka lehet a magzati korban elszenvedett korai fertőzés vagy genetikai defektus, de a terhesség alatt fogyasztott kábítószer, alkohol vagy rendszeres dohányzás is ezt eredményezheti. A terhesség későbbi szakaszaiban megjelenő magasvérnyomás, cukorbetegség vagy elégtelen méhlepény működés ugyancsak a magzat súlyának stagnálását eredményezi, ilyenkor a gyermek a hosszához viszonyítva aránytalanul sovány, „öreg küllemű” lesz.
A születést követően ezek az alultáplált újszülöttek felzárkóztató súlynövekedést (catch-up growth) mutatnak, ugyanakkor nagyon fontos a mérték. Az első életévben történő túlzott kalóriabevitel megnöveli a felnőttkori civilizációs betegségek kockázatát (elhízás, inzulin-rezisztencia, magasvérnyomás betegség).
10-20 %-ban nem történik meg a behozó növekedés 2-3 éves korukig, ezek a gyermekek 3-4 cm-rel alacsonyabbak maradnak a szülők alapján várható mértéknél.
Értdemes megemlíteni a méhen belüli fokozott növekedést (LGA- large for gestational age) is, melyről a születési időhöz viszonyított 90 percentilis érték feletti súly és hossz esetén beszélünk. Oka leggyakrabban anyai gesztációs diabétesz (GDM), de egyéb szindrómák (pl. Beckwith-Wiedemann szindróma) is állhatnak a háttérben.
A 42. hét után túlhordás történik, ami ugyancsak veszélyeket rejthet magában, a túl nagy magzat nehezebben születik meg, gyakoribb a császármetszések száma. A nagy baba akár el is akadhat a szülőcsatornában és oxigénhiányos állapot is jelentkezhet, mely következtében a magzat székletet ürít a magzatvízbe, azaz mekóniumos, sötétzöld magzatvízből születik meg. Ez egy részről utalhat arra, hogy a gyermeknek már nem volt komfortos odabenn, de önmagában még nem akkora baj. Az igazi problémák a zöld magzatvíz félrenyeléséből adódhatnak, ami a baba súlyos légzési elégtelenségét eredményezheti és életveszélyes tüdőgyulladást, keringés összeomlást is okozhat.
A genetikai adottságok is nagyban befolyásolják az újszülött születési paramétereit, tehát továbbra is az egyik legfontosabb, hogy mielőtt a gyerek paramétereiből messzemenő következtetéseket vonnánk le, nézzük meg a szüleit.
Az Apgar-érték és a fejlődés nyomon követése
A megszületést követően az újszülött állapotának gyors megítélésére használják az ún., Apgar-értéket, melyet egy amerikai aneszteziológus nő, Virginia Apgar vezetett be, és mára szinte a világ összes országában használják. A megszületés utáni 1., 5. és 10. percben 5 fő paraméter alapján 2, 1 vagy 0 pontszámot, azaz maximum 10 pontszámot adnak az orvosok az újszülöttnek. A 8-10 közötti érték azt jelenti, hogy az újszülött jól van, az alacsonyabb pontszám esetén az újszülött további sürgősségi ellátást igényel.
A növekedési ütem érzékeny mutatója a gyermek egészséges fejlődésének, így az életkornak megfelelő hossz és súlyértéket mutató percentilis táblázatok követése kiemelt fontosságú.
Jó tudni...
A gyermekek fejlődésének követésére gyakran használunk ún. percentilis táblázatokat. Ezek a grafikonok több ezer gyermek adatait vizsgálva készültek, és azt mutatják, hogy pl. a gyermek magassága, vagy hossza hol helyezkedik el ebben az átlagot mutató összesítésben. Mivel jelentős eltérések lehetnek a lányok és fiúk között, így külön táblázat mutatja a nemek szerinti értékeket. A legfelső és legalsó (97-es és 3-as) percentilis érték tehát azt jelzi, hogy adott életkorban mekkora testsúly vagy testmagasság volt, amit a gyermekek csupán 3 %-a ért el, vagy haladott meg.
Az újszülött táplálása és gondozása
Az újszülött ösztönösen viselkedik, a szopóreflexnek köszönhetően tud szopni, keresi édesanyja emlőjét. Az igény szerinti szoptatás lehetővé teszi a gyermek szükségleteinek kielégítését, ami nem csak táplálkozási, hanem biztonság, fájdalomcsillapítás, immunizáció és kontaktus is. Az újszülött legjobb tápláléka az anyatej, összetétele és mennyisége mindig alkalmazkodik a gyermekhez! Amennyiben az első 4-6 hétben megvan a napi 5-6 pisis és 3-4 kakis pelenka, az újszülött a 2. hétre elérte a születési súlyát, a folyadékbevitel elegendő.
Az újszülöttkori vérzékenység megelőzése céljából megszületést követően érett újszülötteknek 2 mg K-vitamin per os, koraszülötteknek és antiepileptikum kezelésben részesülő anyák újszülöttjeinek 1 mg im. Szűrővizsgálati eredmény hiánya esetén az újszülött hepatitis B elleni aktív immunizálását meg kell kezdeni, az anya szűrését azonnal el kell végezni.
Az érett, egészséges újszülöttet az édesanyával közös szobában helyezzük el („rooming-in”) a nap 24 órájában.
Biztonságos környezet és megelőzés
A biztonságos alvási körülmények megteremtése az egyik leghatékonyabb módja a légzési zavarok és a bölcsőhalál kockázatának csökkentésére. A legfontosabb alapszabály a háton altatás, amely a kutatások szerint a legbiztonságosabb pozíció a csecsemők számára. A kiságy felülete legyen kemény és egyenletes, mentes minden felesleges tárgytól. A puha takarók, párnák, plüssállatok és rácsvédők bár esztétikusak, komoly kockázatot jelenthetnek, ha a baba arca elé kerülnek.
A szoba hőmérséklete szintén kulcsfontosságú tényező a nyugodt légzés szempontjából. A szakértők szerint a 18-20 fok közötti hőmérséklet az ideális a babaszobában, mivel a túlfűtött helyiség növeli a túlhevülés és a légzéskihagyás esélyét.
A lakás levegőminősége közvetlen hatással van a csecsemő légzőszerveinek egészségére. A dohányfüst az egyik legkárosabb tényező, amely jelentősen növeli az asztma, a légúti fertőzések és a bölcsőhalál kockázatát. Az erős illatanyagok, mint az illatgyertyák, illóolajok vagy a tömény öblítők is irritálhatják a kicsik érzékeny tüdejét. A babaszobában érdemes minimalizálni ezek használatát, és inkább a természetes tisztaságra törekedni. A levegő páratartalma ideális esetben 40-60% között mozog. A túl száraz levegő kiszárítja a nyálkahártyát, ami fogékonyabbá teszi a babát a fertőzésekre, míg a túl magas páratartalom kedvez a penészgomba elszaporodásának.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Ha a baba légzése tartósan, nyugalmi helyzetben is meghaladja a 60-as értéket, azt szapora légzésnek nevezzük. Ez egy olyan jelzés, amit érdemes megemlíteni a védőnőnek vagy a gyermekorvosnak a következő vizit alkalmával.
Amennyiben a baba ajkai és bőre szederjessé válik, vagy egyéb riasztó tünetek (bágyadtság, eszméletvesztés, hányás, láz, mellkasi fájdalom) is társulnak a nehezített légzéshez, azonnali orvosi segítséget, mentőt kell hívni a gyermekhez.
Ha a gyermek nem tud köhögni, nem ad ki hangot és az arca elszíneződik, meg kell kezdeni az életkornak megfelelő elsősegélynyújtást a mentők kiérkezéséig.
tags: #ujszulott #legzese #anatomiaja