Az inszemináció (mesterséges spermafelhelyezés) olyan mesterséges megtermékenyítési módszer, amelynél a termékenységi időszakban mesterségesen juttatnak e célra előkészített spermiumokat a méhüregbe. Az eljárás félúton van a természetes fogantatás és a lombikeljárás között, így a szakorvosok nagy figyelmet fordítanak a test természetes folyamataira.
Az inszeminációs beavatkozás a lombikprogramnál kisebb kockázatot jelent a házaspárok számára, ezért általában 6 sikertelen inszeminációt követően kerülhet sor lombikra. Elmondható, hogy általában 6 inszeminációs kezelésből sikeres terhesség érhető el. Az eljárás sikerességi rátája 15-20%, mely kedvezőbb a spontán „otthoni” teherbeesési aránynál (10-15%).
Mikor alkalmazzák az inszeminációt?
Az eljárást akkor alkalmazzák, amikor egyévnyi védekezés nélküli szexuális élet mellett (ilyenkor már meddőségről beszélünk) nem történik teherbeesés. Minden olyan esetben inszeminációra van szükség, amelynél a petevezeték nincs elzáródva, de otthon valamiért mégsem sikerül a teherbeesés. Indokolt lehet az inszemináció akkor is, ha a spermával van valamilyen probléma.
A női oldalt nézve a meddőség leggyakoribb oka a policisztás ovárium szindróma (PCOS), amelynél a gondot sokszor az okozza, hogy a nőknek vagy nem érik a tüszője, vagy ha érik, akkor lassan, nagyon hosszú ciklusokban. A női okok közül ki lehet emelni az endometriózist is, amely szintén akadálya lehet a spontán teherbeesésnek.
Az inszemináció feltételei
- Legalább egy petevezető átjárható legyen.
- Megfelelő tüszőérés és méhnyálkahártya megléte.
- A férfi esetében minimum 5 millió hímivarsejt jelenléte egy milliliter ondóváladékban.
- A pár mindkét tagjának szűrése a szexuálisan terjedő betegségekre.
Az eljárás menete
Az inszeminációt a tüszőrepedés ideje körül kell elvégezni. Ennek érdekében szükséges a tüszőérés folyamatának ultrahang vizsgálattal vagy más, a kezelőorvos által előírt módon történő követése és a tüszőrepedés idejének meghatározása. Ha a tüszőérést stimulálni kell, akkor gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.
A kezelés napján a házas(élet)társnak ondómintát kell adnia. A mintaadás történhet a helyszínen, illetve a megfelelő előírások betartása mellett lehet otthonról hozott. A laboratóriumi feldolgozást - egyfajta dúsítást - követően nőgyógyászati vizsgálatnak megfelelő helyzetben hüvelytükör segítségével látótérbe hozzák a méhnyakat, majd vékony katétert vezetnek a méhnyakcsatornán keresztül a méhüregbe, és a feldolgozott spermamintát a méhüregbe fecskendezik.
Maga az inszemináció alig tart tovább mint egy nőgyógyászati rákszűrés kenetlevétele, általában tehát nem hosszabb négy percnél. Azzal ugyanakkor számolni kell, hogy utána pihentetés következik, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a beavatkozást követően nem lehet felpattanni és távozni, hanem nagyjából 15-30 percet feküdni kell a vizsgálóágyon.
A beavatkozás utáni teendők
| Időpont | Teendő / Esemény |
|---|---|
| Közvetlen beavatkozás után | Legalább 15-30 perc pihenés vízszintes testhelyzetben. |
| Következő 2-3 napban | Ajánlott az együttlét, amely aktiválja az endogén hormonokat. |
| Menstruáció elmaradása után 24-48 órával | Vérvétellel történő βHCG hormon ellenőrzés. |
Kockázatok és kizáró okok
Bár az inszemináció nem okoz fájdalmat, csak minimális kellemetlenséggel járhat, bizonyos esetekben ellenjavallt:
- A nemi szervek aktív gyulladásos folyamatai esetén.
- Amennyiben a spermiumok száma kevesebb, mint 5 millió/ml.
- Mindkét oldali petevezető lezártsága esetén.
- Súlyos fokú endometriózis vagy kismedencei összenövések fennállásakor.
Az inszemináció leggyakoribb szövődményei a petefészkek hiperstimulációja, a többes terhesség, kismedencei gyulladás, valamint az allergiás reakció lehetnek. Mivel azonban a folyamat alatt fokozott az orvosi felügyelet, ezek kockázata körültekintő kivizsgálással minimalizálható.
tags: #mivel #jar #az #inszeminacio