Öt érzékünk közül a hallás az, amely már magzatkorunkban kifejlődik, ráadásul elsőként, így igen korán kezdjük kialakítani a külvilággal való kapcsolatot. Ahogyan a baba növekszik, a hallási képességei is egyre kifinomultabbá válnak. Az első egy-két évben ez nem csupán a hangok érzékeléséről szól, hanem a hallott ingerek értelmezéséről is.
A hallás fejlődése a méhen belül
Tudtad, hogy a baba anyukája pocakjában kezdetben rezgéseket érzékel, és később hallja meg a külvilág hangját? A 3. élethéten a fül, a hatodik héten pedig a fülkagyló is elkezd fejlődni klasszikus spirálképződményében. A 8. hét után a középfül, a 11. héten a membrán és a dobhártya alakul ki. A belső fül, csiga és csigajárat a 21. héten kapcsolódik az agykéreghez. Itt kezdődik el a hangok felismerése és memorizálása.
A hallás végül a 24. és 30. hetes magzatnál már érzékelni tudja anyukája testéből érkező hangokat, főként a szívverést. A kívülről jövőket - például szülei hangját - később fogja megkülönböztetni. A méhben a magzatok nagyjából fele olyan hangosan hallják a kívülről érkező hangokat, mint ahogyan mi. A babák reagálnak is ezekre a hangokra: felgyorsul vagy lelassul a szívverésük, annak megfelelően, hogy milyen tempójú és hangerejű a hallott hang. Az erős vagy gyors hangokra a baba szívverése gyorsul, a lágy és lassú hangokra pedig lassul.
A várandósság hónapjaiban megismerkedik a szülők és így a környezete hangjaival. Már itt elkezdi megtanulni a nyelv tulajdonságait. Az emberi hang iránt már a születéskor nagy figyelmet tanúsítanak a kisbabák. A babák már magzati korban is hallják a hangokat, a születésük előtti utolsó hetekben különös figyelmet fordítanak a külvilágból érkező hangokra, különösen a magas tónusúakra, és azokra, amelyek már ismerősek a számukra, például az édesanyjuk hangjára, vagy egy-egy ismerős dallamra.
A hangképzés
Az újszülött hallása a születés utáni hetekben
A születés utáni első hetekben az újszülöttek hallása még fejletlen, ezért a tompa hangokra, enyhe zajokra nem minden esetben reagálnak. Ennek oka többek közt az, hogy ilyenkor még a fülükben lévő maradék magzatvíz füldugóként szolgál számukra. Erős, éles hanghatásokra azonban már ekkor is összerezzennek.
A születést követően a hallás tovább tökéletesedik azáltal, hogy a hallójáratokban lévő magzatvíz felszívódik. Érdekes és valahol természetes az, hogy a babát már kezdetben is főként az emberi hang, beszéd ragadja meg. Meg tudja különböztetni a magas és mély hangokat, most épp a magasakat kedveli jobban. Első körben az újszülött hallásvizsgálat kötelezően szűri, ha gond lenne. Aztán folyamatosan érdemes figyelni, hogy a kisbabád egy-egy éles, hirtelen zajra teljes testével összerezzen-e, pislog vagy átkaroló mozdulatot végez a kezeivel, vagy pont ellenkezőleg, és abbahagyja a mocorgást?
Az idő előre haladtával egyre pontosabban érzékelik a hangokat, azt is, hogy honnan jönnek ezek, és mind a tekintetük, mind a fejük odafordításával keresik a hangforrást. Már röviddel a megszületésük után különbséget tudnak tenni a saját, és más babák sírása között. A születés utáni harmadik hónap körül az agy azon része, amely a hallásért, a beszédért és a szaglásért felelős, egyre aktívabb és befogadóbb lesz. Ekkor már a baba odafordul, amikor beszélnek hozzá, és igyekszik válaszolni a hallottakra.
A hallásfejlődés szakaszai a születés után
- 0-2 hónapos kor: Kezdetben megriad zajokra, később megszokja őket. Éles hangra összerándul, vagy sír mindaddig, amíg nem ébred arra, hogy körülötte mindig vannak különféle zajok, és ezek nem veszélyesek. Az emberi hangra figyel leginkább.
- 2-4 hónapos kor: Már a saját hangját is örömmel használja, sikkantgat. Édesanyja hangját megkülönbözteti másokétól. Ezért nagyon fontos, hogy anyukája mindig beszéljen hozzá. Három és négy hónapos körül a csecsemők már felismerik a tárgyak és a hangok közötti kapcsolatot. Eleinte csak oldalirányba fordulnak a hang keresése közben. A 4-5 hónapos baba már képes megkülönböztetni a közeledő és távolodó tárgyakat a hangjuk alapján.
- 5 hónapos kor: A kicsi már képes felismerni a hangok forrását, és érdeklődéssel fordul a hangok irányába. Ekkor már felfigyel arra is, ha a nevét hallja.
- 6-9 hónapos kor: A hallása sokat finomodik. Már szinte minden irányból megtalálja a hangok forrását, hátulról is. Imád ő maga is zajt kelteni, püfölni, zörögni, csapkodni. Kedvencei a hangot adó játékok. Hat hónapos korban azonban már kétfázisú mozdulattal keresik a hang forrását: először oldalra, majd felfelé tekintenek.
- 10-12 hónapos kor: Annyira bele tud feledkezni a játékba, hogy nem figyel oda a körülötte lévő hangokra. Ha a nevén szólítják, akkor már odafordul a kérdezőhöz.
- 1,5 éves kor: Még jobban finomodik a hallása a beszéd értéséhez és elindulásához. Imádja a dalokat, zenéket, ezért ha tehetjük, vigyük el őt zenés foglalkozásokra, ringatókra, vagy énekeljünk neki minden nap! Ezek az élmények kialakíthatók benne a zene szeretetének alapjait. Most még főként a magasabb fekvésű dalok dallamát tudja megkülönböztetni.
Hogyan segíthetjük a baba hallásfejlődését?
A babákat a szülők módszeresen bevezethetik a hangok világába, kezdetben altatódalokkal, gyermekdalokkal, és minden olyan hang megismertetésével, amely körülveszi a lakásban vagy a lakáson kívül a kicsiket. Ezek a szülők számára már megszokott ingerek, fel sem tűnnek, a babák számára viszont újdonságok. Hasznos és fontos dolog a meseolvasás is, amelyet jól artikulálva, megfelelő hanglejtéssel kell tenni, hiszen ez segíthet a gyermek számára abban is, hogy könnyebben és szépen tanuljon meg beszélni.
A beszédfejlődéshez fontos, hogy önmagát is jól hallja, de a szülőtől jövő szavak is tiszták és érthetőek. A kisbabák fejlődésében sokat számít a környezetükben hallott beszéd. Nem kell egész nap mesélni a babáknak, de nagyon jó, ha az anyuka öltöztetés, pelenkázás közben elmeséli gyermekének, éppen mit csinál. A zenehallgatás megnyugtatja és örömmel tölti el a gyermekeket, így érdemes beszerezni néhány mese, vagy babazene CD-t. A kisbaba mások hallgatásán keresztül jut el oda, hogy megformálja korai szókincsét.
A születés után a babák az erős hangoktól könnyen megijednek, így érdemes kerülni azokat. Azonban a teljes csend sem jó, hiszen az anyaméhben is folyamatos hangingerek vették körül őket (anya szívének dobogása, hangja, külső hangingerek). Sokat lehet hallani arról, hogy a kisbaba a porszívó zúgása mellett tud a legkönnyebben elaludni. Nem véletlen, hiszen a méhen belül is hasonló monoton zajokhoz volt szokva, mint például az anya emésztése. Ezek a mormolásszerű, folyamatos hangok a síró csecsemőt megnyugtatják, így érdemes kísérletezni, hogy mely gép az, amely a leghamarabb eléri a kívánt hatást (lehet az mosógép vagy hajszárító is).
Nem ritka az sem, hogy a várandósság alatt gyakran hallgatott zene a születés után megnyugtatja a csecsemőt. Arra azonban érdemes figyelni, hogy ne árasszuk el a csecsemőt túl sok hangingerrel. Ez ugyanis kifárasztja az idegrendszert és ezáltal a baba is nyűgösebb lesz.
Hallásvizsgálat és a halláskárosodás jelei
A legtöbb babának rendben van a hallása és megfelelően fejlődik ki, de van, akinél előfordulhat, hogy probléma adódik. Különösen a koraszülött vagy oxigénhiányos állapotban született babáknál jelentkezik halláskárosulás, illetve azoknál, akik születéskor valamilyen fertőzést kaptak. A siketségre való hajlam öröklődhet is, ezért abban a családban, ahol előfordult már siketség vagy bármilyen halláskárosultság, ott kifejezetten számítani kell hallásproblémák kialakulására.
Ma már korszerű technika áll rendelkezésünkre: minden újszülöttnél kötelezően elvégzik a BERA vizsgálatot. Magyarországon minden csecsemő születése után kötelezően végeznek objektív hallásvizsgálatot, melynek egyik fajtája az OAE (otoakusztikus emisszió), ami a belső fül működését hivatott vizsgálni, másik mérés az úgynevezett BERA vizsgálat, amely a hallópálya agytörzsig vezető szakaszát vizsgálja.
A halláskárosodás jelei és szűrése
Az normális, ha a baba például nem ébred fel álmából egy-egy zörejre, hiszen mélyen alszik, de nem árt odafigyelni, hogy éber állapotában hogyan reagál az egyes hangokra. Sokféleképpen ellenőrizhető, hogy a baba hallása rendben van-e, például úgy, hogy hirtelen hangos zajt keltünk. Ha a hallása jó, akkor a kicsi odafigyel erre a zajra. Ha azonban nem reagál rá, orvosi vizsgálat szükséges annak érdekében, hogy kiderítsék, mi a probléma.
A hallással kapcsolatos problémák korai felismerése ugyanis alapvető fontossággal bír a baba további fejlődése szempontjából. Szakemberek szerint, ha a babának hallókészülékre van szüksége, és már hat hónapos kora előtt felfedezik a problémát, a beszéd és a nyelvi fejlődés jelentősen javítható. Amennyiben felmerül a hallássérülés gyanúja, érdemes mielőbb szakemberhez fordulni, hogy a beszédtanulást már a lehető legkisebb mértékben befolyásolja.
Az időben felismert halláskárosodás megfelelő hallókészülékkel korrigálható, így megelőzhetőek a másodlagos következmények is (beszédfejlődés elmaradása, szociális kirekesztődés). Ha a felismerés később történik, akkor nem biztos, hogy elég az, hogy hallókészüléket kap a gyermek. Meg kell tanulnia észlelni és elkülöníteni a különböző hangokat és differenciálni az egymáshoz nagyon hasonló hangokat. Erre épül majd a szavak és a mondatok megértése is.
Amint felmerül a gyanúja annak, hogy gyermekünk esetleg nem hallja megfelelően az őt körülvevő hangokat, forduljunk szakértőhöz. Audiológus szakember tud segíteni a hallás minőségének feltérképezésében.
Figyelmeztető jelek a halláskárosodásra
- A megfelelően halló baba 6 hetes kor körül már differenciáltan sír (különböző szükségleteit jelezve különbözőképpen). Ha azonban nem hall, ez elmarad. Sírása monoton, fejhangú, gépiesen hangzó.
- A csecsemő keveset, vagy egyáltalán nem gügyög, nem fordítja a fejét a hang irányába, és úgy tűnik, hogy viszonylag erős zajok sem zavarják. Magatartása közönyösnek, egykedvűnek tűnik.
- A gagyogást, gügyörészést - mint reflextevékenységet - a nagyothalló csecsemő is elkezdi, de hangja fokozatosan elszíntelenedik, elsivárosodik.
- A halláscsökkenésben szenvedő gyermek inkább vizuális beállítottságú, feltűnően keresi, figyeli a beszélő szájmozgását.
- A lassan kialakuló beszéd akusztikailag is megváltozik, jellemző a monotónia, a rossz szóhangsúly, a magas hangszín, halk vagy túl hangos beszéd. A kiejtés zavara is megfigyelhető, elsősorban a sziszegő hangok helytelen képzése észlelhető, gyakori a selypítés.
A hallászavar legcsekélyebb gyanúja esetén, késedelem nélkül feltétlenül meg kell vizsgáltatni a csecsemőt egy fül-orr-gégésszel. Korai felismerése nagyon fontos, mert jó hallás nélkül gyermeke nem tanul meg beszélni.
A zajszennyezés és a baba hallása
Nagyon fontos azt tudnunk, hogy a belső fülben lévő szőrsejtek igen érzékenyek, sérülékenyek. Erős zaj visszafordíthatatlanul károsíthatja őket. Ezért nagy a felelősségünk abban, hogy milyen hangerősségű hatást engedünk meg gyermekeinknek és magunknak egyaránt. Érezzük, hogy a kicsikre különösen kell figyelni, hiszen ők érzékenyebbek?
Ma a technika fejlődése magával hozta a gondatlanságot. Ne vigyük őket olyan eseményekre - koncertek, hangos mozi stb. - melyek felelőtlenül magas hangerőn működnek! Érdekes, de maga a zaj nem csak a hangerő miatt lehet problémás, hanem az általa kifejtett pszichés hatások miatt is az idegrendszer folyamatos stimulálása által. Ez 30 dB felett már érzékelhető - nem mindenkinél. 65 dB felett már megjelenhet a szőrsejtekben, és más vegetatív, idegrendszeri problémák is előfordulhatnak. Romolhat az alvás minősége. 85 dB felett már hallószerv károsodás lép fel, átmeneti, vagy tartós halláscsökkenéssel. Gondoljunk a szórakozóhelyekre, a „fülsiketítő” szirénára, koncertekre, légkalapácsra, építkezés zajaira. Ez az a pont, ahol már kötelező védeni a hallást védőeszközökkel.
A babák hallása sokkal kifinomultabb és érzékenyebb, mint a felnőtteké, éppen ezért óvatosabban kell bánni a hangos zenével, s a környezet megválasztásával. Természetesen a baba hallását óvni kell, hiszen füle rendkívül érzékeny. A hangos és hirtelen zajok, egy mozi, egy esküvő, vagy éppen egy bál hangos zajai fülsértők lehetnek számára, ezért a hasonló környezetet kerülni kell.