Hüvelyi szülés történetek és információk: A VBAC lehetősége és a tudatos szülésfelkészülés

Gyerekként, fiatal lányként is különös figyelemmel hallgattam ismerőseim szülés/születés történeteit. A téma mélyen érinti az embereket, és számos tabu övezi, különösen a császármetszés utáni hüvelyi szülést (VBAC) és az ezzel járó lelki folyamatokat. Mikor az alap dúla képzést elvégeztem, úgy éreztem, még több élményre van szükségem. Szülés történetekre. Elkezdtem interjúkat készíteni.

A szülésélmények sokszínűsége és a császármetszés

Magam sem gondoltam volna, hogy az első jelentkező egy apa lesz, hogy az első pár történetben sürgősségi császárról, egy hullámozó szülés és egy hétéves kislány elvesztéséről, majd egy borzalmas császár utáni örökbeadásról fogok írni. Nincs jó kezdet, nincs jó szülés, nincs jó gyerek, ahogy jó anya sem. Ez az élet. Nem fogom átszerkeszteni. Így haladok sorban, ahogy az utamba hozta az élet ezeket a sokszor nehéz, fájdalmas, és még többször gyönyörű, sugárzó történeteket.

Évtizedeken át hozzászoktunk ahhoz, hogy tesszük, amit az orvos mond, vagyis inkább alávetjük magunkat annak. Passzívak vagyunk, nem gondolkodunk, rábízzuk ezt a szakemberekre. Így voltunk sokan még a saját szülésünkkel kapcsolatban is, pedig akkor már két ember sorsáról hozhattunk (volna) döntéseket, ráadásul többségében férfiak tanácsaira hagyatkoztunk. Régen természetesnek vettük, hogy tudunk szülni, nem kérdőjeleztük meg a saját képességeinket. VBAC-támogató szakemberek szerint mostanra külső kontrollosok lettünk.

A császármetszés aránya és kockázatai

Magyarországon a szülések mintegy negyven százaléka császármetszéssel fejeződik be, miközben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása tizenöt százalék, és a globális számok is elmaradnak a hazaitól. Szülész-nőgyógyász szakemberektől hangzott el, hogy indokolatlanul elvégzett császármetszésért még senkit nem pereltek be, viszont nem elvégzett vagy nem időben elvégzett császármetszésért, aminek azután valamilyen szövődménye lett, már igen - mondja Óvári Enikő hozzátéve, nem szülni felejtettek el a nők, hanem rendkívül medikalizálttá vált a szülészet, a beavatkozási láncolat végén pedig ott van sokszor a császármetszés, ami felé sodródnak az édesanyák. És ha először ily módon szült egy nő, akkor a szakma számára nem is kérdés, hogy másodjára is műteni fogják, hiszen ismert a mondás: „egyszer császár, mindig császár”.

Erősen tartja magát még mindig a közkeletű tévhit az édesanyák és szakemberek körében, hogy így biztonságosabb, noha a fenti mondatot ma már egy bizonyítékokon alapuló tudással felvértezett szülés körüli segítő sem ejti ki a száján itthon - hangsúlyozza Enikő. Nemzetközi tanulmányok szerint a hegszétválás kockázata valójában nagyon csekély, mindössze fél százalék. Persze erre sokan azt mondanák, hogy fél százalék sem fér bele, ha halálos kimenetelű veszélyről van szó. Márpedig a hegszétválás annyit jelent, hogy nagy felületen sérül a méh (a korábbi császármetszés helye felreped), és erős vérzés alakul ki.

Ez igaz, de eleve nagyon ritkán történik repedés, és ha igen, annak is csak egy része válik életveszélyessé. Az orvosok túlhangsúlyozzák ennek a kockázatát, miközben arról keveset beszélnek, hogy egy császármetszésnek is sok a negatív következménye a méh elvesztésének kockázatától a vérátömlesztés szükségességén keresztül a hasűri összenövésekig, a belső szervek sérüléséig, viszont bőven vannak előnyei, ha sikerül elkerülni - mondja Enikő hozzátéve, hogy a hegszétválás jeleit a legtöbbször időben észreveszik, s még azelőtt megtörténik az ismételt császármetszés, hogy baj történne.

Az alábbi táblázat összehasonlítja a WHO ajánlását a császármetszések arányára vonatkozóan, valamint a magyarországi és globális átlagot:

A tudatos döntéshozatal fontossága

Ahogy a nők egyre tudatosabbak lettek, úgy kezdték el megkérdőjelezni az egészségügyi rutinok létjogosultságát. Biztos, hogy szinte mindig gátat kell metszeni? Biztos, hogy mesterségesen kell szülést indítani? Nehéz, nem is lehet általános válaszokat adni, főként, mert sokszor keverednek kényelmi, érzelmi és biztonsági szempontok. Érzékeny mérlegelésre lenne szükség, arra viszont az egészségügyben sokszor nincs idő, nekünk, laikusoknak pedig az információnk kevés hozzá. Az utolsó nem megkérdőjelezett eljárások egyike éppen ez: a császármetszés utáni következő szülés módja. Hogy ez valós kockázat vagy csak félelem, nem szívesen mérlegeltük, hiszen első a baba élete - meg persze a miénk.

A szabad szülésért küzdő szervezetek arra biztatnak mindenkit, hogy legyenek tudatos várandósok: először is gyűjtsenek információt, gondolják végig, milyen szülést kívánnának maguknak, majd álljanak ki az érdekeikért akkor, ha ezt a bizonyos szülési tervet a választott orvosuk vagy kórházuk nem támogatja. Nehéz dolog ez, mert az állami egészségügy jelenleg nem aszerint épül fel, hogy meg tudja hallgatni mindenkinek az elvárásait, majd rugalmasan alkalmazkodjon azokhoz. És az is érthető, ha egy nő a terhesség érzékeny időszakában nem szeretne a fél világgal harcolni. Különösen nem akkor, ha már a szülőágyon fekszik.

Ez érthető, hiszen ott épphogy ellazulnunk kellene, nyugodt körülmények között, mert ez támogatná a szülési folyamatot, ami nemcsak testi, hanem annál is inkább lelki folyamat - mondja Enikő. Ezért nagyon fontos, hogy legyen ott valaki, az édesapa és/vagy egy dúla személyében, aki jelenlétével, bátorító szavaival tudja támogatni az édesanyát. Emellett ma már terjednek azon orvosok nevei, akik nyitottabbak a VBAC gondolatára, igaz, a dolgot megnehezíti, hogy megszűnt a választott orvosi rendszer. A haladó szemléletű kórházak túlterheltek, hiszen minden VBAC-re készülő kismama náluk szeretne szülni - magyarázza Enikő.

A szülésélmény és a kommunikáció szerepe

Mindannyian tudjuk, hogy milyen véres, egymás személyét és választását becsmérlő kommentháborúk bontakoznak ki időről időre a különböző szülészeti vagy gyermekágyi témájú posztok alatt. És azt is mindannyian tapasztaljuk, hogy a szülésélmények jelentőségét épp annyi szakember ismeri el, mint amennyi túlzásnak tartja. „Ne rémisztgessetek minket, akik szülés előtt állunk!” - erősödtek fel a várandós anyai hangok egy „szültem-szülök” csoportban, ahogy hónapokkal ezelőtt hirtelen negatív szüléstörténetek tömkelege jelent meg. A csoportban utána nagyjából egy éven át egyetlenegy negatív szüléstörténetet sem mert megírni senki.

Kizárólag adok-veszek témájú és „ne izguljatok, mert én is nagyon féltem, de minden és mindenki szuper volt” típusú bejegyzések születtek. Vagy ennél jóval gyakrabban ne keletkeznének feldolgozást igénylő szülésélmények. Mégis, amit biztosan gyakran látunk, hogy míg az egyik anya számára ugyanaz a szülésélmény teljesen rendben lehet, addig egy másik nőnek traumát jelent.

Orvoscentrikus vs. betegcentrikus kommunikáció

Az orvosi, egészségügyi helyzetek egyik nagyon fontos része a kommunikáció (nemcsak a verbális, hanem a nonverbális is). Ebből a szempontból az egészségügyi személyzet és az orvosok részéről kétféle kommunikációs stílust különböztetünk meg. Az egyik az úgynevezett orvoscentrikus kommunikáció, amikor az orvos számára nem a páciens személye, hanem a kórtörténete és az állapota áll a középpontban. A páciens elsősorban a munkája tárgya, és szívesebben veszi, ha az nem nyilvánul meg magától, hiszen ő a szakember.

A másik a betegcentrikus kommunikáció, amikor az orvos-beteg kapcsolat a partnerségen alapul. A gyógyulás közös feladat, a beteg felől érkező információ, az ő részvétele az orvos munkáját segíti, és az orvos figyelembe veszi azt is, hogy az orvos-beteg kapcsolat maga is gyógyít. Ugyanezt megfigyelhetjük a kismamák körében is. Van, aki úgy megy szülni, hogy nem akar tudni túl sok részletet. Azt pedig, hogy mi és hogyan legyen a szülés alatt, inkább szeretné rábízni az egészségügyi személyzetre. (Érthető szempont, ha valaki nem szeretne úgy készülni a szülésre, mintha szakvizsgázni menne.) Más pedig a szülés részleteit lehetőleg minél jobban megismerve érkezik, azzal a szándékkal, hogy az ő és kisbabája testét és egészségét érintő kérdésekben döntéseket szeretne hozni (egyébként joga is van hozzá az önrendelkezés jogi szabályozásának megfelelően).

A kontroll és a tájékoztatás jelentősége

Pleván Tímea perinatális szaktanácsadó, kétgyermekes édesanya, az Ablak A Világra projekt megálmodója úgy látja, az élményeinket megalapozza az, hogy mi magunk milyen attitűddel érkezünk, mennyi információnk van, mi az, amit magunkba szívtunk gyerekkorunktól, és milyen kép él bennünk a szülésről. „Foglalkoznak kutatások azzal, hogy mi befolyásolja a leginkább a szülésélményünket” - kezdi Tímea. „Általában azt hisszük, hogy a fájdalomhoz fűződő viszonyunk, és az, hogy miként éljük meg a fájdalmat. A szülésélmény egyik kulcseleme, hogy a kontrollt meg tudjuk-e tartani, hagyják-e, hogy megtarthassuk.”

Ez persze így még mindig általános, és nem ad választ az egyének közötti jelentős eltérésekre. Nem kell értenünk, elég, ha kellő empátiával elfogadjuk, hogy úgy van. A preferált császármetszés mögött olyan ok is állhat, ami lehet, hogy még a várandós nő számára is feltáratlan. Például tévhitek, gyerekkori abuzálás, vagy akár egy perinatális veszteség, ami után azt mondja az anya: soha többet nem akar hüvelyi úton szülni. A császármetszésben ráadásul az anya könnyebben érezheti a kontrollt, mert ezzel kivette a rendszerből az egész bizonytalanságot a szüléssel kapcsolatban: hogy mikor indul be, meddig fog tartani, mi fog vele ezalatt történni - részletezi a perinatális szaktanácsadó.

A szülésélmény akkor jobb, ha - amellett, hogy a szülés módja egybecseng az anya belső várakozásaival - a várandós nő megtarthatja a kontrollt, korrekt tájékoztatást kap, döntéseket hozhat a saját szülése során úgy, hogy érzelmileg támogatják, és a fizikai szükségleteit is kielégítik. Nem lehet kihagyni a számításból, hogy a jelenlegi magyar szülészeti rendszerben nemhogy kórházról kórházra, hanem szakemberről szakemberre is eltérő döntésekkel és javaslatokkal találkozunk ugyanabban a kérdésben egy szülés során. (Sokszor a nemzetközi, vagy akár a magyar ajánlásokkal szemben.)

Sikeres VBAC történetek és a felkészülés

„Mindig is természetes szülésre készültem. Egyszerűen nem volt a fejemben B opció. Mint derült égből villámcsapás, úgy ért a császármetszés. Megviselt testileg és lelkileg.” Enikő második lánya már négy és fél éves, az ő születése igazi megnyugvást adott neki: „Úgy érzem, azzal, hogy a kisebbik lányom természetes úton született, a nővére is újra megszületett, az én háborgó lelkem pedig megnyugodott - írja. - Ketten csináltuk végig. Én és a babám. Én a felkészülésemmel, ő pedig partner volt benne a saját lehetőségeivel. Minden adott volt a természetes szülés megéléséhez, ezért én örültem a fájásoknak (inkább hullámoknak szeretem nevezni), tudtam, hogy mind egy lépéssel közelebb visz a találkozásunkhoz. Ezért ez lelkileg felszabadító volt még akkor is, ha benne lenni emberpróbáló.”

Összehasonlítva szerintem nem mindegy, hogy vajúdás közben érzünk fájdalmat, ami a baba megszületésével elmúlik, vagy akkor, amikor felállítanak az őrzőben, és el kell látni egy újszülöttet is. Azt Enikő is elismeri, hogy mindenki másként éli meg mind a hüvelyi, mind a hasi szülést. Van, akinek az előbbi a traumatikus, és az utóbbi jelenti a megváltást (vagy épp megnyugtató, mert tartanak a komplikációktól vagy a fájdalomtól), és persze az sem mindegy, hogy vészhelyzetben kerül sor műtétre vagy előre tervezetten. Ami inkább különbség a kettő között, az az, hogy egyből mellre helyezik-e a babát, szeparálják-e a szülés után.

Tudunk olyan magyar édesanyáról, aki három császár után lett természetes úton újra édesanya, de külföldön hétszeres rekorderről is hallani - említi a szerző, aki mikor első, császármetszéssel befejezett szülését megfosztottságként élte meg, kitartóan kereste, legközelebb hogyan történhetne, történhetne-e ez másként. Minél többet olvasott a témáról, minél többet tudott róla, annál magabiztosabb lett és biztosabb abban is, hogy a tudását meg kell osztania másokkal.

A "Hegmesék" kampány és az információ fontossága

„Minden heg mögött egy emberi történet van” - ezzel a mottóval jött létre egy online kiállítás és mellette egy szemléletformáló könyv, császáros történetekkel. A császármetszéssel kapcsolatos informálódás és közbeszéd nemzetközi hónapjában elindult Hegmesék kampány célja, hogy a császármetszéssel végződő szülések minél kisebb arányban maradjanak meg traumatikus élményként az anyák számára, és hogy merjünk beszélni a témát övező tabuk ledöntésével a hasi szülések valóságáról. Magyarországon 100 szülésből 41 végződik császárral, szemben az Egészségügyi Világszervezet ajánlásával. A WHO 10-15 százalékban maximalizálja a szükséges császárok arányát, illetve úgy ítéli meg, hogy ez az arány elegendő ahhoz, hogy megelőzzünk a leggyakoribb károsodásokat, szövődményeket a műtét hiányában. Ehhez képest nálunk háromszoros az arány - mondja Kiss Verus, a projekt kreatív vezetője.

Az anyák „meséi”, és a „császárvonalasok” beszámolói alapján kialakult arról egy kép, hogy miért kerülnek ennyien ebbe a helyzetbe? A legtöbbször ma Magyarországon előzetes császár miatt lesznek újra császárosok az anyák. Pedig a jelenleg is érvényben lévő családbarát szülészeti eljárási ajánlása szerint, császáros előzmény alapján először a természetes szülésben kellene az anyát támogatni. Ez itthon nem mindenütt valósul meg - hívja fel a figyelmet Kiss Verus.

Egy természetesebb szemléletű kórházban sokkal tágabb az a határ, ahol már azt mondják „irány a műtő”, jobban figyelembe veszik az elhúzódó vajúdást, nem sürgetnek, nem avatkoznak be a folyamatba, ebből is következik, hogy az egyes kórházaknak eltérő a császáraránya. Anyaként ezt kell megpróbálni felmérni, megkeresni, hogy melyik az a hely vagy közeg, ami számunkra ideális. Az elbeszélésekből azt látom, hogy nagyon sok indított szülés van. Azonban fontos tudni, hogy a beavatkozás sok esetben beavatkozást szül, ha a baba nincs kész arra, hogy megszülessen, de valamilyen módon sürgetik, akkor jeleket produkál, a szervezet védekezik a „koraszülés” ellen, amikor pedig esik a baba szívhangja, jön a műtét. Így lehet a megindított szülésből császár, a beavatkozások láncolatának végén műtét.

Kiss Verus szerint az anyák legtöbbször nem tudják, hogy nemet mondhatnak például az indítási folyamatra. Pedig a betegjogok között szerepel, hogy az anyák informálódhassanak, hogy elmagyarázzák nekik, melyek az indítás előnyei, hátrányai, hogy így tudjanak felelős döntést hozni. Az egészségügyi, kórházi protokoll nem az édesanyákat köti, hanem a személyzetet. Amikor pedig valódi életveszély van, az már úgyis orvosi döntés, akkor nem kérdezik az anyát. De egészen addig jogunk van tájékozódni, informált döntést hozni.

Poszt-traumás helyzetek kezelése és a Császárvonal segítsége

Információ nélkül sodródik a legtöbb édesanya, pedig az alapos felkészülés, felkészítés segíthetne - folytatja Kiss Verus. - Ha úgy választanak az anyák kórházat, hogy melyik a legalacsonyabb császárarányú, úgy választják meg a segítőiket, hogy a természetes szülésben segítsenek, ha tudnak kéréseket feltenni, az nagyban hozzájárulhat a trauma elkerüléséhez, még akkor is, ha császár lesz a vége. A legtöbb probléma abból adódik, hogy az anyák feje fölött zajlik az egész folyamat. Nem mondja senki, hogy mi miért történik, pedig ott a szike és az éles lámpák fénye alatt éppen valaki anyává válik, és ez meghatározó élmény kellene, hogy legyen a műtőben is. Észre kellene venni, hogy adott esetben egy vágyott szülésélmény veszik el éppen, amihez támogatásra, emberségre lenne szükség. Tisztelet természetesen a kivételnek, szerencsére akad bőven.

Természetesen nem minden negatívan megélt szülésélmény után kell szakemberhez fordulni - hangsúlyozza Kiss Verus. - Sokszor elég, ha van egy értő fül a családban, egy partner, egy férj, egy édesanya, védőnő, barátnő, aki ott van és meghallgatja az anyát ítélkezés, kommentárok nélkül. Van, akinek az segít, ha visszajelzést ír a kórháznak, az orvosának a saját érzéseiről, az se baj, ha a levelet el se küldi, csak kiírja a magából, ami fáj. A poszt-traumás stressz ugyanakkor tünetekkel is tud járni!

Amikor az anya kikerülve a nagy hormonzúgásos, gyermekágyas időszakból azt veszi észre, hogy rémálmai vannak, folyamatosan megjelennek a képkockák, nem tud szabadulni az érzéstől, sokszor sírva fakad, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy segítséget kérjen - véli Kiss Verus. - Átbeszélgeti például egy kompetens dúlával, hogy mi is történt (ő tovább is tudja irányítani megfelelő szakemberhez), vagy akár az orvossal, szülésznővel újra felidézni az eseményeket. A következő lépcsőben egy perinatális szaktanácsadó tud segíteni, jelenleg Magyarországon ők a legképzettebb szakemberek a szülés körüli lelki ügyekben, az anyatámogatás területén. Abban segítenek, hogy helyére kerüljenek a képkockák. Ha mélyebb a seb, jönnek a pszichológusok, pszichiáterek. Fontos kiemelni, hogy ez nem egy ciki dolog, nem tabu, ezzel nem kell együtt élni, és egy következő szülés előtt mindenképpen érdemes helyre tenni a dolgokat, különösen, ha császáros előzmény után hüvelyi szülésre készül az anya.

A Császárvonal applikáció

3 éve jött létre az applikáció, amely saját élményen alapult - folytatja Kiss Verus. - Egészségügyi szakújságíróként az első császárom alatt döbbentem rá, hogy én is pont ugyanolyan kiszolgáltatottan fekszem a műtőben, információ nélkül, mint bárki más. Szeparálták a babámat, hisz sok helyen a császár után az a gyakorlat, hogy a babát elveszik az anyától, és nincs lehetőségük sem aranyórára, sem együtt lenniük szülés után, mert nincs senki, aki segédkezni tudna a fekvő anya mellett, vagy az apát be sem engedik az őrzőbe. A második császárom után találkoztam Rákosi Dóra gyógytornásszal, ő egy négyszeres császáros édesanya, akivel nagyon sokat dolgoztunk a hasamon, a hegemet kezelte, nála szembesültem olyan információkkal, amelyeket soha senki nem mondott el nekem. Innen indult az ötlet, hogy fejlesszünk egy mobilalkalmazást. Minden szakterülethez tanácsadót kértünk fel, így segítve az anyákat, a kórház előtti, a kórházi és a kórház utáni időszakban. A célunk az volt, hogy az információ hiányában ne kellejen tanácstalanul az interneten kutakodniuk az anyáknak, igyekeztünk a legfrissebb ajánlások alapján összeszedni mindent. Készítettünk egy videótárat is, hogy a kevés rendelkezésre álló gyógytornász helyett segítséget nyújtsunk már a kórházi napok alatt, de később, akár évekkel a műtét után is. Az anyák többnyire még a császár után találnak meg minket, de az a missziónk, hogy folyamatosan termeljük a hiánypótló tartalmakat, a Hegmesékkel pedig végre a szakembereket is meg tudtuk szólítani.

tags: #huvelyi #szules #tortenetek