Egy átfogó kutatás keretében, amely az egészségügy és a roma népesség kapcsolatát vizsgálta a terhesség, szülés és csecsemőgondozás területén, mintegy 80 fiatal roma nővel készítettek interjút. A kutatás elsősorban a megkérdezett nők termékenységi történetét, valamint a szexuális és anyasági szerepeikkel kapcsolatos tapasztalataikat és élményeiket tárta fel. Az interjúalanyok kisgyermekes vagy első gyermeküket váró fiatal roma nők voltak, akik a magyarországi cigány népcsoportok (oláh, beás, magyar cigány vagy romungró) jellegzetes képviselői.
A kutatás során felmerülő nehézségek, mint a minta viszonylag kis mérete és a válaszolók lakóhelyének, életkörülményeinek, gazdasági és kulturális környezetének eltérő jellege ellenére, a kutatók kvantitatív elemzést is végeztek azokban a témákban, ahol ez lehetséges volt. A cél nem egy általánosítható összkép festése volt az egyes cigány közösségekről, hanem az egyedi élmények mögött meghúzódó "kollektív tudások", sztereotípiák és előítéletek feltárása.
Az első gyermek vállalásának időpontja és a gyermekszám
A számszerű adatok alapján a romungrók csoportjában tolódott ki leginkább az első gyermek vállalásának időpontja, és náluk a legalacsonyabb a családonkénti gyermekszám is. Érdekes módon, a megkérdezettek testvérszámára vonatkozóan közel azonos átlagos adatokat találunk, kivéve az oláh cigányok almintáját, ahol a gyermekkori családok létszáma volt a legmagasabb, esetenként tízen felüli testvérszámmal. A szülői generáció termékenységéhez viszonyítva a minta egészét tekintve a válaszolók gyermekvállalási szokásai radikális változást mutatnak, átlagosan mintegy felére csökkentve a családonkénti gyermekszámot.
Az abortusz és a nemi élet kezdete
A gyermekszám korlátozása csak részben függ össze a terhességmegszakítás gyakorlatával. A válaszolók 60%-ánál művi abortusz egyáltalán nem fordult elő. Az abortuszok tekintetében is lényeges különbség fedezhető fel az alminták között. A beás cigányok közül egyetlen válaszolónak sem volt művi terhességmegszakítása, és az ő esetükben a gyermekek átlagos száma 3 fölött van. Ugyanakkor az oláh cigányok almintájában, ahol szintén magas az átlagos gyermekszám, a művi megszakítások száma magasabb volt a többi csoporthoz képest.
A beás cigány interjúalanyok kezdték legkorábban a nemi életet, és az ő körükben következett be legkorábban az első gyermek vállalásának időpontja. Ugyanakkor ők azok, akik egyáltalán nem élnek a terhességmegszakítás eszközével. Ezt a tényt, kiegészítve azzal az adattal, hogy közülük csak két válaszolónak volt első és egyúttal jelenlegi élettársán kívül mással is kapcsolata, arra enged következtetni, hogy ez a csoport a legszigorúbb tagjaival a nemi erkölcs és a szexualitás prokreatív értelmezése terén.
Az alábbi táblázat összefoglalja az alminták közötti főbb különbségeket a nemi élet és terhességmegszakítás tekintetében:
| Csoport | Nemi élet kezdete | Első gyermek vállalása | Művi abortusz gyakorisága | Nemi partnerek száma (első élettárson kívül) |
|---|---|---|---|---|
| Oláh cigány | Korai | Korai | Magasabb | 5 |
| Beás cigány | Legkorábbi | Legkorábbi | Nincs | 2 |
| Romungró | Későbbi | Későbbi | Alacsonyabb | 6 |
| Budapesti romák | Változó | Változó | Változó | 6 (kettőnek több) |
Szoptatási szokások és egészségi állapot
A tradicionális termékenységi-gyermekgondozási szokások egyik jól számszerűsíthető mutatója a szoptatás átlagos időtartama. A szoptatás leghosszabb ideig (2,4 év) az oláh cigányok körében tart. Ez az adat alátámasztani látszik azt a tapasztalatot, mely szerint az oláh cigányok szokásaikban olyan hagyományokat őriznek, melyekkel feltűnően elkülönülnek a lakosság, vagy akár a cigány etnikum más tagjaitól. Viszonylag hosszú átlagos szoptatási időtartam jellemzi beás cigány interjúalanyainkat is. A romungrók között csupán egy válaszoló akadt, aki négy évig szoptatta gyermekét, a csoport többi tagja átlagos 5,2 hónapos szoptatási időtartamával nem sokkal haladta meg az általános magyarországi szokásokat.
A cigányság általános rossz egészségi állapotának egyik legtöbbet említett jellemzője a koraszülések, a kis súlyú születések magas aránya. Az oláh cigányok mintájában két ízben történt említés koraszülésről, illetve kis súlyú újszülöttről, a romungró válaszolóink közül öten, a budapestiek közül hárman adtak életet kis súlyú újszülöttnek, beás interjúalanyaink közül viszont tíz családban született kis súlyú gyermek. A beás cigányok csoportja, úgy tűnik, ezen a téren is eltér a másik három alminta tagjaitól.
Nemi felvilágosítás és tabuk
A kutatás során felmerült a kérdés, hogy a fiatal roma nők mennyire voltak tisztában saját testük működésével, hogyan és kik készítették fel őket a termékeny női életre. Az első menzesz a nővé érő lányok alapélménye, amelyre felvilágosult családok vagy az iskola jó esetben még bekövetkezte előtt felkészíti őket. Azonban az interjúk szerint sok esetben hiányzott a megfelelő felvilágosítás.
A menstruáció körüli tabuk
Az oláh cigány családokban a férfiak a nőkkel nem beszélnek ilyen témákról, az édesanyák is szégyellősnek bizonyultak. Gyakran a szülők tudatlanságával indokolták a menzesszel kapcsolatos felvilágosítás elmaradását. Továbbá, utalások történtek arra, hogy a női testtel kapcsolatos dolgokról azért nem lehet otthon, a családban beszélni, mert a férfiak előtt szégyen vérzésről, a női alsótestről, az ahhoz kapcsolódó ruhadarabokról szót ejteni. Ez a tabu még mindig él, és nem csak a válaszolók gyermekkorából felidézett szokás. A vérzés tabu jellegét, a női és a férfi világ ilyen erőteljes elkülönítését, a női test folyamatainak a férfiak előtt szégyellt voltát egyetlen más csoportban sem tapasztalták ilyen mértékben.
Beás válaszolóink számára is az édesanyák adták az elsődleges felvilágosítást, és úgy tűnik, azokban a nagy családokban, amelyekben ők nevelkedtek, szintén az elhallgatás, a szemérem, a testi változások kibeszéletlenül hagyása volt jellemző. Romungró interjúalanyaink közül többen is felelevenítettek egy, az első menzeszhez kapcsolódó hagyományt: amikor egy lánynak megjön a menstruációja, kap egy pofont az édesanyjától, ami állítólag azt jelenti, hogy most már nagylányok. Budapesti válaszolóink többsége az iskolát, könyveket vagy esetleg idősebb nővért, sógornőt említette, mint a felvilágosítás forrását. Érdekes módon itt is történt említés az első menzesz alkalmával elcsattanó pofonról.
Szexualitás a roma közösségekben
Az első menstruáció és a nemi életre való érettség a nemi felvilágosítást is szükségessé tenné, ezzel kapcsolatban azonban a minta egészéből az tűnik ki, hogy a kielégítő magyarázatot szinte senki sem kapta meg otthon. Többen utaltak arra, hogy az általuk most utólag korainak tartott nemi életet teljesen tudatlanul kezdték, és ettől saját lányaikat már igyekeznek megkímélni. "Én már nem voltam olyan visszafogott. Az én szüleim ilyenek voltak, és én abból tanultam, hogy nekem hogy sikerült... tizenn..."
A kutatás rávilágít arra, hogy a roma nők körében a szexualitás és anyaság kérdéseit mélyen befolyásolják a kulturális hagyományok, a családi szocializáció és a társadalmi normák. Bár az egyedi élmények sokszínűek, az egyes közösségekre jellemző kollektív tudások és előítéletek továbbra is meghatározóak.