A csecsemő fejlődése egy csodálatos és összetett folyamat, amely már az anyaméhben elkezdődik és a születés után is töretlenül folytatódik. Az érzékszervek fejlődése, az észlelés és a környezethez való alkalmazkodás kulcsfontosságú a kisbaba egészséges fejlődéséhez. Ez a cikk bemutatja az újszülöttkori fejlődés főbb állomásait, különös tekintettel arra, hogyan őrzi meg a baba az anyaméhbeli élményeket és hogyan hat ez a későbbi fejlődésére.
A fejlődéslélektan alapjai
A fejlődéslélektan tudománya az emberi pszichikum fejlődését vizsgálja a fogantatástól a felnőtté válásig. Célja, hogy megismertesse a szakemberekkel és a szülőkkel az egyes életszakaszok pszichológiai jellemzőit, segítve a normálistól eltérő fejlődés időben történő felismerését és a megfelelő támogatás nyújtását.
A fejlődés egy olyan mennyiségi és minőségi változás, amely során az egyszerűtől a bonyolultabb felé haladva mindig magasabb szintű, tökéletesebb jelenségek jönnek létre. Ezzel szemben a növekedés csupán mennyiségi változást jelent.
Az érés egy biológiai folyamat, amely során a gyermek külső beavatkozás nélkül jut el egy olyan szintre, hogy képes legyen új dolgokat megtanulni. A biológiai érés és a tanulás állandó kölcsönhatásban van egymással.
A fejlődéslélektan különböző módszereket alkalmaz a gyermekek pszichológiai fejlődésének vizsgálatára, mint például megfigyelés, interjú, projektív tesztek vagy mozgáskoordináció műszeres vizsgálata. Fontos megkülönböztetni a horizontális (keresztmetszeti) és a longitudinális (hosszanti) vizsgálati módszereket.
A különböző életkorok felosztása segít a fejlődési szakaszok megértésében. Ezek a szakaszok törvényszerűen követik egymást, de a fejlődés tempóját egyéni eltérések is befolyásolják. Az egyes életszakaszok nem különülnek el élesen, és a gyermekek nevelése mindig egyéni sajátosságok alapján történjen.
Az érzékelés fejlődése az újszülött korban
Az újszülött látása kezdetben homályos, a szem inkoordináltan működik, és nincs térszemlélete. Néhány hetes korban már jobban észleli a környezetét, de a mozgó tárgyakat még nem követi tekintetével. A 2-3 hónapos csecsemő már követi a fényt és a tárgyakat, kedveli az élénk színeket.
A látásélesség mellett a két szem együttes használata is fejlődik. A 3-4 hónapos csecsemő már hosszasan nézegeti a kezét, majd figyelme távolabbi környezetére is kiterjed. A 4-5 hónapos kor körül a makuláris érés teszi lehetővé a pontos alak- és formafelismerést.
Az 5-6 hónaposan megjelenő körvonal és a kialakuló tárgylátás kezdetét jelzi a térszemléletnek. A mozgásfejlődéssel egyre tágul a térérzékelés. A 6-9 hónapos kor között kialakul a tárgy- és térszemlélet, a részről felismeri az egészet.
A hallás fejlődése is kiemelkedő az újszülött korban. Már a méhen belül is hallja az anya szívverését, hangjait. Születés után a hangokra reagál, megkülönbözteti az ismerős hangokat az ismeretlenektől.
Az érintés, szaglás és ízlelés is fontos szerepet játszik az újszülött környezetének megismerésében. Az édesanya közelsége, érintése, szoptatás közbeni szemkontaktus mind hozzájárulnak a biztonságérzet kialakulásához.
Az anyaméhbeli élmények hatása a születés utáni viselkedésre
A csecsemők emlékeznek a méhen belül megélt élményekre, és ez viselkedésükben, érzelmeikben is megnyilvánul. A magzat az anyaméhben végig követi az anyukája szívverésének a hangját, ami nyugalmat áraszt felé. Ez az élmény születés után is biztonságérzetet adhat.
A születés megküzdő traumája után az "minden jó kint" élményhez felidézhető az "minden jó bent" emléke. A régi ember szokásrendszerében a születést levezető szobában kiiktatták az éles fényt, gyertyát gyújtottak, ami megnyugtató hatással volt az újszülöttre.
A bölcsőbe helyezés, a ringatás is az anyaméhbeli mozgás élményét idézi fel. A kilenc hónapnyi anyai mozgáshoz szokott baba számára a ringadozás nélküli külső környezet először idegen lehet.
A baba mindennapi vízbe helyezése, a fürdetés, inkább érzelmi töltésű támogatás, mintsem funkcionális tisztogatás. A biztonságérzethez szükséges az ismétlődés megélése, ezért a stabil, ismétlődő szokásrendszerek bevezetése alapvető a gyermek biztonságérzetének kialakulásához.
Újszülött helyes fektetése / AZ ELSŐ HETEKBEN - Babadoktor
A külső érzékelés fejlődése és az anyaméhhez való kötődés
Az újszülöttek, bár még nem látnak élesen, képesek felismerni az anyjuk arcát. A szoptatás alatti szemkontaktus létrejöttéhez fontos a 20-25 cm-es távolság, ekkor szerzik a legtöbb benyomást édesanyjuk arcáról. Meg tudják különböztetni a hátteret és a közeli alakokat, az éles kontúrú látnivalókat pedig szívesebben nézik.
Az újszülött merev szemmel néz, homályosan lát, nézése nem tudatos, nincs térszemlélete. Hathetes korban már jobban szemügyre veszi környezetét, de még nem követi tekintetével a mozgó tárgyakat. Felkelti figyelmét a csillogó, fényes tárgyak. Ha valamit meg akar nézni, egész testével fordul oda.
A 2-3 hónapos csecsemő szemével követi a fényt, rövid időre a tárgyakat is megnézi. Szemeit a fejétől függetlenül is mozgatja, így követi a mozgó embereket, arcokat, tárgyakat. Kedveli a világos, élénk színeket.
A 3 hónapos kor táján már biztosan ránéz a szüleire, ha beszélnek hozzá, nevén szólítják. Valószínűleg ilyenkor kezd kialakulni a kétszemes látás.
A 4 hónapos és másfél éves kor között zajlik a makuláris érés, ami lehetővé teszi a pontos alak- és formafelismerést. Az 5-6 hónaposan megjelenő körvonal és a kialakuló tárgylátás kezdetét jelzi a térszemléletnek.
A 6-9 hónap között a tárgy- és térszemlélet kialakul, a részről felismeri az egészet. Látja a tárgyak egymás melletti, fölötti, alatti elhelyezkedését, valamint a tárgyak egymás előttiségét és utániságát.
A csecsemők az anyaméhben hozzászoktak a kevés ingerhez, így a külvilágban sokkal kíváncsibbak. A magzat az anyaméhben végig követi az anyukája szívverésének a hangját, így az is egyfajta nyugalmat áraszt felé. Fontos, hogy a baba ergonómiailag is jól feküdjön, ne nyomja semmi, mert a kényelmetlen pozíció álmatlan éjszakákat eredményezhet.
